Reform KGST szinten

Magyar tervezet a KGST átfogó, piaci reformjára 1966-ból

Az alábbi tanulmány és a mellékelt forrás a hatvanas évek magyar gazdasági reformelképzeléseibe nyújt betekintést. Az „új gazdasági mechanizmus" bevezetése előtti időszak vitái során merült fel a KGST működésének átalakítása, amire több más szocialista országban is dolgoztak ki terveket. Bár a teljesen piacképtelen nemzetközi szervezet alkalmatlansága már ekkor is nyilvánvaló volt, főként a Szovjetunió ortodox politikai vezetése megakadályozta még az elengedhetetlenül szükséges piacorientált változtatásokat is.

Váltás a külgazdasági politikában

 

A külgazdasági politika változását jól tükrözte a Nemzetközi Gazdasági Kapcsolatok Bizottsága által megvitatott és a politikai elitnek, köztük az MSZMP KB tagjainak kiküldött tájékoztató Magyarország részvételéről a nemzetközi 

. Ez az anyag már leszámolt a KGST meglévő formájában rejlő lehetőségek illúziójával, és egyrészt a sokkal aktívabb, kezdeményező magatartás mellett döntött, amely nem vár a nehézkes, szinte mozdíthatatlan KGST tempóra, és a külkereskedelemben a kétoldalú kapcsolatokat tartotta a „minden erővel fejlesztendő" területnek. Egyértelmű elhatározásra jutott a „kis KGST", vagyis néhány KGST ország közötti kapcsolati hálók megteremtése és erősítése kérdésében. „Nagy-KGST" szinten csak szerény gyakorlati eredményeket várt, beleértve a hitelfelvételi lehetőségeket is. A beruházási hozzájárulásokat illetően Magyarország részvétele szerény mértékben képzelhető el (a legdeficitesebb nyersanyagok egy része beszerzésének megkönnyítése érekében). Ennél sokkal jelentősebb feladatnak tekintették az export növelését. Összességében a saját pénzügyi erőre épülő fejlesztéspolitikát kialakítását hangsúlyozta a tájékoztató. A gazdaság szerkezetének átalakításakor abból indulni ki, hogy Magyarország elsőrendű érdeke a legszélesebb nemzetközi munkamegosztásba történő beilleszkedés, mindenekelőtt a szocialista közösségen belüli munkamegosztás fejlesztése. Vagyis továbbra is az ország külgazdasági orientációjú modernizációja felé kell irányt venni.

Az ülésen a bizottság a KGST központi Titkársága munkáját is szemügyre vette és úgy határozott, hogy a titkárság legfontosabb feladata az elemző munka elmélyítése, különösen az 1970 utáni időszak tervkoordinációjának előkészítése érdekében. A Nemzetközi Gazdasági Együttműködési Bankot illetően a hitelnyújtás rugalmassá tételét és különösen az arany alaptőke létrehozását, és a transzferábilis rubel átválthatóságával való foglalkozást emelte ki.

1966 márciusára - mint ahogy az itt közölt dokumentumból kiderül - már olyan átfogó analízis, és koncepció is az asztalra kerülhetett, amely politikai mérlegelés tárgyát képezhette. Az MSZMP KB Közgazdasági Elméleti Munkaközössége ilyen magas szintű 

volt.1966. szeptember 2-án tehát sor került arra az ülésre, amely megvitatta a Szita János, a Nemzetközi Gazdasági Kapcsolatot Bizottsága miniszterhelyettesi rangú titkára neve alatt futó, az Országos Tervhivatal (OT) Nemzetközi Együttműködési Főosztálya és egy ugyancsak magas szintű kormányzati szerv, a Nemzetközi Gazdasági Kapcsolatok Bizottságának Titkársága által jegyzett anyagot. A szöveg túl volt a Tervhivatal kollégiumának vitáján, ami egyet jelentett azzal, hogy az OT magáénak tekintette, de legalábbis vitára alkalmasnak ítélte az előterjesztést. Szita János bevezetőjében világossá tette, hogy az új gazdaságirányítási rendszer kidolgozása keretében határozták el, hogy annak nemzetközi vonatkozásait meg kell vizsgálni, különösen a KGST együttműködés átalakításának területén. Vagyis a magyar átalakítás sikere érdekében törekedni kell arra, hogy olyan közgazdasági feltételeket teremtsenek nemzetközi színtéren, elsősorban a kelet-európai országok együttműködésében, amely a reform hatékony „üzemeléséhez" optimális külgazdasági környezetet biztosít.

