Az 1956. május 29-ei magyar–jugoszláv pénzügyi és gazdasági egyezmény

„Törekvésünk az volt, hogy a múlt nyitott kérdéseit azáltal háttérbe szorítsuk, hogy a további gazdasági együttműködés problémáját helyezzük előtérbe. Kitűnt azonban, hogy jugoszláv részről az utóbbi kérdések tárgyalására egyáltalán nem készültek, hanem kizárólag követeléseik rendezését kívánják a mostani tárgyalások során biztosítani."

Jelentés a magyar-jugoszláv egyezmény teljesítéséről

1962. január 19.

Egyezmény teljesítésének jelenlegi helyzete

I.

A Magyar Népköztársaság és a Jugoszláv Szövetségi Népköztársaság megbízottai között 1956. május 29-én aláírt Pénzügyi Egyezmény szerint a Magyar Népköztársaságnak 85 millió elsz. $ értékű árut kellett szállítania 1961. június 30-ig a Jugoszláv Szövetségi Népköztársaságba.

Az Egyezmény alapján kötelezettségünk teljesítése, ill. a szállítások befejezése az eredeti árulista szerint 1961. június 30-ig - főként a jugoszláv fél által kért változtatások, részben pedig a magyar ipar szállítási, ütemezési problémái következtében - nem volt lehetséges, ez azonban a két fél egyetértésével történt.

1961. december 31-i adatok szerint az Egyezmény eddigi teljesítését az alábbi táblázat szemlélteti:

Érték: millió elsz. $
1956/57.1958.1959.1960.1961.Összesen:
Kötelezettség:22.020.417.117.18.485.0
Kötésállomány:21.522.116.415.19.884.9
Bonyolítás:20.221.216.513.310.181.3
A Pénzügyi Egyezmény bonyolításának összege után
1957-ben 50%-os jóváírás történt a klíring számlán9.2 M $
1958-ban 20%-os jóváírás4.3 „ „
Összesen:13.5 M $

Az eddigi szállítások során jelentősebb reklamáció csak a motorvonatok, a laboratóriumi műszerek és a televíziós készülékek szállításánál merült fel. A jogos reklamációkat már rendeztük, és így többek között a motorvonatok is a vevő megelégedésére üzemelnek.

A Pénzügyi Egyezmény bonyolítását az időnként tartott vegyesbizottsági tárgyalások határozatai befolyásolták. E tárgyalások célja mindenkor a bonyolítás számszerű adatainak megállapítása, valamint a bonyolítást akadályozó tényezők elhárítása volt.

A legutóbbi, 11. ülésszak megtartására 1961. július 26-tól 28-ig Belgrádban került sor. (Ennek eredményéről már adtunk jelentést a Gazdasági Bizottságnak.) A Vegyesbizottság a 11. ülésszakon egyhangúlag megállapította, hogy az Egyezmény teljesítése az előírt határidőig kielégítő, tehát tudomásul vette és jóváhagyta, hogy a magyar fél szállítási kötelezettségét 1961. június 30. után, szóbeli megállapodás szerint 1962. év végéig teljesíti. (1961. VI. 30-án az Egyezményre történt bonyolítás összege 77,028 008 24 elsz. $ volt.)
1961. december 31-én az Egyezmény teljesítésének állása:
81,254 458 70 elsz. $, tehát 1962. év folyamán 3,745 541 30 elsz. $ összegben kell még szállítanunk.

Az 1962. év folyamán kiszállítandó áruk főbb tételei:

Kőbánya berendezések607 000 elsz. $
Faforgácslap gyártó berendezések575 690 „ „
Malomipari berendezések350 000 „ „
Vasútbiztosító berendezés480 000 „ „
6 db motorvonat tart. alk.500 000 „ „
Bo-Bo tartalék-alkatrészek180 000 „ „

Kisebb összeggel szerepelnek még öntödei gépek, klf. vegyipari berendezések, vasúti hídmérleg, elektromos ipari kemence, kábelgép, baromfifeldolgozó berendezés, gépjárműalkatrész, szerszámgépek, FM-adó, nagy- és kisfeszültségű készülékek, stb.
A fenti felsorolás mutatja, hogy főként nagyberendezések, gépek szállítása területén adtunk engedélyt vállalatainknak arra, hogy szerződéseikben, vagy a szerződések utólagos módosításában 1962. évi szállítási határidőkben állapodhassanak meg a jugoszláv partner-vállalatokkal. Ezekhez az áthúzódásokhoz a Vegyesbizottság jugoszláv tagozata ugyancsak hozzájárult.
A kötésállomány 1961. december 31-én 84,906 912 91 elsz. $ volt. A 85 millió elsz. $-os volumen teljes lekötése nem lenne célszerű az előre pontosan ki nem számítható szerelési költségek, a szállított gépek súlydifferenciájából adódó utólagos árkülönbözetek miatt, ezért a lekötetlen összeget erre a célra tartalékoljuk.
Törekedni fogunk arra, hogy az Egyezmény teljesítését véglegesen lezárjuk és minden ebből következő esetleges további szállítást a klíring megállapodás keretébe vigyünk át.

