(1952–1982)

30 év a katolikus gimnáziumok életében

Két jelentés tükrében

„A politikai-erkölcsi nevelés fontos területét, az osztályfőnöki órák[at] erősen felhasználják saját céljaik érdekében, pl. Esztergomban, ahol az osztályfőnöki óra egyenesen romboló hatású ifjainkra. A tanár arról beszélt, hogy a tanuláshoz intuíció, diszponáltság kell, vannak időszakok, amikor képtelen tanulni az ember. Negyedév után az azt megelőző idegizgalom feloldódik, s a diákok energiája egy természetes és érthető gátlástalanságban tör ki.”

 

Források

1.

Jelentés a katolikus gimnáziumok helyzetéről
1952. december 12. 

 

I. Jelenleg 8 katolikus általános gimnázium működik

 

A tanulók létszáma 2073. A tanulók 12,1%-a munkás, 20%-a paraszt, 22,1%-a értelmiségi, 32%-a egyéb, 8,8%-a az X-kategóriába tartozik.

Legtöbb munkás és paraszt tanuló a IV. évfolyamon tanul. Együttes számuk a tanulók taglétszámának 44%-a. I-IV. évfolyamban összesen 770 munkás, paraszt tanuló jár, az összes tanulók 37%-a. A helyszíni vizsgálatok ugyan azt mutatják, hogy az iskolák nem mérlegelték pontosan a szociális származást és egyes esetekben kulákok is kerültek a dolgozó parasztok kategóriájába. Ugyanígy az egyebek sorából a munkás tanulók közé. Mégis igen sok a munkás, paraszt származású tanulók száma.

Az elmúlt tanévhez viszonyítva a tanulók száma ebben az esztendőben 174-el növekedett.

 

II. Az iskolák oktató-személyzete

1. A tanárok magatartása

Nyíltan nem ellenséges, sőt hajbókoló. A látogatások alkalmával általában kínos előzékenységet és udvariasságot mutatnak. A rendszeres állami ellenőrzés azonban szemmel láthatóan idegesíti őket (Esztergom, budapesti piarista gimnázium).

Látszólag szívesen meghallgatják a tanácsokat és kifejezik, hogy szeretnének mentől több látogatást és irányítást kapni. Valójában azonban a legjobb esetben kívülállók és az elhallgatás súlyos fegyverét használják. Fenti megállapításokat az óralátogatásokról, faliújságon rögzített megfigyelések támasztják alá. Legjellemzőbben a szentendrei ferences gimnázium

következő szavai igazolják: „Új rendszerbe kerültünk". - Az esztergomi nevelők személyes beszélgetés során kifejezésre juttatják elveiket, melyekre jellemző a „politikamentesség", a tudománytalanság, nyíltan hangoztatják a tudományoknak az élettől való és az egyes tudományágaknak egymástól való függetlenségét („a kémia független a többi természettudományoktól").

Általában hangoztatják, hogy nincs lehetőségük részt venni állami továbbképzésben, ezzel mintegy munkájuk hibájáért a felelősséget az államra akarják hárítani. Az esztergomi tanárok tapasztalatszerzés ürügyén szeretnének befurakodni az állami iskolákba. Ezt azzal leplezik, hogy nem akarnak lemaradni.

2. Tanárok felkészültsége

Szakmailag általában széleskörű tárgyi tudást mutatnak, azonban idealista felfogásuk az egész oktató-nevelőmunkájuk tartalmát alapvetően áthatja, még ha egyes anyagrészleteket a legújabb tudományos indokolással magyaráznak meg. Felkészültségük sok esetben csak egyes szakkönyvek elolvasásáig terjed. A jelenlegi nemzetközi eseményekkel nincsenek tisztában, illetve elhallgatják, nem használják fel ezeket, újságot általában nem olvasnak.

3. A vezetés

Az igazgatók személye nem mindenütt megfelelő. A szentendrei ferences gimnázium igazgatója pedagógiához nem értő egyházi jogász. Az oktató-nevelő munka irányítását nem végzi szakszerűen. A pannonhalmi gimnázium

helyett az igazgatóhelyettes végzi az irányító munkát. Nagyobb részben azonban az igazgatók jó felkészültséget és hozzáértést mutatnak. Az állami kiadványokat ([Közoktatásügyi] Közlöny, Köznevelés stb.) ismerik, a rendeleteket azonban nem mindenben hajtják végre. - egyházi főhatósága nem véletlenül állította az esztergomi iskola élére, olaszországi „száműzetése" után. Ravasz, magát mindenképpen haladó nevelőnek feltüntetni akaró ember. Nem riad vissza attól sem, hogy a maga mulasztásait a többi rendtársa rovására mentegesse. Jó szervezési készséggel és kitűnő üzleti érzékkel rendelkezik, még ma is nagyarányú iskolafejlesztési terveket forgat a fejében. - A debreceni gimnázium nagy lojalitást mutat az állam iránt, és mint a vezetés nehézségét panaszolta, hogy a nevelők közül néhányan, főleg az idősebbek újságot nem olvasnak, fogalmuk sincs, hogy mi történik a világban, állítása szerint sok baja van a nevelőkkel, mert nagyon vaskalaposak.

4. Rendeletek végrehajtása

A Katolikus Középiskolai Főhatóság rendelete szerint be kell számolni a főhatóság felé a K. M. [Közoktatásügyi Minisztérium] által kiadott intézkedések végrehajtásáról. Ha nem hajtották végre, meg kell ezt okolniuk. A rendeletek végrehajtása nem mindenütt kielégítő. Az iskolai munkatervek például nem épülnek a tanévnyitó rendeletünkre, az osztályozási rendelet végrehajtása is hiányos. Az iskolák az egyházi főhatóság által kiadott és a K. M. [Közoktatásügyi Minisztérium] által jóváhagyott Rendtartás alapján dolgoznak. Szigorú egyházi szellemben készült házirendjük van. Az esztergomi iskolában az iskolai és a kollégiumi házirend teljes mértékben ellentétben van egymással.

