Egy mára elfeledett üzemi lap, a Fényszóró

„Az üzemi újság egyike a munkásosztály legnagyobb vívmányainak, az új kultúra felé vezető úton”

„Nem eléggé tudatos üzemeink párt, vállalati és szakszervezeti funkcionáriusaiban, hogy az üzemi sajtó milyen éles fegyver a párt politikájának konkrét helyi megvalósításáért, a termelés emeléséért vívott küzdelemben. A Fényszóró feladata a termelés frontján, hogy a jó kezdeményezések és tapasztalatok feltárásával, a termelést akadályozó, a szocialista munkaverseny továbbfejlesztését gátló körülmények kíméletlen leleplezésével, hasznos kritikai magatartásával segítse elő a termelékenység növekedését az ötéves terv első évének december 21-ére Sztálin elvtárs születésnapjára való befejezését."

A gyárak, vállalatok életéhez köthető üzemi újságok, versenyhíradók egy munkahely mindennapi életének szerves részét képezik. Az általános felfogással ellentétben - amely szerint az üzemi lapok átpolitizáltságuk miatt csekély forrásértékkel rendelkeztek - az üzemi sajtóban a kutatók számára még kiaknázatlan lehetőségek rejlenek. Természetesen üzemi híranyagok már jóval korábban és más országokban is léteztek, azonban céljukban, küldetésükben és ideológiájukban eltértek egymástól. A Szovjetunióban és a többi szocialista országban elsődleges céljuk a termelés (többlettermelés)

azonban más (nyugat-európai) országokban a munkásérdekek és a szabad véleménynyilvánítás színtere lehetett, és ennek képviselete is állt a középpontban. Az 1945 utáni hónapokban és az újjáépítés időszakában úgy látszott, hogy Magyarországon az üzemi sajtó is új szerepet kapott. Az országos napilapok mellett - amelyek között szintén bőségesen találhatunk legfőképpen a szénkitermelés emelésére utasító cikkeket - az üzemi sajtó szűk mozgástérrel  Ennek ellenére azonban nagyszámú olvasóhoz (munkáshoz) jutott el, lényegében bárhol megtalálhatók voltak, ahol vállalatot, oktatási intézményt alapítottak, vagy egy már régóta működő gyárban létesítettek újságot és szerkesztőséget. Szerepük kezdetben abban merült ki, hogy a termelés és az újjáépítés szolgálatába álltak. Az újjáépítés és a jóvátételi kötelezettségek teljesítése olyannyira kardinális kérdés volt, hogy nemcsak a sajtóban volt napirenden, hanem már a Magyar Rádiót is kérvénnyel keresték meg a termelés fokozását elősegítő műsor sugárzásával  Ezek a belső terjesztésű periodikák egy-egy szakma, iparágazat (pl. nyomdaipar), vállalat belső tájékoztatását is szolgálták. A lapok kiadásához az adott gyár, vállalat, intézmény, stb. biztosította az anyagi feltételeket, költségvetésében évenként megtervezve a szükséges kiadásokat. A szerkesztést általában egy bizottságra bízták, amelyben főként a kommunista hatalomátvétel, 1948 után a helyi párt- és szakszervezetnek meghatározó szerepe volt. Az írásokat egy ezzel megbízott „mozgalmi" személy, vagy arra alkalmasnak ítélt vezetővé kinevezett személy gyűjtötte össze. Az üzemi híradókban a munkások elsődlegesen a termelés állása mellett mindarról tájékozódhattak, ami az adott időszakban megtörtént a munkahelyükön, és alkalmas volt arra, hogy nyilvánosságra kerüljön. Ilyenek voltak a vállalati, üzemi tervek, a párt- és tömegszervezetek helyi eseményei, fontosabb határozatai, az új módszerek (újítások), a szociális jellegű ügyek, értékesítési (export) sikerek, eredmények stb. Helyet kaptak kulturális jellegű írások is, riportok üzemi művészeti csoportok szerepléséről, az adott üzemi futballcsapat sikeréről, vagy vereségéről, az általuk fenntartott intézmények - óvodák, könyvtárak, művelődési otthonok - életéről. Mindezek mellett természetesen kötelező jelleggel minden üzemi lap megemlékezett az aktuális állami, politikai ünnepekről (április 4., május 1., augusztus 20., november 7. stb.).

