A magyar szövetkezeti mozgalom múltja – Források a „Futura” történetéből

A jövő útjai kifürkészhetetlenek?

„A magyar búzának és általában a mi gabonánknak a nemzetközi piacokon mindig különleges hely jutott. Ahol megjelent a mi gabonánk, ott más ország terménye a második sorba szorult. [… A] szétmállott Osztrák–Magyar Monarchia területén keletkezett államok ellenséges magatartása és a többi hatalom viselkedése azt eredményezte, hogy nem kell a magyar búza. A józan ész ellenére a silányabb minőségű árut vették, mert ezzel árthattak nekünk, a volt ellenségnek így jutottunk el odáig, hogy szinte házalnunk kellett a legremekebb áruval, és még ilyen fáradozással is nehezen tudtuk értékesíteni.”

Bevezetés

Ahogy a fenti sorokból is sejthető, ebben az esetben jövő alatt nem a bizonytalan eljövendő, hanem egy konkrét múlttal rendelkező vállalat értendő. Mindazonáltal a címben megtalálható egy kis játék - a szavakkal és az idősíkokkal -, hiszen a vállalat nevében a jövőt hordozta magában, de a jelenből szemlélve a 75-100 évvel ezelőtti múltat jeleníti meg.

A kifürkészhetetlenség pedig arra utal, hogy annak a negyedszázadnak a nagy részéről, amíg a Futura önállóan működött, a vállalatnak elenyésző számú iratanyaga maradt fenn. A vállalati iratok többsége az 1930-as évek végére és az 1940-es évek első felére

. Ugyanakkor a Magyar Távirati Iroda híradásai között, illetve a Minisztertanács jegyzőkönyveiben az 1920-1930-as évekkel kapcsolatban is találhatóak a Futurára vonatkozó dokumentumok. Mindemellett - részben talán az előbbi oknál fogva - eddig a történelemkutatás nem részesítette kiemelt figyelemben a részvénytársaságot.

A mellőzés az egyik indoka e leírás elkészítésének, hiszen az a cél, hogy egy korábban jelentős szerepet betöltő intézmény története megismerhetővé váljék. Az alábbiakban e rövid, forrásismertetéssel egybefűzött tanulmány keretein belül olvasható a Futura, a Magyar Szövetkezeti Központok Áruforgalmi Részvénytársaságának vázlatos története.

A vállalat tényleges történetének bemutatása előtt érdemes nagyvonalakban áttekinteni azokat a korabeli körülményeket, szövetkezeti viszonyokat és megismerni azt a személyt (Almási Balogh Elemér), amelyekben életre kelt, illetve aki életre keltette a Futura-t.

 

Szövetkezeti viszonyok

Az I. világháború utáni időszak sokszoros kihívás elé állította a magyar gazdaságot, mivel a háborút megelőző rendszer az Osztrák-Magyar Monarchia kereteire, piac- és nyersanyagviszonyaira épült. A Monarchia az évtized végére felbomlott, a magyar gazdaság magára maradt, és hirtelen sok olyan intézményt, mechanizmust kellett létrehozni, amelyeket eddig a nagyobb - birodalmi - keretek biztosítottak, mint például a külkereskedelem, vámrendszer, pénz.

Ugyanakkor a háború veszteseként az 1910-es évek végére rossz, majdhogynem élhetetlen körülmények alakultak ki az országban. Ehhez járult hozzá még az ország területi viszonyainak változása, ami sok esetben nagyon visszás helyzeteket teremtett (pl. gazdaság aránytalan eltolódása, vasútvonalak és kapcsolódó iparvállalatok „disszidálása" stb.). Ezeknek a változásoknak az eredményeként 1919-ben a mezőgazdasági termelés a háború előttinek alig 1/3-át érte el, aminek következtében magas infláció, munkanélküliség, az életszínvonal meredek csökkenése

.

Az évtized végén az összekuszált viszonyokat csak tovább bonyolította a Tanácsköztársaság megalakulása, majd bukása.

A fentebb leírt körülmények a 1910-es évek végére kilátástalan helyzetbe taszították a magyar gazdaságot, még inkább a mezőgazdaságot. Az egész helyzet fokozottan kívánta a termelés újbóli megindítását és növelését, illetve emellett az országot újra be kellett kapcsolni a nemzetközi áruforgalomba. Mindezt azonban olyan körülmények között, hogy közben biztosítsák a lakosság élelmezését, elsősorban gabonaellátását is. (A világháború alatt a gabonaellátás biztosítását a Haditermény R. T. végezte, ez a szervezet azonban a háború végére - finoman fogalmazva - népszerűtlenné, a feladatának ellátására képtelenné

.)

