Hibaüzenet

  • Notice: Undefined offset: 1 custom_mod_pane_custom_pane_render() függvényben (/data/webcontent/archivnet/www/sites/all/modules/wideworld/custom_mod/custom_mod.module 229 sor).
  • Notice: Undefined offset: 1 custom_mod_pane_custom_pane_render() függvényben (/data/webcontent/archivnet/www/sites/all/modules/wideworld/custom_mod/custom_mod.module 229 sor).
Cseres Tibor levelezése I.

Levelek Cseres Tibornak (1950-1959)

A diktatúra szorításában

„Megbízzuk Cseres Tibort elvtársat egy kb. 8-10 ív terjedelmű ifjúsági regény megírásával. A regény témája röviden a következő: Egy község dolgozó parasztjai a kulák és [a] klerikális reakció befolyására nem mernek vállalkozni a termelőszövetkezet megalakítására. A Párt azonban nem akar meghátrálni az elkezdett munkában, és az ifjúságot kéri meg, hogy alapítson termelőcsoportot. Az ifjak vállalkoznak s egy esztendei nehéz munka és súlyos harcok árán virágzó gazdaságot létesítenek, az egykori elhanyagolt kulák és urasági földeken.”

k.

Toma Ádám Cseres Tibornak

1955.

Kedves Tibor!

Igazán kedves meglepetés ért, hogy ma a postás

Sovány hízelgés számomra, mégis hadd mondjam meg, azon nyomban marokra fogtam és nekiláttam. Most éppen a könnyeiig jutottam. Közben egy-két apróságot elintéztem, és ha ezt a levelet megírom, folytatom, és még ma elolvasom az egészet. Miért írok egyáltalán? S akkor is ilyen hamar? Mert úgy látni, a jövőben a rendszeresen dolgozhatom: egy cikkemet újfent elfogadták s egy másikra meg fölkértek: az az ötletem támadt, hogy ha addig mással nem tervezték, holnap bemegyek, fölajánlkozom, hogy a magam módján ismertetőt írjak a Te kötetedről. Persze, mondhatod: hogy kerül a csizma az asztalra? Trágyarevű volt szerkesztője miként mer beleártózkodni a

Nos, már annyit látok a kötetből, hogy a hiányoknál kezdjem (lehet, hogy csak én vagyok mafla? Lehet...), az egyik elbeszélésből nem értek valamit. Az Emberek próbája címűből. Nem értem, hogy a 123. oldalon hogyan, miért kerül -

- hirtelenjében elő ama bizonyos traktoros, aki megkeresztelte Szondát? Most egyébként is nem traktoron (nem talajművelő traktoron van), hanem vontatón jött!? Apróság, de mivel épp ezen az oldalon van, hadd jegyezzem meg: nem értem, Cseres, aki olyan szépen tud magyarul, hogyan töri meg, hogyan képes olyan mellérendelő szóösszetételeket leírni, mint a (123. old. alulról a negyedik sor) „vontatólárma"!? Ilyen szó nincs a mi nyelvünkben. Még kefében is kijavítottam volna, így ... az égre durrogó vontató lármája is átcsap...