 üzemi lapjaként kiadott  története egybeforrott a gyár 1949. évi megalakulásával. Megfigyelhető, hogy az ötéves terv és a különböző ipari beruházások megindulásával, vállalatok alapításával egyidejűleg ugrásszerűen megnőtt az üzemi lapok száma is. Aktuális esetben az adott vállalat pártbizottsága a megyei pártbizottsággal (budapesti gyár esetében a budapesti pártbizottsággal) egyetértésben üzemi lapalapítási szándékkal fordult az MDP KV Agitációs- és Propaganda Osztály Sajtó Alosztályához, ahol megvizsgálták a kérelmet, és  A Fényszóró megalakulásának előzményeiről, vagyis a lapindítási szándék bejelentéséről és az engedélyeztetésről azonban eddig még nem találtunk dokumentumot. Annyit tudunk, hogy az  első kezdetleges üzemi lapja Villámhíradó néven indult el 1950. áprilisban, amely csak 1950. október 1-jén vette fel a Fényszóró megnevezést. Ára 30 fillér volt. A Csepel Autógyár kezdeti termelési felfutásával párhuzamosan a helyi párt- és gyárvezetés számára is elengedhetetlenül fontosnak mutatkozott egy szervezettebb apparátussal, konkrétabb célokkal működő üzemi lap létrehozása, mint amit addig a Villámhíradó biztosított. A Fényszóró egyik 1950. október 1-ei cikkében meg is határozták a lap működési (szolgáltatási) irányelveit, amely egyben alátámasztotta üzembeli szerepét, létjogosultságát: 

Tehát az üzemi lapnak elsődlegesen agitatív szerepet szántak a Csepel Autógyár évi tervének teljesítésében, mivel az első ötéves terv keretében a Csepel Autógyárnak kiemelkedő fontosságú, országos jelentőségű (vagyis I. kategóriájú!) szerepet terveztek. Mindez összefonódott a munkaversenyek népszerűsítésével, ill. a Magyar Dolgozók Pártja (MDP)

 A lap egyúttal némi kapcsolatot biztosított a gyárvezetés és az átlagmunkás, az iroda és a munkapad között. A közölt és a Fényszóró munkájával foglalkozó jelentés a korszak stílusának megfelelően, s más hasonló jelentésekkel szinte teljesen azonos szófordulatokkal számol be a lap megalapításról. Az aláírás nélküli jelentés valószínűsíthetően , és részletes, átfogó képet ad a Fényszóró addigi munkájáról. A lap viszonylag nagyszámú - nyilvánvalóan lelkes, ám a szakmához mitsem értő - szerkesztői gárdával dolgozott, ám nem ezért követett el munkája során minden hibát, amit csak lehetett. (Lásd a forrást!) A korszak összes hasonló jellegű jelentésétől elvárták az önkritikát, hogy így elkerüljék a „kispolgári önteltség" vádját. A dokumentum tipikus módon alkalmazza a korszak agit. prop. jelentéseinek paneljeit: 1) a Szovjetunió tapasztalatainak ismertetése, hű másolása; 2) a munkaversenyek népszerűsítése; 3) a gyári és más sztahanovisták kiemelése; 4) a tömegekkel való kapcsolat hangsúlyozása.

