Levelek 1945-ből a népjóléti miniszterhez

„Nincs senkim, aki kiállna érdekeim mellett."

Révai József: „Kérem, hogy Makón nevezzék ki az ottani kórház személyzeti osztályára főorvosnak dr. Nyitrait és nem dr. Szászt. Ez a makói pártszervezet kérése, és a kérést én is támogatom." A népjóléti miniszter válasza: „Dr. Szászt az ottani főispán a minisztérium előzetes jóváhagyásával már kinevezte, de ennek megerősítése még nem történt meg. Így megvan a lehetősége, hogy ne dr. Szászt, hanem dr. Nyitrait nevezzék ki makói kórházi főorvossá."

Segélyakciók - egyéni segélykérelmek

Az ország második világháború utáni gazdasági és pénzügyi helyzetét a vesztett háború okozta rendkívüli viszonyok határozták meg. A nyomor óriási méreteket öltött, amely messze meghaladta a népjóléti miniszter támogatási lehetőségeit. A miniszter a szegénysegélyezés keretében biztosítani kívánta legalább azt a minimális szintű szociális célú ellátmányt, amire a vesztes háború után maradt üres államkassza keretein belül lehetősége nyílt. A legnagyobb akadályt a gazdaság teljes bénultsága következtében kialakult pénztelenség és az anyagellátás megszűnése okozta.

Az ország anyagi erőforrásainak hiánya nem tette lehetővé az intézményes szociálpolitika megvalósítását. Kísérletek történtek, számtalan kisebb-nagyobb helyi és országos kezdeményezésű gyűjtőakció indult az országban, melyek sikeréért kemény küzdelmet folytattak és a társadalom áldozatkészségét is igénybe vették. A beszolgáltatás, a jóvátétel és az állandóan napirenden lévő különböző társadalmi gyűjtések során a lakosság teljesen kimerült.

A segélyezést a helyi önkormányzatok közreműködésével már 1945-ben megkezdték Az ekkor létrejött szociális igazgatás a társadalmi erőforrásokra támaszkodva fejtette ki tevékenységét. A helyi kezdeményezésű gyűjtési akciókon kívül a Népjóléti Minisztérium is több nagy országos gyűjtési akciót szervezett. A hadifoglyok hazatérését a hatóságok igyekeztek megszervezni, fogadásukról a honvédelmi miniszter 1945. szeptember 11-én kiadott 37.694 sz. Eln. Hf. Mb.-1945. szám alatt intézkedett. 1945-ben még kevés hadifogoly térhetett haza otthonába. A fogságban testileg és lelkileg megtört emberek anyagi megsegítésére különböző akciókat

.

A hadifogságból hazatértek megsegélyezésére két dokumentumot mutatunk be. Az egyik levelet a hazatérő

ügyében , a Nemzeti Parasztpárt elnöke terjesztette a népjóléti miniszter elé. A miniszter válaszlevele nem ismert, de feltételezzük, hogy a minisztérium adományával elősegítette a gyűjtést, már csak azért is, mert a második levélben, 1945. augusztus 14-én Kovács Imre nemzetgyűlési képviselő a népjóléti miniszter feleségét, Molnár Eriknét kérte fel a különböző hadifogolytáborokból hazatérő hadifoglyok segélyezésére és gondozására. A válaszlevélben Molnár Erikné sajnálkozását fejezi ki, hogy távolléte miatt nem tudott részt venni a „perselygyűjtésen". (Lásd a 6. a-c. számú forrásokat!)

Az országos gyűjtési akciók mellett egyéni ügyekben is felkeresték a minisztert. Ezt példázza a Dunaharasztiban lakó

tízgyermekes író segélykérő levele, aki a közállapotokra és a közelgő hideg időre való hivatkozással „nagy összegű pénzbeli jutalmat vagy természetbeni segítséget", egyben ügyének gyors elintézését kéri. Beadványával nemcsak a népjóléti minisztert, hanem belügyminisztert is felkereste. Erdei személyesen ismerte az írót, s mint „nem egészen normális", de „nagyon rendes embert" mutatta be a népjóléti miniszternek. Az ügy elhúzódhatott, mivel a népjóléti miniszter vezetése alatt álló minisztérium nem rendelkezett olyan alappal, amelyet egyéni segélyezésre lehetett volna fordítani, így kérelmét a vallás- és közoktatásügyi miniszterhez irányították. A segélyezésről vagy annak elutasításáról nincsenek információink. (Lásd a 11. a-c. számú forrásokat!)