A történelmi viszonyok alakulása okán a szövetkezeti viszonyok Magyarországon más országokétól eltérően alakultak. A szövetkezeti mozgalom előfutáraként a 19. század közepén - elsősorban az uzsora elleni harc jegyében - a kisvárosok polgárainak hitelegyletei alakultak meg. A század utolsó évtizedében pedig a nagybirtokos és középbirtokos osztály állt a szövetkezeti mozgalom élére. A falusi parasztságra azonban nagy terheket rótt a hitel- és áruuzsora. Az így kialakult elégedetlenség levezetésére - kapitalista kizsákmányolás elleni jelszóval - alakultak meg a különféle hitel-, értékesítő és fogyasztási szövetkezeti

.

A hitelszövetkezeti mozgalom irányítójaként, 1898-ban megalakult az Országos Központi Hitelszövetkezet, amely a 20. század legelején szinte egyedüliként már rendelkezett szövetkezeti

.

Szintén 1898-ban alakult meg az ország egyik legjelentősebb fogyasztási szövetkezete, a Hangya Termelő, Értékesítő, Fogyasztási Szövetkezet. Vezetője Károlyi Sándor, a magyar szövetkezeti mozgalom vezéralakja, ügyvezetője pedig a következő fejezet főszereplője, Almási Balogh Elemér volt. A Hangya fennkölt célja, hogy a falusi nép felemelkedése által pótolják a pusztulásnak indult középbirtokos osztályt. Balogh Elemér szerint olyan generációt kell nevelni, amelyik nem a kényelmes hivatalokban, léha életmódban leli örömét, hanem aktívan részt vesz a produktív munkában. (Balogh emellett a két világháború közötti időszak közhangulatának megfelelően kiemelten fontosnak tartotta a keresztény magyar szövetkezetek, kereskedelmi vállalatok fejlesztését.) Az 50 000 koronás alaptőkével alapított szervezet áruforgalma egy évtized alatt elérte a 12 000 000 koronát.

A szövetkezetek bonyolították az áruk belföldi gyűjtését, szétosztását, kivitelét, valamint az importáruk behozatalát, és rajtuk keresztül zajlott a gazdasági termelés újjászervezése. A mezőgazdasági termelésben és áruforgalomban azonban a szövetkezetek nem tudtak fontos szerepet betölteni, és a korabeli gazdasági szakemberek egy csoportja a mezőgazdaság helyreállítását a mezőgazdasági termények gyűjtőforgalmának szövetkezeti átalakításában

.

A hitel- és a fogyasztási és értékesítési szövetkezetek a 19. század végétől kezdve egyaránt erős központtal (OKH, Hangya) rendelkeztek, és ezáltal többé-kevésbé zavartalan működésük is biztosítva volt. Ugyanakkor szükség volt egy erős központi szervre az árugyűjtés és értékesítés területén is, ami a hazai fogyasztást és a világpiac szükségleteit is jól ismerte. Erre talált megoldást Almási Balogh Elemér.

 

Almási Balogh Elemér - az „Úristen vetésének aranykalásza"

Almási Balogh Elemér valószínűleg a génjeiben hordozta a közügyek iránti érdeklődést és elköteleződést, hiszen apai és anyai nagyszülei egyaránt az 1848-1849-es események sűrűjében voltak. Apai nagyapja, dr. Balogh Pál Kossuth és Széchenyi háziorvosa volt, a családi visszaemlékezés szerint ő kísérte el Széchenyi Istvánt Döblingbe. Nagyanyja Ágoston Amália a szabadságharc leverése után két év börtönbüntetést kapott, mert honvédeket bújtatott

.

Anyai nagyapja, Hajnik Pál a Batthyányi kormány rendőrminisztere volt, emellett Kossuth barátja és bizalmi embere, aki az emigrációba is elkísérte Kossuth Lajost. Hajnik Pál felesége és lánya, Paula a szabadságharc leverése után, az üldöztetés elől Párizsba menekült és Balogh Elemér édesanyja ott nevelkedett. Hajnik Pál 1867-ben kapott amnesztiát és tért vissza Magyarországra. Balogh Tihamér orvos és Hajnik Paula ezt követően ismerkedett össze, majd az 1860-as években kötöttek házasságot. Dr. Balogh Tihamér - Elemér apja - a családi hagyományt követve orvosként dolgozott, és apja nyomdokaiba lépve, magyar homeopátia meghatározó

.