Az elkövetett, vagy el nem követett hibák szinte folyamatos említése és keresése, az önkritika tanúsítása így kérdésessé teszi az ilyen tartalmú jelentések megbízhatóságát. Mindezek megértéséhez azonban egyéb ismeretek is szükségesek. Az alább közölt jelentés készítője - vélhetően vezető szerkesztője - a hibák egyik okaként a kapkodást jelölte meg. Ismerve azonban a gyár történetét, a Csepel Autógyárban a kezdeti felfutás ellenére nagyfokú volt a szervezetlenség. A gyári lap „beindítása" természetesen nem volt kiemelt feladat, a termelés kérdése viszont annál inkább. A kezdeti szervezetlenséget mutatja, hogy egyes termelési egységeket a gyártelepen meg sem találtak az illetékes funkcionáriusok, s azt sem tudták - ha megtalálták - hogy kik dolgoznak ott. Így nehéz volt akár a cikkek begyűjtése, a kapcsolattartás a munkásokkal és a munkaverseny-mozgalom szervezése. Kezdetben ezért is merült ki a szerkesztőség munkája az „előre megrendelt" levelek közlésében, amelyek sematikus képét mutatják a lapnak. A munkások zömét nem érdekelte a cikkek írása, vagy azért, mert nem kívánta népszerűsíteni az éppen aktuális normarendezést, ami fizetését csökkentette, vagy azért, mert a számára csak termelési kérdésekkel foglalkozó cikkek érdektelennek bizonyultak, hiszen mindazt, ami a termeléssel kapcsolatos volt, kötelezően megbeszélték az adott üzemben, brigádban.

A jelentés egyik igen érdekes része az a megjegyzés, mely szerint a szerkesztőség a Pestmegyei Népújságtól kapta a legkevesebb segítséget. Az érdekességét mindössze az adja, hogy létezik egy olyan dokumentum is, amelyet Baranyai György, a Pestmegyei Népújság szerkesztője készített a Fényszóró szerkesztőjéről, Palágyi Gáborról, amelyben az üzemi lap vezetési problémáit, lényegében a lap sikertelenségét annak polgári származására és értelmiségi múltjára vezeti vissza. Baranyai György felelős szerkesztő - a rendszer ideológiájának megfelelően - a Fényszóró sikerének zálogát abban látta, ha munkásszármazású személy kerül a lap élére: „Én helyesnek tartanám, és erről a napokban a Csepel Autógyár Pártbizottsága titkárával is beszélgettünk, hogy az üzemből munkáskádert emeljünk ki a lap szerkesztésébe." A jelentés beilleszthető az '50-es években szinte mindennaposnak tekinthető és a különböző munkások (alkalmazottak) munkájáról készült káderjellemzések sorába. Nem elhanyagolható tudni, hogy a Fényszóró szerkesztőjéről készített jelentés az MDP KV Sajtó Alosztály megrendelésére készült, valamint azt is szem előtt kell tartani, hogy a - legalább formális - önkritika gyakorlása nélkül aligha lehetett karriert „befutni".

Az 1952 közepére 2300-as példányszámot elért Fényszórótól az ideológiailag elvárt színvonalat és feladatokat szinte lehetetlen volt teljesíteni. A jelentésben is megfigyelhető, hogy a szerkesztőség elé mennyire összetett feladatokat, „kihívásokat" állítottak, amely a cikkünk elején idézettekhez képest elsődlegesen nemcsak a termelés teljesítésével foglalkozik. „A Fényszóróban, gyárunk Pártbizottságának lapjában is vannak komoly fejlődési eredmények, de megtalálhatók ugyanazon hiányosságok is, melyeket a Szervező Bizottság a

