Cseres Tibor levelezése I.

Levelek Cseres Tibornak (1950-1959)

A diktatúra szorításában

„Megbízzuk Cseres Tibort elvtársat egy kb. 8-10 ív terjedelmű ifjúsági regény megírásával. A regény témája röviden a következő: Egy község dolgozó parasztjai a kulák és [a] klerikális reakció befolyására nem mernek vállalkozni a termelőszövetkezet megalakítására. A Párt azonban nem akar meghátrálni az elkezdett munkában, és az ifjúságot kéri meg, hogy alapítson termelőcsoportot. Az ifjak vállalkoznak s egy esztendei nehéz munka és súlyos harcok árán virágzó gazdaságot létesítenek, az egykori elhanyagolt kulák és urasági földeken.”

Az „örökös" párttagjelölt

Cseres Tibor MISZ-en belüli működése mellett ugyancsak fontos a párt vele kapcsolatos „káderpolitikája", mivel ez szorosan kapcsolódott életének, írói munkásságának alakulásához. Az „író-kádereket" tehát - a jelzett korszak határain belül különösen - becsben tartotta a hatalom, utánpótlásukra, számuk és minőségi összetételük javítására - legalábbis formálisan - nagy figyelmet szentelt. A jelentős írók megnyerése, a sikeres pályával kecsegtetők beszervezése a hatalom legitimitását is szolgálta, nemzetközi elismerésével, megbecsülésével együtt. Hogy Cseres Tibor még a párttagjelöltségig sem jutott el ebben a játszmában, egy hírlapi gondolatváltás során

Mégsem érdektelen bemutatni, milyen módon, milyen ütemben, intenzitással fáradozott a pártbürokrácia a kádernevelés mezején. A MISZ MDP szervezetének vezetősége figyelemmel kísérte az írók munkáját, annak lehetőleg minden mozzanatát, véleményezte a kéziratokat, a megjelent műveket. 1950. október elején a VI. kerületi PB káderosztálya ellenőrizte az írók békekölcsön jegyzését, vajon arányban áll-e fizetésükkel. Cseres Tibor neve mellett nem szerepelt felajánlott összeg. A MISZ pártszervezet vezetőségének október 6-ai ülésén Földeák János beszámolt Cseres kötetéről. Hibáztatta a leszűkített tematikát, s hiányolta a lelkesedést és az azonosulást a műben. Mindezt levélben kellett az érintett tudomására hozni. Tizenharmadikán Máté György párttitkár kénytelen volt megállapítani, hogy Földeák nem írt levelet, nemcsak Cseresnek, de másoknak sem. Október 20-án abban egyeztek meg, hogy Földeák elvtárs átírja a Cseresnek szóló levelet, és azonnal elküldi. Az október 28-án hozott határozat szerint Földeák nem hajtotta végre a kétszeres határozatot, ezért jegyzőkönyvi figyelmeztetésben részesíti, egyben Földes [Mihály] elvtársat bízza meg ezzel a feladattal. November 4-én kiderült, hogy Földes nem kapott elég feljegyzést, a levél megírása ezért maradt el ismét. A november 10-ei jegyzőkönyvben az áll, hogy Földes már olvassa Cseres könyvét, és meg fogja írni neki a levelet. Tizenhetedikén a vezetőség elfogadta a levéltervezetet. Így született meg végre az „Ének a termelőszövetkezetekről" című munkájáról szóló

1950. november 21-én egy magánlakásban tartott pártcsoport gyűlésen Szegi Pál tagjelöltnek ajánlotta az írót. Központi döntés értelmében feladat volt a pártonkívüli írók jobb megismerése. Ennek jegyében született két jellemzés is. Az egyik szerint:

még erős narodnyik befolyás érvényesült nála. Legutóbb megjelent két könyvében azonban már komoly haladásról tett tanúságot. Becsületes, fejlődőképes fiatalember, most a Népművelési Minisztérium három hónapos kultúr-iskoláján tanul. Az olvasómozgalomban sokat dolgozott, mint előadó." A másik jellemzés bevezetője kiemeli, hogy kispolgári származású. Majd így folytatja: „A legutóbb feltűnt író nemzedék egyik tehetséges képviselője. A VI. kerületben póttagja a Tanácsnak. Első műveiben nem tükröződik eléggé a munkásosztály vezető szerepe. Legutóbbi regényében ezen a téren is javulás tapasztalható. Paraszt kérdések iránt érdeklődik." Utóbbi remeklés keltezése, 1950. november 28. Feltűnőek ezekben a jellemzésekben az életrajzi „tankcsapdák", amelyeket különösebb torzítás nélkül fel lehetett használni annak „bizonyítására", hogy az érintett személy osztályellenség, a nép ellensége. Itt csak annyi olvasható: származása kispolgári, apja parlamenti őr. És ekkor még a néphadsereg sem firtatta világháborús „múltját", sőt, írótársai közül az éberek sem értelmezték partizánvadász-idézőnek egyes verseit. Ám a szimatolóknak nem kellett sok idő, hogy vádjaikat megfelelő fülekbe súgják.

 

Cseres Tibor

A MISZ MDP szervezetének 1951. szeptember 14-ei vezetőségi ülésén az 5. napirendi pont volt Cseres Tibor tagjelölt-felvételi kérelme. Határozatot hoztak, hogy a pártszervezet javasolja az író tagjelöltségét, és ez ügyben a Központi Vezetőség Agitációs-és Propaganda Osztályához fordulnak. Máté György párttitkár szeptember 19-én kelt felterjesztésében az áll, hogy: „Különösebb baj nincs vele, de apja éppen a fehérterror éveiben csendőr volt, aztán visszavonult. Mi a gyakorlat ilyen esetekben?" Két nappal később, ugyancsak vezetőségi ülésen felmerült az Egyedül vagyunk c. lapban megjelent egyik versének problémája. Döntésük értelmében maga a párttitkár fogja elolvasni. Ezen az ülésen Cseres fegyelmezésére is

Máté „Bizalmas" jelzésű írására a Központ gyorsan válaszolt, s az ügyben a VI. kerületiekhez utasította a MISZ pártszervezetének Bár a felettes pártszerv állásfoglalását nem ismerjük, merev elutasítást nem tartalmazhatott, mert október 12-én Máté György kapta a feladatot: közölje Cseressel, hogy a pártszervezet következő művétől teszi függővé,

Ez év végén, 1951. december 23-án egy pártcsoportgyűlésen Gera György, többek között, felvetette Cseres Tibor nevét, mint olyanét, akinek a pártban lenne a helye. Erre Enczi Endre megkérdezte: miként lehetséges, hogy Cseres nem párttag, vagy legalábbis nem volt párttag? Ő úgy tudja - olvasható a jegyzőkönyvben -, hogy '45-ben a Viharsarok c. lapot szerkesztette. Többen azt válaszolták: tudomásuk szerint a parasztpártnak

A források a káderanyagok mozgásán, kisebb pártmegbízatásokon kívül, három éven át nem vallanak a párton kívül maradt Cseres Tiborról. Feltehetően a Nagy Imre vezette kormány programjának, a tényleges falusi helyzet feltárásában való részvételének, Kuczka Péter dogmatizmus-ellenes tevékenységéhez történő csatlakozásának lehetett ebben szerepe. Csak 1955 őszén, a politikai viharfelhők tornyosulása idején próbálkozott a pártszervezet vezetése a párton kívüliek megnyerésével. Szeptemberben a régi barát, Tardos Tibor vállalta Cseres Tibor meggyőzését - sikertelenül. Veres Péter - akivel békéscsabai szerkesztősége idejéből személyesen ismerték egymást - tette fel a decemberi elnökségi ülésen a kérdést: „Cseres még pártonkívüli?" Mire Illés Béla így válaszolt: „Azt hiszem, igen."

Ezen a napon történt november 14.

1925

Statáriális bíróság elé állítják lázadás bűntettével vádolva az augusztus 22-én elfogott Rákosi Mátyást, Gőgös Ignácot, Hámán Katót, Vas...Tovább

1965

A vietnami háborúban elkezdődik a „Ia Drang”-i csata, az első jelentősebb ütközet az amerikai és észak-vietnami erők között.

