Jövevény levéltári anyagok Győrben

A Győri Egyházmegyei Levéltárban őrzött különböző irategyüttesek a történelem szeszélyéből időről-időre maguk mellé fogadtak a Kárpát-medence távoli területeiről származó levéltári egységeket. Ennek egyik csaknem elfeledett, második világháború utáni epizódját mutatják be az alábbi források. Egy 1946. évi őszi napon az Országos Levéltárból Győrbe érkezett egy teherautó, amelyen a gyulafehérvári káptalan és a kolozsmonostori konvent levéltári anyagait szállították a káptalani levéltárba. Az iratok több mint két év múlva, 1949. február 16-án kerültek vissza a Bécsi kapu térre.

Bevezetés 

A Győri Egyházmegyei Levéltárban egyesült különböző irategyüttesek, gyűjtemé-nyek a történelem szeszélyéből és nyilván nem egyedülálló módon időről-időre maguk mellé fogadtak a Kárpát-medence távoli területeiről származó levéltári egységeket. Ennek leglátvá-nyosabb bizonyítéka a győri káptalan magánlevéltárában található és tisztán közép- és koraúj-kori erdélyi iratokat őrző ún. Holdházy János hagyaték, az Aporok családi iratainak egy részét is magába foglaló Boldog Apor Vilmos-gyűjtemény, vagy a soproni társaskáptalan levéltárá-ban fennmaradt bánáti térképek. Fennmaradt azonban az írásos nyoma egy kevésbé látványos, sőt csaknem elfeledett érintkezésnek is, amely a második világháború utáni levéltártörténet egyik sajátos epizódját jelenti.

Forrásunkban (ld. 2. szám alatt) a győri káptalan levéltárosa, Jenei Ferenc beszámol egy 1946-os őszi napon dr. Fügedi Erik országos levéltárnokkal, a veszélyeztetett magángyűj-temények miniszteri biztosával Győrbe érkező teherautóról, amelyen a gyulafehérvári kápta-lan és a kolozsmonostori konvent országos levéltárai foglaltak helyet. A vármegyeházán nem lévén elég hely a raktározásra az értékes dokumentumokat a győri székesegyház déli szárnyá-ban, a káptalan levéltárában helyezték el, ahol több mint két évig, 1949. február 16-ig őrizték azokat és - Jenei által - rendezésük is megtörtént. Az eseményeket jórészt csak Harsányi La-jos éneklőkanonok elbeszéléséből ismerő Jenei történetét megerősíti a beszámolón immár személyesen Harsányitól származó utólagos bejegyzésben említett, az Országos Levéltár igazgatóságától érkezett eredeti, iktatatlan és datálatlan elismervény (ld. 1. szám alatt), vala-mint a győri székeskáptalan 1949. március 10-i ülésén ugyancsak Harsányi kanonok előadá-sában elhangzott beszámoló (ld. 3. szám alatt).

Fügedi miniszteri biztos eredeti, 1949. február 15-én kelt elismervénye, amely ráadá-sul a Jenei által felvett tíz oldalas részletes raktári jegyzékre van vezetve (és amelynek közlé-sétől eltekintünk; jelzete: Levéltári Irattár 3. a-j.), szintén megőrződött. Ezt összevetve az Or-szágos Levéltárban később megszületett repertóriummal (Trócsányi Zsolt: Erdélyi kormány-hatósági levéltárak. Budapest 1973. 125-138. ill. 139-148. o.) megállapítható, hogy a gyulafe-hérvári hiteleshelyi levéltár csaknem teljes egészében (a királyi könyvekkel és a protocollumok legalábbis nagy részével), a kolozsmonostori pedig - amelynek raktári rendje úgy látszik többet változott a negyvenes évek óta - valószínűleg csak nagyobb részben, vélhe-tően némely törzsegységek kivételével került Győrbe. A szállítás nyilván nem érintette a már korábban kiemelt középkori okleveleket. A káptalannál 26 illetve 13 fiókban helyezték el a - teljes egészben 40 iratfolyóméternél nagyobb anyagot jelentő - levéltárakat, megtartva az eredeti csomós elrendezést. A részletes elismervényen minden egyes lap alján "Az Országos Levéltár részére átvettem. - Győr, 1949. február 15. - Fügedi Erik" bejegyzés szerepel.