állapított [popup title="meg."" format="Default click" activate="click" close text="Pest Megyei Levéltár [PML] N717 MDP Csepel Autógyári Bizottsága 1949–1956. 76. f. 6. ő. e. „A Szervező Bizottság határozata az üzemi újságok színvonalának emeléséről.” 1952. március 28. A határozat eredeti lelőhelye: MOL M–KS 276. f. 55. cs. 190. ő. e."] A MDP országos vezető szervei közé tartozó Szervező Bizottság 1952. január 7-ei ülésén általában is foglalkozott az üzemi lapokkal, és határozatában megállapította, hogy az üzemi újságok irányításáért, ellenőrzéséért a Pártbizottságok, közvetlenül a párttitkárok legyenek a felelősek, valamint az irányítás és szerkesztés tényleges munkájába fokozottabban kell bevonni a szakszervezeteket, a vállalatvezetést és a DISZ-t. Az üzemi lapnak - annak sajátos jellegéből következően - közvetlen kapcsolatban kell állnia az üzemek, a műhelyek életével, termelésével, mozgalmi és kulturális problémáival. Alapvető feladata, hogy az üzem életének minden lényeges mozzanatára reagáljon, elősegítve a dolgozók következetes kommunista nevelését, aminek központjában a köztulajdonhoz és a munkához való pozitív viszony kifejlesztése áll. Mozgósítania kell az üzemi terv hiánytalan teljesítésére, a munkafegyelem betartására. Az SZB határozata szerint az üzemi lapok kötelessége az élenjáró szovjet munkamódszerek, a sztahanovista tapasztalatok népszerűsítése, élmunkások példaképül állítása, valamint a „lemaradók" (azaz gyengén teljesítők) kipellengérezése. Az üzemi újság elsőrendű feladatának kellett tekinteni a szakszervezeti és a DISZ-munka támogatását, a közvetlen termelési feladatokon kívül pedig napirenden tartani a munkásvédelem kérdéseit, természetesen a levelezők és olvasók érdeklődési körének megfelelően. Az újságoknak lapterjedelmük jelentős részét olyan kérdések megtárgyalására kellett fordítaniuk, amelyek elősegítették az üzemi dolgozók szakmai ismeretének bővítését, az üzem kulturális és sportéletének színvonalas fejlesztését.

