Hibaüzenet

  • Notice: Undefined offset: 1 custom_mod_pane_custom_pane_render() függvényben (/data/webcontent/archivnet/www/sites/all/modules/wideworld/custom_mod/custom_mod.module 229 sor).
  • Notice: Undefined offset: 1 custom_mod_pane_custom_pane_render() függvényben (/data/webcontent/archivnet/www/sites/all/modules/wideworld/custom_mod/custom_mod.module 229 sor).

Egy vegyes házasságból származó honvédtiszt naplója

„A már előbb leírtakból kiviláglik, hogy életem egy nagy kettősségben telt el. Apám részéről ősnemesi családból, gentry-családból származom, édesanyám nagyapja szegény szabómester volt és zsidó. Ez a kettősség állandó vívódást okozott bennem. Áldott emlékű édesanyám nevelése és az anyai rokonság szeretete vigasztalást adott a sok bántalomért, ami édesapám családja részéről ért. Ezért van az, hogy apám családjával semmiféle kapcsolatom nem volt és nincs.”

Beregszászról Edelénybe rendelték az oszlopomat, és a miskolci és mezőcsáti hadikórházak sikertelen szemkezelései után magánorvossal rendbe hozattam elgennyesedett szememet és Edelényben újra kézbevettem a parancsnokságot. Edelényből az oszlopot Kassán keresztül a Vág-völgyön át Lévára irányították, mint az 1. hds. egyetlen lőszerkezelő oszlopát. Léváról Bp.-n élő rokonságom meglátogatására felutaztam gk-n Bp-re. Unokaöcsémmel, Hertelendy János egyetemi hallgatóval történt beszélgetések folyamán felvettem az összeköttetést az ellenállási mozgalom katonai szárnyának vezetőjével, Mikó Zoltán rep[ülő] v[ezér]k[ari] szds-sal, akinek a Bimbó úton, a volt argentin követség épületében volt a hadiszállása. Ő örömmel fogadott és megbízott az egyetemistákból álló „Görgey Arthur” partizán zlj. parancsnokságával, egyben nyílt paranccsal is ellátott, mely megnyitotta előttem minden parancsnokság ajtaját. Mikó tulajdonképpen hivatalosan a fővezérség különleges alakulatának körbélyegzőjét használta.

Én visszamentem gk-n Lévára, összecsomagoltam a holmimat és feleségemmel együtt, aki már augusztus 4. óta állandóan velem volt, felmentem Pestre, hogy átvegyem a partizán zlj. parancsnokságát. Magammal vittem sok láda lőszert és kézigránátot. Mikor elmentem újra Mikóhoz, az közölte velem, hogy Sipeki-Balázs szds. elárulta a nyilasoknak az egész csoportot, úgy, hogy azokat a Börzsöny hegységben kellett szétszórnia. A lőszert átadtam Mikónak, magam pedig visszamentem Lévára az oszlopomhoz.

Itt már várt a parancs, hogy az oszloppal Iglóra menjek és ott rendezzek be lőszerraktárt. Megérkezésem után az ottani magyarsággal felvettem az összeköttetést. Szomorúan kellett tapasztalnom, hogy a magyarság egy része németbarát volt. Erről akkor győződtem meg a legjobban, mikor 1944. karácsony estéjén egy tábori csendőr százados jött fel lakásomra, és felelősségre vont, hogy az iglói „Magyar Házban” miért tettem németellenes kijelentéseket. Közöltem vele, hogy én azt mondtam el az érdeklődő magyaroknak, hogy nálunk, Magyarországon milyen a helyzet, mit csinálnak a németek, hogyan fosztják ki az országot, s teszik tönkre egész nemzetgazdaságunkat. Erre közölte velem, hogy a legkevesebb, amire számíthatok, hogy az egész tisztikarommal együtt áthelyeznek máshova, mert a közhangulat Iglón olyan, hogy onnan el kell tűnnünk. Erre nem került sor, mert mint létszámfeletti alakulatot az oszlopot nyugatra irányították. Közben megkaptam az I. osztályú Tűzkeresztet is az oszlopom minden tagjával együtt. Még karácsony után az oszlop egyik Kluknava v[asút]á[llomás]-on lévő részlegétől a lőszerért jelentkező cseh partizánoknak 50 000 drb. puskatöltényt adtam át. Menetben nyugatra újabb 35 000 drb. puskatöltényt adtam át a cseh partizánoknak. Árulástól nem kellett tartanom, mert az egész oszlopom egy emberként állt mögöttem.