A levéltárak Győrbe, majd visszaszállításáról a győri püspökség modern kori, ún. egyházkormányzati (iktatott) sorozata a székeskáptalan magánlevéltárának szálas anyagával együtt hallgat. Az Országos Levéltár saját anyagában (Y szekció) ugyancsak nem került elő írásos nyoma az ügynek. Továbbá Trócsányi említett repertóriuma (bevezetőinek vonatkozó levéltártörténeti részei: 21-22. ill. 125-130. és 139-140. o.) és Jakó Zsigmond kétkötetes regesztakiadványa (A kolozsmonostori konvent jegyzőkönyvei [1289-1556] I-II. Budapest, 1990. 149-150. o.) sem tesz említést a győri epizódról. Így, jóllehet négy irat egybehangzó tanúsága szól a történtekről, mégis az 1949. február 16-i elszállítási időpont az egyetlen biztos adatunk. Ennek megfelelően a dokumentumok tartalma kellő kritikával kezelendő, különös tekintettel arra, hogy a két beszámoló - Jenei levele, valamit a káptalan jegyzőkönyve - ősfor-rása végső soron egyaránt Harsányi kanonok, és mind a négy említett irat az események lezárultakor illetve az után készült.

A leveleket betűhíven közöljük, csak a nyilvánvaló elütéseket javítva, a vesszőhasz-nálatot sem módosítva. Ugyanakkor figyelembe vettük, hogy a korabeli írógépeken hosszú magánhangzóink nem minden esetben voltak megtalálhatók, így gépelt szöveg esetén az érin-tett szavakat javítottuk. A szöveg közbeni kiemelések minden esetben eredetiek.

Ezen a napon történt június 18.

1937

Felszáll Moszkvából a „szovjet Lindbergh”: Valerij Cskalov (és társai). ANT-25 típusú gépe az Északi-sark érintésével két nap múlva száll...Tovább

1940

Franciaország tűzszünetet köt a németekkel.

1972

Az NSZK labdarúgó válogatottja az Európa-bajnokság brüsszeli döntőjén 3-0-ra győzi le a Szovjetunió csapatát.

1979

Leonyid Brezsnyev szovjet pártfőtitkár és Jimmy Carter amerikai elnök Bécsben aláírja a SALT-2 megállapodást.

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt 18 évben az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Beköszöntő

Osztrák‒Magyar Monarchia ‒ nemzetiségi kérdés, felbomlás
 

„Détruisez l’Autriche-Hongrie!”, azaz „Zúzzátok szét Ausztria–Magyarországot!” – adta ki a jelszót Edvard Beneš 1916-ban Párizsban megjelent, nagy visszhangot kiváltó könyvében. A későbbi csehszlovák állam egyik alapítója, az ekkor még emigrációban élő Beneš azt próbálta bizonyítani hamis propagandával, hogy a németek, a Habsburgok és a magyarok a történelem folyamán mindig is egy antidemokratikus abszolutizmust képviseltek, állandó jelleggel fenyegették a „csehszlovákokat”, sőt mi több, az egész emberiség legveszélyesebb ellenségeinek számítanak. Egykori tanárával majd harcostársával, Tomáš Garrigue Masarykkal együtt Beneš a német- és magyarellenes hangulat felfokozásával igyekezett meggyőzni Franciaország, valamint a többi antantállam közvéleményét és döntéshozó köreit a Monarchia feldarabolásának szükségességéről. Ehhez hasonló törekvések már korábban is megjelentek. Robert William Seton-Watson történészprofesszor, ismertebb nevén Scotus Viator, az „utazó skót”, kezdetben a Habsburg Monarchia lelkes híve volt, később annak éles bírálójaként a föderalizálást szorgalmazta, végül pedig a Birodalom szétrombolásának egyik élharcosa lett. Seton-Watsonnak a századelő magyarországi állapotai vizsgálata során minden tévedésével, túlzásával, magyarellenes előítéleteivel együtt ‒ amint azt összeállításunk első írásában Jeszenszky Géza is kiemeli ‒ sok kérdésben igaza volt. A korabeli magyar közvélemény és a hivatalos körök azonban elutasítóan fogadták minden bírálatát, értetlen és ellenséges légkört alakítottak ki vele szemben.

A kettős monarchia és ezzel együtt a történeti Magyarország 1918. őszi felbomlása, az utódállamok létrejötte bonyolult, többtényezős folyamat eredménye volt. A központi hatalmak elveszítették az első világháborút, a soknemzetiségű birodalomban felerősödtek az elszakadási törekvések, a szomszédos kisállamok mértéktelen területi követeléseket fogalmaztak meg, a győztes nagyhatalmak pedig 1918 tavaszán-nyarán hosszas bizonytalankodás után véglegesen eldöntötték, hogy az Osztrák‒Magyar Monarchiának nincs helye az általuk elképzelt új Európa térképén. Gyarmati Enikő dokumentumközlése a szétesés „pillanatfelvételeit” nyújtja svájci követjelentések tükrében, hozzájárulva ezzel a felbomlásról alkotott külső kép rekonstruálásához.

Az összeállítás többi írása Budapest hídjainak 1945-ös felrobbantásával, a MÁV 1946-os helyzetével, Hruscsov 1958. évi tatabányai látogatásával, végül pedig a legendás huszárkapitány, Zubovits Fedor afrikai kalandozásaival foglalkozik.

 

Budapest, 2019. március 4.

 

A szerkesztők