A magyar-olasz diplomáciai kapcsolatok felvétele a második világháború után

„Értesítem Követségi Tanácsos Urat, hogy a SZEB hozzájárul ahhoz, hogy Magyarország és Olaszország között a diplomáciai kapcsolat felvétessék.” (távirat, 1946. július 15.) – Az alábbiakban közölt levéltári források 1945 májusa és 1946 októbere között keletkeztek, és a két ország közötti kapcsolatfelvétel fontosabb állomásait mutatják be, egészen a külügyi kapcsolatok követi szintre emeléséig.

Bevezetés 

1944 júniusában az angol és az amerikai csapatok megszállták az olasz fővárost. Ennek következtében a magyar kormány kérésére a római svéd követség vette át a magyarok érdekképviseletét Olaszországban, miközben a Magyarországon élő olaszok képviseletét szintén a svédek látták el. A magyar-olasz diplomáciai kapcsolatok újrafelvételére irányuló törekvések 1945 decemberében az olasz fél kezdeményezésére indultak meg (Nagylaki Endre: Iratok a magyar-olasz diplomáciai kapcsolatok 1945-1964 közötti történetéhez. Archivnet, 5. évf. 1. sz.). Magyarország a Szövetséges Ellenőrző Bizottság (SZEB) jóváhagyása után kezdte meg a kapcsolatfelvételt Olaszországgal. A külügyi feladatokat ebben az időszakban ügyvivők látták el.

Az alábbiakban közölt levéltári források 1945 májusa és 1946 októbere között keletkeztek, és a két ország közötti kapcsolatfelvétel fontosabb állomásait mutatják be, egészen a külügyi kapcsolatok követi szintre emeléséig. Valamennyi itt közölt irat a Magyar Országos Levéltár külügyminisztériumi iratanyagában található. Az első dokumentum, egy jegyzőkönyv, amely egy Magyarországon élő olasz egyetemi tanár, Rodolfo Mosca kezdeményezésére készült a hazánkban tartózkodó olasz állampolgárok érdekképviseletének ügyében. A jegyzőkönyvből kiderül, kik és miként látták el ezt a feladatot.

Rodolfo Mosca 1905. február 21-én született az olaszországi Castelboglionéban. Jogból és politikai tudományokból szerzett diplomát. 1929 és 1936 között a páviai egyetemen megbízott előadóként dolgozott, majd 1936 és 1951 között a budapesti egyetem filozófia tanszékén olasz kultúrtörténetet, 1952-től a firenzei egyetemen történelmet és politikatudományokat tanított. 1957-től a baltimore-i John Hoppkins Egyetem bolognai intézetében dolgozott. Három magyar vonatkozású tudományos mű szerzője.

A második és a harmadik dokumentum egy-egy távirat, amelyek arról tanúskodnak, hogy a SZEB hozzájárult az olasz-magyar diplomáciai kapcsolatok újrafelvételéhez. A továbbiakban egy, a magyar külügyminiszternek címzett levél olvasható, amelyben közlik, hogy a budapesti olasz misszió mikor indul Magyarországra. A misszió jelentőségét az adta, hogy később átalakult követséggé. Az utolsó forrás egy minisztériumi feljegyzés a budapesti olasz és a római magyar követség megalakulásáról, amellyel a két ország között helyreállt a teljes körű diplomáciai kapcsolat.

Ezen a napon történt december 10.

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt 17 évben az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Beköszöntő

Tudományos előadások, konferenciák egész sora, tanulmányok, dokumentumkötetek és jól megírt monográfiák megjelenése is jelzi azt a kerek 100 évet, amely az első világháború befejezése, az őszirózsás forradalom kitörése, az Osztrák–Magyar Monarchia felbomlása és a történelmi Magyarország dezintegrációjának kezdete óta eltelt. Az évforduló kiváló lehetőséget biztosít arra, hogy a korszakkal foglalkozó történészek, levéltárosok az újonnan feltárt források tükrében ismét mérlegre tegyék 20. századi történelmünk e kiemelkedően fontos pillanatait. Eljátszhatnak azzal a gondolattal is, hogy vajon adódott-e olyan alkalom az egymást viharos gyorsasággal követő események során, amikor okosabb és előrelátóbb politikai döntésekkel meg lehetett volna akadályozni az ország szétesését, vagy legalábbis minimalizálni lehetett volna a területi veszteségeket.

Térségünk 20. századi történelmének tragikuma, hogy ami az egyik nép számára vereség, az a másik számára győzelem volt. Hiszen míg az első világháború végén bekövetkezett kárpát-medencei impériumváltásokat a magyarok szinte felmérhetetlen súlyú tragédiaként élték meg, addig a román, szlovák, szerb, horvát lakosság túlnyomó többsége kitörő örömmel reagált az eseményekre.

Ugyanez történt, csak éppen ellenkező előjellel 1938 és 1941 között, a magyar revíziós célkitűzések részleges sikerének éveiben. Ekkor a trianoni békeszerződés által elcsatolt területek egy része – a Felvidék déli sávja, Kárpátalja, Észak-Erdély és a Székelyföld, valamint a Délvidék nagyobbik fele – viszonylag rövid időre, néhány évre visszakerült Magyarországhoz. Ekkor a magyarok érezték úgy, hogy a sors igazságot tett velük, a nem magyar ajkúak pedig elkeseredéssel és csalódással fogadták a számukra kedvezőtlen történelmi fordulatot.

Az ArchívNet idei 4. számának tematikája: „Összeomlás és terület-visszacsatolás, 1918/1920 – 1938/1941”. Az első két dokumentumközlés a történeti Magyarország felbomlásának éveibe, a harmadik és a negyedik pedig a területi revíziók korába vezeti el az olvasót. Az utolsó írás már egy újabb, az 1945-ös évvel kezdődő időszakot jelzi.

Budapest, 2018. november 7.

A szerkesztők