Magyar diplomáciai lépések a csehszlovákiai magyarok jogfosztása miatt

1945 tavaszán egy vesztes háború súlyos következményeivel kellett az Ideiglenes Nemzeti Kormánynak megbirkóznia. Az egyébként is nehéz belpolitikai helyzet feszültséggel és aggodalommal telítődött a Csehszlovákiából érkező hírek hatására. A csehszlovák politikusok a magyarok soviniszta és irredenta beállítottságának hangoztatásával igyekezték elérni a magyarság eltávolítását az országból, de a kitelepítéshez továbbra nem kaptak nemzetközi támogatást. Ezért rendeletek sokaságával és azok végrehajtásával akarták a nagyhatalmakat kész tények elé állítani…

Távirat a Külügyminiszterek Tanácsához

A Külügyminiszterek Tanácsának
Párizs

Magyar kormány csehszlovák magyarság ügyében a külügyminiszterek tanácsától meghallgatását kérte. Eme lépésre ama tragikus helyzet felett kétségbeesése késztette, melyben a Csehszlovák Köztársaság déli részében zárt tömbben élő 650 000 főnyi színmagyar lakosság vergődik. A csehszlovák hatóságok az Atlanti Charta és az UNO [ENSZ] egyezségokmány alapelveinek megsértésével, a Nagyhatalmak igazságos döntésének elejét veendő, 1946 januárjában kötött magyar-szlovák(!) lakosságcsere-egyezmény betűjén és szellemén túlmenően legterrorisztikusabb formában értésére adták a magyar lakosságnak, hogy vagy jún. 27-ig, vagy pedig 8 napos határidőn belül, mint magyar anyanyelvű lakos ingatlanát és ingóságait hátrahagyva a magyar határon átteszik. Granatier szlovák telepítésügyi vezető Losoncon kijelentette, hogy kényszerbevallásokkal minden járásban szlovák többséget kell kierőszakolni, hogy az ily módon készült adatokat Párizsba felterjeszthessék." Matiarik, a galántai járási nemzeti bizottság elnöke a demagyarizáló hullám megindulását megelőzően magához hívatta a községi jegyzőket és közölte velük, hogy "utasítása van, miszerint a magyarsággal szemben újabb terrorral kell fellépni, és azt kényszeríteni kell az önkéntes elszlovákosításra."Roszár Dániel, Vizkelet községi magyar lakossal az illetékes szlovák telepítésügyi hivatal közege közölte: "hogy amint annak idején a szlovákok a zsidókat, majd a németeket, úgy most a magyarokat is a kitelepítés előtt előbb gyűjtőtáborokba viszik." Szlovák belügyi biztosság 20 000/I.IV-46 számú rendelete szerint "más" mint szlovák származású személyek is szlováknak vallhatják magukat. A községi biztosok kidoboltatták, hogy a magyar lakosság június 21-22-23-án kinyilváníthatja, vajon hajlandó-e továbbra is magyarsága mellett kitartani, avagy pedig szlováknak jelöli meg magát, és ezáltal mentesül a kitelepítés, vagyonelkobzás s a polgári jogok teljes megfosztása alól. Salgótarján mellett csehszlovák területen élő, magyar bányákba dolgozni átjáró bányászokat felszólították, hogy kitelepülési óhajukat írják alá, különben 10 kg csomaggal, azonnali hatállyal átdobják a határon. A bányászok határátlépési jogosítványát azonnali hatállyal megvonták, a munkaerő elmaradása már napi 400 tonna jóvátételi célt szolgáló szén termelésének kiesését jelenti. A magyar kormány ezúton is felhívja a külügyminiszterek tanácsának figyelmét, hogy a csehszlovák kormány szerződést szegő és embertelen módszereket követő eljárására, mellyel minden további rendezések elébe vágva fait accompli-t akar teremteni.

 Gyöngyösy
magyar külügyminiszter

MOL XIX-J-1-a-24/res.Be.-1946 (Magyar Országos Levéltár-Az államigazgatás felsőbb szervei-Külügyminisztérium-Békeelőkészítő osztály-24/res.Be.1946)

Ezen a napon történt március 29.

