Hibaüzenet

  • Notice: Undefined offset: 1 custom_mod_pane_custom_pane_render() függvényben (/data/webcontent/archivnet/www/sites/all/modules/wideworld/custom_mod/custom_mod.module 229 sor).
  • Notice: Undefined offset: 1 custom_mod_pane_custom_pane_render() függvényben (/data/webcontent/archivnet/www/sites/all/modules/wideworld/custom_mod/custom_mod.module 229 sor).

Horthy Miklós katonái Rákosi Magyarországán

Akik megúszták egy „fasiszta ének”eléneklését

"A nyomozás során megállapítást nyert, hogy a gyanúsítottak erősen italos állapotban haladtak végig a vádbeli időben a falun, és ilyen állapotban énekelték a fenti nótát. Ezen tényállás azonban, figyelembe véve az eset kísérő körülményeit, valamint a gyanúsítottak osztályhelyzetét, az izgatás bűntettének tényálladéki elemeit nem merítik ki, és az eljárást a rendelkező rész értelmébe meg kellett szüntetni.”

Tehát a vádhatóság egyrészt a gyanúsítottak erősen italos állapotával, illetve az esetet kísérő körülményekkel indokolta a büntetőeljárás megszüntetését. (Lásd a 3. dokumentumot!) A borgőzös, ittas állapot ezek szerint itt enyhítő körülménynek számított, de elképzelhető, hogy azt is annak vette a vádhatóság, hogy a Tőzeggyár-majorból Fertőszentmiklósra berukkoló vén bakák aznap éppen a honvédségnél voltak ellenőrzésen. S mint ilyen, a sorozáshoz, toborzáshoz, vagy a bevonuláshoz kapcsolódó alkoholfogyasztás ezen alkalommal is rendeltetésszerűnek minősülhetett, mint ahogy a fokozottabb borfogyasztáshoz kapcsolódó kisebb túlkapások, kilengések is. Az ezekben testet öltő férfi virtus részeként pedig még a Horthy Magyarországot, de legalábbis annak királyi honvédségét – az egyébként második világháborút kivétel nélkül megjárt gyanúsítottak részéről – megidéző dalolás is bocsánatosabb bűnnek tűnhetett, még ha a dorgálást nyilván nem kerülhették el. Nyilvánvalónak tűnik, hogy az alkohol mellett a Tőzeggyár-majori bakákat elsősorban épp a világháborús katonaemlékek ragadtatták a hatóság –

 által kifogásolt katonanóta éneklésére, s nem pedig a tudatos politikai véleménynyilvánítás szándéka.

Mielőtt az esetnek politikai(bb) jellegű megközelítéséről is szót ejtenék, azért érdemes megjegyezni, hogy a sok tekintetben a szájhagyományon terjedő, formálódó, politikai tartalommal rendelkező dal- és nótakincs jelesebb darabjai több – sokszor egymással gyökeresen szembenálló – politikai kurzust is képesek túlélni, s az aktualizált változat segítségével népszerűségükben megmaradni. Bár az általunk tárgyalt esetben nem erről van szó – hiszen a Horthy Miklós katonáját eredeti tartalmú szöveggel énekelték –, érdemes megemlíteni, hogy például a híres 1848–1849-es „Kossuth Lajos azt üzente” című dalt az évtizedek során énekelték Ferenc Józsefre, majd 1918-1919-ben előbb Károlyi Mihályra, majd a Tanácsköztársaság alatt is.

De mint korábban írtuk, az előbb részletezett szempontok csak az egyik részét képezték a büntetőeljárás megszüntetését eredményező döntésnek, s az azt megelőző mérlegelésnek. Ugyanis a vádhatóság indoklásában kiemelten hivatkozott a gyanúsítottak osztályhelyzetére, ti. arra, hogy mind a nyolcan korábban gazdasági cselédek voltak, illetve hogy szüleik és feleségeik is a Tőzeggyár-majori gazdasági cselédek közül került ki. Ekkoriban más perekben is gyakran hasonlóan mérlegelt az ügyészség, illetve a bíróság: ezek szerint a gyanúsított/vádlott osztályhelyzetéből nem következik, következne – pontosabban épp ellentmond – a terhére rótt bűncselekmény. Amint például egy 1951–1952-ben zajlott büntetőeljárás kapcsán a másodfokú megyei bíróság indokolta a felmentő ítéletét : „és végül, mert a vádlott atyja gazdasági cseléd sorban volt, a felszabadulást megelőzően és a népi demokrácia jóvoltából jutott földhöz, míg a vádlott éppen jó munkája folytán került magasabb állásba, mely körülmények egymagukban is valószínűtlenné teszik azt, hogy a vádlott a vád tárgyává tett magatartást tanúsított volna”.