Szóval, kérlek, ha elfogadja

az ajánlkozásomat és írok ismertetőt kötetedről, (ha nem tartja fönn magának?) addigra írd meg, magyarázd is meg, amit nem értek. Bár eddig sem volt sok közös dolgunk, mégis kíváncsian olvastam volna, ha néhány sort olvashatok felőled abban a levélben, amit a kis pakkhoz nem tettél. Én azonban, ha Te tartózkodtál is nekem írni, most rákényszerítelek: ismét egy kéziratot küldök: kérlek, fusd át és igazán őszintén írd meg néhány sorban a véleményedet. Nagy segítség volna a számomra, mert merészeltem tervelni, hogy az előzőleg szándékozott riportkötet helyett (amire már műfajánál fogva sem járnak jó szelek, hiszen a riportnak konkrétnak, tényeket ismertetőnek kell lenni!) belevágok egy elbeszéléskötetbe. Az elsők közül küldöm a legfrissebbet: több példányom ebből nincs is. Valamennyi „Balatoni elbeszélések" címmel, balatoni tárgyú lenne, a régi és a közeli múltból s főként a mából. Gondolom, ha ennek a nagy nemzeti pocsolyánknak festője is került, s a festőt jól szolgálta a téma, lehetne talán írója is, hacsak magamfajta kezdő süvölvény is, aki elég sok esztendőt eleresztett, marhaságokkal kínlódván. Szerkezetében, megkonstruálási elvében az első tetszett eddig a legjobban: a nemes izgalom úgy magával ragadott, hogy utána még egyszer el kellett olvasnom: olyan gyorsan faltam akaratlanul is, hogy egyes összefüggéseket ellenőriznem kellett, nem ejtettél-e lapszust. Nem. Én bizony az ilyen tömör, magvas, drámai, dinamikus novellát tartom, érzem a korszerű novellaírás járható útjának. Magam is igyekszem ekkora terjedelembe sűríteni az én egyelőre csak szándékolt írásaimat. „Annyi új" nálam lesz, hogy nem csak proletárokról és parasztokról fogok írni, de ami hiányzik: kispolgárokról és főleg nagypolgárokról is, meg arról, hogy mit csinál, hogyan él, vélekedik ma a volt dzsentri, a nem értelmiségi volt középosztály, akikről nem ír senki. (Amit Örkény legutóbb az Irodalmi Újságban vagy talán a az képtelenség, olyan nincs a valóságban, merő kitalálás!) se, Sarkadi se nyúl az általam említett osztálybeliekhez és rétegbeliekhez. Nem, mert hitelesen nem ismerik. Szerintem pedig mindenképpen le kell leplezni azokat a nagypolgárivadékokat, akik ma inkább „persona gráták" a közéletben, a pártban, mint a régi becsületes kispolgárok és értelmiségiek, - s merem mondani, hogy igazi dolgozó parasztok meg prolik!!!!!!!!! - fiai, lányai. Mint bennszülött, ennyivel tartozunk az igazságnak, a forradalomnak, a nemzetnek, a magyar népnek is! Ez nem nacionalizmus, nem narodnyikság, ez a józan ész parancsa: csak ahhoz adjon invenciót és tehetséget a jó ég, hogy ezt diplomatikusan, politikusan, ideológiailag becsületesen és maradandóan kifejezhessük.

Ha már ennyit fecsegtem, hadd toldjam még meg. Sajnos nem ismered a feleségemet. Csak azért mert: Ötholdas fejér megyei paraszt lánya (szívből és tudatosan vettem el, ilyentől akartam, akarok utódokat). Nos, ő is, az egész retyerutyája is igen fogékony, a régi világban is olvastak. A parasztpárt helyi elnöke volt az apósom, az ő bátyja meg, mint földosztó paraszt 1918 után emigrációba kényszerült, megvan ma is. Szóval, nem véletlen, hogy ők valamennyien ezt mondják: Hagyjatok már bennünket a paraszti témákkal. Kérjük! Minket az érdekel: mit csinálnak mások, mert ismerjük a parasztot, az életformát is, régen is, ma is. Az érdekelne, hogyha kimászunk belőle: mi lesz, mint igenis kispolgárokkal vagy értelmiségiekkel? (Parasztok, prolik nem akarnak lenni!)

Bármily dadogva, vázlatosan mondom is ezt, nagy intelem. Nem járható a Sarkadi által keresett móriczi út felelevenítése. Amit abból, a kapitalista viszonyok között ábrázolva a parasztságot, ki lehetett hozni, azt ő kibányászta és művészi formában meghagyta nekünk. A Veres Péter szociográfiai, nagyon kevés regényi elemet, módszert mutató ábrázolása sem követhető. Stilizáltan kell írni mindenről: a művészet sohasem a fotografálás volt az irodalomban, sohasem lesz az. Olyan sorsara jut Péter, mint

A múltról is csak így van már értelme írni: egyébként, ha másra kíváncsi az utókor, előveszi majd az egykori napisajtót, statisztikákat, tanulmányokat, parlamenti naplókat és nem az oldott, higított, provinciális forrásokat...

