Cseres Tibor levelezése I.

Levelek Cseres Tibornak (1950-1959)

A diktatúra szorításában

„Megbízzuk Cseres Tibort elvtársat egy kb. 8-10 ív terjedelmű ifjúsági regény megírásával. A regény témája röviden a következő: Egy község dolgozó parasztjai a kulák és [a] klerikális reakció befolyására nem mernek vállalkozni a termelőszövetkezet megalakítására. A Párt azonban nem akar meghátrálni az elkezdett munkában, és az ifjúságot kéri meg, hogy alapítson termelőcsoportot. Az ifjak vállalkoznak s egy esztendei nehéz munka és súlyos harcok árán virágzó gazdaságot létesítenek, az egykori elhanyagolt kulák és urasági földeken.”

Az „örökös" párttagjelölt

Cseres Tibor MISZ-en belüli működése mellett ugyancsak fontos a párt vele kapcsolatos „káderpolitikája", mivel ez szorosan kapcsolódott életének, írói munkásságának alakulásához. Az „író-kádereket" tehát - a jelzett korszak határain belül különösen - becsben tartotta a hatalom, utánpótlásukra, számuk és minőségi összetételük javítására - legalábbis formálisan - nagy figyelmet szentelt. A jelentős írók megnyerése, a sikeres pályával kecsegtetők beszervezése a hatalom legitimitását is szolgálta, nemzetközi elismerésével, megbecsülésével együtt. Hogy Cseres Tibor még a párttagjelöltségig sem jutott el ebben a játszmában, egy hírlapi gondolatváltás során

Mégsem érdektelen bemutatni, milyen módon, milyen ütemben, intenzitással fáradozott a pártbürokrácia a kádernevelés mezején. A MISZ MDP szervezetének vezetősége figyelemmel kísérte az írók munkáját, annak lehetőleg minden mozzanatát, véleményezte a kéziratokat, a megjelent műveket. 1950. október elején a VI. kerületi PB káderosztálya ellenőrizte az írók békekölcsön jegyzését, vajon arányban áll-e fizetésükkel. Cseres Tibor neve mellett nem szerepelt felajánlott összeg. A MISZ pártszervezet vezetőségének október 6-ai ülésén Földeák János beszámolt Cseres kötetéről. Hibáztatta a leszűkített tematikát, s hiányolta a lelkesedést és az azonosulást a műben. Mindezt levélben kellett az érintett tudomására hozni. Tizenharmadikán Máté György párttitkár kénytelen volt megállapítani, hogy Földeák nem írt levelet, nemcsak Cseresnek, de másoknak sem. Október 20-án abban egyeztek meg, hogy Földeák elvtárs átírja a Cseresnek szóló levelet, és azonnal elküldi. Az október 28-án hozott határozat szerint Földeák nem hajtotta végre a kétszeres határozatot, ezért jegyzőkönyvi figyelmeztetésben részesíti, egyben Földes [Mihály] elvtársat bízza meg ezzel a feladattal. November 4-én kiderült, hogy Földes nem kapott elég feljegyzést, a levél megírása ezért maradt el ismét. A november 10-ei jegyzőkönyvben az áll, hogy Földes már olvassa Cseres könyvét, és meg fogja írni neki a levelet. Tizenhetedikén a vezetőség elfogadta a levéltervezetet. Így született meg végre az „Ének a termelőszövetkezetekről" című munkájáról szóló

1950. november 21-én egy magánlakásban tartott pártcsoport gyűlésen Szegi Pál tagjelöltnek ajánlotta az írót. Központi döntés értelmében feladat volt a pártonkívüli írók jobb megismerése. Ennek jegyében született két jellemzés is. Az egyik szerint:

még erős narodnyik befolyás érvényesült nála. Legutóbb megjelent két könyvében azonban már komoly haladásról tett tanúságot. Becsületes, fejlődőképes fiatalember, most a Népművelési Minisztérium három hónapos kultúr-iskoláján tanul. Az olvasómozgalomban sokat dolgozott, mint előadó." A másik jellemzés bevezetője kiemeli, hogy kispolgári származású. Majd így folytatja: „A legutóbb feltűnt író nemzedék egyik tehetséges képviselője. A VI. kerületben póttagja a Tanácsnak. Első műveiben nem tükröződik eléggé a munkásosztály vezető szerepe. Legutóbbi regényében ezen a téren is javulás tapasztalható. Paraszt kérdések iránt érdeklődik." Utóbbi remeklés keltezése, 1950. november 28. Feltűnőek ezekben a jellemzésekben az életrajzi „tankcsapdák", amelyeket különösebb torzítás nélkül fel lehetett használni annak „bizonyítására", hogy az érintett személy osztályellenség, a nép ellensége. Itt csak annyi olvasható: származása kispolgári, apja parlamenti őr. És ekkor még a néphadsereg sem firtatta világháborús „múltját", sőt, írótársai közül az éberek sem értelmezték partizánvadász-idézőnek egyes verseit. Ám a szimatolóknak nem kellett sok idő, hogy vádjaikat megfelelő fülekbe súgják.

 

Cseres Tibor

A MISZ MDP szervezetének 1951. szeptember 14-ei vezetőségi ülésén az 5. napirendi pont volt Cseres Tibor tagjelölt-felvételi kérelme. Határozatot hoztak, hogy a pártszervezet javasolja az író tagjelöltségét, és ez ügyben a Központi Vezetőség Agitációs-és Propaganda Osztályához fordulnak. Máté György párttitkár szeptember 19-én kelt felterjesztésében az áll, hogy: „Különösebb baj nincs vele, de apja éppen a fehérterror éveiben csendőr volt, aztán visszavonult. Mi a gyakorlat ilyen esetekben?" Két nappal később, ugyancsak vezetőségi ülésen felmerült az Egyedül vagyunk c. lapban megjelent egyik versének problémája. Döntésük értelmében maga a párttitkár fogja elolvasni. Ezen az ülésen Cseres fegyelmezésére is

Máté „Bizalmas" jelzésű írására a Központ gyorsan válaszolt, s az ügyben a VI. kerületiekhez utasította a MISZ pártszervezetének Bár a felettes pártszerv állásfoglalását nem ismerjük, merev elutasítást nem tartalmazhatott, mert október 12-én Máté György kapta a feladatot: közölje Cseressel, hogy a pártszervezet következő művétől teszi függővé,

Ez év végén, 1951. december 23-án egy pártcsoportgyűlésen Gera György, többek között, felvetette Cseres Tibor nevét, mint olyanét, akinek a pártban lenne a helye. Erre Enczi Endre megkérdezte: miként lehetséges, hogy Cseres nem párttag, vagy legalábbis nem volt párttag? Ő úgy tudja - olvasható a jegyzőkönyvben -, hogy '45-ben a Viharsarok c. lapot szerkesztette. Többen azt válaszolták: tudomásuk szerint a parasztpártnak

A források a káderanyagok mozgásán, kisebb pártmegbízatásokon kívül, három éven át nem vallanak a párton kívül maradt Cseres Tiborról. Feltehetően a Nagy Imre vezette kormány programjának, a tényleges falusi helyzet feltárásában való részvételének, Kuczka Péter dogmatizmus-ellenes tevékenységéhez történő csatlakozásának lehetett ebben szerepe. Csak 1955 őszén, a politikai viharfelhők tornyosulása idején próbálkozott a pártszervezet vezetése a párton kívüliek megnyerésével. Szeptemberben a régi barát, Tardos Tibor vállalta Cseres Tibor meggyőzését - sikertelenül. Veres Péter - akivel békéscsabai szerkesztősége idejéből személyesen ismerték egymást - tette fel a decemberi elnökségi ülésen a kérdést: „Cseres még pártonkívüli?" Mire Illés Béla így válaszolt: „Azt hiszem, igen."

Ezen a napon történt augusztus 21.

1959

Eisenhower amerikai elnök rendelete értelmében Hawaii az USA 50. tagállamává válik.