Ezen a napon történt március 29.

  • <
  • 2 / 2
  •  

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.

Beköszöntő

Tisztelt Olvasók!

Örömmel adunk hírt róla, hogy megjelent az ArchívNet idei első száma, amelyben négy forrásismertetés olvasható. Ezek közül kettő magyar és ukrán emigránsok hidegháború alatti történetével foglalkozik egymástól nagyon eltérő látószögekből. A következő két forrásismertetés közül az egyik társadalmi önszerveződést ismertet kapcsolódó dokumentumokkal, míg a másik folytatja egy iratanyag oroszországi összeállítása, Magyarországra szállítása hátterének a bemutatását.

Az időrendet tekintve kívánkozik az első helyre Völgyesi Zoltán (főlevéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára) helytörténeti szempontból is értékes ismertetése, amely a gróf Károlyi Lászlóné Apponyi Franciska által alapított és elnökölt Virágegylet történetét mutatja be levéltári források segítségével 1936-ig. A Fótról az 1920-as években Zebegénybe költöző nemesasszony új lakhelyén sem hagyott fel a már korábban is végzett szociális tevékenyégével: a Dunakanyarban többek között egy gyermeksegítő-nevelő egyletet hozott létre, amelynek egyben fő finanszírozója volt. Hogy a szervezet saját bevétellel is rendelkezzen, Apponyi Franciska a településen turistaszállásokat is létrehozott – ezzel pedig hozzájárult ahhoz, hogy Zebegényt még több turista keresse fel az 1930-as években.

Retrospektív módon mutatja be Máthé Áron (elnökhelyettes, Nemzeti Emlékezet Bizottsága), hogy a vitatott megítélésű, szovjetellenes ukrán emigrációt miként próbálta saját céljaira felhasználni az Egyesült Államok hírszerzése – amely folyamatban egy magyar emigránsnak, Aradi Zsoltnak is volt feladata. Az eseménysort egy később papírra vetett, titkosítás alól feloldott összefoglaló alapján tárja az olvasók elé. A kidolgozott akcióról a szovjet félnek is volt tudomása – erről pedig a szovjeteknek kémkedő „Cambridge-i ötök” legismertebb tagja, az angol Kim Philby számolt be defektálása után visszaemlékezésében.

Németh László Imre (nyugalmazott lelkész, pápai prelátus) az olaszországi magyar emigráció pillanatnyi helyzetéről készült összefoglalót prezentálja. Ez a „pillanatnyi helyzet” az 1953-as év, amikor báró Apor Gábor, korábbi szentszéki követ, ekkoriban a Magyar Nemzeti Bizottmány római irodájának a vezetője egy kérésre összeírta, hogy milyen helyzetben éli mindennapjait az olaszországi magyar emigráció az egyetemi tanároktól a trieszti menekülttábor lakóin át a sportolókig. Az egykori diplomata összefoglalójában nemcsak a mikroszintű, helyi ügyek kerülnek elő, hanem a nagypolitikai események is, így például Mindszenty József esztergomi érsek ügye, annak megítélése, valamint a magyarországi kommunista propaganda itáliai hatásai.

Idei első számunkban közöljük Seres Attila (tudományos főmunkatárs, VERITAS Történetkutató Intézet és Levéltár) előző lapszámban megjelent forrásismertetésének a második részét. A szerző további dokumentumok ismertetésével mutatja be, hogy harminc évvel ezelőtt milyen módon kerültek Magyarországra Oroszországból a néhai miniszterelnökre, Bethlen Istvánra vonatkozó iratok. A szerző mindezek mellett – az iratok ismeretében – Bethlen szovjetunióbeli fogságával kapcsolatban is közöl új infromációkat.

Az idei első számunkban publikáló szerzőinknek köszönjük a kéziratokat, felhívjuk egyben leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet következő évi számaiba továbbra is várjuk a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.

Budapest, 2024. március 13.
Miklós Dániel
főszerkesztő