Milliárdos fegyverkezési program?

„Az 1938. év elején a kormány szükségesnek látta, hogy nagyobb mérvű beruházási munkálatot indítson meg, egyrészt a különböző közigazgatási szükségletek kielégítése és az állami üzemek fejlesztése céljából, másrészt a honvédség felszerelése érdekében. 1938 tavaszán Darányi Kálmán akkori miniszterelnök Győrben beszédet mondott, amelyben meghirdette az ún. milliárdos beruházási programot. Ezt követően a kormány törvényjavaslatot nyújtott be az országgyűlésbe s annak letárgyalása után jelent meg a honvédelmi és ezek költségeinek fedezéséről szóló 1938:XX. tc.”

Források

 

A Győri fegyverkezési program - a háború után

 

Az 1938. évi ún. milliárdos beruházási program

 

Az 1938. év elején a kormány szükségesnek látta, hogy nagyobb mérvű beruházási munkálatot indítson meg, egyrészt a különböző közigazgatási szükségletek kielégítése és az állami üzemek fejlesztése céljából, másrészt a honvédség felszerelése érdekében. 1938 tavaszán Darányi Kálmán akkori miniszterelnök Győrben beszédet mondott, amelyben meghirdette az ún. milliárdos beruházási programot. Ezt követően a kormány törvényjavaslatot nyújtott be az országgyűlésbe s annak letárgyalása után jelent meg a honvédelmi és ezek költségeinek fedezéséről szóló 1938:XX. tc.

A törvény 1.§-a felhatalmazást ad a kormánynak, hogy honvédelmi, illetőleg légvédelmi célokra, utak és hidak építésére, az államvasutak és a hajózás, valamint a posta, távirda és távbeszélő felszerelésének és berendezésének fejlesztésére, a telepítés és házhelyszerzés előmozdítására, a mezőgazdasági termelés és értékesítés támogatására, az öntözéses gazdálkodás előmozdítása érdekében elhatározott munkálatok tervszerű végrehajtása és más vízügyi beruházásokra, a mezőgazdasági szakképzés és a népoktatás célját szolgáló iskolák előadótermek és egyéb intézmények építésére és felszerelésre, a falu egészségügyi és szociális helyzetének emelése céljából az egészségügyi szervezet kiépítése, egészséges ivóvízzel való ellátásra, bányászati és nyersanyagkutatásra és más közmunkákra, végül a mezőgazdasági hitel előmozdítására, az állami költségvetésekben megállapított összegeken felül, mintegy 1 milliárd pengőt fordítson.

Az 1 milliárd pengő kiadás fedezésére részben kölcsönbevétel, részben pedig egy különleges rendkívüli adó, illetve vagyonváltság szolgált.

A törvény 2. §-ának /1/ bekezdése felhatalmazta a pénzügyminisztert, hogy a beruházások fedezésére összesen mintegy 400 000 000 P-t eredményező kölcsönöket vehessen fel.

A törvény 3-20. §-ai pedig a beruházási hozzájárulásnak nevezett vagyonváltságot szabályozták, amelyből a pénzügyi kormányzat mintegy 600 000 000 P bevételt várt.

Beruházási hozzájárulást kötelesek voltak fizetni azok a vagyonadóalanyok, akiknek tiszta vagyona 1938. február 28-án az 50 000 P-t meghaladta, továbbá - az állam, törvényhatóságok, községek, ezek alapjai és alapítványai, társadalombiztosítási intézetek, nyugdíjpénztárak kivételével - a vagyonadó fizetésére nem köteles, de ugyancsak 50 000 P-t meghaladó vagyonnal rendelkező jogi személyek, intézmények és vagyonközösségek, végül a társulati adó alá eső vállalatok, még ha ideiglenesen mentesek is /3. §./. A törvény részletesen szabályozta a beruházási hozzájárulás alapjának megállapítását. Az alapból levonandó a közületi és vállalati kölcsönkötvények, elsőbbségi kötvények, záloglevelek, a leltári részvények és üzletrészek tőkeértéke, a földadó alá eső ingatlanok és a mezőgazdasági üzemi tőke 3/8-as része. A beruházási hozzájárulás kulcsa a vagyonadóalanyok és vagyontömegek részére 50 000 P-nél 5%-kal kezdődik és 1 000 000 P felett 14-ig emelkedik, a társulati-adóalanyoknál 100 000 P-ig 10%, 5 000 000 P felett pedig 20%.