1965

Samu, az előember csontjait megtalálják a vértesszőlősi ásatáson

1968

A 20-ról 21-re virradó éjjel megkezdődik a Varsói Szerződés csapatainak inváziója Csehszlovákia ellen Magyarország részvételével.

1968

A Varsói Szerződés csapatai leverik a „prágai tavaszt”. A demokratikus ellenzék teljesen feladta a rendszer megreformálhatóságának...Tovább

1982

Ifjúsági búcsút tartottak a Bács-Kiskun megyei Hajóson, ahol Paskai Lász-ló mutatott be szentmisét.

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt 17 évben az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Beköszöntő

Stefan Zweig osztrák író szerint az első világháború előtti időszak a biztonság aranykora volt, ahol senki sem tartott háborúktól, forradalmaktól, erőszakos változásoktól. „Az ész korszakában képtelenségnek tűnt minden radikalizmus, minden erőszak” – írta visszaemlékezéseiben. Bár ez kétségtelenül idealizáló és utólagosan visszavetített kép, mégis kijelenthetjük: az első világháború brutalitásai nyomán bizonyosodott be leginkább, mennyire utópisztikus elképzelés volt, hogy a modernség előrehaladása az erőszak visszaszorulását eredményezi. A mérhetetlen rombolás, pusztítás mellett a totálissá vált első világháború egyik legsúlyosabb következménye ugyanis az emberi élet értékének elképesztő leértékelődése volt. A háborús erőszak-tapasztalat hozzájárult a gátlások leépüléséhez, a mindennapi életben tapasztalható erőszak terjedéséhez, továbbá a politikai kultúra militarizálásához. A háborús, illetve tágabb értelemben a politikai erőszak kérdése ennek ellenére hosszú ideig a történettudomány perifériáján helyezkedett el, és csak az utóbbi évtizedek kutatásai irányították rá a figyelmet.

1918 után Közép- és Kelet-Európában egymással rivalizáló szélsőségek léptek színre, forradalmak és ellenforradalmak váltották egymást. Magyarországon 1919. március 21-étől néhány hónapig az ún. vörösterror, majd a Tanácsköztársaság leverését követően a fehérterror tombolt. Közben az ország nagy részét idegen csapatok szállták meg; a román hadsereg egy időre Budapestet is elfoglalta, és egész Győrig nyomult előre.

A második világháború az elsőt is jócskán felülmúlta a pusztítás mértékét és brutalitását illetően. Civilek ellen elkövetett tömeggyilkosságok, egész népcsoportok elüldözésére vagy kiirtására irányuló törekvések, valamint a hatmillió európai, zsidó származású áldozatot követelő holokauszt fémjelzik e tragikus történelmi időszakot. A Magyarországon 1944. október 16-án hatalomra került Szálasi Ferenc nyilaskeresztes rémuralma állami szintre emelte a terrorizmust, a rablást, kínzást, erőszakot, az extrém kegyetlenséget.

A német megszállást és a nyilas terrort néhány év elteltével újabb totális diktatúra követte Magyarországon. A Vörös Hadsereg támogatásával hatalomra került Rákosi-rendszer elsősorban az államvédelmi hatóság segítségével tartotta állandó rettegésben a társadalmat. Ideológiai megfontolásokból tömegesen vetettek ártatlan személyeket börtönbe, a koncepciós perekben halálra ítéltek száma pedig meghaladta a százat.

Az ArchívNet idei 1–2. összevont számának fő témája: „Politikai erőszak a 20. századi magyar történelemben”. Elsősorban azt vizsgáljuk, hogy az elmúlt évszázad magyar történelmének különböző korszakaiban miként és milyen formában nyilvánult meg a politikai erőszak, milyen erőszak-tapasztalatokról tanúskodnak a fennmaradt levéltári iratok. „Technikai” okok miatt az összeállítást két önálló részre kellett bontanunk. Így az első öt írást tartalmazó 1-es szám 2018. április 6-án, míg a 2-es szám 2018. április 27-én jelenik meg.

Budapest, 2018. április 6.
A szerkesztők