Hibaüzenet

  • Notice: Undefined offset: 1 custom_mod_pane_custom_pane_render() függvényben (/data/webcontent/archivnet/www/sites/all/modules/wideworld/custom_mod/custom_mod.module 229 sor).
  • Notice: Undefined offset: 1 custom_mod_pane_custom_pane_render() függvényben (/data/webcontent/archivnet/www/sites/all/modules/wideworld/custom_mod/custom_mod.module 229 sor).

Milliárdos fegyverkezési program?

„Az 1938. év elején a kormány szükségesnek látta, hogy nagyobb mérvű beruházási munkálatot indítson meg, egyrészt a különböző közigazgatási szükségletek kielégítése és az állami üzemek fejlesztése céljából, másrészt a honvédség felszerelése érdekében. 1938 tavaszán Darányi Kálmán akkori miniszterelnök Győrben beszédet mondott, amelyben meghirdette az ún. milliárdos beruházási programot. Ezt követően a kormány törvényjavaslatot nyújtott be az országgyűlésbe s annak letárgyalása után jelent meg a honvédelmi és ezek költségeinek fedezéséről szóló 1938:XX. tc.”

 

Polgári beruházások:

 

1/ Belügyi tárca:

            Ivóvízszerzésre                                                             6 000 000 P.

            Közegészségügyi célokra                                          8 200 000 P.

            Gyermekvédelmi célokra                                               500 000 P.

            Csendőrségi beruházásokra                                    2 500 000 P.

            Rendőrségi beruházásokra                                       2 800 000 P.

                                                                              Összesen: 20 000 000 P

 

2/ Pénzügyi tárca

            Piacszabályozás                                                      75 000 000 P.

            Csepeli vízmű bővítése                                                500 000 P.

            Pénzügyőri laktanyák építésére                                  500 000 P.

            Adóhivatalok építésére                                                 300 000 P.

Dohányjövedéki beruházásokra                                          1 200 000 P

                                                           Összesen:                  77 500 000 P.

3/ Iparügyi tárca

            Recski arzénkitermelés                                             1 280 000 P

            Krakkolótelep létesítése                                            4 000 000 P.

            Bányászati kutatásokra                                              4 720 000 P

                                                                       Összesen:       10 000 000 P.

 

4/Kereskedelem- és közlekedésügyi tárca:

            Útépítésekre                                                                50 000 000 P.

            Bekötőutak építésére                                                 30 000 000 P.

            Hajózási célokra                                                         12 000 000 P.

            Nemzeti szabadkikötő beruházásaira                       2 000 000 P.

            Az államvasutak beruházásaira                               96 000 000 P.

            A posta, távírda és távbeszélő beruházásaira       20 000 000 P.

                                                                       Összesen:       210 000 000 P.

 

5/ Földmívelésügyi tárca:

            Telepítésekre                                                                     20 000 000 P.

            Alföldöntözésre                                                                  17 500 000 P.

            Vízi munkálatokra                                                              11 020 000 P.

            Ármentesítő társulatoknak beruházási kölcsönökre    7 500 000 P.

            Mezőgazdasági szakoktatásra                                          5 500 000 P.

            Kertészeti szakoktatásra                                                        500 000 P.

            Talajjavításra                                                                            350 000 P.

            Mezőgazdasági értékesítés előmozdítására                  8 930 000 P.

            Állattenyésztés fejlesztésére                                              3 700 000 P.

                                                                       Összesen:                75 000 000 P.

 

6/ Vallás- és közoktatásügyi tárca:

            Elemi népiskolai építkezésekre                                     9 300 000 P.

            Gazdasági népiskolák építésére                                   3 050 000 P.

            Műegyetemi tanszékek bővítésére                                    150 000 P.

                                                                       Összesen:             12 500 000 P.

 

Polgári beruházások együtt                                                     405 000 000 P.

Katonai beruházások                                                                600 000 000 P.

 

Amint a fentiekből látható, a milliárdos beruházási program 2/5 része esett polgári, 3/5 része honvédelmi beruházásokra. A polgári beruházások keretében első helyen a kereskedelem- és közlekedésügyi tárca állott, főként az államvasúti és a közúti beruházásokkal, második helyen a pénzügyi tárca a piacszabályozás nagyösszegű előirányzásával, végül a harmadik helyen a földmívelésügyi tárca. Már itt meg kell jegyeznünk, hogy a piacszabályozásra előirányzott összeg - amely természete szerint különben sem tartozott volna a nemzeti beruházási programba - csak csekély hányadékban került felhasználásra. A honvédelmi beruházási program 600 millió pengős kerete később 822, 4 millió pengőre bővült, amelyre a beruházási hozzájárulás nagyobb bevétele adott lehetőséget.

