Magyarország csatlakozása az IMF-hez és a Világbankhoz – III. rész

„Az 1989. évi hatású költségvetési intézkedések tartalmi meghatározása a szakértői munka keretében megtörtént. A folyó fizetési mérleg 1988. IV. ne-gyedévében a szokásos többlettel szemben 60 millió dollár hiánnyal zárt, a folyó egyenleg az év első hónapjában mintegy 100 millió dollárral elmarad az egy évvel korábbitól, az MNB tartalékai a kritikus szint alá csökkentek. A liberalizált termékkörben dinamikusan növekszik a behozatali kötésállomány, illetve folytatólagosan jelentős devizakiadások merülnek fel az Ausztriába irányuló bevásárló turizmus miatt.”

A Külkereskedelmi Minisztérium feljegyzése az IMF küldöttséggel folytatott budapesti tárgyalásokról - 1982. november 25.

Vámpolitika és Nemzetközi
Szervezetek Főosztálya
Szolgálati használatra!

Feljegyzés

Tárgy:Megbeszélés az IMF delegációval a magyar importkorlátozó intézkedések módosulásáról

Tárgybani megbeszélésre 1982. november 25-én az MNB-ben került sor. Az IMF Executive Board-ja [Ügyvezet? igazgatóság] ez év december 8-án tárgyalja a magyar készenléti hitelkérelmet. Az IMF delegáció az ehhez szükséges háttéranyag véglegesítésére jött Budapestre. Az MNB kérése az volt, hogy a delegációt tájékoztassuk az importkorlátozó intézkedéseinkben tervezett módosításokról, hogy az IMF többek között ezek előzetes ismeretében dönthessen hitelkérelmünkről, és a későbbiekben nyilvánosságra hozandó módosítások ne támasszanak problémát a hitel folyósításában.

Az IMF delegációját tájékoztattuk arról, hogy 1983. január 1-től a jelenleg élő importkontingenseink részben megváltoznak. A kontingensek száma csökken, az az árukör, amelyre a kontingensek vonatkoznak némileg módosul, egyúttal a kontingensek által szabályozott forgalom kereskedelmi vonzata is csökken. Kérdésükre elmondtuk, hogy a kvóták módosítását a működtetésük közben szerzett tapasztalatok tették szükségessé, részben pedig igyekeztünk figyelembe venni az IMF megjegyzéseit, nevezetesen azt a kifogásukat, hogy nem látják közgazdasági értelmét nyers- és alapanyagok kontingentálásának. Jelenleg kvótagazdálkodás alá vont termékek köre több félkész- és készterméket is tartalmaz.

Előzetesen tájékoztattuk őket arról is, hogy importkorlátozó intézkedéseink (kvóta + illeték) alkalmazási köre is módosulni fog; az eddigi nem-rubel elszámolású forgalom helyett a jövőben a konvertibilis forgalmat fogjuk az intézkedések alkalmazásánál alapul venni. A módosítást technikai okokkal indokoltuk. (Pl. kínai klíring svájci frank minősítésének problémái az előző rendszerben.)

Közöltük azt is, hogy a jövőben a legkevésbé fejlett fejlődő országokat mentesíteni kívánjuk a két korlátozó intézkedés hatálya alól. Hangsúlyoztuk, hogy az alkalmazási kör módosulása tekintetében tájékoztatásunk előzetes és feltételes, mivel a KKM és az MNB fenti értelmű javaslatot tette a PM-nek, melynek előzetes reakciója pozitív volt.

Az IMF fenti közléseket tudomásul vette, azokhoz érdemi kommentárt nem fűzött.
A megbeszélés során az IMF delegáció kereskedelmi szakértője bejelentette, hogy jogi főosztályuk behatóan megvizsgálta a magyar importengedélyezési rendszert. Ennek során jogászaik arra a megállapításra jutottak, hogy Magyarországon az importengedélyezési rendszer a devizagazdálkodási rendszer részét képezi. (The licensing system is a part of the exchange system.) Ezt az állásfoglalásukat a következőkkel indokolták:

  1. Az importengedély specifikálja az importügylet devizanemét, fizetési módozatát és az ügylet összegét. Az engedélyezett összegtől való jelentősebb (5%-nál nagyobb) eltérés esetén engedélymódosítást kell kérni.
  2. Magyarországon az importengedély egyúttal devizaengedély is. Míg minden más tevékenységhez külön devizahatósági engedély birtokában lehet csak devizához jutni, addig az importengedély kereskedelmi ügyletek esetében devizaengedély is.