Balogh Elemér 1871. október 22-én született

és gyermekkorát a Wurm utcai Thonet-udvarban töltötte. Visszaemlékezéseiben erről a korszakról, mint „szerény, kedves, kiegyensúlyozott időszakról" írt, amelynek egyetlen rossz emléke, hogy az ablakuk alatt hajózták be a Bosznia okkupációjára küldött sereget.

MTI tudósítás Almási Balogh Elemér halála alkalmából

Az ifjú Balogh Elemér az alapfokú iskolája után négy évet a Fasori Evangélikus Gimnáziumban töltött el, majd a Budapesti Kereskedelmi Akadémiára iratkozott be, ahol három év után kitüntetéssel érettségizett.

Visszaemlékezéseiben meghatározó szerepet tulajdonít anyai nagybátyjának, Zápory-Regenhart Ferencnek, aki a bécsi Allgemeine Depositbank elnöke volt. A nagybácsi Magyarországon tett nagyvonalú látogatásai olyan hatással voltak rá, hogy állítólag már hat évesen elhatározta, hogy ő is bankár lesz. Ennek okán az érettségi után nem a továbbtanulást választotta, hanem munkát kapott és vállalt a Magyar Országos Központi Takarékpénztárban (

).

Ekkoriban töltötte le egyéves, önkéntes katonai szolgálatát a 4. tüzérezrednél, majd a gyakorlati kiképzést Rimaszombaton teljesítette. A szolgálat letelte után tiszti rangban szerelt le, visszatért a MOKTÁR-ba, ahol a bank- és váltóüzlet minden ágában nagy

tett szert.

A Központi Takarékpénztárban eltöltött évek után úgy döntött, hogy külföldi tanulmányútra indul, aminek során kb. egy-egy évet töltött Bécsben, Berlinben és Párizsban is. Bécsben nagybátyja bankjánál, az Allgemeine Depositbank-nál állt szolgálatba, majd innen Berlinbe került, ahol a báró Erlingen-csoport bankjában dolgozott. Visszaemlékezéseiben leírta, hogy itt tudta meg igazán, hogy mi is az igazi, kemény munka, hiszen ebben az időszakban általánossá vált számára, hogy reggel 9 órától este 8 óráig dolgozott. Az itt eltöltött időszak abból a szempontból is meghatározó volt, hogy ebben az években kezdett el foglalkozni a gazdasági válságot, válságokat előidéző jelenségekkel, magával a gazdasági válsággal és ennek eredményeként készítette el a „Valuta szerepe a gazdasági válságban" című tanulmányát, ami meghatározta későbbi életének

.

Berlin után Párizsba utazott, ahol a Générale Pour L'Industrie en Russie nevű intézménynél dolgozott. Annak ellenére, hogy arra vonatkozóan semmi adattal nem rendelkezünk, hogy Balogh Elemér járt-e egyetemre, több forrás utal arra, hogy a Sorbonne-on is hallgatott különböző közgazdasági

. Érdeklődési területe, kutatásai és tanulmányai egyre inkább a szövetkezeti eszme felé irányultak, ebben látta a gazdaság, elsősorban a magyar gazdaság felemelkedésének lehetséges . Ez okból kifolyólag is hatalmas lelkesedéssel fogadta, hogy párizsi tartózkodása alatt levelet kapott Károlyi Sándortól, a magyar szövetkezeti mozgalom megteremtőjétől, vezéralakjától. Károlyi olvasta a gazdasági válsággal kapcsolatban írt tanulmányt, és szeretett volna megismerkedni az ifjú közgazdásszal. A találkozás kiválóan sikerült, amit mi sem bizonyít jobban, hogy Károlyi ismertette vele a Hangya alapítására vonatkozó elképzeléseit, és végül felkérte, hogy szervezze meg a fogyasztási szövetkezetek országos központját Magyarországon.

Balogh örömmel és kitörő lelkesedéssel elfogadta az invitálást, majd még 1898-ban visszautazott Budapestre, és rögtön nekiállt a Fogyasztási Szövetkezeti Központ megszervezésének. Munkája eredményeként az év végére már harminc szövetkezet vett részt a Hangya „kötelékében" és az elkövetkező években ez a szám folyamatosan emelkedett.

A későbbiekben személyes karrierje is jól alakult, hiszen a kezdeti titkári pozícióját hamar ügyvezető igazgatói tisztségre cserélte, majd vezérigazgatója és elnöke lett a vállalatának.

