Cseres Tibor levelezése I.

Levelek Cseres Tibornak (1950-1959)

A diktatúra szorításában

„Megbízzuk Cseres Tibort elvtársat egy kb. 8-10 ív terjedelmű ifjúsági regény megírásával. A regény témája röviden a következő: Egy község dolgozó parasztjai a kulák és [a] klerikális reakció befolyására nem mernek vállalkozni a termelőszövetkezet megalakítására. A Párt azonban nem akar meghátrálni az elkezdett munkában, és az ifjúságot kéri meg, hogy alapítson termelőcsoportot. Az ifjak vállalkoznak s egy esztendei nehéz munka és súlyos harcok árán virágzó gazdaságot létesítenek, az egykori elhanyagolt kulák és urasági földeken.”

3. 1956

 

a.

Cseres Tibor Koczogh Ákosnak

1956. február 13.

Nagyságos Uram,

gratuláló

porig aláztak. Ezt kellett megérnem, hogy így bánjon vélem? Reméltem pedig, hogy pellengérét díjnokságomnak megjegyzéstelenül hagyja elfutni az idő óceánjában. Ezzel engem pénztől ütöttek el Uram! Nagyobb pénztől! Tárgyra! Kiáltom magamnak lelkesítően. Elolvastam novelláid. Gondolkoztam rajtuk, aztán megint elolvastam őket. Attól tartok még mindig, hogy véleményem nem eléggé részletes, nem eléggé gyakorlatias. De személyesen lehetne csak egészen bőven és teljes haszonnal beszélni külön-külön darabról-darabra szállva.

Kezdem mindjárt a stílussal. Végestelen végig, mondatról mondatra tetszik: szép, ízes. S a novellák legtöbbje mégsem egészen teljes hatású. Ez egyrészt a szerkesztés miatt van így, másrészt a laza, vagyis ellazsált célratörés miatt. Példákat a felsorolásban próbálok hozni. Óvatos Kerekes: 7 lapnyi expozíció, 2 lap főcselekmény - micsoda aránytalanság! Addig, hogy a kulcsokat átadja a házmesternek, legfeljebb két lap lehet, a szerelők munkája viszont legalább 4, amelyben, ha egyáltalán érdekessé akarod tenni, valami olyan játék kell, ami okot ad azt hinnünk, hogy ezek csakugyan tolvajok - pedig csak a háziúr kóros félelmét ismerik fel és mókáznak. A poen megvan - véletlenül csakugyan elviszik a kalapácsot stb. Családtag: itt is 9 lap az előkészítés! Különben minden benne van, és jól van benne - de mivel a néni sorsáért nem folyik eléggé késhegyig menő küzdelem, ő maga nem dől be annyira, hogy a meredély szélén botorkáljon (amit csak a végén oldanánk fel) nem elég feszült. Vénasszony: jó. Már olvastam, akkor is tetszett. A fűtő: Majdnem jó. Az egészet Zsófi tudatán kell végigfuttatni! Csuli: több történet egybeszerkesztve, anélkül, hogy az elején exponálnád keményen, durván a disznóságot. A kapagép itt három sornál többet nem kaphat. A felszökkenő jólét egyébként jóízű etimológiája nem ide, máshová kívánkozik. Kitűnő félkész áru, de máshová kell tenni. Ennek a novellának három hőse van: Csuli, Kocsis és a halász - egyenrangúak. Persze a két ember a végén felmagasodik. Őszi nyírfa: Rettenetesen meglep, hogy a novella a vénasszony halálára szalad ki. Ez teljesen előkészítetlen. Emberség: kitűnő nyersanyag. Ehhez azonban még történet kell, mely nyomokban meg is van. Így: karcolat, portré. Karácsonyi lázadás: minden jó elem meg van benne. Első személyben a kis Mikin keresztül kell feszíteni, expresszív, szubjektív, fájdalmas naivsággal. Béna gyermekem: Nem elég feszült. A borzalmak egyáltalán nincsenek megírva. Az ilyenfajta szűkszavúság kiveszi a

Ezen a terjedelmen belül, néhol fájdalmasan bőbeszédűnek kell lenned!

