Hibaüzenet

  • Notice: Undefined offset: 1 custom_mod_pane_custom_pane_render() függvényben (/data/webcontent/archivnet/www/sites/all/modules/wideworld/custom_mod/custom_mod.module 229 sor).
  • Notice: Undefined offset: 1 custom_mod_pane_custom_pane_render() függvényben (/data/webcontent/archivnet/www/sites/all/modules/wideworld/custom_mod/custom_mod.module 229 sor).

Egy vegyes házasságból származó honvédtiszt naplója

„A már előbb leírtakból kiviláglik, hogy életem egy nagy kettősségben telt el. Apám részéről ősnemesi családból, gentry-családból származom, édesanyám nagyapja szegény szabómester volt és zsidó. Ez a kettősség állandó vívódást okozott bennem. Áldott emlékű édesanyám nevelése és az anyai rokonság szeretete vigasztalást adott a sok bántalomért, ami édesapám családja részéről ért. Ezért van az, hogy apám családjával semmiféle kapcsolatom nem volt és nincs.”

1948. július 4-ével behívtak a Kossuth Akadémia kísérleti tiszti tanfolyamára. A tanfolyam sikeres elvégzése után két hónap próbaszolgálatra osztottak be a 6. ö[nálló] gv. tarackos üteghez Pécsre. Onnan áthelyeztek a Kossuth Akadémia „Gábor Áron” 3. kik[épző] ezredhez, ahol 3. üteg parancsnok lettem.

Nagy lelkesedéssel láttam neki a munkának és igyekeztem tudásomat a fiatal aks. bajtársaknak átadni. Nem voltam elég erélyes, és ez visszahatott rám. Rengeteg munkát vállaltam magamra, s alantas tisztjeim ezt kihasználták, nem törődtek a maguk dolgával eléggé. Nem fogtam keményen őket, nem adtam elég konkrét feladatot nekik, és ez megbosszulta magát. Sok apró mulasztás miatt azután ezredparancsnokom, Kászonyi András ezds. bajtárs áthelyezésre hozott javaslatba.

Itt, a K[ossuth A[kadémiá]-n estem át a M.D. P. tagrevízióján is. A II. sz. különleges bizottság előtt kellett megjelennem. Ma sem tudom, milyen indoklással – mert ügyem az alapszerv taggyűlése elé nem került – kizártak a Pártból, melynek lelkes tagja voltam, és minden erőmmel azon voltam, hogy annak a bizalomnak eleget tegyek, mely lehetővé tette, hogy a demokratikus honvédség tagja lehettem.

1949. május 23-ával Tolnára kerültem, mint az 1. löv[ész] h[ad]o[sztály] pán]c[él]t[örő] á[gyús] tü[zér]osztály pótkeretparancsnoka s ideiglenes osztályparancsnoka. Minden tudásommal azon voltam, hogy ennél az újonnan felállított alakulatnál minden a legnagyobb rendben menjen. A politikai életben élénk részt vettem. A polgári közönség és a demokratikus honvédség kapcsolatainak elmélyítésére 1949.VI. 19-én nagyszabású zászlóavatási és újonceskü ünnepélyt rendeztem, mely után díszebéd, juniális és tábortűzi műsor is volt. Az ünnepség nagyon szép erkölcsi sikerrel zárult és érzésem szerint a nagy ügy érdekében nem volt hiábavaló fáradozásom, hogy ezt az ünnepséget minél emlékezetesebbé tegyem.

A M.D.P.-ből való kizárásomat itt tudtam meg. Természetesen a döntést sérelmesnek találtam, már csak azért is, mert nem adtak nekem alkalmat arra, hogy a pártszervezetem tagsága előtt a kritika-önkritika joga alapján védekezhessem, illetve, hogy a tagság, mely ismerte pol[itikai] tevékenységemet, állást foglalhasson. Beadvánnyal fordultam az itteni alapszerven keresztül a M.D.P. pártbizottságához, hogy az igazoló bizottság határozatát változtassa meg, és legalább arra nyújtsanak módot, hogy mint tagjelölt bebizonyíthassam, hogy méltó vagyok arra, hogy a Magyar Dolgozók Pártjának tagja lehessek. Remélem, igazat adnak nekem és sikerül célomat elérnem.

Ezen a napon történt május 27.

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt 18 évben az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Beköszöntő

Osztrák‒Magyar Monarchia ‒ nemzetiségi kérdés, felbomlás
 

„Détruisez l’Autriche-Hongrie!”, azaz „Zúzzátok szét Ausztria–Magyarországot!” – adta ki a jelszót Edvard Beneš 1916-ban Párizsban megjelent, nagy visszhangot kiváltó könyvében. A későbbi csehszlovák állam egyik alapítója, az ekkor még emigrációban élő Beneš azt próbálta bizonyítani hamis propagandával, hogy a németek, a Habsburgok és a magyarok a történelem folyamán mindig is egy antidemokratikus abszolutizmust képviseltek, állandó jelleggel fenyegették a „csehszlovákokat”, sőt mi több, az egész emberiség legveszélyesebb ellenségeinek számítanak. Egykori tanárával majd harcostársával, Tomáš Garrigue Masarykkal együtt Beneš a német- és magyarellenes hangulat felfokozásával igyekezett meggyőzni Franciaország, valamint a többi antantállam közvéleményét és döntéshozó köreit a Monarchia feldarabolásának szükségességéről. Ehhez hasonló törekvések már korábban is megjelentek. Robert William Seton-Watson történészprofesszor, ismertebb nevén Scotus Viator, az „utazó skót”, kezdetben a Habsburg Monarchia lelkes híve volt, később annak éles bírálójaként a föderalizálást szorgalmazta, végül pedig a Birodalom szétrombolásának egyik élharcosa lett. Seton-Watsonnak a századelő magyarországi állapotai vizsgálata során minden tévedésével, túlzásával, magyarellenes előítéleteivel együtt ‒ amint azt összeállításunk első írásában Jeszenszky Géza is kiemeli ‒ sok kérdésben igaza volt. A korabeli magyar közvélemény és a hivatalos körök azonban elutasítóan fogadták minden bírálatát, értetlen és ellenséges légkört alakítottak ki vele szemben.

A kettős monarchia és ezzel együtt a történeti Magyarország 1918. őszi felbomlása, az utódállamok létrejötte bonyolult, többtényezős folyamat eredménye volt. A központi hatalmak elveszítették az első világháborút, a soknemzetiségű birodalomban felerősödtek az elszakadási törekvések, a szomszédos kisállamok mértéktelen területi követeléseket fogalmaztak meg, a győztes nagyhatalmak pedig 1918 tavaszán-nyarán hosszas bizonytalankodás után véglegesen eldöntötték, hogy az Osztrák‒Magyar Monarchiának nincs helye az általuk elképzelt új Európa térképén. Gyarmati Enikő dokumentumközlése a szétesés „pillanatfelvételeit” nyújtja svájci követjelentések tükrében, hozzájárulva ezzel a felbomlásról alkotott külső kép rekonstruálásához.

Az összeállítás többi írása Budapest hídjainak 1945-ös felrobbantásával, a MÁV 1946-os helyzetével, Hruscsov 1958. évi tatabányai látogatásával, végül pedig a legendás huszárkapitány, Zubovits Fedor afrikai kalandozásaival foglalkozik.

 

Budapest, 2019. március 4.

 

A szerkesztők