Hibaüzenet

  • Notice: Undefined offset: 1 custom_mod_pane_custom_pane_render() függvényben (/data/webcontent/archivnet/www/sites/all/modules/wideworld/custom_mod/custom_mod.module 229 sor).
  • Notice: Undefined offset: 1 custom_mod_pane_custom_pane_render() függvényben (/data/webcontent/archivnet/www/sites/all/modules/wideworld/custom_mod/custom_mod.module 229 sor).

Egy szocialista nagyüzem, a Csepel Autógyár első lépései

„Elektroacél nélkül autóalkatrészeket gyártani nem lehet."

„Meg kell jegyeznünk, hogy a 2. ponttal kapcsolatban a javaslat már a helyszínen felvetődött vizsgálatunk nyomában, de igen nagy ellenállásra talált és azt a következtetést vontuk le, hogy az illetékes műszaki vezető, Herceg elvtárs, a Motorgyár fődiszpécsere, kissé belemerevedett a megszokott módon történő gyártásba, és nem tudja elképzelni, hogy a 'jól bevált módszere' mással is helyettesíthető".

2.

A Vas- és Fémipari Dolgozók Szakszervezetének levele Kossa István kohó- és gépipari miniszterhez

1952. augusztus 6.

 

Varga/VE III.

Budapest, 1952. augusztus 6-án

 

Kossa István Kohó- és Gépipari Miniszter

elvtárs részére

Budapest

Kedves Kossa elvtárs!

Vizsgálatot tartottunk a Csepel Autógyárban és megállapítottuk, hogy az üzemben a hó végén, tehát a harmadik dekádban általános jelenség az úgynevezett rohammunka. Nagyon sok olyan dolgozó van, akit az üzem vezetősége 24-36, sőt még 48 órát is dolgoztat egyfolytában. A sok közül csak egy pár példát sorolok fel:

A Motorgyár 10. műhelyében Hatvani János, Gajdácsi István a 8. műhelyben 24 órát dolgoztak. A Hajtóműgyárban Panyi János szerelő a B műhelyben 36 órát dolgozott egyfolytában. Ugyanígy Nagy Ágnes gépmunkás is a Járműgyárban. Nagy Imre és Tóth József szerelők szerdán délutántól péntek délutánig egyfolytában dolgoztak, tehát 48 órát. Ugyanitt Varga László gumiszerelő 36 órát. De legsúlyosabb eset itt, hogy Lakatos István alkatrészműhelyben dolgozó kedden reggel ment be dolgozni és péntek estig egyfolytában bent volt. A Szerszámgyárban késes elvtárs csoportja, amely 8 főből áll és ezen kívül Szabó József, Sáfrány Bálint, Kovács Albert köszörűsök egyfolytában 24 órát dolgoztak. De ezen kívül még számtalan példát tudnák felsorolni, akiket 24-től 48 óráig egyfolytában bent tartottak.

Ez jelenti a fennálló törvények megsértését. Ugyanakkor ezek a dolgozók egyfolytában ennyi ideig dolgozni nem képesek. Az első 8 óra után már a munka intenzitásuk csökken és a 20 órán felüli munka jóformán semmit sem ér, azonban az a veszély áll fenn, hogy a balesetek száma megszaporodik. Bizonyítja továbbá azt, hogy a Csepel Autógyárban a műszaki vezetés nem teremtette meg Gerő [Ernő] elvtárs által kiadott útmutatás alapján az ütemes termelést.

De ha megnézzük, hogy mennyi állásidő volt különböző indokok alapján kifizetve, megállapítható, hogy a túlórák nagy részét nem kellett volna igénybe venni.

A Motorgyárban július első, második dekádjában a darabbéres dolgozóknál 5728 túlóra, a beállítók és a csoportvezetőknél, valamint a segédmunkásoknál 4345 túlóra volt. Ezzel szemben az állásidő anyag és munkavárás miatt több mint 26 000 órát tett ki. Ezek a tények mind mutatják, hogy még nagyfokú szervezetlenség uralkodik a Csepel Autógyárban.

Javaslom a Csepel Autógyár túlóra keretének a felülvizsgálását, valamint az igazgató, vagy az illető felelősnek, aki ezt elkövette, szigorú megbüntetését.

Kérem Kossa elvtársat, hogy az intézkedés eredményéről értesíteni szíveskedjék.

