Botrány a Katolikus Püspöki Kar 1951. évi hűségesküje utáni fogadáson

„Az eskü letétele után az Elnöki Tanács tagjai, a miniszterek és a Püspöki Kar tagjai átvonultak a fogadó terembe, ahol gyönyörűen megterített asztalok várták a vendégeket. Azonban az asztalhoz férni úgyszólván lehetetlen volt, mivel a filmesek, fotósok és újságírók mint a sáskahad ellepték és úgyszólván falták az ételeket, a likőrt és pálinkát borospoharakból itták. Kettő közülük teljesen berúgott.”

 

4.

Aláírás nélküli feljegyzés a fogadáson történtek kivizsgálásáról

1951. augusztus 23.

 

A püspöki kar eskütétele alkalmával történt ügy kivizsgálásánál külön-külön beszélgetést folytattam a feljegyzés aláíróival. K. Ferenc, F. Hilda és Sz. Kálmánné elvtársakkal. Kérdésemre elmondták: ez az eset nem először történt meg, de neveket mondani nem tudtak. Én egyenként megneveztem külön-külön az újságírókat és leírtam külsejüket, akkor kijelentették, hogy ők nem lehettek, mert ők a püspökök között sétáltak, és jegyzeteket készítettek. A Magyar Fotó munkatársát valamennyien ismerik, meg is dicsérték, hogy nagyon szerény és szorgalmasan végzi a munkáját, a végén ők kínáltak meg ennivalóval. Így csak a filmfotós műszakiakról lehet szó, akik a jupiter

ilyen alkalmakkor fel szokták szerelni, és egyéb szerelőmunkát is végeznek. K. elvtárs elmondotta, hogy a főszerelőnek azonnal szólt is a helytelen viselkedés miatt, amit az el is fogadott. Ugyanezt megismételte B. elvtársnak is. A két ittas ember is a műszakiak közül való volt. A feljegyzéssel céljuk az volt, elkerüljék, hogy ilyen eset a jövőben megismétlődjék.

 

Budapest, 1951. augusztus 23.

 

[A feljegyzés aljára kézzel írt jegyzet:]

 

Jánosi elvtárs, az újságírók viselkedése tisztázva van. Ismerem a kiküldött munkatársakat, teljesen lehetetlennek tartottam, hogy ők viselkedtek volna ilyen minősíthetetlenül. A filmhíradó munkatársaival szemben alkalmazni kellene a H. által javasolt eljárást.

VII/23

Mihályfi [Ernő]

Jelzet: MNL OL XIX-I-3-h-989-1951. (1. d.) - Eredeti, gépelt és aláírás nélküli tisztázat. A feljegyzésen a „L[átta] Révész, Bedőné" kézírásos aláírás szerepel.

 

 

5.

A Magyar Híradó és Dokumentum Filmgyár átirata a Népművelési Minisztérium Filmfőosztályának a kiszabott büntetésről

1951. november 1.

 

Magyar Híradó és Dokumentum

Filmgyár

 

Bp. [Budapest], Könyves Kálmán krt. 15.

Tárgy: Püspöki kar eskütételével kapcsolatos egyes híradó munkatársak viselkedéséről felvett jegyzőkönyv eredménye.

 

Hivatkozással [az] 1770/4/4-45 jelű

közöljük:

 

A magyar püspöki kar hűségnyilatkozata letételekor filmfelvételek alkalmával két dolgozónk, név szerint: T. György és R. Géza követett el helytelen viselkedésével fegyelmi vétséget.

Ezért T. György terheltet munkafegyelem és munkaerkölcs szabályainak megsértése fegyelmi vétségének elkövetése miatt, mely cselekménye a 34/1950 (I. 27.) MT [minisztertanácsi] sz[ámú] rendelet, mint fegyelmi szabályzat 6. §-ának (egyes) bek[ezdése] 1. pontjába ütközik, írásbeli megrovásban és 50 Ft [forint] pénzbüntetésbe részesítettük. A pénzbüntetést az 1951. évi szeptember 30. napján folyósított fizetéséből levonásba hoztuk.

 

Indokolás:

 

A lefolytatott fegyelmi eljárás során megállapítást nyert, hogy T. György a Parlamentben végzett hivatalos munka közben szeszes italt fogyasztott és leittasodott. Ilyen állapotban a munkaidő alatt feltűnően viselkedett, hangoskodott, munkatársait így különösen B. elvtársat tettleges bántalmazás kilátásba helyezésével megfenyegette.

R. Géza terheltet a 34/1950 (I. 27.) MT [minisztertanácsi] sz[ámú] rendelet mint fegyelmi szabályzat 6. §-ának (1) bek[ezdése] 1 pontjába ütköző munkafegyelem és szocialista munkaerkölcs szabályainak megsértése, fegyelmi vétség elkövetése miatt 30 Ft [forint] pénzbírság megfizetésében részesítettük, mely összeget a f[olyó] év szeptember hó 30. napján folyósított fizetéséből levonásba hoztunk.

 

Indokolás:

 

A lefolytatott fegyelmi eljárás során megállapítást nyert, hogy terhelt a Parlamentben végzett hivatalos munkáját erősen szeszes állapotban végezte s így ízléstelenül tréfálkozott, majd hangoskodással feltűnően és megbotránkoztatóan viselkedett idegenek előtt is, ami által rontotta [a] gyárunk dolgozói iránti megbecsülést.

