„Trükkök százai” (kellenek) a devizakereskedelemben (is)?

Egy elképzelés és egy elméleti példa 1923-ból a korona átváltására

Az első világháborút követő zűrzavaros időszak után a magas infláció, az ellátási nehézségek arra ösztönözték a lakosságot, hogy értékálló eszközben tartsa a vagyonát. Külföldi fizetőeszközre azonban a kormánynak is szüksége volt, amely érdekelt volt a valuta, illetve a devizagazdálkodás kézben tartásában. Most már „csak” az volt a kérdés, hogy az állam miképpen tudhat a lakossági és vállalati kézben lévő valutából valamennyit lecsippenteni. Erre példa az alábbiakban szó szerint közölt forrás, amelyet Kállay Tibor pénzügyminiszter iratai között találhatunk meg.

Forrás

Feljegyzés

M. Kir. Állami Jegyintézet

Budapesti fiókintézet                                                                      Budapest, 1923. október 18.

   Sürgönycím:

„Banko Budapest"

 

Példa:

Strasser és Kőnignek van belföldi korona ellenében eladható

100 000- cseh koronája

Kirchknopf és Ádám régebbről tartozik 100 000 cseh koronával a Rumburger Textilwerke A. G.-nak és engedélyt nyert arra, hogy utóbbinak „deviza elszámolási belföldi számlájára" 90 millió koronát fizessen be a Magyar leszámítoló és pénzváltó banknál.

Prága jegyez Zürichbe: 16.60 sv[ájci] fr[ank]

A belföldi Budapestet a külföldi 1.925 sv. cm.-al értékeli.

1./ Strasser és Kőnig átadja a 100 000- cs. koronát a Magyar általános hitelbanknak, mely viszont ezen összeget, mint „belföldi korona exportvalutát" a Devizaközpontnak beszolgáltatja.

A Devizaközpont vesz a Magyar általános hitelbanktól 100 000- cs[eh] koronát á sv. fr. 16.60.

16.600- sv. fr. pr. 1.975 cm                         magy. K. 84 050 630

¾% jutalék (a DK tag javára)                       -//-             630 380

A M. általános hit. Banknak kifizetünk     magy. K. 84 681 010

Strasser és Kőnig kap                                 magy. K. 84 050 630

Vagyis végeredményében 840.50 K. árfolyamon értékesítettük a cs. koronát.

A M. általános hitelbank keresett ¾% jutalékot

magy. K. 630 380-

Strasser és Kőnig-nek „belföldi korona exportvaluta" kötelezettségéből 100 000 cs. K. leírandó. (Az ilynemű kötelezettség tehát jövőben szintén külföldi pénznemben kifejezve vállalandó és nyilvántartandó.)

2./ A Magyar leszámítoló- és pénzváltó-bank részére a Rumburger Textilwerke A. G.-tól Kirchknopf és Ádám miatt 100 000- cs. korona ellenében belföldi koronát:

100000- cs. K. á sv.fr. 16.60

            16.600- sv. fr. pr. 1.90 cm.                            magy. K. 87 368 421

            le ¾% jutalék (a DK tag javára)                        "      "       655 263

a M. leszámítoló és pénzv. Bank fizet                     magy. K. 86 713 158

és felszámít Kirchknopf és Ádámnak                      magy. K. 87 368 421

 

utóbbinak tehát a Rumburger Textilwerke A.G. javára a deviza elszámolási belföldi számlán befizetett                                                                   magy. K. 90 000 000-ból

visszajár                                                                    magy. K.   2 631 579

 

Kirchknopf és Ádám cég a cseh koronáért végeredményben fizetett 87 368 koronát; 100 000 cseh korona devizaigénye törlésbe hozandó.

 

A Magyar Leszámítoló- és pénzváltó-bank keresett

¾% jutalékot                                                                         magy. K. 655 263

 

A 100 000- cseh koronát a Magyar leszámítoló- és pénzváltó-bank rendelkezésére bocsájtjuk, mely ezt viszont Kirchknopf és Ádám miatt a Rumburger Textilwerke A.G.-nak utalja át.

A Jegyintézet keres

            86 713 158- bevétel után   1 ½%       magy. K. 130 070

            84 681 010- kiadás     "     1 ½%           "      "  127 021

                                                                             magy. K. 257 091

Az új konstrukció tehát az Államnak elég jó bevételt biztosít, melyre a beállott deficit és a kölcsönök miatti további valutarizikóra való tekintettel nagy szükségünk van; az importőröket hozzájuttatja a belföldi korona ellen elszámolható exportvalutához, és kizárja azt, hogy az exportőrök kiaknázzák az importőrök áldozatkészségét, mint ahogy az júliusban a malmok részéről

, mely áldozatot viszont az importőrök a belföldi áru árak felhajtásával vevőikre áthárítottak, minek révén végeredményben úgy a devizák, mint az áruk árai felhajtatván, a korona külföldi árfolyamának megrendülése elmaradhatatlan volt.

