Hibaüzenet

  • Notice: Undefined offset: 1 custom_mod_pane_custom_pane_render() függvényben (/data/webcontent/archivnet/www/sites/all/modules/wideworld/custom_mod/custom_mod.module 229 sor).
  • Notice: Undefined offset: 1 custom_mod_pane_custom_pane_render() függvényben (/data/webcontent/archivnet/www/sites/all/modules/wideworld/custom_mod/custom_mod.module 229 sor).

Egy vegyes házasságból származó honvédtiszt naplója

„A már előbb leírtakból kiviláglik, hogy életem egy nagy kettősségben telt el. Apám részéről ősnemesi családból, gentry-családból származom, édesanyám nagyapja szegény szabómester volt és zsidó. Ez a kettősség állandó vívódást okozott bennem. Áldott emlékű édesanyám nevelése és az anyai rokonság szeretete vigasztalást adott a sok bántalomért, ami édesapám családja részéről ért. Ezért van az, hogy apám családjával semmiféle kapcsolatom nem volt és nincs.”

1942. IV. 1-én előléptettek századossá, amin nagyon csodálkoztam, mert származásom miatt nem is reméltem, hogy elő fognak léptetni.

1942. októberében az egész osztály átköltözött Zilahra, az új laktanyába. Itt jelentkeztem rohamtüzér tanfolyamra is.

1942. július 31-én tartottam az esküvőmet. Feleségem Dobos Sarolta, Dobos László miskolci volt tanfelügyelőnek a leánya. Tisztviselő ember lévén az akkor szokásos kauciót nem tudta biztosítani, ezért három kegyelmi kérvényt kellett beadnom, hogy a kauciót elengedjék.

Apósomnak van egy lánya: Mária, aki Szalontai László MÁV-felügyelőnek a felesége Forró-Encs vasútállomáson. Egy fiuk van, a 8 éves Béla.

Egy fia is van még, sógorom: Dobos Aladár, aki a miskolci MÁV üzletvezetőségnél tisztviselő. Egy kis fiuk van, vagyonuk nincs.

Apósomék a háború alatt Miskolcon tartózkodtak, a felszabadulás után nyugdíjazták, mivel szolgálati ideje már letelt. A népbíróságnak volt tagja. Vagyona nincs, nyugdíjából él.

1943. szeptember 21-én vezényeltek Hajmáskérre, a rohamtüzér tanfolyamra. Parancsnokom Henkey-Hőnig József szds. volt. A tanfolyam elvégzése után a kiképző keretek gk. tisztje lettem. Két nap szabadságot kértem és leutaztam Bükkösdre (Baranya m.) a nagybátyámékhoz. Mivel feleségem rosszul lett, táviratilag kértem egy g[épgk[ocsi]t Székesfehérvárra a pályaudvarhoz kirendelni, hogy időben be tudjak vonulni. A gk. meg is jött, szabályos menetlevéllel. Két nap múlva behívtak az osztályirodába és tényvázlatot vettek fel, mert a gk-t használtam, és egyben a szolgálattétel alól is felmentettek. Akkor még nem tudtam, de később megtudtam, hogy Henkey-Hőnig műve volt az egész, aki mint nagy nyilas, megtudta a származásomat, és ezt az alkalmat használta ki arra, hogy engem lehetetlenné tegyen. Hadbírói eljárás indult meg, és 1944. ápr. 14-én a szombathelyi honvéd törvényszéken 2 hónap fogházra el is ítéltek. Természetesen Henkey-Hőnig is részt vett a tárgyaláson és a védőm füle hallatára közölte a „független” bírósággal, hogy nálam a származással mi a helyzet. Az eredmény nem is lehetett más, hiába hozta fel a védőm az összes mentő körülményeket. Én az ítéletbe belenyugodtam, mert tudtam, hogy abban a nyilas világban segítségre úgy sem számíthatok. Kértem az azonnali visszahelyezésemet Zilah-ra, a 102. tü[zé]o[sztály]hoz, hogy azonnal a frontra mehessek, ti. akkor nem kellett a büntetést leülnöm, és 4 hónap után törölték az ítéletet. Budapesten átutazóban felmentem a tüzérség felügyelőjéhez: Ternegg Kálmán altábornagyhoz, és magánkihallgatáson előadtam az egész ügyet, egyben kértem a frontra való kimenetelem érdekében a tü. o.-nak adjon parancsot.

Ezen a napon történt május 27.

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt 18 évben az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Beköszöntő

Osztrák‒Magyar Monarchia ‒ nemzetiségi kérdés, felbomlás
 

„Détruisez l’Autriche-Hongrie!”, azaz „Zúzzátok szét Ausztria–Magyarországot!” – adta ki a jelszót Edvard Beneš 1916-ban Párizsban megjelent, nagy visszhangot kiváltó könyvében. A későbbi csehszlovák állam egyik alapítója, az ekkor még emigrációban élő Beneš azt próbálta bizonyítani hamis propagandával, hogy a németek, a Habsburgok és a magyarok a történelem folyamán mindig is egy antidemokratikus abszolutizmust képviseltek, állandó jelleggel fenyegették a „csehszlovákokat”, sőt mi több, az egész emberiség legveszélyesebb ellenségeinek számítanak. Egykori tanárával majd harcostársával, Tomáš Garrigue Masarykkal együtt Beneš a német- és magyarellenes hangulat felfokozásával igyekezett meggyőzni Franciaország, valamint a többi antantállam közvéleményét és döntéshozó köreit a Monarchia feldarabolásának szükségességéről. Ehhez hasonló törekvések már korábban is megjelentek. Robert William Seton-Watson történészprofesszor, ismertebb nevén Scotus Viator, az „utazó skót”, kezdetben a Habsburg Monarchia lelkes híve volt, később annak éles bírálójaként a föderalizálást szorgalmazta, végül pedig a Birodalom szétrombolásának egyik élharcosa lett. Seton-Watsonnak a századelő magyarországi állapotai vizsgálata során minden tévedésével, túlzásával, magyarellenes előítéleteivel együtt ‒ amint azt összeállításunk első írásában Jeszenszky Géza is kiemeli ‒ sok kérdésben igaza volt. A korabeli magyar közvélemény és a hivatalos körök azonban elutasítóan fogadták minden bírálatát, értetlen és ellenséges légkört alakítottak ki vele szemben.

A kettős monarchia és ezzel együtt a történeti Magyarország 1918. őszi felbomlása, az utódállamok létrejötte bonyolult, többtényezős folyamat eredménye volt. A központi hatalmak elveszítették az első világháborút, a soknemzetiségű birodalomban felerősödtek az elszakadási törekvések, a szomszédos kisállamok mértéktelen területi követeléseket fogalmaztak meg, a győztes nagyhatalmak pedig 1918 tavaszán-nyarán hosszas bizonytalankodás után véglegesen eldöntötték, hogy az Osztrák‒Magyar Monarchiának nincs helye az általuk elképzelt új Európa térképén. Gyarmati Enikő dokumentumközlése a szétesés „pillanatfelvételeit” nyújtja svájci követjelentések tükrében, hozzájárulva ezzel a felbomlásról alkotott külső kép rekonstruálásához.

Az összeállítás többi írása Budapest hídjainak 1945-ös felrobbantásával, a MÁV 1946-os helyzetével, Hruscsov 1958. évi tatabányai látogatásával, végül pedig a legendás huszárkapitány, Zubovits Fedor afrikai kalandozásaival foglalkozik.

 

Budapest, 2019. március 4.

 

A szerkesztők