Horthy Miklós katonái Rákosi Magyarországán

Akik megúszták egy „fasiszta ének”eléneklését

"A nyomozás során megállapítást nyert, hogy a gyanúsítottak erősen italos állapotban haladtak végig a vádbeli időben a falun, és ilyen állapotban énekelték a fenti nótát. Ezen tényállás azonban, figyelembe véve az eset kísérő körülményeit, valamint a gyanúsítottak osztályhelyzetét, az izgatás bűntettének tényálladéki elemeit nem merítik ki, és az eljárást a rendelkező rész értelmébe meg kellett szüntetni.”

Források

1. A fertőszentmiklósi rendőrőrs jelentése a nyomozásról


1951. március 1.

Fertőszentmiklósi r. őrs

Tárgy: Horváth István és társai Fertőd

Tőzeggyár majori lakosok ellen
följelentés fasiszta ének éneklése miatt.

Mell.: csomag.

 

A rendőrség kapuvári járási kapitányság Száma: 259/1951.
Járási kapitányságnak,

Kapuvár.

Jelentem, hogy az őrs járőre folyó évi március hó 1-én járőrszolgálata közben arról értesült, hogy Horváth István, Kópházi Imre, Gál András, Ézsöl István, Cirok József, Németh H. Géza, Cserepes Mihály, Tarcsai Géza Fertőd Tőzeggyár-majori lakosok Fertőd /Süttör/ községbe azt a nótát énekelték, hogy Horti [!] Miklós katonája vagyok. Az ügyben az őrs járőre a nyomozást bevezette, melynek során az alábbiakat kérdezte ki.

Gyanúsítottak:

1. Horváth István, aki Fertődön 1916. évi április hó 29-én szül. nős, földműves, apja: néhai István, anyja: Kuslits Magdolna, Fertőd Tőzeggyár-majori lakos. A fenti cselekményt beismerte. Előadta, hogy 1951. évi február hó 27-én Fertőszentmiklós községbe volt a fent írt Tőzeggyár-majori lakosokkal, katonai nyilvántartás végett. Hazafelé menve (lovaskocsival) Fertőd községben énekelték (Horti Miklós katonája vagyok) fasiszta éneket, kb. 17 óra tájban. Védelmére előadja, hogy nagyon boros állapotban voltak és nem voltak tudatában, hogy nem szabad ezt a nótát énekelni. Egyebet előadni nem tudott.

2. Kópházi Imre, aki Fertőd Tőzeggyár-majorba szül. 1921. IX. 11., nős, földműves, apja: néhai Sándor, anyja: Katona Mária, Fertőd Tőzeggyár-majori lakos. A fenti cselekményt beismerte. Kikérdezése során ugyanazt adta elő, mint az első gyanúsított. Védelmére felhozni semmit nem tudott.

3. Gál András, aki Fertőd Tőzeggyár-majorba 1921. évi november hó 20-án szül. nős, földműves, apja: József, anyja: Horváth Erzsébet, Fertőd, Tőzeggyár-majori lakos. A fenti cselekményt beismerte. Kikérdezése során ugyanazt adta elő, mint az első gyanúsított. Védelmére előadni semmit nem tudott.

4. Ézsöl István, aki Kapuváron 1915. évi január hó 15-én szül., nős, földműves, apja: István, anyja: Budai Emerencia, Fertőd Tőzeggyár-majori lakos. A fenti cselekményt beismerte. Kikérdezése során ugyanazt adta elő, mint az első gyanúsított. Védelmére előadni semmit nem tudott.

5. Cirok József, aki Fertőd Tőzeggyár-majorba 1920. évi február 17-én szül., nős, földműves, apja: Pál, anyja: néhai Kiss Julianna, Fertőd Tőzeggyár-majori lakos. A fenti cselekményt beismerte. Kikérdezése során ugyanazt adta elő, mint az első gyanúsított. Védelmére előadni semmit nem tudott.

6. Németh H. Géza, aki Csapodon 1921. február hó 23-án szül., nős, földműves, apja: Ferenc, anyja: Katona Anna, Fertőd Tőzeggyár-majori lakos. A fenti cselekményt beismerte. Kikérdezése során ugyanazt adta elő, mint az első gyanúsított. Védelmére előadni semmit nem tudott.

7. Cserepes Mihály, aki Kapuváron 1921. június hó 24-én szül. nős, földműves, apja: néhai Mihály, anyja: Papp Veronika, Fertőd Tőzeggyár-majori lakos. A fenti cselekményt beismerte. Kikérdezése során ugyanazt adta elő, mint az első gyanúsított. Védelmére előadni semmit nem tudott.

8. Tarcsai Géza, aki Fertőd Tőzeggyár-majorba 1918. évi november hó 10-én szül. nős, földműves, apja: néhai Lajos, anyja: Bognár Emília, Fertőd Tőzeggyár-majori lakos. A fenti cselekményt beismerte. Kikérdezése során ugyanazt adta elő, mint az első gyanúsítottak. Védelmére előadni semmit nem tudott.


