A KISZ vezetői az MSZMP IKB titkársági ülésén a KISZ első kongresszusának összehívására tettek javaslatot. A Titkárság nem tartotta „...Tovább
„A látszat a fontos." A Vadásztöltény-, Gyutacs- és Fémárugyár Rt. feldarabolása és elsorvasztása
A második világháborút követő államosítások és a vállalati formák átalakítása nem minden esetben ment végbe olyan egyszerűen, mint az kormányzati körökben remélték. A vállalatokban lévő akár 1-2%-os külföldi érdekeltség is nehezebben kezelhető helyzetet teremtett az állami apparátus számára. Egy ilyen esethez válogattam össze néhány dokumentumot.
Feljegyzés a nemzeti vállalatok szervezéséről II.
1945. augusztus 28.
JOGÜGYI OSZTÁLYA
Feljegyzés
a nemzeti vállalatok szervezéséről
Dr. Herczeg István f. hó 24-én egy feljegyzést nyújtott be, amelyben foglalt elgondolásokat teljes egészében magamévá teszem. A feljegyzéssel kapcsolatban a következő szempontokat ajánlom megfontolás tárgyává tenni:
1./ Mindenek előtt rá kell mutatnom arra, hogy akkor, amikor Dr. Herczeg István távolléte alkalmával egyik ügyvezetőségi ülésen a nemzeti vállalatok szervezését tárgyaltuk, valamennyiünknek az volt az álláspontja, hogy az összes vállalatot korlátolt felelősségű nemzeti vállalattá kell átalakítani. Ennek azonban utóbb, az iparügyi minisztérium törvényelőkészítő osztályának vezetőjével folytatott beszélgetésünk, valamint az 1948:XXXVII. t.c. (nemzeti vállalatokról szóló törvény), továbbá a 8.230/1948. Korm. számú rendelet értelmében akadályai merültek fel, és már akkor rámutattam arra, hogy ezen kérdést feltétlenül csak jogszabály módosítással lehet rendezni.
Elöljáróban meg kell állapítanom, hogy a Ganz és Társa rt., valamint a Rima rt. könyveiből bizonyos minimális %-ú külföldi érdekeltség tűnik ki. A %-ok pontos megállapítása a vállalat könyveiből nem volt lehetséges, mert az annak idején kibocsátott részvények bemutatóra szólnak, és tőzsdén jegyzett értékpapírok voltak. Ezért Karczag államtitkár úrral és az ip. min. törvényelőkészítő osztályának vezetőjével abban állapodtunk meg, hogy az iparügyi minisztérium egy átiratot intéz a külügyminisztériumhoz, amelyben javaslatot tesz arra, hogy a külképviseletekhez utasítás menjen, amely szerint a fennálló kormányrendelet értelmében a hozzájuk f. évi augusztus 31-ig érkezett részvénybejelentéseket azonnal továbbítsák a külügyminisztériumba, ahol azok legkésőbb f. év szeptember hó 10-ig a külügyminisztérium birtokában legyenek Budapesten, és ennek alapján a részvénytársaságok külföldi érdekeltsége pontosan megállapítható legyen.
Világhy tanácsos úrral történt megbeszélésem értelmében - amit Karczag államtitkár úr is jóváhagyott - úgy gondoltuk az ügyet lebonyolítani, hogy az elkészített forintmérlegek alapján az alaptőkét %-szerűen felosztjuk magyar és külföldi részre, és ennek megfelelően amely vállalatnál külföldi érdekeltség van, ott korlátolt felelősségű nemzeti vállalatot alapítunk olyformában, hogy a forintmérleg szerint megosztjuk a magyar államra eső és a külföldiekre eső tőkét. Pl. a Rima rt.-nak forintmérleg szerinti alaptőkéje 100 000.- forint, ebből 5% külföldi érdekeltség, tehát az állami vagyonbetét összege 95 000.- forint, a nem állami vagyonbetét pedig 5000.- forint.
Amennyiben a kormányzat elgondolásának megfelelően a részvénytársaság több vállalatra oszlana, úgy egy matematikai számítással szét kívánjuk bontani a vállalat alaptőkéjét a megosztásnak megfelelő részekre. Tehát a Rima rt. esetében, ahol a vállalat 4 nemzeti vállalatra oszlik szét, ez a megoldás úgy a magyar állam, mint a külföldi vállalat vagyonbetétjében a megfelelő %-os arányban jelentkezni fog.