Ne fedj meg, hogy ennyit mertem fecsegni. A két kérdésre kérem a válaszodat. Mindkettőre szükségem van. A kötetedet hálásan köszönöm, mindig kedves, becses emlék lesz számomra Tőled.

Szeretettel köszönt       Ádám

Ui. Először Tőled olvastam az irodalomban a sikár-

Egy kutatónknak nagyon nagy tervei vannak vele - a rizsnél, szőlőnél még a gombánál is nagyobb üzlet (piacképes!!) lenne. Nincs az a mennyiség, amit el ne bírnánk belőle adni. Ha érdekel (jó barátom) összejöhetnél vele - megérné...

x=eleve más a szántó, más a vontató traktor, bár az előbbit is lehet vontatásra használni, nem szabad, nem szokás.

Gépirat, kézzel írt javításokkal, betoldásokkal. -Keltezés nincs. Az emlegetett mű megjelenéséből következően 1955-ben küldhette a levélíró.

Ezen a napon történt december 13.

1903

Megalakult Debrecenben a Bethlen Gábor Kör, amely az 1920-as évektől a Turullal „szemben álló egyetemi hallgatók gyűjtőhelye” lett.

1915

Az első világháború keleti frontján osztrák–magyar és német csapatok elfoglalják Grodno erődjét

1937

A japán csapatok elfoglalják Nanjing (Nanking) kínai várost. Kezdetét veszi a hat hétig tartó mészárlás, amikor 25000 lakost ölnek meg

1941

Magyarország hadat üzen az Amerikai Egyesült Államoknak

1966

Az amerikai hadsereg megkezdi Hanoi bombázását

  •  
  • 1 / 2
  • >

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt 17 évben az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Beköszöntő

Tudományos előadások, konferenciák egész sora, tanulmányok, dokumentumkötetek és jól megírt monográfiák megjelenése is jelzi azt a kerek 100 évet, amely az első világháború befejezése, az őszirózsás forradalom kitörése, az Osztrák–Magyar Monarchia felbomlása és a történelmi Magyarország dezintegrációjának kezdete óta eltelt. Az évforduló kiváló lehetőséget biztosít arra, hogy a korszakkal foglalkozó történészek, levéltárosok az újonnan feltárt források tükrében ismét mérlegre tegyék 20. századi történelmünk e kiemelkedően fontos pillanatait. Eljátszhatnak azzal a gondolattal is, hogy vajon adódott-e olyan alkalom az egymást viharos gyorsasággal követő események során, amikor okosabb és előrelátóbb politikai döntésekkel meg lehetett volna akadályozni az ország szétesését, vagy legalábbis minimalizálni lehetett volna a területi veszteségeket.

Térségünk 20. századi történelmének tragikuma, hogy ami az egyik nép számára vereség, az a másik számára győzelem volt. Hiszen míg az első világháború végén bekövetkezett kárpát-medencei impériumváltásokat a magyarok szinte felmérhetetlen súlyú tragédiaként élték meg, addig a román, szlovák, szerb, horvát lakosság túlnyomó többsége kitörő örömmel reagált az eseményekre.

Ugyanez történt, csak éppen ellenkező előjellel 1938 és 1941 között, a magyar revíziós célkitűzések részleges sikerének éveiben. Ekkor a trianoni békeszerződés által elcsatolt területek egy része – a Felvidék déli sávja, Kárpátalja, Észak-Erdély és a Székelyföld, valamint a Délvidék nagyobbik fele – viszonylag rövid időre, néhány évre visszakerült Magyarországhoz. Ekkor a magyarok érezték úgy, hogy a sors igazságot tett velük, a nem magyar ajkúak pedig elkeseredéssel és csalódással fogadták a számukra kedvezőtlen történelmi fordulatot.

Az ArchívNet idei 4. számának tematikája: „Összeomlás és terület-visszacsatolás, 1918/1920 – 1938/1941”. Az első két dokumentumközlés a történeti Magyarország felbomlásának éveibe, a harmadik és a negyedik pedig a területi revíziók korába vezeti el az olvasót. Az utolsó írás már egy újabb, az 1945-ös évvel kezdődő időszakot jelzi.

Budapest, 2018. november 7.

A szerkesztők