A határozat a továbbiakban így fogalmazott: „b) Az üzemi újság az alapszervezetek és a pártbizottságok munkájának fontos támasza. Rendszeresen ismertesse a pártmunka, az egyes alapszervezetek, bizalmiak, népnevelők munkájának legjobb tapasztalatait, közölje a pártfunkcionáriusok ezzel kapcsolatos cikkeit. Érveivel a konkrét agitáció alapjául szolgáló közleményeivel, a felvilágosító munka tartalmával és megszervezésével foglalkozó iránymutató cikkeivel segítse az agitációt. Szervezze és támogassa a politikai tömegmunka legkülönbözőbb formáit, az új kezdeményezéseket: a csoportos agitációt, a szemléltető módszerek alkalmazását, a villámokat és a harci röplapokat. Rendszeres ellenőrzéssel, szemlézéssel, bírálattal is segítse az alapszervezeti sajtó, a faliújságok munkáját. c) A gyári újság az üzemi dolgozók véleményének, javaslatainak szócsöve. A dolgozók nemcsak olvasói, hanem szerkesztői is lapnak. Akkor dolgozik jól az üzemi újság, ha zömében munkások írják. A levelezők bátorításaival, bejelentéseik, javaslataik, panaszaik gyors és alapos megválaszolásával el kell érni, hogy minden munkás kötelességének érezze, hogy leveleivel is támogassa az üzemi lap és ezen keresztül a pártbizottság munkáját. Így lesz a lap alulról jövő kezdeményezések bátor terjesztője, a széleskörű alulról jövő bírálat kifejlesztésének pótolhatatlan eszköze. d) Az üzemi lap a munkásokhoz, az alkalmazottakhoz közelálló, az üzem életéből merített cikkeivel, a helyi problémák eleven és sokoldalú feldolgozásával megszeretteti az újságolvasást az elmaradottabb dolgozókkal is, a központi és a megyei lapok rendszeres olvasására és feldolgozására neveli őket. A helyi kérdéseken keresztül felkelti az érdeklődést a békeharc, az általános politikai problémák iránt, növeli a dolgozók szakmai ismeretét és általános műveltségét. [popup title="[...]" format="Default click" activate="click" close text="MOL M–KS 276. f. 55. cs. 190. ő. e. 1952. január 7. Az RM Művek Pártbizottságának jelentése a Fogaskerék című üzemi lap munkájáról. Mellékelve: A KV APO határozati javaslata. – A Szervező Bizottság határozata az üzemi újságok színvonalának emeléséről (a Fogaskerék című lap megvizsgálása alapján). A nyomtatott határozat kiadásának időpontja: 1952. március 14.)."] Annak érdekében, hogy az üzemi lap betölthesse fentiekben felsorolt feladatait, a magyarázat szerint immár azt tartották szükségesnek, hogy a szerkesztőbizottsági tagok az „üzem jellegének megfelelő" technikai szakértelem birtokában legyenek. Az SZB határozata pártbizottságok és a szerkesztőségek másik feladatát abban jelölte meg, hogy a lap széleskörű tömegkapcsolatot alakítson ki a levelezőmozgalmon és az üzemrészenkénti tudósítóhálózaton [popup title="keresztül." format="Default click" activate="click" close text="1952 folyamán a Fényszórónak havonta átlagban 120–130 levelezője volt. Pest Megyei Levéltár [PML] N717 MDP Csepel Autógyári Bizottsága 1949–1956. 76. f. 7. ő. e. Jegyzőkönyv a Csepel Autógyár Pártbizottsága üléséről, 1952. május 16."] „Az üzemi újság példányszáma, illetve az újság elterjedtsége és olvasottsága a lap tömegkapcsolatának egyik kifejezője." A gyári Pártbizottság 1952 májusában új szerkesztőségi tagokat bízott meg a lap közvetlen vezetésével élén Marsi Erzsébet pártépítési rovatvezetővel. Marsi Erzsébet 1952. május 16-án, egy pártbizottsági értekezlet alkalmával a következőket mondta: [popup title="„Mi a Pártbizottságtól nagyon sok segítséget kaptunk. Alig három hónapja, hogy a lap szerkesztését átvettem, nagyon nehéz helyzetem volt kezdetben. Hogy Palágyi elvtársnak itt hagyott rossz szellemét kiküszöböljem."" format="Default click" activate="click" close text="Pest Megyei Levéltár [PML] N717 MDP Csepel Autógyári Bizottsága 1949–1956. 76. f. 7 ő. e. A Csepel Autógyár Pártbizottsága ülésének jegyzőkönyve 1952. május 16."] Az újdonsült szerkesztőnek nyilvánvalóan azt kellett kiemelnie - ha igaza volt benne, ha nem - hogy elődje és az általa képviselt lapszerkesztési munka mennyire nem felelt meg a Pártbizottság kívánalmainak, s feladatai a váltástól kezdve azért is mentek „nehezen". A továbbiakban már érthető, hogy a Csepel Autógyári Pártbizottság az értekezletek alkalmával - és a lap három hónapos munkatervei alapján - rendszeres időközönként napirendre tűzte az üzemi lap munkájának vizsgálatáról készült jelentések megtárgyalását. A jelentések szerint az üzemi újság több esetben is segítséget kapott a Pest Megyei Népújságtól, vagy éppen a gyár Pártbizottságától, de hogy ez valójában mit jelentett, arra csak formális utalás található. A segítség mindössze ideológiai instrukciók útján érkezett.

Arról, hogy a munkások számára mit jelentett valójában az üzemi lap - korabeli közvélemény-kutatások hiányában - nem rendelkezünk információval. Az üzemi lapok feladata így gyakran alapvető kulturális információközvetítő szerepre redukálódott. Ezt jelentette volna valójában az a gorkiji gondolat, miszerint az üzemi lap az egyik legnagyobb vívmány az új kultúra felé vezető úton? Vélhetően nem, de a kultúraközvetítés nézőpontjából vizsgálva az újság a munkások számára igenis érdeklődésre tarthatott számot, hiszen a párt tudta a legjobban, hogy mi a helyes irány - és mire van szüksége a dolgozónak az öntudatos kommunistává nevelés utján. Az aktuális politikai, társadalmi kérdések, mindennapi problémák és információk stb. ilyetén „lebutítása" minimális terepet biztosított a munkások véleményének és érdekeik védelmének. Az pedig, hogy az üzemi újság ténylegesen egyike volt-e a munkásosztály legnagyobb vívmányainak, döntse el az olvasó.

Jelzet: M-KS 276. f. 89. cs. 225. ő. e. 1950. június 14. - 1956. január 11. Üzemi lapok munkájáról szóló feljegyzések.

Ezen a napon történt december 11.