5. Munkaterv

Munkatervet minden iskolánál találunk, de ezek igen változatos képet mutatnak. A munkatervek nagy részében hiányzik az erkölcsi-politikai nevelési rész, vagy csak címszerűen van benne, de tartalmában csak „erkölcsi" nevelésről beszél (tanulók közösségi nevelése párokban). A hazafiasság kérdését is érinti néhány munkaterv, de az igazi hazafiság kérdésével nem foglalkoznak. Döntő hangsúly a külső renden van. Gondosan kerülik a munkatervek mindazokat a kérdéseket, melyek a kommunista ember kialakításával foglalkoznának. Erkölcsi nevelés alatt csak a tanulás terén mutatkozó lazaságok felszámolását, az iskola vagyonának fokozottabb mértékű tiszteletben tartását értik. A budapesti piarista gimnáziumban a szocialista tulajdon védelme csak az iskola berendezési tárgyaira vonatkozik, mint az egyház és a szülők adományozásából kapott „külön közösségi" tulajdonra. A tanulók felelősségtudatra nevelése a piarista gimnázium hírnevének öregbítésére vonatkozik. A munkás és paraszt tanulókkal való foglalkozás általában szerepel a munkatervekben. A debreceni és pannonhalmi gimnáziumban foglalkoznak a gyenge bejáró tanulókkal, akik közül több parasztszármazású.

A szentendrei ferences gimnázium jó munkatervet készített, azonban a gyakorlatban nem használják fel, megállapításai a felügyelet felé való megnyilatkozások csupán.

Ezen a napon történt augusztus 16.

1945

Mindszenty József esztergomi érseki kinevezése, aki hamarosan vezéralakjává vált a kommunistákkal való együttműködés ellenzőinek.

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt 17 évben az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Beköszöntő

Stefan Zweig osztrák író szerint az első világháború előtti időszak a biztonság aranykora volt, ahol senki sem tartott háborúktól, forradalmaktól, erőszakos változásoktól. „Az ész korszakában képtelenségnek tűnt minden radikalizmus, minden erőszak” – írta visszaemlékezéseiben. Bár ez kétségtelenül idealizáló és utólagosan visszavetített kép, mégis kijelenthetjük: az első világháború brutalitásai nyomán bizonyosodott be leginkább, mennyire utópisztikus elképzelés volt, hogy a modernség előrehaladása az erőszak visszaszorulását eredményezi. A mérhetetlen rombolás, pusztítás mellett a totálissá vált első világháború egyik legsúlyosabb következménye ugyanis az emberi élet értékének elképesztő leértékelődése volt. A háborús erőszak-tapasztalat hozzájárult a gátlások leépüléséhez, a mindennapi életben tapasztalható erőszak terjedéséhez, továbbá a politikai kultúra militarizálásához. A háborús, illetve tágabb értelemben a politikai erőszak kérdése ennek ellenére hosszú ideig a történettudomány perifériáján helyezkedett el, és csak az utóbbi évtizedek kutatásai irányították rá a figyelmet.

1918 után Közép- és Kelet-Európában egymással rivalizáló szélsőségek léptek színre, forradalmak és ellenforradalmak váltották egymást. Magyarországon 1919. március 21-étől néhány hónapig az ún. vörösterror, majd a Tanácsköztársaság leverését követően a fehérterror tombolt. Közben az ország nagy részét idegen csapatok szállták meg; a román hadsereg egy időre Budapestet is elfoglalta, és egész Győrig nyomult előre.

A második világháború az elsőt is jócskán felülmúlta a pusztítás mértékét és brutalitását illetően. Civilek ellen elkövetett tömeggyilkosságok, egész népcsoportok elüldözésére vagy kiirtására irányuló törekvések, valamint a hatmillió európai, zsidó származású áldozatot követelő holokauszt fémjelzik e tragikus történelmi időszakot. A Magyarországon 1944. október 16-án hatalomra került Szálasi Ferenc nyilaskeresztes rémuralma állami szintre emelte a terrorizmust, a rablást, kínzást, erőszakot, az extrém kegyetlenséget.

A német megszállást és a nyilas terrort néhány év elteltével újabb totális diktatúra követte Magyarországon. A Vörös Hadsereg támogatásával hatalomra került Rákosi-rendszer elsősorban az államvédelmi hatóság segítségével tartotta állandó rettegésben a társadalmat. Ideológiai megfontolásokból tömegesen vetettek ártatlan személyeket börtönbe, a koncepciós perekben halálra ítéltek száma pedig meghaladta a százat.

Az ArchívNet idei 1–2. összevont számának fő témája: „Politikai erőszak a 20. századi magyar történelemben”. Elsősorban azt vizsgáljuk, hogy az elmúlt évszázad magyar történelmének különböző korszakaiban miként és milyen formában nyilvánult meg a politikai erőszak, milyen erőszak-tapasztalatokról tanúskodnak a fennmaradt levéltári iratok. „Technikai” okok miatt az összeállítást két önálló részre kellett bontanunk. Így az első öt írást tartalmazó 1-es szám 2018. április 6-án, míg a 2-es szám 2018. április 27-én jelenik meg.

Budapest, 2018. április 6.
A szerkesztők