A fentiek alapján érzékelhető, hogy a gazdasági cselédek, akik a háború után jutottak földhöz, s válhattak saját maguk urává, önálló gazdálkodóvá, s akikre a kommunista államhatalom is támaszaként tekintett – egyfajta védelmet élveztek. Azonban talán nemcsak arról van szó, hogy a hatóságok, illetve az igazságszolgáltatás szervei megengedőbben viseltettek irányukban, hanem talán arról is – például az itt tárgyalt esetben szintén –, hogy elítélésükkel az is kimondták, beismerték volna, hogy a kommunista állammal, az általa teremtett viszonyokkal azok is elégedetlenek, akikre a hatalom folyamatosan hivatkozik. Azaz az egykori kizsákmányoltak, mint például a gazdasági cselédek. Pedig az utóbbiak valóban jóval kedvezőbb, szinte kivételezett elbírálásba részesültek olyan korabeli vegzatúrák kapcsán is, mint a beszolgáltatási kötelezettség. De a falvakban ezidőtájt a kuláklistázás által okozott félelem is elkerülte őket. Elgondolhatjuk, hogy mindezek után többen egyfajta kárörömmel is szemlélhették, hogy lám, a tőzeggyári újgazdák, volt cselédek is Horthy-nótát énekelnek. (Egyébként a nyolc gyanúsítottból hárman voltak a kommunista párt (MDP) tagjai, míg a -nak szinte valamennyien.)

Tőzeggyár-majorról annyit érdemes elmondanunk, hogy a Fertőhöz közel, a Hanság területén fekszik, s az itt bányászható, kitermelhető tőzegről kapta nevét. A háború előtt a herceg Esterházy-uradalomhoz tartozó majorságban az országos átlagnál jobb volt a cselédek dolga, ami a cselédlakások színvonalában is meglátszott, így például azok nagy részében már a harmincas években a víz.

Hogy a nyolc tőzeggyári öreg baka esetleg ilyen apró dolgok miatt is, vagy csupán a közös katonaemlékek miatt idézte meg a Horthy-kort, nem tudhatjuk. A nyomozati szakaszban készített környezettanulmányok sematikussága azonban arra utal, hogy már ekkor megfogalmazódott a hatóságokban a „felmentő ítélet”, az eljárás majdani beszüntetése. (Lásd a 2. dokumentumot!) Mint írtuk, nagyon hasonló társadalmi hátterű személyekről van szó, a környezettanulmányok sorban ismétlődő azonos kitételei szinte formálissá teszik az egyébként társadalomtörténeti szempontból is érdeklődésre számot tartó iratokat, s egyben irattípust.

A foglalkozási (földműves, korábban gazdasági cseléd) és a családi adatokra (a szülők ugyancsak gazdasági cselédek voltak) vonatkozó megegyezéseket, illetve a katonaviseltségre vonatkozó hasonló adatokat követően olyan, kevésbé tényszerű, így személyi, jellembeli vonásokra, illetve viselkedésre utaló kitételeket is megegyezően fogalmazzák meg:

– mai rendszerrel szembeni magatartása kielégítő, kötelezettségeinek mindenben eleget tesz,
– szoros baráti kapcsolatot nem tart fenn,
– munkáját becsületesen látja el, a majorban szorgalmas, megbízható embernek ismerik,
– jelleme nyílt és őszinte.

Az utóbbi, a gyanúsítottak „magatartására” vonatkozó jellemzések, közlések közül kifejezetten az első kettő tekinthető rendszer specifikusnak. Azzal, hogy mindkettő kapcsán pozitív tartalommal szolgáltak a felvett környezettanulmányok – így például jelezvén, hogy a gyanúsítottak nem tartanak fenn szoros baráti kapcsolatot (valóban?; Cs. E.) –, elvetették, hogy államellenes cselekvésről, izgatásról, összeesküvésről lenne szó. Ebből a szempontból az is szerencsésnek bizonyult, hogy nyolcuk közül csak egy volt a nyugati fronton. (Más, de mindenképpen figyelemreméltó adat, hogy egyikük sem részesült katonai kitüntetésben.)