2./ Az előzmények előrebocsátása után feltétlenül helyesnek mutatkozik Dr. Herczeg István alapgondolata, miszerint ne csináljunk korlátolt felelősségű nemzeti vállalatokat, mert ez különböző komplikációkra vezet, azonban ennek ellenkezője - a fennálló jogszabályokból kitünőleg - egyenlőre [!] nem lehetséges, mert:
a./ Az 1948:XXXVII. t.c. 1. fejezetének 1.§. /2/ bek. szerint állami tulajdonban van az a vállalat, amelyben az állami tulajdoni érdekeltsége teljes és kizárólagos. Állami rendelkezés alatt áll az a vállalat, amelyben az állam tulajdoni érdekeltsége nem kizárólagos ugyan, de eléri, vagy meghaladja az 50%-ot. Tulajdoni érdekeltségnek kell tekinteni a részvények, valamint a törzstőke tulajdonát is.
A 8.230/1948. Korm. számú rendelet 9.§-a, amelyből Dr. Herczeg István kollégám egész elgondolása kiindul, kifejezetten és határozottan úgy intézkedik, hogy az állami tulajdonban lévő vállalat vagyonának egy részét más állami tulajdonban lévő vállalatra vagy nemzeti vállalatra át lehet ruházni.
Kétségtelen tény az, hogy az állami tulajdonban lévő vállalatnak csak az a vállalat tekinthető, ahol a részvények 100%-ig a magyar állam tulajdonában vannak. Ezt kifejezetten megerősíti a törvénynek fent megjelölt, határozott szövege. Márpedig abban az esetben, ha a vállalatban akár 1% nem állami tulajdon van, úgy -nem vitásan - a vállalat nem tekinthető állami tulajdonú vállalatnak, hanem a törvény határozott rendelkezése értelmében csupán állami érdekeltségű vállalatnak. Ezért a fennálló jogszabályok alapján ezen elgondolás keresztülvihetetlen. Megoldandó kérdés abban az esetben, ha a Kormányzat a 9. §-t módosítja egy kiadandó újabb jogszabállyal, amelyben az átruházás lehetőségét az állami érdekeltségű vállalatokra is kiterjeszti.
Ezen esetleges kormányzati intézkedéssel kapcsolatban azonban felmerülhet az az aggály is - ami általános jogszabályokból folyik -, miszerint osztatlan tulajdonnál a vagyontárggyal való szabad rendelkezés a többséget illeti meg, azonban magát a vagyontárgyat elidegeníteni vagy átruházni csak valamennyi tulajdonos hozzájárulása esetén lehetséges.
Az ingatlanok tulajdonközösségének megszüntetése tárgyában lehet ugyan bírói eljárást egyoldalúan igénybe venni és a hozandó bírói ítélet a tulajdonközösséget megszüntetheti, azonban jelen esetben egy ilyen megosztás a részvényesi jog eszmei voltánál és oszthatatlanságánál fogva elképzelhetetlen.
Ezen kérdések további megítélése azonban nemzetközi kérdés, amely kérdésnél elsősorban politikai szempontok érvényesülnek.
Minden esetre ezen fent említett régi jogszabályt nem akarom követni, mert hiszen forradalmi újításról lévén szó, a jogszabálynak feltétlenül az élethez kell igazodnia, azonban kötelességemnek tartottam az illetékesek figyelmét mindezekre felhívni.
Rá kell mutatnom továbbá arra is, hogy minden egyes ilyen kérés elbírálásánál meg kell vizsgálnunk azt is, hogy mi volt a törvényhozónak, illetve a rendelet alkotójának intenciója. Etekintetben azt hiszem, hogy a rendelet 9.§-ával kapcsolatban az volt az elérendő cél, hogy egyes üzemeket és vállalatokat, amelyek termelésileg vagy kereskedelmileg összefüggnek, a szükségeshez képest a kormányzat egybevonhassa.
Végeredményben tehát a magam részéről azt az álláspontot képviselem, - amint azt a dolgok kezdeti stádiumában megmondtam, hogy az államosítás tényével kapcsolatban átment a köztudatba - külföldön is -, miszerint minden a magyar állam tulajdonába ment át -, hogy nem kell tudomást szerezni a külföldi érdekeltségekről, és valamennyi vállalatot újabb jogszabály nélkül korlátlan felelősségű nemzeti vállalattá kell átalakítani. Legfeljebb ebből kifolyólag az illetékes külföldi tényezők által támasztott követeléseket, illetve a sérelemmel jelentkezők kívánságait ki kell elégíteni.