 

olvashatatlan aláírás

igazgató

 

Jelzet: MNL OL XIX-I-3-h-989-1951. (1. doboz) - Eredeti, gépelt, aláírt és bélyegzővel ellátott tisztázat.

 

 

6.

Feljegyzés Jánosi Ferenc miniszterhelyettes részére a vizsgálat eredményéről

1951. december 19.

  

Feljegyzés Jánosi elvtárs részére

 

A kapott feljegyzések alapján vizsgálatot indítottunk és megállapítást nyert, hogy a helytelen magatartást tanúsító két filmes a HDF [Híradó- és Dokumentum Filmgyár] dolgozója volt.

A lefolytatott fegyelmi vizsgálat eredményeképpen T. György és R. Géza világosítókat a vállalat fegyelmi bizottsága 50, illetve 30 Ft pénzbírságra ítélte, s az összeget fizetésükből levonatta.

Írásban utasítottuk a vállalatot, hogy a fegyelmi vizsgálat eredményét termelési

közöljék a dolgozókkal, olyan formában, hogy az nevelő hatású legyen.

 

Budapest, 1951. december 19.

 

K. Jenőné

Jelzet: MNL OL XIX-I-3-h-989-1951. (1. d.) - Eredeti, gépelt és aláírt tisztázat.

 

Ezen a napon történt október 14.

1906

Megnyílik Budapesten a Társadalomtudományok Szabadiskolája.

1911

Budapesten bejegyzik az első magyar filmvállalatot, a Hunnia Filmgyárat.

1915

Bulgária hadat üzen Szerbiának, ezáltal csatlakozik a központi hatalmakhoz.

1918

Lemond Wekerle Sándor miniszterelnök kormánya.

1926

Lemond Bethlen István miniszterelnök kormánya.

  •  
  • 1 / 2
  • >

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt 18 évben az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Beköszöntő

Személyes sorsok, egyéni életutak

 

A történelem iránt érdeklődők körében egyre nagyobb figyelem övezi a személyes sorsok, az egyéni életpályák alakulását. Jogos elvárás, hogy a múltat kutató szakemberek – történészek, levéltárosok – ne csak a nagy társadalmi, gazdasági, politikai összefüggéseket vizsgálják, hanem emellett a „megélt történelem sokszínűségét” is bemutassák. Hiszen a kortársi tapasztalatok közvetítésével, egy-egy életút részletes megrajzolásával közelebb hozhatják a rég letűnt korszakokat, azok változatos mindennapjait. Az ún. „nagy személyiségek” életrajzai mellett a hétköznapi emberek sorsa is érdeklődésre tarthat számot. Izgalmas feladat nyomon követni, hogy a múltban ki miként cselekedett egy adott élethelyzetben, milyen döntéseket hozott, hogyan vélekedett egy bizonyos történelmi eseményről, vagy milyen kapcsolati hálóval rendelkezett. Mindenki a saját tapasztalatai alapján élte meg az ország sorsfordító pillanatait vagy hosszabb-rövidebb korszakait: a 20. századnál maradva például az első világháborút, az összeomlást, Trianont, a második világháborút, a holokausztot, a több évtizedes kommunista diktatúrát és szovjet megszállást, majd pedig a rendszerváltást s az azt követő éveket.

Az ArchívNet idei 3–4. számának témája: „Személyes sorsok, egyéni életutak”. Technikai okok miatt a két szám külön jelenik meg: a 3-as szeptember 2-án, míg a 4-es a hónap utolsó hetében. A 3. számban három, egymástól teljesen eltérő sorsú személy életútjával ismerkedhetünk meg. A Berkes József, Kántás Balázs, Szabó Piroska és Szerényi Ildikó által közösen jegyzett írásban egy vajdasági születésű, 1920-ban Magyarországra távozott, később pénzhamisítási botrányba keveredett jobboldali, irredenta érzelmű tanító, Bicskey Elek izgalmas története tárul elénk. Sorsa jól példázza, hogy az első világháborút követő impériumváltás hogyan sodort el és tett tönkre életeket, s miként álltak elő olyan kényszerhelyzetek, ahol többnyire csak rossz egyéni döntések születhettek. A kaposvári származású Mautner József – amint ez Farkas Péter írásából kiderül – teljesen más életutat járt be. Nyomdászinasként korán kapcsolatba került a munkásmozgalommal, zsidó származása miatt pedig 1942-ben munkaszolgálatosként a szovjet frontra került, ahonnan megszökött, és beállt a szovjet Vörös Hadseregbe. Kommunista meggyőződésében az 1956-os forradalom és szabadságharc sem ingatta meg. Zsilinszky Antal életpályája mindkettőjükétől eltér. Miklós Dániel dokumentumközléséből megtudhatjuk, hogy a fiatal diplomata – aki egyébként Bajcsy-Zsilinszky Endre unokatestvére volt – a londoni magyar követség titkáraként dolgozott 1941. április 6-ig, amíg Nagy-Britannia meg nem szakította Magyarországgal a diplomáciai kapcsolatot. Ezt követően nem tért haza, hanem az egyik nagy londoni emigráns csoport vezetője lett, nem sokkal később bekövetkezett öngyilkosságáig. Összeállításunkat Pécsi Tibornak a magyarországi cionista mozgalomról, valamint Marosi Tibornak az első tiszti század 1919. évi szegedi megalakulásáról szóló írásaival zárjuk.

 

Budapest, 2019. szeptember 2.

 

A szerkesztők