1972

az MSZMP KB ülésén Kádár János keményvonalas beszéde, a reform visszafordítása, a visszarendeződés kezdete. Kádár Moszkva és a „...Tovább

1988

November 14-ről 15-re virradó éjszaka a Palesztin Nemzeti Tanács kikiáltja a független palesztin államot az Izrael által megszállt...Tovább

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt 18 évben az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Beköszöntő

Személyes sorsok, egyéni életutak – II.

 

A történelem iránt érdeklődők körében egyre nagyobb figyelem övezi a személyes sorsok, az egyéni életpályák alakulását. Jogos elvárás, hogy a múltat kutató szakemberek – történészek, levéltárosok – ne csak a nagy társadalmi, gazdasági, politikai összefüggéseket vizsgálják, hanem emellett a „megélt történelem sokszínűségét” is bemutassák. Hiszen a kortársi tapasztalatok közvetítésével, egy-egy életút részletes megrajzolásával közelebb hozhatják a rég letűnt korszakokat, azok változatos mindennapjait. Az ún. „nagy személyiségek” életrajzai mellett a hétköznapi emberek sorsa is érdeklődésre tarthat számot. Izgalmas feladat nyomon követni, hogy a múltban ki miként cselekedett egy adott élethelyzetben, milyen döntéseket hozott, hogyan vélekedett egy bizonyos történelmi eseményről, vagy milyen kapcsolati hálóval rendelkezett. Mindenki a saját tapasztalatai alapján élte meg az ország sorsfordító pillanatait vagy hosszabb-rövidebb korszakait: a 20. századnál maradva például az első világháborút, az összeomlást, Trianont, a második világháborút, a holokausztot, a több évtizedes kommunista diktatúrát és szovjet megszállást, majd pedig a rendszerváltást s az azt követő éveket.

Az ArchívNet idei 3–4. számának témája: „Személyes sorsok, egyéni életutak”. Technikai okok miatt a két szám külön jelenik meg: a 3-as szeptember 2-án, míg a 4-es október 15-én. A most megjelenő 4. számban egymástól teljesen eltérő személyes sorsokkal ismerkedhetünk meg. Első írásunk szerzője, Veres Emese-Gyöngyvér az első világháborús barcasági csángó hősök nyomait követve jutott el a bécsi hadtörténeti levéltárba, ahol ráakadt a nagyszebeni August von Spiess ezredes mindeddig ismeretlen, német nyelvű hadinaplóira. Ezekből közlünk most egy rövid, magyarra lefordított részt. Cseres Judit és Gergely Ferenc a több mint negyedszázada elhunyt Kossuth-díjas író, Cseres Tibor 1956-os naplójegyzeteit adja közre. Ezek hűen tükrözik az író akkori lelki állapotát, a forradalom és szabadságharc eseményeihez való viszonyát. Garadnai Zoltán és Illyés Mária forrásközlése egy másik neves író, Illyés Gyula François Mitterrand francia elnökkel való 1982. július 9-i négyszemközti találkozóját ismerteti francia források alapján. Az eddigieknél árnyaltabb megvilágításba helyezi a francia elnök ott elhangzott szavait, és bemutatja Illyés Gyula szerepét a magyar–francia kapcsolatok történetében. Zubovits Fedor, a legendás katona, feltaláló, diplomata, sport- és közéleti ember gazdag életpályájáról korábban már több írás is megjelent az ArchívNetben. Kazareczki Noémi ezúttal a huszárkapitány lovagias afférjait és peres ügyeit tárja az olvasó elé. Összeállításunkat Salga Kristóf zárja, aki egy régiségpiacon vásárolt könyv lapjai közül véletlenül előkerült két magánlevelet ismertet. Mindkettőt Magyarországról kitelepített németek írták szigetcsépi ismerőseiknek 1948-ban. E levelek is tanúsítják, hogy a hazájukból elűzött németek nem szakították meg a kapcsolatot Magyarországgal, és továbbra is összeköttetésben maradtak korábbi jó ismerőseikkel, barátaikkal.

Budapest, 2019. október 15.

A szerkesztők