Jogi főosztályuk állásfoglalását kifogásoltuk, arra való hivatkozással, hogy mind a csatlakozás, mind a IV. cikk szerinti konzultációk során, delegációjuk azt az álláspontot foglalta el, hogy az importengedélyezési rendszerre az IMF jogköre nem terjed ki közvetlenül, azt a GATT kompetenciájának tekintik. Kifogásunkra azt válaszolták, hogy 1982. szeptember 1-től notifikációnk szerint 

 szempontok érvényesülnek az importengedélyek kiadásánál, és erre alapozva az IMF kompetenciája tagadhatatlan az engedélyezésben.

Arra a kérdésünkre, hogy döntésük után engedélyezési rendszerünk tekintetében kompetenciájukat hogyan értelmezik, - azaz az engedélyezési rendszer az IMF IV. cikke (surveillance-árfolyamfelügyelet) szerint éves konzultáció tárgya lehet, vagy pedig úgy tekintik-e, hogy engedélyezési rendszerünk működtetésére az összes devizagazdálkodásra vonatkozó és az engedélyezésre alkalmazható szabályukat kívánják-e alkalmazni - kitérő választ adtak.

Magyar részről kértük, hogy jogi főosztályuk döntését, a döntés indoklását, és a döntés során figyelembevett összes gazdasági és jogi vonatkozást írásban közöljék velünk. Jeleztük, hogy a döntést valószínűleg kifogásolni fogjuk.

A megbeszélésen az IMF részéről de Fontenay delegációvezető, valamint Belanger és Somogyi delegációs tagok vettek részt. Magyar részről, az MNB képviselőin kívül részt vett Balogh László et. (KKM Vámpolitikai O.) is.

Budapest, 1982. november 29.

Mellékletek

(Major István)

Jelzet: MOL XIX-G-3-aj 11. doboz. Eredeti, géppel írt feljegyzés.

* * *

2820/Me.
Veress Elvtárs !
Török Elvtárs !

Mellékelten megküldöm az IMF delegációval folytatott megbeszélésről készült emlékeztetőt.

Az IMF új felvetése, miszerint az import engedélyezési rendszerünk deviza gazdálkodásunk rendszerét képezi, igen nagy horderejű lehet. E gondolat elfogadtatása esetén ugyanis az IMF hivatalból vizsgálhatja és minősítheti engedélyezési rendszerünk legkisebb részletét és annak működését is. Ennek során néhány olyan téma kerülhet előtérbe (az operatív bizottságok működése, az egyedi engedélyezés rendszere és ennek során alkalmazott prioritások, a referencia mennyiségek kialakítása és kezelése stb.), ahol helyzetünk nem teljesen egyértelmű.

Fentiek alapján az általunk követhető legcélszerűbb taktika - ismereteim szerint az MNB ezt az utat kívánja járni - az IMF felfogásának vitatása és annak a felfogásnak a határozott képviselete, hogy a devizagazdálkodási rendszer és az engedélyezési rendszer két különböző dolog.

Fentieket Veress et. és Török et. személyes tájékoztatására közlöm. Határozottan azt javaslom, hogy bízzuk az MNB-re, hogy erről a kérdésről kit, mikor és hogyan kíván tájékoztatni, annál is inkább, mert a téma teljes mértékben az MNB illetékességébe tartozó kérdés.

Budapest, 1982. december 2.

(Melega Tibor)

Jelzet: MOL XIX-G-3-aj 11. doboz. Eredeti, géppel írt levéltervezet.

Tartalomjegyzék

Tartalomjegyzék

Ezen a napon történt december 16.