A beruházási terv 5 év alatt volt megvalósítható. A beruházások - az időközben bekövetkezett háború ellenére is - tervszerűen folytak be és az 1943. év végére a végrehajtás nagyjában véve befejeződött. A belügyi tárcánál a 20 000 000 P-s előirányzott hitelből 19 545 849 P, az iparügyi tárcánál 10 000 000 P-ből 9 999 841 P, a vallás és közoktatásügyi tárcánál /12 500 000 P-ből 12 344 176 P nyert felhasználást. A földmívelésügyi tárcánál/ 75 000 000 P előirányzatból 71 439 316 P volt a felhasználás; a fennmaradt 3 560 684 P-ből1 276 485 P a mezőgazdasági szakoktatásra, 1 264 249 P az állattenyésztés fejlesztésére esik. A kereskedelem- és közlekedésügyi tárca beruházásai teljesen megvalósították a programot, kivéve az államvasutakat, amelynél 7 060 987 P felhasználatlanul maradt. A legnagyobb az elmaradás a pénzügyi tárcánál s itt különösen a piacszabályozásnál, ahol 75 000 000 P előirányzatból mindössze 4 500 000 P került felhasználásra és 70 500 000 P maradt felhasználatlanul. A polgári beruházások összege 322,4 millió pengőt ért el az 1943. év végére. A honvédelmi beruházások - a program bővülése folytán - az eredeti előirányzatot jelentősen túlhaladtak és az 1943. év végére közel 806 millió pengőre emelkedtek.

A beruházási program végrehajtása a költségvetési kezelésen kívül, az ún. nemzeti beruházási alap keretében történt. Az alap bevételei a beruházási kölcsönbevétel és a beruházási hozzájárulás, kiadásai a beruházásokra adott és ezeken felül a beruházási hozzájárulásokra felvett előleg törlesztésére fordított összegek voltak. A kormány a beruházások idejében való megkezdése céljából ugyanis az első évben a beruházási hozzájárulás bevételére előleget vett fel, amelyet a következő években törlesztett. A beruházási alap 1938. VII. 1.-től 1943. XII. 31-ig, illetőleg 1944. XII. 5-ig terjedő időben a következő kezelést bonyolította le. /Millió P-ben./

Ezen a napon történt október 21.

1921

Károly, hogy trónját visszaszerezze, a felesége, Zita királyné társaságában repülõgéppel ismét Magyarország területére érkezett.

1944

A második világháborúban a szövetségesek elfoglalják Aachent, az első német nagyvárost.

1949

Kispesten felavatják az ország első úttörőházát.

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt 15 évben az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Beköszöntő

Az 1867-es kiegyezés a magyar történelem sokat vitatott eseménye. Mélyen megosztotta a korabeli közvéleményt, és történeti értékelése is hosszú ideig ellentmondásos volt. A kiegyezés nyomán létrejött új politikai rendszert jelentős társadalmi erők utasították el. Az emigrációban élő, de nagy népszerűségnek örvendő Kossuth Lajos súlyos jogfeladásnak minősítette a kiegyezést, és általa a nemzet halálát vizionálta. Deák Ferenc viszont úgy vélte, hogy a Habsburgokkal való kiegyezés nem egyéb, mint az elérhető, megvalósítható 1848, azaz esélyt kínál a polgári Magyarország felépítésére. A társadalom túlnyomó többsége soha nem lelkesedett az új rendszer iránt, de idővel lojálissá vált, és – gyakran csak személyes érdekből – elfogadta azt. Valódi rokonszenv alakult ki viszont a forradalom és a szabadságharc eltiprása miatt kezdetben rendkívül népszerűtlen Ferenc József személye iránt. Parasztházak szobafalán sok esetben egymás mellett függött Kossuth és a már idős uralkodó képe.

Az Osztrák–Magyar Monarchia felbomlását és különösen az 1920-as trianoni békeszerződést követően Magyarországon ismét fellángolt a vita a kiegyezés, illetve most már a dualizmus időszakának értékelése körül is. Szekfű Gyula bölcs döntésként értékelte a kiegyezést, az azt követő évtizedekről viszont lesújtó véleményt alkotott. Németh László Kossuthoz hasonlóan mélyen elítélte 1867-et, és Bibó István is „öncsaláson” alapuló kompromisszumnak minősítette azt. A kommunista hatalomátvételt követő első években a szabadságharcos-függetlenségi hagyomány folytatásaként a kiegyezést elvtelen és káros alkunak, sőt nemzetárulásnak minősítették. Az 1950-es évek végétől fokozatosan újraértékelték az eseményeket, és az ún. Kossuth-párti narratíva mellett megjelent a Deák-párti is.

Napjainkban a legtöbb magyar történész olyan reális kompromisszumnak tartja a kiegyezést és a dualizmus időszakát, amelynek jó és kevésbé jó oldalai is voltak. Helyreállította a történelmi Magyarország területi egységét és megteremtette az alkotmányos kormányzás feltételeit. További eredményei elsősorban gazdasági és kulturális téren mutatkoztak meg, társadalmi és nemzetiségpolitikai szempontból már jóval kedvezőtlenebb a mérleg. Máig ható legfőbb hozadéka a polgárosodás, a civilizatórikus megújulás volt. 1867 példája ugyanakkor meggyőzően bizonyítja, hogy a magyar politikai elit és a társadalom nagy része képes felülemelkedni múltbeli sérelmein azért, hogy saját jól felfogott érdekében kiegyezzen egykori ellenségével.

A Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára a 150. évfordulón látványos kamarakiállítással és az ArchívNet idei 4. számával emlékezik a kiegyezésre és a dualizmus időszakára. Így kíván hozzájárulni ahhoz, hogy az 1867-es, alapjában véve sikeres és előremutató kompromisszum végleg a nemzeti emlékezet szerves részévé váljék.

 

Budapest, 2017. szeptember 12.

A szerkesztők