Tanúk: Kovács Bálint Fertődi tanácstitkár, aki előadja, hogy 1951. évi február hó 27-én kb. 17 óra tájban kint állt a tanácsépület előtt és látta, hallotta, hogy a felsorolt Tőzeggyár-majori lakosok azt énekelték az utcán /(lovaskocsin), hogy Horti Miklós katonája vagyok. Mást előadni nem tudott.

Pógyor Ferenc, aki Tiszakeresztúron 1927. évi augusztus hó 3-án szül. határvadász

. Fertőd Tőzeggyár-majori lakos tanukénti kikérdezése során előadta, hogy 1951. évi február hó 27-én kb. 17 órakor a bent felsorolt Tőzeggyár-majori lakosokkal utazott Fertőd községből Tőzeggyár-majorba. Látta és hallotta, hogy a már felsorolt Tőzeggyár-majori lakosok két esetben is énekelték a kocsin, hogy Horti Miklós katonája vagyok. Több alkalommal, illetve többször figyelmeztette őket, hogy azt a nótát nem szabad énekelni, de mivel nagyon boros állapotba voltak, nem hallgattak rá. Mást előadni nem tudott.

A gyanúsítottakról az erkölcsi-vagyoni bizonyítványt és környezettanulmányt jelentésemmel együtt felterjesztem.

Nyomozta: Papp 4 István r. őrm[ester], Csabai János r. őrm.

Fertőszentmiklós, 1951. március hó 1-én.

 

Ezen a napon történt július 23.

1914

Az Osztrák–Magyar Monarchia ultimátumot intéz Szerbiához (ennek visszautasítása nyomán, július 28-án a Monarchia hadat üzen, megkezdődik...Tovább

1946

László belügyminiszter feloszlatta a KALOT-ot.

1979

Drasztikus áremelésre került sor. Országszerte az érdeklődés és a viták középpontjába került ez a döntés, s igazában többé le sem került a...Tovább

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt 18 évben az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Beköszöntő

Rendszerváltás, 1989–1990
 

„Kérlek, ez egy új török hódoltság… Addig tart, amíg a Szovjetunió tart!” – mondta a szovjet megszállás nyomán előállt magyarországi helyzetről Szekfű Gyula történész, moszkvai követ 1946 karácsonyán régi ismerősének, Kovács Imre népi írónak. Jóslata szerencsére csak részben vált be: a szovjet uralom nem 150, hanem „csak” 45 évig tartott, ugyanakkor Moszkva hegemóniájának megszűnése valóban mélyreható politikai, társadalmi, gazdasági, kulturális változásokat idézett elő nemcsak Magyarországon, hanem a térség többi államában is.

Az 1989–1990-ben végbement rendszerváltás vagy rendszerváltozás mindenekelőtt azt jelentette, hogy az addigi egypárti diktatúrát a politikai pluralizmus, pontosabban a parlamenti demokrácia, a központi tervgazdálkodást a piaci szabad verseny, a marxista ideológia egyeduralmát pedig a szellemi sokszínűség váltotta fel. 

Az átmenet egyik előfeltétele a szovjet csapatok kivonása volt. Mihail Gorbacsov, a reformer pártfőtitkár a szovjet haderőnek a térségből való részleges kivonására már 1988 decemberében, az ENSZ New York-i közgyűlésén ígéretet tett, és 1989. április 25-én valóban elindult haza az első szovjet alakulat. Ez összhangban állt a társadalom túlnyomó többségének akaratával: a Budapesten, 1989. március 15-én megtartott több tízezres tüntetésen Cserhalmi György színész olvasta fel a 12 pontban összefoglalt ellenzéki állásfoglalást, amely többek között a semleges, független Magyarország megteremtését és a szovjet csapatok teljes kivonását követelte.

A rendszerváltást leginkább meghatározó események közé tartozott két „politikai” temetés: 1989. június 16-án, 31 évvel a kivégzés után temették Nagy Imrét, Gimes Miklóst, Losonczy Gézát, Maléter Pált, Szilágyi Józsefet és az 1956-os forradalom névtelen mártírjait, néhány héttel később, július 14-én pedig Kádár Jánost, akivel együtt a róla elnevezett korszak is a múlté lett. Két fontos jogi aktust is meg kell említenünk: a korábbi állampárt, az MSZMP megszüntetését az 1989. október 6–8-án tartott kongresszuson, valamint a Magyar Köztársaság kikiáltását október 23-án. 

A rendszerváltást az 1990 márciusában lebonyolított első szabad országgyűlési választás, és az ugyanazon év őszén megtartott önkormányzati választás zárta le. Az utolsó szovjet katona Záhonynál, 1991. június 19-én hagyta el Magyarországot.

 Az ArchívNet idei 2. számában két írás foglalkozik a rendszerváltással: Jobst Ágnes az állambiztonsági szervek körében végbement rendszerváltást vizsgálja, Garadnai Zoltán pedig a korabeli magyar külpolitika változásait láttatja francia szemszögből. Az összeállítás másik két dokumentumközlése a magyar feminista mozgalom történetével, illetve 1949-ben Magyarországra került görög menekültek sorsával foglalkozik.

 

Budapest, 2019. június 28.

 

A szerkesztők