Ezzel kapcsolatban lehetséges volna egy új jogszabálynak a hozása, amely szerint az állam a kisajátítási törvény mintájára a külföldi érdekeltségeket megfelelő kártalanítás ellenében elvonja. A kártalanítás összegszerűségének megállapítása vegyes döntőbizottság megítélésének tárgyát kell képeznie.
Budapest, 1948. augusztus hó 28-án.
Dr. Bakoss István
Jelzet: MNL OL XIX-F-32. 99. doboz. Nemzeti vállalatok alapítása. - Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára. Nehézipari Központ iratai.
Tartalomjegyzék
Tartalomjegyzék
Ezen a napon történt április 19.
1957
Magunkról
A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.
Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.
Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!
A Szerkesztőség
Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.
Beköszöntő
Tisztelt Olvasók!
Örömmel adunk hírt róla, hogy megjelent az ArchívNet idei első száma, amelyben négy forrásismertetés olvasható. Ezek közül kettő magyar és ukrán emigránsok hidegháború alatti történetével foglalkozik egymástól nagyon eltérő látószögekből. A következő két forrásismertetés közül az egyik társadalmi önszerveződést ismertet kapcsolódó dokumentumokkal, míg a másik folytatja egy iratanyag oroszországi összeállítása, Magyarországra szállítása hátterének a bemutatását.
Az időrendet tekintve kívánkozik az első helyre Völgyesi Zoltán (főlevéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára) helytörténeti szempontból is értékes ismertetése, amely a gróf Károlyi Lászlóné Apponyi Franciska által alapított és elnökölt Virágegylet történetét mutatja be levéltári források segítségével 1936-ig. A Fótról az 1920-as években Zebegénybe költöző nemesasszony új lakhelyén sem hagyott fel a már korábban is végzett szociális tevékenyégével: a Dunakanyarban többek között egy gyermeksegítő-nevelő egyletet hozott létre, amelynek egyben fő finanszírozója volt. Hogy a szervezet saját bevétellel is rendelkezzen, Apponyi Franciska a településen turistaszállásokat is létrehozott – ezzel pedig hozzájárult ahhoz, hogy Zebegényt még több turista keresse fel az 1930-as években.
Retrospektív módon mutatja be Máthé Áron (elnökhelyettes, Nemzeti Emlékezet Bizottsága), hogy a vitatott megítélésű, szovjetellenes ukrán emigrációt miként próbálta saját céljaira felhasználni az Egyesült Államok hírszerzése – amely folyamatban egy magyar emigránsnak, Aradi Zsoltnak is volt feladata. Az eseménysort egy később papírra vetett, titkosítás alól feloldott összefoglaló alapján tárja az olvasók elé. A kidolgozott akcióról a szovjet félnek is volt tudomása – erről pedig a szovjeteknek kémkedő „Cambridge-i ötök” legismertebb tagja, az angol Kim Philby számolt be defektálása után visszaemlékezésében.
Németh László Imre (nyugalmazott lelkész, pápai prelátus) az olaszországi magyar emigráció pillanatnyi helyzetéről készült összefoglalót prezentálja. Ez a „pillanatnyi helyzet” az 1953-as év, amikor báró Apor Gábor, korábbi szentszéki követ, ekkoriban a Magyar Nemzeti Bizottmány római irodájának a vezetője egy kérésre összeírta, hogy milyen helyzetben éli mindennapjait az olaszországi magyar emigráció az egyetemi tanároktól a trieszti menekülttábor lakóin át a sportolókig. Az egykori diplomata összefoglalójában nemcsak a mikroszintű, helyi ügyek kerülnek elő, hanem a nagypolitikai események is, így például Mindszenty József esztergomi érsek ügye, annak megítélése, valamint a magyarországi kommunista propaganda itáliai hatásai.
Idei első számunkban közöljük Seres Attila (tudományos főmunkatárs, VERITAS Történetkutató Intézet és Levéltár) előző lapszámban megjelent forrásismertetésének a második részét. A szerző további dokumentumok ismertetésével mutatja be, hogy harminc évvel ezelőtt milyen módon kerültek Magyarországra Oroszországból a néhai miniszterelnökre, Bethlen Istvánra vonatkozó iratok. A szerző mindezek mellett – az iratok ismeretében – Bethlen szovjetunióbeli fogságával kapcsolatban is közöl új infromációkat.
Az idei első számunkban publikáló szerzőinknek köszönjük a kéziratokat, felhívjuk egyben leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet következő évi számaiba továbbra is várjuk a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.
Budapest, 2024. március 13.
Miklós Dániel
főszerkesztő