„Trükkök százai” (kellenek) a devizakereskedelemben (is)?

Egy elképzelés és egy elméleti példa 1923-ból a korona átváltására

Az első világháborút követő zűrzavaros időszak után a magas infláció, az ellátási nehézségek arra ösztönözték a lakosságot, hogy értékálló eszközben tartsa a vagyonát. Külföldi fizetőeszközre azonban a kormánynak is szüksége volt, amely érdekelt volt a valuta, illetve a devizagazdálkodás kézben tartásában. Most már „csak” az volt a kérdés, hogy az állam miképpen tudhat a lakossági és vállalati kézben lévő valutából valamennyit lecsippenteni. Erre példa az alábbiakban szó szerint közölt forrás, amelyet Kállay Tibor pénzügyminiszter iratai között találhatunk meg.

Forrás

Feljegyzés

M. Kir. Állami Jegyintézet

Budapesti fiókintézet                                                                      Budapest, 1923. október 18.

   Sürgönycím:

„Banko Budapest"

 

Példa:

Strasser és Kőnignek van belföldi korona ellenében eladható

100 000- cseh koronája

Kirchknopf és Ádám régebbről tartozik 100 000 cseh koronával a Rumburger Textilwerke A. G.-nak és engedélyt nyert arra, hogy utóbbinak „deviza elszámolási belföldi számlájára" 90 millió koronát fizessen be a Magyar leszámítoló és pénzváltó banknál.

Prága jegyez Zürichbe: 16.60 sv[ájci] fr[ank]

A belföldi Budapestet a külföldi 1.925 sv. cm.-al értékeli.

1./ Strasser és Kőnig átadja a 100 000- cs. koronát a Magyar általános hitelbanknak, mely viszont ezen összeget, mint „belföldi korona exportvalutát" a Devizaközpontnak beszolgáltatja.

A Devizaközpont vesz a Magyar általános hitelbanktól 100 000- cs[eh] koronát á sv. fr. 16.60.

16.600- sv. fr. pr. 1.975 cm                         magy. K. 84 050 630

¾% jutalék (a DK tag javára)                       -//-             630 380

A M. általános hit. Banknak kifizetünk     magy. K. 84 681 010

Strasser és Kőnig kap                                 magy. K. 84 050 630

Vagyis végeredményében 840.50 K. árfolyamon értékesítettük a cs. koronát.

A M. általános hitelbank keresett ¾% jutalékot

magy. K. 630 380-

Strasser és Kőnig-nek „belföldi korona exportvaluta" kötelezettségéből 100 000 cs. K. leírandó. (Az ilynemű kötelezettség tehát jövőben szintén külföldi pénznemben kifejezve vállalandó és nyilvántartandó.)

2./ A Magyar leszámítoló- és pénzváltó-bank részére a Rumburger Textilwerke A. G.-tól Kirchknopf és Ádám miatt 100 000- cs. korona ellenében belföldi koronát:

100000- cs. K. á sv.fr. 16.60

            16.600- sv. fr. pr. 1.90 cm.                            magy. K. 87 368 421

            le ¾% jutalék (a DK tag javára)                        "      "       655 263

a M. leszámítoló és pénzv. Bank fizet                     magy. K. 86 713 158

és felszámít Kirchknopf és Ádámnak                      magy. K. 87 368 421

 

utóbbinak tehát a Rumburger Textilwerke A.G. javára a deviza elszámolási belföldi számlán befizetett                                                                   magy. K. 90 000 000-ból

visszajár                                                                    magy. K.   2 631 579

 

Kirchknopf és Ádám cég a cseh koronáért végeredményben fizetett 87 368 koronát; 100 000 cseh korona devizaigénye törlésbe hozandó.

 

A Magyar Leszámítoló- és pénzváltó-bank keresett

¾% jutalékot                                                                         magy. K. 655 263

 

A 100 000- cseh koronát a Magyar leszámítoló- és pénzváltó-bank rendelkezésére bocsájtjuk, mely ezt viszont Kirchknopf és Ádám miatt a Rumburger Textilwerke A.G.-nak utalja át.

A Jegyintézet keres

            86 713 158- bevétel után   1 ½%       magy. K. 130 070

            84 681 010- kiadás     "     1 ½%           "      "  127 021

                                                                             magy. K. 257 091

Az új konstrukció tehát az Államnak elég jó bevételt biztosít, melyre a beállott deficit és a kölcsönök miatti további valutarizikóra való tekintettel nagy szükségünk van; az importőröket hozzájuttatja a belföldi korona ellen elszámolható exportvalutához, és kizárja azt, hogy az exportőrök kiaknázzák az importőrök áldozatkészségét, mint ahogy az júliusban a malmok részéről

, mely áldozatot viszont az importőrök a belföldi áru árak felhajtásával vevőikre áthárítottak, minek révén végeredményben úgy a devizák, mint az áruk árai felhajtatván, a korona külföldi árfolyamának megrendülése elmaradhatatlan volt.

