Boszorkányüldözés, avagy egy orvos százados küzdelme rendfokozatának visszaszerzéséért 1956 után

„Magyar Honvédelmi Miniszter Úr! Alulírott dr. Széll Endre ózdi lakos városi kórházi osztályvezető főorvos azon tiszteletteljes kérelemmel fordulok Miniszter úrhoz, hogy nekem a tartalékos orvosszázadosi rendfokozatot visszaadni szíveskedjék, amitől 1958. február 28-án megfosztottak."

Források

1.

Belügyi vélemények dr. Széll Endréről

1957

  

Felülvizsgálati lap

 

Dr. Széll Endre (1905., Börötzffy Erzsébet)

.

 

Munkahelye Ózdi Városi Kórház orr-fül-gége orvos

Lakcíme Ózd I., Kórházsor 27.

A véleményt adta Ózdi Városi Kórház dr. Borsányi Gábor alapszerv[ezeti] titkár, Hegedűs János

hadnagy, politikai osztály

 

Párt, munkahely, lakhelyről beszerzett vélemény (összefoglalva):

 

Nevezett jelenleg az ózdi városi kórház orr-, fül- és gége orvosa. Az ellenforradalom ideje előtt, mint kórházigazgató volt, azonban már abban az időben is sem a szakszervezetet, sem a pártvezetőséget semmibe nem szerette beavatni, aminek következtében a kórház pártmunkáját felülvizsgálták, s ekkor hiányosságaira rámutattak. Klerikális beállítottságú egyéniség. Családjával együtt rendszeres templomjáró. Fia papnövendék Győrben. Az ellenforradalom alatt aktív támadást indított a kommunisták ellen, s azokat beosztásukból leváltatta, elbocsájtatta. A kiegészítő parancsnokság szűk szerve is egyik szemtanúja volt annak, amikor az ellenforradalom ideje alatt a diákokkal paktált a tanácsháztéren. Egyéni elbeszélgetés folytán már akkor megnyilvánult nála az, hogy a kapitalizmusnak a visszaállítása érdekében hűen bekapcsolódna.

 

Ózd, 1957. október 17.

 

Csörgi József szds. kieg.

Zeher István szds. személyügyi főtiszt

 

***

 

Belügyminisztérium véleménye:

Az ellenforradalom ideje alatt rendszeresen tartotta a kapcsolatot az Ózdi Diák Szövetséggel, akiket tanácsokkal látott el. Politikailag teljesen megbízhatatlan.

 

Ózd, 1957. október 29.

 

Hegedűs János r. hdgy.

 

***

 

Bizottság véleménye és javaslata:

Nevezett a régi hadseregben hivatásos százados volt. Jelenleg 52 éves, politikai átnevelése már nem remélhető, annál inkább, mivel gyermeke nem az állami gimnáziumban, hanem a papok által fenntartott gimnáziumban végezte tanulmányait.

Nevezett klerikális befolyás alatt áll jelenleg is. A Bizottság javasolja nevezett rendfokozatának megvonását.

 

Ózd, 1957. december 4.

 

Csörgi József szds. kieg. pk. bizottsági elnök

Varga Imre r. hdgy.

részéről

Cserepes Károly V.

részéről

Kovács Ferenc Városi Pb részéről

Zeher István szds.

M. főtiszt

 

***

 

Megyei Bizottság javaslata:

Kieg. bizottság javaslatával egyetértünk. Nevezett személy a régi hadseregben, mint orvos tart.

teljesített Az ellenforradalom ideje alatt, mint orvos aktívan bekapcsolódott, kinevezték az ózdi kórház igazgatójának, mint igazgató, követelte a munkástanács előtt kommunisták leváltását és elbocsájtását.

Egyetértett az ellenforradalom követeléseivel, a fiatalokat, diákokat a munkáshatalom ellen és a SZU ellen szította. Idealista világnézettel bír, fiát is papnak taníttatta, sem erkölcsileg, sem politikailag nem tartjuk megbízhatónak. Tiszti rendfokozatának megfosztását javasoljuk.

 

Miskolc, 1958. január 27.

 

Tuli István ezredes megyei kieg. pk.

Giczi Zoltán szds. megyei kieg. szü. főti.

Takács Lajos Megyei Pb részéről.

Korom István szds.

részéről.

 

 

Ezen a napon történt október 23.

