A KISZ vezetői az MSZMP IKB titkársági ülésén a KISZ első kongresszusának összehívására tettek javaslatot. A Titkárság nem tartotta „...Tovább
Boszorkányüldözés, avagy egy orvos százados küzdelme rendfokozatának visszaszerzéséért 1956 után
„Magyar Honvédelmi Miniszter Úr! Alulírott dr. Széll Endre ózdi lakos városi kórházi osztályvezető főorvos azon tiszteletteljes kérelemmel fordulok Miniszter úrhoz, hogy nekem a tartalékos orvosszázadosi rendfokozatot visszaadni szíveskedjék, amitől 1958. február 28-án megfosztottak."
7.
Tuli István ezredes, Borsod-Abaúj-Zemplém megyei hadkiegészítő parancsnok elutasító határozata
Miskolc, 1960. február 10.
BAZ megyei Kiegészítő parancsnok döntése
Dr. Széll Endre (1905, Börötzffy Erzsébet) tartalékos százados.
Az 1956. októberi ellenforradalom alatt elkövetett ténykedéséért az Ózd járási kiegészítő parancsnokság tartalékos tiszti felülvizsgáló bizottsága, 1957. december 4-én a rendfokozatának megvonására tett javaslata és véleménye, valamint a megyei kiegészítő parancsnokság tartalékos tiszti felülvizsgáló bizottsága 1958. január 27-én rendfokozatának megvonására tett javaslata alapján:
A Honvédelmi Miniszter
1958. évi március hó 7-én kelt 0177. számú parancsában:A Magyar Népköztársaság Elnöki [popup title="Tanács[a]" format="Default click" activate="click" close text="A Népköztársaság Elnöki Tanácsa a Magyar Népköztársaságban az Országgyűlés mellett az államhatalom másik legfőbb szerve volt, mely testületként gyakorolta az általában az államfőket megillető jogokat, ezen felül bizonyos korlátozásokkal az Országgyűlést helyettesítő jogkörrel is rendelkezett. Az Elnöki Tanács törvényerejű rendeleteket alkothatott, amelyekkel – az Alkotmány kivételével – úgyszólván bármely törvényt módosíthatott."] 107/1957. számú határozata alapján az ellenforradalom alatti magatartásáért honvéddé lefokozta.
A Honvédelmi Miniszter Elvtárshoz 1958. február hó 26-án kérvényt terjesztett fel rendfokozatának visszaadása tárgyában. Kérvényét a Honvédelmi Miniszter Elvtárs a megyei kiegészítő parancsnokságnak leadta, újbóli felülvizsgálat végrehajtása végett.
A nevezett ellenforradalom alatti magatartása újból felül lett vizsgálva, a beszerzett vélemények alapján, mivel az ellenforradalom alatti ténykedése teljes mértékben fennállott, az Ózdi Járási Kiegészítő parancsnokság tartalékos tiszti felülvizsgáló bizottsága, valamint a megyei kiegészítő parancsnokság tartalékos tiszti felülvizsgáló bizottsága a Honvédelmi Miniszter Elvtárshoz felterjesztett felülvizsgálati jegyzőkönyvben javasolta rendfokozata további megvonásának jóváhagyását.
A Honvédelmi Minisztériumban működő bizottság, a kiegészítő parancsnokságok javaslatával egyetértett, és fellebbezését elutasította.
A kérelem elutasításáról az értesítést és az Ózd Járási kiegészítő parancsnokságnak, valamint a nevezettnek 1958. június 24-én az 1376/1958. számú ügydarabon megküldtem.
A nevezett 1959. július hó 8-án beadott kérvénye alapján, az Ózd Járási kiegészítő parancsnokság tartalékos tiszti felülvizsgáló bizottsága által felterjesztett felülvizsgálati lap és beszerzett vélemény alapján megállapítom, hogy azok az ellenforradalmi ténykedései, melyek már az előző felülvizsgálatok folyamán fennállottak, jelenleg is fennállanak.
Az ellenforradalom alatt elkövetett ténykedését, még súlyosbítja az, hogy feleségének azon kijelentésével ő is egyetértet, amelyet nagy Imre és társainak kivégzése után tett „hogy azt az embert akasztották fel, aki az igazságért, a nép érdekeiért harcolt, a jólétéért". Ugyanakkor megjegyezték, hogy „azt az embert kellene felakasztani, aki Nagy Imrét felakasztatta".