Elvtársi üdvözlettel:

                                                                                                                             Török István

titkár

 

Jelzet: MNL OL M-KS 276. f. 95. cs. 27. ő. e. Magyar Dolgozók Pártja központi szervei, MDP KV Ipari és Közlekedési Osztály.

Tartalomjegyzék

Ezen a napon történt november 15.

1969

250 000 béketüntető demonstrál a vietnami háború ellen Washingtonban.

1969

A budapesti Hanoi parkban több ezer fiatal részvétel vietnami szolidaritási nagygyűlést tartottak.

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt 18 évben az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Beköszöntő

Személyes sorsok, egyéni életutak – II.

 

A történelem iránt érdeklődők körében egyre nagyobb figyelem övezi a személyes sorsok, az egyéni életpályák alakulását. Jogos elvárás, hogy a múltat kutató szakemberek – történészek, levéltárosok – ne csak a nagy társadalmi, gazdasági, politikai összefüggéseket vizsgálják, hanem emellett a „megélt történelem sokszínűségét” is bemutassák. Hiszen a kortársi tapasztalatok közvetítésével, egy-egy életút részletes megrajzolásával közelebb hozhatják a rég letűnt korszakokat, azok változatos mindennapjait. Az ún. „nagy személyiségek” életrajzai mellett a hétköznapi emberek sorsa is érdeklődésre tarthat számot. Izgalmas feladat nyomon követni, hogy a múltban ki miként cselekedett egy adott élethelyzetben, milyen döntéseket hozott, hogyan vélekedett egy bizonyos történelmi eseményről, vagy milyen kapcsolati hálóval rendelkezett. Mindenki a saját tapasztalatai alapján élte meg az ország sorsfordító pillanatait vagy hosszabb-rövidebb korszakait: a 20. századnál maradva például az első világháborút, az összeomlást, Trianont, a második világháborút, a holokausztot, a több évtizedes kommunista diktatúrát és szovjet megszállást, majd pedig a rendszerváltást s az azt követő éveket.

Az ArchívNet idei 3–4. számának témája: „Személyes sorsok, egyéni életutak”. Technikai okok miatt a két szám külön jelenik meg: a 3-as szeptember 2-án, míg a 4-es október 15-én. A most megjelenő 4. számban egymástól teljesen eltérő személyes sorsokkal ismerkedhetünk meg. Első írásunk szerzője, Veres Emese-Gyöngyvér az első világháborús barcasági csángó hősök nyomait követve jutott el a bécsi hadtörténeti levéltárba, ahol ráakadt a nagyszebeni August von Spiess ezredes mindeddig ismeretlen, német nyelvű hadinaplóira. Ezekből közlünk most egy rövid, magyarra lefordított részt. Cseres Judit és Gergely Ferenc a több mint negyedszázada elhunyt Kossuth-díjas író, Cseres Tibor 1956-os naplójegyzeteit adja közre. Ezek hűen tükrözik az író akkori lelki állapotát, a forradalom és szabadságharc eseményeihez való viszonyát. Garadnai Zoltán és Illyés Mária forrásközlése egy másik neves író, Illyés Gyula François Mitterrand francia elnökkel való 1982. július 9-i négyszemközti találkozóját ismerteti francia források alapján. Az eddigieknél árnyaltabb megvilágításba helyezi a francia elnök ott elhangzott szavait, és bemutatja Illyés Gyula szerepét a magyar–francia kapcsolatok történetében. Zubovits Fedor, a legendás katona, feltaláló, diplomata, sport- és közéleti ember gazdag életpályájáról korábban már több írás is megjelent az ArchívNetben. Kazareczki Noémi ezúttal a huszárkapitány lovagias afférjait és peres ügyeit tárja az olvasó elé. Összeállításunkat Salga Kristóf zárja, aki egy régiségpiacon vásárolt könyv lapjai közül véletlenül előkerült két magánlevelet ismertet. Mindkettőt Magyarországról kitelepített németek írták szigetcsépi ismerőseiknek 1948-ban. E levelek is tanúsítják, hogy a hazájukból elűzött németek nem szakították meg a kapcsolatot Magyarországgal, és továbbra is összeköttetésben maradtak korábbi jó ismerőseikkel, barátaikkal.

Budapest, 2019. október 15.

A szerkesztők