Az I. világháború után Balogh Elemér tisztán látta, hogy a gazdaság pangásából, kilátástalan helyzetéből egy megfelelő központi értékesítő és gyűjtő szerv nélkül nincs lehetőség a kilábalásra. Miután megszületett a központi áruforgalmi és értékesítési szerv gondolata, Balogh Elemér vázolta elképzeléseit Rubinek Gyula földművelésügyi miniszternek, Ipolyi-Keller Gyula államtitkárnak és Horánszky Dezsőnek, az OKH igazgatójának. Az érintettek egyöntetűen felkarolták a tervezetet és közreműködésük eredményeként 1919. október 12-én megalakult a Magyar Szövetkezeti Központok Áruforgalmi Részvénytársasága, a

.

Almási Balogh karrierje a '20-as években töretlen volt és a különböző politikai, gazdasági változások ellenére a korszak meghatározó gazdasági szakembere maradt. Munkája elismeréseként, részben az ő kezdeményezésére alakított budapesti Kir. Tudományegyetem Közgazdaságtudományi fakultása díszdoktorává avatta, az 1920-as évek végén az országgyűlés felsőházának élethossziglan tartó tagjává választották, illetve a kormányzó gazdasági főtanácsadói címet adományozta neki. Emellett elnöke lett a Hangyaipari Rt-nek, alelnöke a Magyarországi Szövetkezetek Szövetségének, a Futura, Magyar Szövetkezeti Központok Áruforgalmi Részvénytársaságának, a Háztartás Fogyasztási Szövetkezetnek, választmányi tagja a Magyar Gazdaszövetségnek, Országos Magyar Gazdasági Egyesületnek, a Vörös Kereszt Egyletnek, a Stefánia Szegénygyermek Kórház Egyesületnek, igazgatósági tagja a Hangya Szövetkezetnek, a Gazdák Biztosító Szövetkezetének, a Pátria Irodalmi Vállalat és Nyomdai Rt-nek és a

-nek.

Mindezek tükrében érthető, és talán kevésbé tűnik túlzásnak, hogy 1938-ban bekövetkezett temetésén Ravasz László püspök az „Úristen vetésének aranykalászaként"

róla.

 

Futura, A Magyar Szövetkezetek Áruforgalmi Részvénytársasága

Amint a bevezetésben már utaltam rá, bármennyire is meghatározó és szinte megkerülhetetlen szerepet töltött be a Futura a két világháború közötti magyar mezőgazdaság és mezőgazdasági kereskedelem történetében, az elmúlt kb. fél évszázad alatt - a szövetkezetek történetét bemutató elemző és történeti munkák sorában alig születtek a Magyar Szövetkezeti Központok Áruforgalmi Részvénytársaságának történetét átfogóan feldolgozó munkák. Gyakorlatilag egy ilyen kiadvány született, 1939-ben a Futura fennállásának 20. évfordulója alkalmából az intézet egy jubileumi könyvet jelentetett meg, amiben elég részletesen, ugyanakkor a vállalat saját szemszögéből mutatják be az elmúlt két évtized történéseit, fontosabb eseményeit, eredményeit. Ezt megelőzően a Hangya 25 éves fennállásának emlékére kiadott kiadványban emlékeztek meg először részletesebben, egy külön fejezetben a Futuráról, illetve az első öt év működésével és eredményeivel kapcsolatban készült el egy

. Végül 1941-ben a Pesti Hírlap egy rendhagyó kiadványában jelent meg még egy rövid, összefoglaló-tanulmány a részvénytársasággal . Későbbi történetével kapcsolatban sem születtek önálló elemzések, ami bizonyos szempontból érthető, hiszen a II. világháború után a Futurát gyorsan beolvasztották az állami hálózatba, ettől kezdve önálló működésről nem beszélhetünk.

Az alábbiakban a vállalat önálló működésének időszakát, történetét próbálom meg a lényeget összefoglalva, mintegy vázlatosan - a mellékelt források tükrében - bemutatni, vagyis nagyjából a II. világháború végéig tekinthetőek át a történések. Ebben az áttekintésben a korábban említett kiadványok, tanulmányok segítenek, adott esetben megtartva vállalat történetének általuk felosztott korszakait is. Azonban a korabeli kiadványok által megrajzolt képet kicsit árnyékolni szeretném egy-két forrás bemutatásán keresztül, ami a kiadványokban megrajzolt néha idilli leírást kicsit reálisabbá sötétíti. Mindezek értelmében a cég történetét négy nagy szakaszra tagolva mutatjuk be:

•1.        1919-1924:     Megalakulás és az állami megrendelések időszaka

•2.        1925-1930:     Piaci átalakulás időszaka

•3.        1931-1939:     Irányított gazdálkodás időszaka

•4.        1939-1946:     A II. világháború alatti évek és az államosítás időszaka

Ezen a napon történt július 21.