Abban is mutatkozik előny, hogy az egész lebonyolítás a Jegyintézet kezén megy keresztül, mely így az exportőrt és az importőrt is sakkban tarthatja és a belföldi korona árfolyamot majdnem szabadon irányíthatja. Végül megvan azon lehetőségünk is, hogy a belföldi korona exportvalutából is tarthatunk vissza némi tartalékot, vagy ebből elégíthetjük ki a különösen sürgős állami érdekű oly szükségleteket, melyek magasabb árfolyamot elbírnak.

Jelzet: Magyar Országos Levéltár, K-275, 6. csomó, V/11 valuta és devizaügyek, 68-70.


 

Tartalomjegyzék

Ezen a napon történt május 24.

1915

Az Osztrák–Magyar Monarchia hadiflottája támadás-sorozatot intéz több adriai olasz hadikikötő és ipartelep ellen, válaszul az előző esti...Tovább

1949

A Szovjetunió feloldja a berlini blokádot.

1958

A Varsói Szerződés Politikai Tanácskozó testületének moszkvai ülése.

1989

A szocializmus, mint társadalmi-gazdasági rendszer lekerült a XX. század napirendjéről, s legfeljebb történelmi perspektívái lehetnek. De...Tovább

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt 18 évben az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Beköszöntő

Osztrák‒Magyar Monarchia ‒ nemzetiségi kérdés, felbomlás
 

„Détruisez l’Autriche-Hongrie!”, azaz „Zúzzátok szét Ausztria–Magyarországot!” – adta ki a jelszót Edvard Beneš 1916-ban Párizsban megjelent, nagy visszhangot kiváltó könyvében. A későbbi csehszlovák állam egyik alapítója, az ekkor még emigrációban élő Beneš azt próbálta bizonyítani hamis propagandával, hogy a németek, a Habsburgok és a magyarok a történelem folyamán mindig is egy antidemokratikus abszolutizmust képviseltek, állandó jelleggel fenyegették a „csehszlovákokat”, sőt mi több, az egész emberiség legveszélyesebb ellenségeinek számítanak. Egykori tanárával majd harcostársával, Tomáš Garrigue Masarykkal együtt Beneš a német- és magyarellenes hangulat felfokozásával igyekezett meggyőzni Franciaország, valamint a többi antantállam közvéleményét és döntéshozó köreit a Monarchia feldarabolásának szükségességéről. Ehhez hasonló törekvések már korábban is megjelentek. Robert William Seton-Watson történészprofesszor, ismertebb nevén Scotus Viator, az „utazó skót”, kezdetben a Habsburg Monarchia lelkes híve volt, később annak éles bírálójaként a föderalizálást szorgalmazta, végül pedig a Birodalom szétrombolásának egyik élharcosa lett. Seton-Watsonnak a századelő magyarországi állapotai vizsgálata során minden tévedésével, túlzásával, magyarellenes előítéleteivel együtt ‒ amint azt összeállításunk első írásában Jeszenszky Géza is kiemeli ‒ sok kérdésben igaza volt. A korabeli magyar közvélemény és a hivatalos körök azonban elutasítóan fogadták minden bírálatát, értetlen és ellenséges légkört alakítottak ki vele szemben.

A kettős monarchia és ezzel együtt a történeti Magyarország 1918. őszi felbomlása, az utódállamok létrejötte bonyolult, többtényezős folyamat eredménye volt. A központi hatalmak elveszítették az első világháborút, a soknemzetiségű birodalomban felerősödtek az elszakadási törekvések, a szomszédos kisállamok mértéktelen területi követeléseket fogalmaztak meg, a győztes nagyhatalmak pedig 1918 tavaszán-nyarán hosszas bizonytalankodás után véglegesen eldöntötték, hogy az Osztrák‒Magyar Monarchiának nincs helye az általuk elképzelt új Európa térképén. Gyarmati Enikő dokumentumközlése a szétesés „pillanatfelvételeit” nyújtja svájci követjelentések tükrében, hozzájárulva ezzel a felbomlásról alkotott külső kép rekonstruálásához.

Az összeállítás többi írása Budapest hídjainak 1945-ös felrobbantásával, a MÁV 1946-os helyzetével, Hruscsov 1958. évi tatabányai látogatásával, végül pedig a legendás huszárkapitány, Zubovits Fedor afrikai kalandozásaival foglalkozik.

 

Budapest, 2019. március 4.

 

A szerkesztők