1916

Juba Adolf felolvasást tartott az ifjúsági egyesületek kérdésköréről a Magyar Pedagógiai Társaság ülésén. Előadásában, amely nyomtatás-ban...Tovább

1942

A holokauszthoz vezető, a zsidó népirtás tervét szentesítő wannseei konferencia évében és szellemében e napon rendeli el Heinrich Himmler...Tovább

1944

Nagyszabású német hadművelet (Wacht am Rhein) veszi kezdetét az amerikai csapatok által gyengén védett Ardennek hegységben. Az offenzíva...Tovább

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt 18 évben az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Beköszöntő

Földkérdés, paraszti társadalom – I.

„Parasztság és magyarság a történelem ábráján gyökeresen egybefonódott” – írta a Magyar Országos Levéltár egykori munkatársa, Szabó István történész egyik tanulmányában. A magyar népi mozgalom képviselőihez hasonlóan ő is úgy vélte, hogy a parasztság felemelése, helyzetének gyökeres javítása nélkül nem lehet megteremteni az új Magyarországot. A magyarság jövője attól függ – állapította meg –, hogy mennyire sikerül a parasztságot „nemcsak formailag, de kultúrában, szellemben a nemzet tagjává tenni, sőt annak vezetését kezébe adni”.

A parasztság évszázadokon át a magyar társadalom legkiszolgáltatottabb rétege volt. Történetének egyik meghatározó vonását a földéhség képezte: nagyon sokan még az 1848-as jobbágyfelszabadítást követően sem jutottak saját földhöz. Vágyálom maradt Németh László Kert-Magyarországról alkotott szép elképzelése, mely szerint a társadalmi kiegyenlítődés jegyében jól gazdálkodó kisbirtokok, tökéletesen ápolt kertek ezrei lepik el az országot, és ezáltal új kultúrtáj jelenik meg. A valóságban ennek pont az ellenkezője következett be a két világháború közötti időszakban. Amint azt Kovács Imre is megírta 1937-ben megjelent, nagy visszhangot – és a hatalom éles tiltakozását – kiváltó szociográfiájában (A néma forradalom), a korabeli agrárlakosság 40%-a nem rendelkezett földtulajdonnal. Az öt kataszteri holdon aluli törpebirtokosokkal, a bérlőkkel és a mezőgazdasági munkásokkal együtt számuk elérte a hárommilliót. A hárommillió agrárproletár a mezőgazdasággal foglalkozók több mint kétharmadát, az egész magyar társadalom mintegy harmadát tette ki. „Magyarország – proletárország” – vonta le keserű következtetését Kovács Imre.

A második világháború befejezését követően úgy tűnt, reális esély van a krónikus földéhség csillapítására. Az 1945-ös földreform során elkobozták a nagyobb birtokokat, és csaknem 650 ezer embert juttattak több mint hárommillió kataszteri holdhoz. Ez a kisgazdaságok számára kedvező időszak azonban igen rövidnek bizonyult, mivel nemsokára megindult a „téeszesítés” folyamata, és az új földtulajdonosokat néhány év leforgása alatt szovjet típusú termelőszövetkezetekbe kényszerítették. Tömegessé vált a földtől való menekülés, a hagyományos paraszti társadalom és életforma pedig eltűnt.

Az ArchívNet idei 5–6. számának témája: „Földkérdés, paraszti társadalom”. Technikai okok miatt a két szám külön jelenik meg: az 5-ös december 6-án, míg a 6-os ugyanezen hónap 20-án. A most megjelenő 5. szám első írásának szerzője, Makó Imre az első világháború, az 1918–1919-es forradalmak és az idegen megszállás paraszti társadalomra gyakorolt hatását mutatja be Hódmezővásárhely példáján. Szakál Imre a csehszlovák kormányok két világháború közötti kárpátaljai telepítési politikáját szemlélteti, míg Bartha Ákos – szintén a két világháború közötti időszak vonatkozásában – a földreform és zsidókérdés összefüggéseit taglalja. Balázs Gábor az 1945-ös földreformot és ennek kapcsán az Országos Földhivatal tárgyalótanácsainak működését elemzi, Varga Zsuzsa pedig a kollektivizálás előestéjén, 1949-ben keletkezett, a paraszti társadalomról szóló izgalmas rendőrségi „pillanatfelvételt” közöl.

 

Budapest, 2019. december 6.

A szerkesztők