Az ellenforradalom alatt elkövetett ténykedése alapján, nem értek egyet az Ózd járási kiegészítő parancsnokság felülvizsgáló bizottsága által 1960. január 28-án tett véleményével és javaslatával, melyben javasolja tartalékos tiszti rendfokozatának visszaadását.
A fentiek alapján a nevezett ügyét lezártnak tekintem.
Miskolc, 1960. február 10.
Tuli István ezredes, pk.
.
Tartalomjegyzék
Tartalomjegyzék
Ezen a napon történt április 19.
1957
Magunkról
A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.
Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.
Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!
A Szerkesztőség
Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.
Beköszöntő
Tisztelt Olvasók!
Örömmel adunk hírt róla, hogy megjelent az ArchívNet idei első száma, amelyben négy forrásismertetés olvasható. Ezek közül kettő magyar és ukrán emigránsok hidegháború alatti történetével foglalkozik egymástól nagyon eltérő látószögekből. A következő két forrásismertetés közül az egyik társadalmi önszerveződést ismertet kapcsolódó dokumentumokkal, míg a másik folytatja egy iratanyag oroszországi összeállítása, Magyarországra szállítása hátterének a bemutatását.
Az időrendet tekintve kívánkozik az első helyre Völgyesi Zoltán (főlevéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára) helytörténeti szempontból is értékes ismertetése, amely a gróf Károlyi Lászlóné Apponyi Franciska által alapított és elnökölt Virágegylet történetét mutatja be levéltári források segítségével 1936-ig. A Fótról az 1920-as években Zebegénybe költöző nemesasszony új lakhelyén sem hagyott fel a már korábban is végzett szociális tevékenyégével: a Dunakanyarban többek között egy gyermeksegítő-nevelő egyletet hozott létre, amelynek egyben fő finanszírozója volt. Hogy a szervezet saját bevétellel is rendelkezzen, Apponyi Franciska a településen turistaszállásokat is létrehozott – ezzel pedig hozzájárult ahhoz, hogy Zebegényt még több turista keresse fel az 1930-as években.
Retrospektív módon mutatja be Máthé Áron (elnökhelyettes, Nemzeti Emlékezet Bizottsága), hogy a vitatott megítélésű, szovjetellenes ukrán emigrációt miként próbálta saját céljaira felhasználni az Egyesült Államok hírszerzése – amely folyamatban egy magyar emigránsnak, Aradi Zsoltnak is volt feladata. Az eseménysort egy később papírra vetett, titkosítás alól feloldott összefoglaló alapján tárja az olvasók elé. A kidolgozott akcióról a szovjet félnek is volt tudomása – erről pedig a szovjeteknek kémkedő „Cambridge-i ötök” legismertebb tagja, az angol Kim Philby számolt be defektálása után visszaemlékezésében.
Németh László Imre (nyugalmazott lelkész, pápai prelátus) az olaszországi magyar emigráció pillanatnyi helyzetéről készült összefoglalót prezentálja. Ez a „pillanatnyi helyzet” az 1953-as év, amikor báró Apor Gábor, korábbi szentszéki követ, ekkoriban a Magyar Nemzeti Bizottmány római irodájának a vezetője egy kérésre összeírta, hogy milyen helyzetben éli mindennapjait az olaszországi magyar emigráció az egyetemi tanároktól a trieszti menekülttábor lakóin át a sportolókig. Az egykori diplomata összefoglalójában nemcsak a mikroszintű, helyi ügyek kerülnek elő, hanem a nagypolitikai események is, így például Mindszenty József esztergomi érsek ügye, annak megítélése, valamint a magyarországi kommunista propaganda itáliai hatásai.
Idei első számunkban közöljük Seres Attila (tudományos főmunkatárs, VERITAS Történetkutató Intézet és Levéltár) előző lapszámban megjelent forrásismertetésének a második részét. A szerző további dokumentumok ismertetésével mutatja be, hogy harminc évvel ezelőtt milyen módon kerültek Magyarországra Oroszországból a néhai miniszterelnökre, Bethlen Istvánra vonatkozó iratok. A szerző mindezek mellett – az iratok ismeretében – Bethlen szovjetunióbeli fogságával kapcsolatban is közöl új infromációkat.
Az idei első számunkban publikáló szerzőinknek köszönjük a kéziratokat, felhívjuk egyben leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet következő évi számaiba továbbra is várjuk a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.
Budapest, 2024. március 13.
Miklós Dániel
főszerkesztő