1956

A Szabad Nép Új tavaszi seregszemle című vezércikke október 23-án szintén a felszabadult aktivitást erősítette az ifjúságban, bár egyúttal...Tovább

1956

A Szabad Nép Új tavaszi seregszemle című vezércikke október 23-án szintén a felszabadult aktivitást erősítette az ifjúságban, bár egyúttal...Tovább

1957

A belügyi szervek szerint Szegeden a „legerősebb és legsokrétűbb” az ellenséges elemek tevékenysége.

1958

Az [emigráns] magyar diákok III. világkongresszusa a Vatikán dísztermében emlékezett meg a forradalomról.

1989

Az Országgyűlés ünnepi ülését követően az 1956-os forradalom és szabadságharc mártírjaira emlékezve koszorúzási ünnepséget tartottak a...Tovább

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt 18 évben az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Beköszöntő

Személyes sorsok, egyéni életutak – II.

 

A történelem iránt érdeklődők körében egyre nagyobb figyelem övezi a személyes sorsok, az egyéni életpályák alakulását. Jogos elvárás, hogy a múltat kutató szakemberek – történészek, levéltárosok – ne csak a nagy társadalmi, gazdasági, politikai összefüggéseket vizsgálják, hanem emellett a „megélt történelem sokszínűségét” is bemutassák. Hiszen a kortársi tapasztalatok közvetítésével, egy-egy életút részletes megrajzolásával közelebb hozhatják a rég letűnt korszakokat, azok változatos mindennapjait. Az ún. „nagy személyiségek” életrajzai mellett a hétköznapi emberek sorsa is érdeklődésre tarthat számot. Izgalmas feladat nyomon követni, hogy a múltban ki miként cselekedett egy adott élethelyzetben, milyen döntéseket hozott, hogyan vélekedett egy bizonyos történelmi eseményről, vagy milyen kapcsolati hálóval rendelkezett. Mindenki a saját tapasztalatai alapján élte meg az ország sorsfordító pillanatait vagy hosszabb-rövidebb korszakait: a 20. századnál maradva például az első világháborút, az összeomlást, Trianont, a második világháborút, a holokausztot, a több évtizedes kommunista diktatúrát és szovjet megszállást, majd pedig a rendszerváltást s az azt követő éveket.

Az ArchívNet idei 3–4. számának témája: „Személyes sorsok, egyéni életutak”. Technikai okok miatt a két szám külön jelenik meg: a 3-as szeptember 2-án, míg a 4-es október 15-én. A most megjelenő 4. számban egymástól teljesen eltérő személyes sorsokkal ismerkedhetünk meg. Első írásunk szerzője, Veres Emese-Gyöngyvér az első világháborús barcasági csángó hősök nyomait követve jutott el a bécsi hadtörténeti levéltárba, ahol ráakadt a nagyszebeni August von Spiess ezredes mindeddig ismeretlen, német nyelvű hadinaplóira. Ezekből közlünk most egy rövid, magyarra lefordított részt. Cseres Judit és Gergely Ferenc a több mint negyedszázada elhunyt Kossuth-díjas író, Cseres Tibor 1956-os naplójegyzeteit adja közre. Ezek hűen tükrözik az író akkori lelki állapotát, a forradalom és szabadságharc eseményeihez való viszonyát. Garadnai Zoltán és Illyés Mária forrásközlése egy másik neves író, Illyés Gyula François Mitterrand francia elnökkel való 1982. július 9-i négyszemközti találkozóját ismerteti francia források alapján. Az eddigieknél árnyaltabb megvilágításba helyezi a francia elnök ott elhangzott szavait, és bemutatja Illyés Gyula szerepét a magyar–francia kapcsolatok történetében. Zubovits Fedor, a legendás katona, feltaláló, diplomata, sport- és közéleti ember gazdag életpályájáról korábban már több írás is megjelent az ArchívNetben. Kazareczki Noémi ezúttal a huszárkapitány lovagias afférjait és peres ügyeit tárja az olvasó elé. Összeállításunkat Salga Kristóf zárja, aki egy régiségpiacon vásárolt könyv lapjai közül véletlenül előkerült két magánlevelet ismertet. Mindkettőt Magyarországról kitelepített németek írták szigetcsépi ismerőseiknek 1948-ban. E levelek is tanúsítják, hogy a hazájukból elűzött németek nem szakították meg a kapcsolatot Magyarországgal, és továbbra is összeköttetésben maradtak korábbi jó ismerőseikkel, barátaikkal.

Budapest, 2019. október 15.

A szerkesztők