Ezen a napon történt december 18.

1916

A verduni csata vége az első világháborúban

1917

Lenin és az Oroszországi Szovjetek Tanácsa jóváhagyja Finnország függetlenségét

1980

Vietnam elfogadja az alkotmányát

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt 17 évben az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Beköszöntő

„A demokrácia ez évi feladatai között ott van az egyház és a népi köztársaság viszonyának rendezése. Meg kell szüntetni azt a tarthatatlan állapotot, hogy a magyar nép ellenségeinek zöme az egyházak, elsősorban a római katolikus egyház palástja mögé búvik.” Rákosi Mátyás, a Magyar Kommunista Párt főtitkárának 1948. január 10-én elhangzott szavai nem hagytak kétséget afelől, hogy a fokozatosan kiépülő egypárti diktatúra elérkezettnek látta az időt a „klerikális reakcióval” történő mielőbbi leszámoláshoz. A kommunista hatalom az egyház működésének ellehetetlenítését, végső soron pedig – mint minden vélt vagy valós ellenfele esetében – annak megsemmisítését tűzte ki célként. Államosították az egyházi iskolákat, koholt vádak alapján letartóztatták és életfogytiglani fegyházbüntetésre ítélték Mindszenty József hercegprímást, koncepciós eljárás során bebörtönözték Grősz József kalocsai érseket, megvonták a szerzetesrendek többségének működési engedélyét, a szerzetesek egy részét pedig letartóztatták, deportálták vagy kivégezték. A katolikus egyház megosztása és a hívők elbizonytalanítása érdekében létrehozták a rendszert hűen kiszolgáló ún. békepapi mozgalmat, majd a diktatúra egyházpolitikai programja végrehajtása céljából az Állami Egyházügyi Hivatalt.

Az 1956-os forradalom és szabadságharc utáni megtorlást követően a korábbi nyílt egyházüldözés helyébe egy új típusú szövetségi politika lépett. Az MSZMP KB 1958. július 22-i határozata ennek szellemében vonta le a következtetést: „a szocializmus építésének korszakában az egyházak még hosszú ideig fennmaradnak, ezért megsemmisítve a klerikális reakció ellenforradalmi kísérleteit, az egyházakkal pozitív együttműködésre törekszünk.” A Kádár János pártfőtitkár nevével fémjelzett korszak egyházpolitikájának legfőbb jellemzőjévé egyre inkább a pragmatizmus vált, azon megfontolás jegyében, hogy „amíg az egyház létezik, fel kell használni”. Ez vezetett a Vatikán és a magyar kormány közötti 1964-es Részmegállapodás megkötéséhez. A megegyezés tovább erősítette a nyugati körökben „liberálisnak” tartott kádári Magyarország pozitív imázsát, a magyar katolikus egyháznak pedig – bár érdemben nem javított helyzetén – a püspöki székek betöltése révén lehetőséget nyújtott az építkezésre. Jóval később, az 1980-as években, a szocializmus válsága közepette a Kádár-korszak egyházpolitikája defenzívába kényszerült, az évtized végéig pedig teljesen összeomlott.

Az ArchívNet idei 5–6. összevont számának fő témája tehát: „Egyház és vallás a kommunista diktatúrában”. „Technikai” okok miatt az összeállítást két önálló részre kellett bontanunk. Így az első öt írást tartalmazó 5-ös szám 2018. december 17-én, míg a 6-os 2018. december 29-én jelenik meg.

Budapest, 2018. december 17.

A szerkesztők