II.
Határozati javaslat

A Gazdasági Bizottság a külkereskedelmi miniszter jelentését a magyar-jugoszláv Pénzügyi Egyezmény teljesítésének jelenlegi helyzetéről tudomásul veszi.

Budapest, 1962. január 19.

Kiadmány hiteléül

Féderné
TÜK csop. vez./
Incze Jenő s. k.
miniszter

Jelzet: MOL XIX-J-1-j Jugoszlávia TÜK 001053/1962.

Ezen a napon történt szeptember 23.

1917

Megalakult a Magyar Cserkészcsapatok Háborús Bizottsága, dr. Papp Gyula elnökkel az élén.

1941

Az első gázkamra-kísérlet Auschwitz-ban.

1951

Budapesten Rákosi Mátyás utasítására felrobbantják a Városliget szélén álló Regnum Marianum templomot.

1965

Az Ikarus székesfehérvári üzemében elkészül az első hazai alumínium autóbusz.

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt 18 évben az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Beköszöntő

Személyes sorsok, egyéni életutak

 

A történelem iránt érdeklődők körében egyre nagyobb figyelem övezi a személyes sorsok, az egyéni életpályák alakulását. Jogos elvárás, hogy a múltat kutató szakemberek – történészek, levéltárosok – ne csak a nagy társadalmi, gazdasági, politikai összefüggéseket vizsgálják, hanem emellett a „megélt történelem sokszínűségét” is bemutassák. Hiszen a kortársi tapasztalatok közvetítésével, egy-egy életút részletes megrajzolásával közelebb hozhatják a rég letűnt korszakokat, azok változatos mindennapjait. Az ún. „nagy személyiségek” életrajzai mellett a hétköznapi emberek sorsa is érdeklődésre tarthat számot. Izgalmas feladat nyomon követni, hogy a múltban ki miként cselekedett egy adott élethelyzetben, milyen döntéseket hozott, hogyan vélekedett egy bizonyos történelmi eseményről, vagy milyen kapcsolati hálóval rendelkezett. Mindenki a saját tapasztalatai alapján élte meg az ország sorsfordító pillanatait vagy hosszabb-rövidebb korszakait: a 20. századnál maradva például az első világháborút, az összeomlást, Trianont, a második világháborút, a holokausztot, a több évtizedes kommunista diktatúrát és szovjet megszállást, majd pedig a rendszerváltást s az azt követő éveket.

Az ArchívNet idei 3–4. számának témája: „Személyes sorsok, egyéni életutak”. Technikai okok miatt a két szám külön jelenik meg: a 3-as szeptember 2-án, míg a 4-es a hónap utolsó hetében. A 3. számban három, egymástól teljesen eltérő sorsú személy életútjával ismerkedhetünk meg. A Berkes József, Kántás Balázs, Szabó Piroska és Szerényi Ildikó által közösen jegyzett írásban egy vajdasági születésű, 1920-ban Magyarországra távozott, később pénzhamisítási botrányba keveredett jobboldali, irredenta érzelmű tanító, Bicskey Elek izgalmas története tárul elénk. Sorsa jól példázza, hogy az első világháborút követő impériumváltás hogyan sodort el és tett tönkre életeket, s miként álltak elő olyan kényszerhelyzetek, ahol többnyire csak rossz egyéni döntések születhettek. A kaposvári származású Mautner József – amint ez Farkas Péter írásából kiderül – teljesen más életutat járt be. Nyomdászinasként korán kapcsolatba került a munkásmozgalommal, zsidó származása miatt pedig 1942-ben munkaszolgálatosként a szovjet frontra került, ahonnan megszökött, és beállt a szovjet Vörös Hadseregbe. Kommunista meggyőződésében az 1956-os forradalom és szabadságharc sem ingatta meg. Zsilinszky Antal életpályája mindkettőjükétől eltér. Miklós Dániel dokumentumközléséből megtudhatjuk, hogy a fiatal diplomata – aki egyébként Bajcsy-Zsilinszky Endre unokatestvére volt – a londoni magyar követség titkáraként dolgozott 1941. április 6-ig, amíg Nagy-Britannia meg nem szakította Magyarországgal a diplomáciai kapcsolatot. Ezt követően nem tért haza, hanem az egyik nagy londoni emigráns csoport vezetője lett, nem sokkal később bekövetkezett öngyilkosságáig. Összeállításunkat Pécsi Tibornak a magyarországi cionista mozgalomról, valamint Marosi Tibornak az első tiszti század 1919. évi szegedi megalakulásáról szóló írásaival zárjuk.

 

Budapest, 2019. szeptember 2.

 

A szerkesztők