Abban is mutatkozik előny, hogy az egész lebonyolítás a Jegyintézet kezén megy keresztül, mely így az exportőrt és az importőrt is sakkban tarthatja és a belföldi korona árfolyamot majdnem szabadon irányíthatja. Végül megvan azon lehetőségünk is, hogy a belföldi korona exportvalutából is tarthatunk vissza némi tartalékot, vagy ebből elégíthetjük ki a különösen sürgős állami érdekű oly szükségleteket, melyek magasabb árfolyamot elbírnak.

Jelzet: Magyar Országos Levéltár, K-275, 6. csomó, V/11 valuta és devizaügyek, 68-70.


 

Tartalomjegyzék

Ezen a napon történt október 20.

1944

A szegedi MKP székházban a KISZ megtartja nyilvános alakuló ülését.

1956

Az ELTE jogi karán Hajnóczy kör, a Közgazdaságtudományi Egyetemen Széchenyi kör alakult. – Az egyetemek közös vitafórumaként létrejött a...Tovább

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt 15 évben az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Beköszöntő

Az 1867-es kiegyezés a magyar történelem sokat vitatott eseménye. Mélyen megosztotta a korabeli közvéleményt, és történeti értékelése is hosszú ideig ellentmondásos volt. A kiegyezés nyomán létrejött új politikai rendszert jelentős társadalmi erők utasították el. Az emigrációban élő, de nagy népszerűségnek örvendő Kossuth Lajos súlyos jogfeladásnak minősítette a kiegyezést, és általa a nemzet halálát vizionálta. Deák Ferenc viszont úgy vélte, hogy a Habsburgokkal való kiegyezés nem egyéb, mint az elérhető, megvalósítható 1848, azaz esélyt kínál a polgári Magyarország felépítésére. A társadalom túlnyomó többsége soha nem lelkesedett az új rendszer iránt, de idővel lojálissá vált, és – gyakran csak személyes érdekből – elfogadta azt. Valódi rokonszenv alakult ki viszont a forradalom és a szabadságharc eltiprása miatt kezdetben rendkívül népszerűtlen Ferenc József személye iránt. Parasztházak szobafalán sok esetben egymás mellett függött Kossuth és a már idős uralkodó képe.

Az Osztrák–Magyar Monarchia felbomlását és különösen az 1920-as trianoni békeszerződést követően Magyarországon ismét fellángolt a vita a kiegyezés, illetve most már a dualizmus időszakának értékelése körül is. Szekfű Gyula bölcs döntésként értékelte a kiegyezést, az azt követő évtizedekről viszont lesújtó véleményt alkotott. Németh László Kossuthoz hasonlóan mélyen elítélte 1867-et, és Bibó István is „öncsaláson” alapuló kompromisszumnak minősítette azt. A kommunista hatalomátvételt követő első években a szabadságharcos-függetlenségi hagyomány folytatásaként a kiegyezést elvtelen és káros alkunak, sőt nemzetárulásnak minősítették. Az 1950-es évek végétől fokozatosan újraértékelték az eseményeket, és az ún. Kossuth-párti narratíva mellett megjelent a Deák-párti is.

Napjainkban a legtöbb magyar történész olyan reális kompromisszumnak tartja a kiegyezést és a dualizmus időszakát, amelynek jó és kevésbé jó oldalai is voltak. Helyreállította a történelmi Magyarország területi egységét és megteremtette az alkotmányos kormányzás feltételeit. További eredményei elsősorban gazdasági és kulturális téren mutatkoztak meg, társadalmi és nemzetiségpolitikai szempontból már jóval kedvezőtlenebb a mérleg. Máig ható legfőbb hozadéka a polgárosodás, a civilizatórikus megújulás volt. 1867 példája ugyanakkor meggyőzően bizonyítja, hogy a magyar politikai elit és a társadalom nagy része képes felülemelkedni múltbeli sérelmein azért, hogy saját jól felfogott érdekében kiegyezzen egykori ellenségével.

A Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára a 150. évfordulón látványos kamarakiállítással és az ArchívNet idei 4. számával emlékezik a kiegyezésre és a dualizmus időszakára. Így kíván hozzájárulni ahhoz, hogy az 1867-es, alapjában véve sikeres és előremutató kompromisszum végleg a nemzeti emlékezet szerves részévé váljék.

 

Budapest, 2017. szeptember 12.

A szerkesztők