Dr. Horváth Imre keleti fronton készített felvételei

. Dr. Horváth Imre tartalékos orvos zászlós a 10. egészségügyi oszlop gépesített részlegénél Krinyicán, 1943. január 12-én
A 10. egészségügyi oszlop katonái az ukrajnai Ovrucs laktanyaépületei előtt, 1943 áprilisában (Dr. Horváth Imre felvétele)
Katonai temető Ovrucsban, 1943 áprilisában (Dr. Horváth Imre felvétele)
Magyar katonák sírjai az ovrucsi hősi temetőben, 1943 áprilisában. Elöl, jobbszélen az Ovrucsban, 1943. április 2-án kiütéses tífuszban elhunyt Pálinkás Imre őrvezető, a 22/III. zászlóalj tisztese sírja (Dr. Horváth Imre felvétele)
Az Ovrucs melletti Sztaski látképe, 1943 áprilisában (Dr. Horváth Imre felvétele)
A 10. egészségügyi oszlop katonái istentisztelethez sorakoznak Sztaskiban, 1943. március 28-án (Dr. Horváth Imre felvétele)
A 10. egészségügyi oszlop istentisztelete a „Don-parti hősök” emlékére Sztaskiban, 1943. március 28-án (Dr. Horváth Imre felvétele)
A doni hősök emlékére állított kettőskereszt Sztaskiban, 1943 áprilisában. Balról a 10. egészségügyi oszlop sebesültszállító gépkocsija (Dr. Horváth Imre felvétele)
A 10. egészségügyi oszlop két katonája Sztaskiban, 1943 áprilisában (Dr. Horváth Imre felvétele)
Dr. Horváth Imre tartalékos orvos zászlós és tiszti legénye Sztaskiban, 1943 áprilisában (Dr. Horváth Imre felvétele)
A 10. egészségügyi oszlop tisztjei egy gulyáságyú, illetve bogrács mellett Sztaskiban, 1943 áprilisában (Dr. Horváth Imre felvétele)
A 10. egészségügyi oszlop tisztjei gépkocsijukkal Sztaskiban, 1943 áprilisában. Balról dr. Csató Péter orvos százados, a 10. egészségügyi oszlop parancsnoka (Dr. Horváth Imre felvétele)

Ezen a napon történt szeptember 26.

1920

A numerus claususról szóló törvény elfogadása, mely előírja az egyetemekre, jogakadémiákra fölvehetők számát és összetételét. Azaz...Tovább

1946

A MKP II. kongresszusán elfogadott pártprogram része lett az egyház „megsemmisítése”.

1989

A Magyar Országgyűlés elfogadja a be- és kivándorlási törvényt. Ez alapvető emberi jognak nyilvánítja a kivándorlást, és a szabad mozgást...Tovább

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt 17 évben az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Beköszöntő

A pártállami diktatúrák közös jellemzője, hogy az egész társadalmat uralni próbálják, és a politika, illetve a gazdaság mellett a szellemi-kulturális életet is a saját szolgálatukba állítják. A diktatúrák esztétikai értékítéletek meghozatalára is feljogosítva érzik magukat: önkényesen, pillanatnyi politikai érdekeikkel összhangban meghatározzák, hogy mi az „értékes” és mi az „értéktelen” tudományos-művészeti alkotás, majd ennek függvényében döntenek a támogatásáról vagy a tiltásáról.

Magyarország sem volt kivétel ez alól. A Kádár-korszak több mint három évtizede alatt a művelődéspolitikát szinte mindvégig az ún. „három T” (támogatás‒tűrés‒tiltás) elve határozta meg. A kultúra egészéhez hasonlóan, a „könnyűzenei” élet is pártállami ellenőrzés alatt állt, amelynek szigora ugyanakkor jelentősen változott az egymást követő időszakok során. Az 1956-os forradalom és szabadságharc leverése utáni években a párt hadállásainak erősítése volt a legfőbb feladat, ami a kultúra terén elsősorban a szocialista realizmus minden áron való érvényesítését jelentette. Később, a konszolidáció idején, a szorítás némileg enyhült, az új gazdasági mechanizmus éveiben (1968‒1972) pedig az MSZMP tovább liberalizálta a szellemi életet is. A könnyűzenei műfaj képviselőinek azonban még így is számos politikai, ideológiai és adminisztratív akadállyal kellett szembesülniük, habár a Csatári Bence megfogalmazása szerint „slendrián diktatúra” körülményei között a rendszer sok esetben kijátszhatónak bizonyult. Ezt követően ismét szigorodtak a feltételek, hogy aztán a ’80-as évek a viszonylagos enyhülés jegyében teljenek. A könnyűzene azonban a hatalom számára még akkor is a giccset jelentette, és ennek megfelelően „alantas ízlésű tömegterméknek” minősítette azt.

Az ArchívNet idei 3. számának fő témája: „Kultúrpolitika, könnyűzene, ifjúsági szubkultúrák a Kádár-korszakban”. Négy dokumentumközlés egymástól eltérő szempontok alapján vizsgálja a kérdést. Szó lesz ezenkívül az MKP és az SZDP 1948-as Komárom-Esztergom vármegyei egyesítéséről, valamint a Nagy Imre és társai elleni per iratainak feldolgozásáról és digitalizálásáról is. Az utóbbi írás aktualitását a per 60. évfordulója adja, valamint az, hogy a Fortepan nemrég tette közkinccsé a per során rögzített filmfelvételből kifotózott 111, addig soha nem látott új felvételt.

 

Budapest, 2018. augusztus 24.

A szerkesztők