1919

A Vörös Hadsereg támadást indít a megszálló román csapatok ellen a csongrádi hídfőnél, és felszabadítja Szentest.

1940

A Szovjetunió annektálja Észtországot, Lettországot és Litvániát.

1954

Genfben aláírják az indokínai háborút lezáró fegyverszüneti egyezményt: Vietnamot két államra osztják fel.

1988

A Bős–Nagymarosi vízierőmű építésének leállítása érdekében tizenhárom környezetvédő csoport létrehozta a Nagymaros Bizottságot.

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt 15 évben az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Beköszöntő

Beköszöntő

A görög eredetű „diaszpóra” fogalom hosszú ideig a zsidó, görög és örmény szétszóratás leírására szolgált, manapság viszont a kényszerű kiűzetés vagy az önkéntes migráció következtében létrejött külföldi etnikai kisebbségi közösségek szinonimájává vált. A diaszpórák idegen befogadó országban tevékenykednek ugyan, de tagjait – a szociológiai vizsgálatok szerint – erős érzelmi kötelékek fűzik származási országukhoz. Magyar diaszpórán általában a 19. század végétől az országot, illetve a Kárpát-medencét több hullámban önként elhagyó, ma Nyugat-Európában és a tengerentúlon élő szórványmagyarságot értjük. Friss adatok szerint a diaszpórában élő magyarok száma körülbelül 2,5 millió fő, akiknek a fele azonban már nem tud magyarul.

Az elmúlt években a tengerentúli magyarság képviselői jelezték, hogy a diaszpóra tagjainak az évtizedek alatt összegyűjtött értékes dokumentumai egyre nagyobb veszélyben, sok esetben a megsemmisülés határán vannak. A Magyar Diaszpóra Tanács ezért 2013-ban elfogadta a Mikes Kelemen Programot, amelynek célja az, hogy a diaszpóramagyarság könyvtári, levéltári örökségét rendezett módon összegyűjtve Magyarországra szállítsák és gondoskodjanak későbbi méltó felhasználásáról. A Nemzetpolitikai Államtitkárság és az Országos Széchényi Könyvtár szervezésében elindított Mikes Kelemen Program 2014. január 1-jén kezdte el munkáját. A Magyar Nemzeti Levéltár szakmai partnerként 2015-ben csatlakozott e kezdeményezéshez, felvállalva a levéltárszakmai koordinációt. A Mikes Kelemen Program és a Nemzeti Kulturális Alap által finanszírozott Ithaka-program segítségével folyamatosan közreműködik az európai és tengerentúli emigráció iratanyagának szervezett hazahozatalában, az iratanyagok levéltári struktúrájának kialakításában, majd kutathatóvá tételében. Ennek eredményeként a Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltárának őrizetébe számos értékes irathagyaték került, amelyekből az ArchívNet 2017. évi 2–3. összevont számának két írása is ízelítőt nyújt. A szám tematikája: „Magyar diaszpórák, emigráns egyesületek, személyes sorsok a 20. században”. Az összeállításban a már említett két dokumentumközlésen kívül olvashatunk még sanghaji magyar kalandorokról, az ottani magyar érdekvédelemről, továbbá a franciaországi, illetve a tengerentúli magyar diaszpóra szervezeteiről, azok működéséről. Nem kapcsolódnak szorosan a témához, de érdekfeszítőek a kristályéjszaka magyar vonatkozásai, és igen tanulságos olvasmány Alapi Gyula Rákosi Mátyáshoz írt, mindeddig ismeretlen levele is.

Technikai okok miatt az összeállításunkat két, formailag ugyan különálló, de tartalmilag  szorosan összetartozó részre bontottuk: az elsőt, tehát az idei 2. számot 2017. június 21-én, míg a második részt, azaz a 3. számot június 28-án közöljük. A kettes számban az egyesületi témák kerültek előtérbe, míg a hármasban főleg egyéni sorsok bemutatására helyezzük a hangsúlyt.

 

 

Budapest, 2017. június 28.

 

 

A szerkesztők