A beruházási hozzájárulást 1938. évi október hó 1. napjától kezdődően 20 negyedévi részletben kell megfizetni. A túlnyomó részben mező- vagy erdőgazdaságból élők 25, a földvagyonváltságot annakidején készpénzben megfizetők 30, a közoktatással foglalkozó szerzetek és a földvagyonváltságot annakidején természetben leróvók 40 negyedévi részletben fizethették meg. Előrefizetés esetére a törvény kamattérítést engedélyezett.

A törvény a beruházási hozzájárulást, alapjának megállapítását, kivetése módját, a jogorvoslatot, a leróvást stb. részletesen szabályozta, magát a beruházási programot azonban természetesen nem tartalmazta. A beruházási program a pénzügyminisztériumban felkutatott feljegyzések és nyilvántartások szerint eredetileg a következő volt:

Ezen a napon történt december 19.

1905

Megalakult a Feministák Egyesülete. A Huszadik Században írták, hogy a nőmozgalom „mindenképpen küzd a jótékonyság ellen”. Har-colnak...Tovább

1945

Ausztria másodszor válik köztársasággá

1958

A KISZ KB díszünnepséget rendezett a KIMSZ megalakulásának 40. évfordulója alkalmából. Ettől kezdve a baloldali ifjúsági szervezetek XX....Tovább

1984

Nagy-Britannia és Kína egyezményben (Kínai–Brit Visszacsatolási Megállapodás) rögzíti Hongkong átadását Kínának 1997. július 1-jei...Tovább

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt 17 évben az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Beköszöntő

„A demokrácia ez évi feladatai között ott van az egyház és a népi köztársaság viszonyának rendezése. Meg kell szüntetni azt a tarthatatlan állapotot, hogy a magyar nép ellenségeinek zöme az egyházak, elsősorban a római katolikus egyház palástja mögé búvik.” Rákosi Mátyás, a Magyar Kommunista Párt főtitkárának 1948. január 10-én elhangzott szavai nem hagytak kétséget afelől, hogy a fokozatosan kiépülő egypárti diktatúra elérkezettnek látta az időt a „klerikális reakcióval” történő mielőbbi leszámoláshoz. A kommunista hatalom az egyház működésének ellehetetlenítését, végső soron pedig – mint minden vélt vagy valós ellenfele esetében – annak megsemmisítését tűzte ki célként. Államosították az egyházi iskolákat, koholt vádak alapján letartóztatták és életfogytiglani fegyházbüntetésre ítélték Mindszenty József hercegprímást, koncepciós eljárás során bebörtönözték Grősz József kalocsai érseket, megvonták a szerzetesrendek többségének működési engedélyét, a szerzetesek egy részét pedig letartóztatták, deportálták vagy kivégezték. A katolikus egyház megosztása és a hívők elbizonytalanítása érdekében létrehozták a rendszert hűen kiszolgáló ún. békepapi mozgalmat, majd a diktatúra egyházpolitikai programja végrehajtása céljából az Állami Egyházügyi Hivatalt.

Az 1956-os forradalom és szabadságharc utáni megtorlást követően a korábbi nyílt egyházüldözés helyébe egy új típusú szövetségi politika lépett. Az MSZMP KB 1958. július 22-i határozata ennek szellemében vonta le a következtetést: „a szocializmus építésének korszakában az egyházak még hosszú ideig fennmaradnak, ezért megsemmisítve a klerikális reakció ellenforradalmi kísérleteit, az egyházakkal pozitív együttműködésre törekszünk.” A Kádár János pártfőtitkár nevével fémjelzett korszak egyházpolitikájának legfőbb jellemzőjévé egyre inkább a pragmatizmus vált, azon megfontolás jegyében, hogy „amíg az egyház létezik, fel kell használni”. Ez vezetett a Vatikán és a magyar kormány közötti 1964-es Részmegállapodás megkötéséhez. A megegyezés tovább erősítette a nyugati körökben „liberálisnak” tartott kádári Magyarország pozitív imázsát, a magyar katolikus egyháznak pedig – bár érdemben nem javított helyzetén – a püspöki székek betöltése révén lehetőséget nyújtott az építkezésre. Jóval később, az 1980-as években, a szocializmus válsága közepette a Kádár-korszak egyházpolitikája defenzívába kényszerült, az évtized végéig pedig teljesen összeomlott.

Az ArchívNet idei 5–6. összevont számának fő témája tehát: „Egyház és vallás a kommunista diktatúrában”. „Technikai” okok miatt az összeállítást két önálló részre kellett bontanunk. Így az első öt írást tartalmazó 5-ös szám 2018. december 17-én, míg a 6-os 2018. december 29-én jelenik meg.

Budapest, 2018. december 17.

A szerkesztők