A háború okozta pusztítások és a tél hidege különösen a gyermekeket sújtotta. Országosan mintegy százezerre tehető azoknak az elhagyott, gondozás nélküli gyermekeknek a száma, akikről gondoskodni kellett. A kormányzat ezt a hatóságok és a társadalom együttműködésével kívánta elősegíteni. A beérkező adományokból elsősorban a gyermekmenhelyek legsürgősebb szükségleteit elégítették ki.

miniszterelnök 1945. szeptember 29-én kelt levelében tájékoztatta a népjóléti minisztert a magyarországi gyermekek segélyszükségleteiről. Egy - magyar származású amerikai állampolgárok által - 1945 nyarán létrehozott segélyszervezet ügyvezető bizottságának elnöke azzal a kéréssel fordult a miniszterelnökhöz, hogy adjon tájékoztatást, mennyi és milyen ruházatra, gyógyszerre van szükség a magyarországi gyermekek segélyezésére, aki ezzel kapcsolatban kért kimutatást a minisztertől. (Lásd a 22. számú forrást!)

 

Ezen a napon történt október 14.

1906

Megnyílik Budapesten a Társadalomtudományok Szabadiskolája.

1911

Budapesten bejegyzik az első magyar filmvállalatot, a Hunnia Filmgyárat.

1915

Bulgária hadat üzen Szerbiának, ezáltal csatlakozik a központi hatalmakhoz.

1918

Lemond Wekerle Sándor miniszterelnök kormánya.

1926

Lemond Bethlen István miniszterelnök kormánya.

  •  
  • 1 / 2
  • >

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt 18 évben az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Beköszöntő

Személyes sorsok, egyéni életutak

 

A történelem iránt érdeklődők körében egyre nagyobb figyelem övezi a személyes sorsok, az egyéni életpályák alakulását. Jogos elvárás, hogy a múltat kutató szakemberek – történészek, levéltárosok – ne csak a nagy társadalmi, gazdasági, politikai összefüggéseket vizsgálják, hanem emellett a „megélt történelem sokszínűségét” is bemutassák. Hiszen a kortársi tapasztalatok közvetítésével, egy-egy életút részletes megrajzolásával közelebb hozhatják a rég letűnt korszakokat, azok változatos mindennapjait. Az ún. „nagy személyiségek” életrajzai mellett a hétköznapi emberek sorsa is érdeklődésre tarthat számot. Izgalmas feladat nyomon követni, hogy a múltban ki miként cselekedett egy adott élethelyzetben, milyen döntéseket hozott, hogyan vélekedett egy bizonyos történelmi eseményről, vagy milyen kapcsolati hálóval rendelkezett. Mindenki a saját tapasztalatai alapján élte meg az ország sorsfordító pillanatait vagy hosszabb-rövidebb korszakait: a 20. századnál maradva például az első világháborút, az összeomlást, Trianont, a második világháborút, a holokausztot, a több évtizedes kommunista diktatúrát és szovjet megszállást, majd pedig a rendszerváltást s az azt követő éveket.

Az ArchívNet idei 3–4. számának témája: „Személyes sorsok, egyéni életutak”. Technikai okok miatt a két szám külön jelenik meg: a 3-as szeptember 2-án, míg a 4-es a hónap utolsó hetében. A 3. számban három, egymástól teljesen eltérő sorsú személy életútjával ismerkedhetünk meg. A Berkes József, Kántás Balázs, Szabó Piroska és Szerényi Ildikó által közösen jegyzett írásban egy vajdasági születésű, 1920-ban Magyarországra távozott, később pénzhamisítási botrányba keveredett jobboldali, irredenta érzelmű tanító, Bicskey Elek izgalmas története tárul elénk. Sorsa jól példázza, hogy az első világháborút követő impériumváltás hogyan sodort el és tett tönkre életeket, s miként álltak elő olyan kényszerhelyzetek, ahol többnyire csak rossz egyéni döntések születhettek. A kaposvári származású Mautner József – amint ez Farkas Péter írásából kiderül – teljesen más életutat járt be. Nyomdászinasként korán kapcsolatba került a munkásmozgalommal, zsidó származása miatt pedig 1942-ben munkaszolgálatosként a szovjet frontra került, ahonnan megszökött, és beállt a szovjet Vörös Hadseregbe. Kommunista meggyőződésében az 1956-os forradalom és szabadságharc sem ingatta meg. Zsilinszky Antal életpályája mindkettőjükétől eltér. Miklós Dániel dokumentumközléséből megtudhatjuk, hogy a fiatal diplomata – aki egyébként Bajcsy-Zsilinszky Endre unokatestvére volt – a londoni magyar követség titkáraként dolgozott 1941. április 6-ig, amíg Nagy-Britannia meg nem szakította Magyarországgal a diplomáciai kapcsolatot. Ezt követően nem tért haza, hanem az egyik nagy londoni emigráns csoport vezetője lett, nem sokkal később bekövetkezett öngyilkosságáig. Összeállításunkat Pécsi Tibornak a magyarországi cionista mozgalomról, valamint Marosi Tibornak az első tiszti század 1919. évi szegedi megalakulásáról szóló írásaival zárjuk.

 

Budapest, 2019. szeptember 2.

 

A szerkesztők