1941

A Német Birodalom és Olaszország hadat üzen az Amerikai Egyesült Államoknak.

1941

Bárdossy László Horthy Miklós kormányzó távollétében és a Minisztertanács hozzájárulása nélkül bejelenteti, hogy a Magyar Királyság...Tovább

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt 18 évben az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Beköszöntő

Földkérdés, paraszti társadalom – I.

„Parasztság és magyarság a történelem ábráján gyökeresen egybefonódott” – írta a Magyar Országos Levéltár egykori munkatársa, Szabó István történész egyik tanulmányában. A magyar népi mozgalom képviselőihez hasonlóan ő is úgy vélte, hogy a parasztság felemelése, helyzetének gyökeres javítása nélkül nem lehet megteremteni az új Magyarországot. A magyarság jövője attól függ – állapította meg –, hogy mennyire sikerül a parasztságot „nemcsak formailag, de kultúrában, szellemben a nemzet tagjává tenni, sőt annak vezetését kezébe adni”.

A parasztság évszázadokon át a magyar társadalom legkiszolgáltatottabb rétege volt. Történetének egyik meghatározó vonását a földéhség képezte: nagyon sokan még az 1848-as jobbágyfelszabadítást követően sem jutottak saját földhöz. Vágyálom maradt Németh László Kert-Magyarországról alkotott szép elképzelése, mely szerint a társadalmi kiegyenlítődés jegyében jól gazdálkodó kisbirtokok, tökéletesen ápolt kertek ezrei lepik el az országot, és ezáltal új kultúrtáj jelenik meg. A valóságban ennek pont az ellenkezője következett be a két világháború közötti időszakban. Amint azt Kovács Imre is megírta 1937-ben megjelent, nagy visszhangot – és a hatalom éles tiltakozását – kiváltó szociográfiájában (A néma forradalom), a korabeli agrárlakosság 40%-a nem rendelkezett földtulajdonnal. Az öt kataszteri holdon aluli törpebirtokosokkal, a bérlőkkel és a mezőgazdasági munkásokkal együtt számuk elérte a hárommilliót. A hárommillió agrárproletár a mezőgazdasággal foglalkozók több mint kétharmadát, az egész magyar társadalom mintegy harmadát tette ki. „Magyarország – proletárország” – vonta le keserű következtetését Kovács Imre.

A második világháború befejezését követően úgy tűnt, reális esély van a krónikus földéhség csillapítására. Az 1945-ös földreform során elkobozták a nagyobb birtokokat, és csaknem 650 ezer embert juttattak több mint hárommillió kataszteri holdhoz. Ez a kisgazdaságok számára kedvező időszak azonban igen rövidnek bizonyult, mivel nemsokára megindult a „téeszesítés” folyamata, és az új földtulajdonosokat néhány év leforgása alatt szovjet típusú termelőszövetkezetekbe kényszerítették. Tömegessé vált a földtől való menekülés, a hagyományos paraszti társadalom és életforma pedig eltűnt.

Az ArchívNet idei 5–6. számának témája: „Földkérdés, paraszti társadalom”. Technikai okok miatt a két szám külön jelenik meg: az 5-ös december 6-án, míg a 6-os ugyanezen hónap 20-án. A most megjelenő 5. szám első írásának szerzője, Makó Imre az első világháború, az 1918–1919-es forradalmak és az idegen megszállás paraszti társadalomra gyakorolt hatását mutatja be Hódmezővásárhely példáján. Szakál Imre a csehszlovák kormányok két világháború közötti kárpátaljai telepítési politikáját szemlélteti, míg Bartha Ákos – szintén a két világháború közötti időszak vonatkozásában – a földreform és zsidókérdés összefüggéseit taglalja. Balázs Gábor az 1945-ös földreformot és ennek kapcsán az Országos Földhivatal tárgyalótanácsainak működését elemzi, Varga Zsuzsa pedig a kollektivizálás előestéjén, 1949-ben keletkezett, a paraszti társadalomról szóló izgalmas rendőrségi „pillanatfelvételt” közöl.

 

Budapest, 2019. december 6.

A szerkesztők