Hitvány vasműves. Nem kell odaírni, hogy vázlat. Mert nem is vázlat, csak azért mert könnyűszerrel el lehet képzelni, hogy hogyan egészülhetne ki regénnyé ez az elbeszélés. Így, amint van, késznek érzem ezt. Sajnos egyedi esete a magyar történelmi elbeszélésnek. Talán mindössze János figuráját kívánnám egy kicsit tovább rajzoltatni még a későbbiek során, tehát a kolozsvári környezetben. Még egy szót a Béna gyermekemhez. Ezt nem szabad első személyben elmondani, itt rideg, tárgyilagos pontossággal kell adni az anya küzdelmét és borzalmát. Ezt is a feszültség miatt.

Ezeknek az írásoknak a sikere és a nagyobb sikere ugyanis a feszültségen és a még nagyobb feszültségen múlik. Ám akár hozzájuk se nyúlj, ezek így is jó, élvezetes írások. De nem izgalmasak. Amiket felböfögtem, azt mind a vélt izgalmasítás végett hánytorgattam.

Már megbocsáss! Kimeríthetetlen baráti üdvözlettel         Tiborod

Budapest, 1956. február 13.

 

Gépirat.

Ezen a napon történt március 30.

1912

Karl May német regényíró (*1842)

1945

Somogyszob községet elfoglalják a szovjet csapatok az második világháború után.

1954

Fuchs Jenő négyszeres olimpiai bajnok vívó (*1882)

1981

Ronald Reagan elleni gyilkossági kísérlet.

1988

Megalakul a mai Bibó István Szakkollégiumban a Fidesz.

  •  
  • 1 / 2
  • >

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt 15 évben az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Beköszöntő

Történelmi tapasztalat, hogy a háborúk és az idegen katonai megszállás következményeit szinte mindig az ártatlan polgári lakosság sínyli meg leginkább. Nem volt ez másként a korabeli Magyarország területén sem 1944–1945 fordulóján. A bevonuló Vörös Hadsereg egységei ugyanis a katonák által „egyénileg” elkövetett atrocitásokon túl – rablás, fosztogatás, a nők tömeges megerőszakolása – módszeresen fogdosták össze a magyar és német származású civileket, majd vitték őket meghatározatlan idejű, sokszor évekig tartó kényszermunkára a Szovjetunió területére.

Hosszú évtizedekig a szovjet tábor országaiban, így Magyarországon is tilos volt minderről a nyilvánosság előtt beszélni. Fiatal nemzedékek sora nőtt úgy fel, hogy szinte semmit nem tudott az ún. „málenkij robotról”, vagy pedig félrevezető, hamis információkat szerzett róla. A hazai történetírás is csak a rendszerváltozás környékén szabadult meg a rákényszerített ideológiai kötöttségektől, és az 1980-as évek végétől vált lehetővé a téma tudományos feltárása, tárgyilagos elemzése.

A magyar kormány a 2015. évet a Szovjetunióba hurcolt politikai foglyok és kényszermunkások emlékévévé, Gulág-emlékévnek nyilvánította, majd az emlékévet 2017. február 25-ig meghosszabbította. Ez alatt a több mint két év alatt számos megemlékezést, konferenciát, kiállítást, történelmi jellegű iskolai vetélkedőt rendeztek, emléktáblákat avattak, és új lendületet kapott a GULAG-, illetve a GUPVI-témakör magyarországi tudományos kutatása. Ennek köszönhetően állt össze az ArchívNet idei első, 2017/1. száma is, amelynek témája: „Hadifogság, Gulág, málenkij robot”. Írásaikban a szerzők ismertetik ez irányú kutatásaikat, új összefüggéseket tárnak fel, és mindeddig ismeretlen dokumentumok közlésével gazdagítják a szovjetunióbeli kényszermunkáról alkotott eddigi tudásunkat.

A szám megjelenését a Gulág Emlékbizottság támogatta. Ki kell emelnünk, hogy 2016 decemberében szintén a Gulág Emlékbizottság anyagi támogatásával újult meg a folyóirat külső megjelenése és honlapjának motorja, amelynek eredményeként korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb felület várja olvasóinkat.

Budapest, 2017. február 15.

A szerkesztők