Hibaüzenet

  • Notice: Undefined offset: 1 custom_mod_pane_custom_pane_render() függvényben (/data/webcontent/archivnet/www/sites/all/modules/wideworld/custom_mod/custom_mod.module 229 sor).
  • Notice: Undefined offset: 1 custom_mod_pane_custom_pane_render() függvényben (/data/webcontent/archivnet/www/sites/all/modules/wideworld/custom_mod/custom_mod.module 229 sor).

Egy vegyes házasságból származó honvédtiszt naplója

„A már előbb leírtakból kiviláglik, hogy életem egy nagy kettősségben telt el. Apám részéről ősnemesi családból, gentry-családból származom, édesanyám nagyapja szegény szabómester volt és zsidó. Ez a kettősség állandó vívódást okozott bennem. Áldott emlékű édesanyám nevelése és az anyai rokonság szeretete vigasztalást adott a sok bántalomért, ami édesapám családja részéről ért. Ezért van az, hogy apám családjával semmiféle kapcsolatom nem volt és nincs.”

A Vöröskereszt útján értesítőt tudtunk küldeni hozzátartozóinknak Így küldtem én is értesítőt unokahúgomnak, Vladár Sándornénak Budapestre, aki szeptember utolsó hetében útlevéllel kiutazott Prágába és egy hetes utánjárással elintézte a cseh honv[édelmi] minisztériumban, hogy az összes magyar hadifoglyot szabadon bocsátották, és a Vöröskereszt kísérése mellett szállítmánnyal Budapestre szerencsésen meg is érkeztek. Én, mivel családomat Haberles-ben (Cseh-erdő) [hagytam], egyedül utaztam oda. Őket már nem találtam ott, mert az amerikai hatóságok összegyűjtötték, és hazaszállították az ott lévő családokat. Azt gondolva, hogy családom is már otthon van, Bécsen, Sopronon át hazajöttem Bp-re. Itt tudtam meg, hogy ők még nincsenek itthon.

1945. október 18-án jelentkeztem az 1. honv. kerület létszámfeletti alosztályánál, ahol állományba vettek.

Október 22-én, mint gépkocsivezető állást kaptam Herczegh József hús- és konzervgyárban, mely szovjet bérmunkát végzett. Beléptem a Gépjárművezetők Szabad Szakszervezetébe és 1946. I. 1-vel a Szociáldemokrata Pártba. (

utcai szerv). Kora reggeltől késő estig hordtam az árut a fióküzletekbe, a konyháira és a nyersanyagokat a gyárba. A hetente megtartott pártnapokon részt vettem. A gyár munkássága, K[özponti] B[izottság] -a szocdem volt. Kb. 95%-ban. Kommunista agitáció nem volt a gyárban, így nem tudtam már akkor a[z] MKP-ba átlépni. A gyárban dolgoztam 1946. decemberéig. Ekkor kaptam Dombóvárról egy volt hadifogolytársamtól levelet, hogy munkaadója 3 tonnás tehergépkocsijára váltsak ki -engedélyt, és 50% haszon-rizikó alapon menjek le dolgozni. Elfogadtam barátom, Hirmann Gyula könyvelő ajánlatát, megszereztem a fuvarozási engedélyt, és lementem családommal együtt (1946. áprilisban jöttek haza a München-i táborból) Dombóvárra. 1947. februárjában a gk. tulajdonosai eladták a gk-t. Ezután az új tulajdonosokkal dolgoztam együtt, majd amikor az egyik társ kilépett az üzletből, én léptem be a helyére. Keserves munkával tudtam a sok adósságot, ami a gk-n volt, ledolgozni. Éppen, mikor ledolgoztam, 1948. március 15-ével elvették a jogomat. A gk-t le kellett állítanom, és mint gk. vezető dolgoztam ott helyben különböző helyeken. Még 1948 tavaszán beadtam kérvényt a bajtársnak, hogy visszakerülhessek a honvédséghez.

Ezen a napon történt május 27.

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt 18 évben az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Beköszöntő

Osztrák‒Magyar Monarchia ‒ nemzetiségi kérdés, felbomlás
 

„Détruisez l’Autriche-Hongrie!”, azaz „Zúzzátok szét Ausztria–Magyarországot!” – adta ki a jelszót Edvard Beneš 1916-ban Párizsban megjelent, nagy visszhangot kiváltó könyvében. A későbbi csehszlovák állam egyik alapítója, az ekkor még emigrációban élő Beneš azt próbálta bizonyítani hamis propagandával, hogy a németek, a Habsburgok és a magyarok a történelem folyamán mindig is egy antidemokratikus abszolutizmust képviseltek, állandó jelleggel fenyegették a „csehszlovákokat”, sőt mi több, az egész emberiség legveszélyesebb ellenségeinek számítanak. Egykori tanárával majd harcostársával, Tomáš Garrigue Masarykkal együtt Beneš a német- és magyarellenes hangulat felfokozásával igyekezett meggyőzni Franciaország, valamint a többi antantállam közvéleményét és döntéshozó köreit a Monarchia feldarabolásának szükségességéről. Ehhez hasonló törekvések már korábban is megjelentek. Robert William Seton-Watson történészprofesszor, ismertebb nevén Scotus Viator, az „utazó skót”, kezdetben a Habsburg Monarchia lelkes híve volt, később annak éles bírálójaként a föderalizálást szorgalmazta, végül pedig a Birodalom szétrombolásának egyik élharcosa lett. Seton-Watsonnak a századelő magyarországi állapotai vizsgálata során minden tévedésével, túlzásával, magyarellenes előítéleteivel együtt ‒ amint azt összeállításunk első írásában Jeszenszky Géza is kiemeli ‒ sok kérdésben igaza volt. A korabeli magyar közvélemény és a hivatalos körök azonban elutasítóan fogadták minden bírálatát, értetlen és ellenséges légkört alakítottak ki vele szemben.

A kettős monarchia és ezzel együtt a történeti Magyarország 1918. őszi felbomlása, az utódállamok létrejötte bonyolult, többtényezős folyamat eredménye volt. A központi hatalmak elveszítették az első világháborút, a soknemzetiségű birodalomban felerősödtek az elszakadási törekvések, a szomszédos kisállamok mértéktelen területi követeléseket fogalmaztak meg, a győztes nagyhatalmak pedig 1918 tavaszán-nyarán hosszas bizonytalankodás után véglegesen eldöntötték, hogy az Osztrák‒Magyar Monarchiának nincs helye az általuk elképzelt új Európa térképén. Gyarmati Enikő dokumentumközlése a szétesés „pillanatfelvételeit” nyújtja svájci követjelentések tükrében, hozzájárulva ezzel a felbomlásról alkotott külső kép rekonstruálásához.

Az összeállítás többi írása Budapest hídjainak 1945-ös felrobbantásával, a MÁV 1946-os helyzetével, Hruscsov 1958. évi tatabányai látogatásával, végül pedig a legendás huszárkapitány, Zubovits Fedor afrikai kalandozásaival foglalkozik.

 

Budapest, 2019. március 4.

 

A szerkesztők