A források a Győr-Moson-Sopron Megye Soproni Levéltára (SL) Soproni Járásbíróság, Büntetőperek 20147/1951. sz.

találhatók

 

Ezen a napon történt július 23.

1914

Az Osztrák–Magyar Monarchia ultimátumot intéz Szerbiához (ennek visszautasítása nyomán, július 28-án a Monarchia hadat üzen, megkezdődik...Tovább

1946

László belügyminiszter feloszlatta a KALOT-ot.

1979

Drasztikus áremelésre került sor. Országszerte az érdeklődés és a viták középpontjába került ez a döntés, s igazában többé le sem került a...Tovább

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt 18 évben az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Beköszöntő

Rendszerváltás, 1989–1990
 

„Kérlek, ez egy új török hódoltság… Addig tart, amíg a Szovjetunió tart!” – mondta a szovjet megszállás nyomán előállt magyarországi helyzetről Szekfű Gyula történész, moszkvai követ 1946 karácsonyán régi ismerősének, Kovács Imre népi írónak. Jóslata szerencsére csak részben vált be: a szovjet uralom nem 150, hanem „csak” 45 évig tartott, ugyanakkor Moszkva hegemóniájának megszűnése valóban mélyreható politikai, társadalmi, gazdasági, kulturális változásokat idézett elő nemcsak Magyarországon, hanem a térség többi államában is.

Az 1989–1990-ben végbement rendszerváltás vagy rendszerváltozás mindenekelőtt azt jelentette, hogy az addigi egypárti diktatúrát a politikai pluralizmus, pontosabban a parlamenti demokrácia, a központi tervgazdálkodást a piaci szabad verseny, a marxista ideológia egyeduralmát pedig a szellemi sokszínűség váltotta fel. 

Az átmenet egyik előfeltétele a szovjet csapatok kivonása volt. Mihail Gorbacsov, a reformer pártfőtitkár a szovjet haderőnek a térségből való részleges kivonására már 1988 decemberében, az ENSZ New York-i közgyűlésén ígéretet tett, és 1989. április 25-én valóban elindult haza az első szovjet alakulat. Ez összhangban állt a társadalom túlnyomó többségének akaratával: a Budapesten, 1989. március 15-én megtartott több tízezres tüntetésen Cserhalmi György színész olvasta fel a 12 pontban összefoglalt ellenzéki állásfoglalást, amely többek között a semleges, független Magyarország megteremtését és a szovjet csapatok teljes kivonását követelte.

A rendszerváltást leginkább meghatározó események közé tartozott két „politikai” temetés: 1989. június 16-án, 31 évvel a kivégzés után temették Nagy Imrét, Gimes Miklóst, Losonczy Gézát, Maléter Pált, Szilágyi Józsefet és az 1956-os forradalom névtelen mártírjait, néhány héttel később, július 14-én pedig Kádár Jánost, akivel együtt a róla elnevezett korszak is a múlté lett. Két fontos jogi aktust is meg kell említenünk: a korábbi állampárt, az MSZMP megszüntetését az 1989. október 6–8-án tartott kongresszuson, valamint a Magyar Köztársaság kikiáltását október 23-án. 

A rendszerváltást az 1990 márciusában lebonyolított első szabad országgyűlési választás, és az ugyanazon év őszén megtartott önkormányzati választás zárta le. Az utolsó szovjet katona Záhonynál, 1991. június 19-én hagyta el Magyarországot.

 Az ArchívNet idei 2. számában két írás foglalkozik a rendszerváltással: Jobst Ágnes az állambiztonsági szervek körében végbement rendszerváltást vizsgálja, Garadnai Zoltán pedig a korabeli magyar külpolitika változásait láttatja francia szemszögből. Az összeállítás másik két dokumentumközlése a magyar feminista mozgalom történetével, illetve 1949-ben Magyarországra került görög menekültek sorsával foglalkozik.

 

Budapest, 2019. június 28.

 

A szerkesztők