1905

Rejtő Jenő („P. Howard”) magyar író (†1943)Tovább

1912

A Déli-sarkról visszatérő Robert Falcon Scott kapitány és bajtársai (Wilson, Bowes, Oates) életüket vesztik a hóviharban (Scott naplójába...Tovább

1919

A Forradalmi Kormányzótanács közzétette – többek között – XIV. számú rendeletét a nevelési és oktatási intézmények köztulajdonba vételéről...Tovább

1946

Megalakul a MASZOVLET (Magyar-Szovjet Légiforgalmi Rt), a mai MALÉV elődje.Tovább

1971

Kiss Manyi Kossuth- és Jászai Mari-díjas színésznő (*1911)Tovább

  •  
  • 1 / 2
  • >

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.

Beköszöntő

Tisztelt Olvasók!

Örömmel adunk hírt róla, hogy megjelent az ArchívNet idei első száma, amelyben négy forrásismertetés olvasható. Ezek közül kettő magyar és ukrán emigránsok hidegháború alatti történetével foglalkozik egymástól nagyon eltérő látószögekből. A következő két forrásismertetés közül az egyik társadalmi önszerveződést ismertet kapcsolódó dokumentumokkal, míg a másik folytatja egy iratanyag oroszországi összeállítása, Magyarországra szállítása hátterének a bemutatását.

Az időrendet tekintve kívánkozik az első helyre Völgyesi Zoltán (főlevéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára) helytörténeti szempontból is értékes ismertetése, amely a gróf Károlyi Lászlóné Apponyi Franciska által alapított és elnökölt Virágegylet történetét mutatja be levéltári források segítségével 1936-ig. A Fótról az 1920-as években Zebegénybe költöző nemesasszony új lakhelyén sem hagyott fel a már korábban is végzett szociális tevékenyégével: a Dunakanyarban többek között egy gyermeksegítő-nevelő egyletet hozott létre, amelynek egyben fő finanszírozója volt. Hogy a szervezet saját bevétellel is rendelkezzen, Apponyi Franciska a településen turistaszállásokat is létrehozott – ezzel pedig hozzájárult ahhoz, hogy Zebegényt még több turista keresse fel az 1930-as években.

Retrospektív módon mutatja be Máthé Áron (elnökhelyettes, Nemzeti Emlékezet Bizottsága), hogy a vitatott megítélésű, szovjetellenes ukrán emigrációt miként próbálta saját céljaira felhasználni az Egyesült Államok hírszerzése – amely folyamatban egy magyar emigránsnak, Aradi Zsoltnak is volt feladata. Az eseménysort egy később papírra vetett, titkosítás alól feloldott összefoglaló alapján tárja az olvasók elé. A kidolgozott akcióról a szovjet félnek is volt tudomása – erről pedig a szovjeteknek kémkedő „Cambridge-i ötök” legismertebb tagja, az angol Kim Philby számolt be defektálása után visszaemlékezésében.

Németh László Imre (nyugalmazott lelkész, pápai prelátus) az olaszországi magyar emigráció pillanatnyi helyzetéről készült összefoglalót prezentálja. Ez a „pillanatnyi helyzet” az 1953-as év, amikor báró Apor Gábor, korábbi szentszéki követ, ekkoriban a Magyar Nemzeti Bizottmány római irodájának a vezetője egy kérésre összeírta, hogy milyen helyzetben éli mindennapjait az olaszországi magyar emigráció az egyetemi tanároktól a trieszti menekülttábor lakóin át a sportolókig. Az egykori diplomata összefoglalójában nemcsak a mikroszintű, helyi ügyek kerülnek elő, hanem a nagypolitikai események is, így például Mindszenty József esztergomi érsek ügye, annak megítélése, valamint a magyarországi kommunista propaganda itáliai hatásai.

Idei első számunkban közöljük Seres Attila (tudományos főmunkatárs, VERITAS Történetkutató Intézet és Levéltár) előző lapszámban megjelent forrásismertetésének a második részét. A szerző további dokumentumok ismertetésével mutatja be, hogy harminc évvel ezelőtt milyen módon kerültek Magyarországra Oroszországból a néhai miniszterelnökre, Bethlen Istvánra vonatkozó iratok. A szerző mindezek mellett – az iratok ismeretében – Bethlen szovjetunióbeli fogságával kapcsolatban is közöl új infromációkat.

Az idei első számunkban publikáló szerzőinknek köszönjük a kéziratokat, felhívjuk egyben leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet következő évi számaiba továbbra is várjuk a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.

Budapest, 2024. március 13.
Miklós Dániel
főszerkesztő