Hibaüzenet

  • Notice: Undefined offset: 1 custom_mod_pane_custom_pane_render() függvényben (/data/webcontent/archivnet/www/sites/all/modules/wideworld/custom_mod/custom_mod.module 229 sor).
  • Notice: Undefined offset: 1 custom_mod_pane_custom_pane_render() függvényben (/data/webcontent/archivnet/www/sites/all/modules/wideworld/custom_mod/custom_mod.module 229 sor).
Cseres Tibor levelezése I.

Levelek Cseres Tibornak (1950-1959)

A diktatúra szorításában

„Megbízzuk Cseres Tibort elvtársat egy kb. 8-10 ív terjedelmű ifjúsági regény megírásával. A regény témája röviden a következő: Egy község dolgozó parasztjai a kulák és [a] klerikális reakció befolyására nem mernek vállalkozni a termelőszövetkezet megalakítására. A Párt azonban nem akar meghátrálni az elkezdett munkában, és az ifjúságot kéri meg, hogy alapítson termelőcsoportot. Az ifjak vállalkoznak s egy esztendei nehéz munka és súlyos harcok árán virágzó gazdaságot létesítenek, az egykori elhanyagolt kulák és urasági földeken.”

d.

Koczogh Ákos Cseres Tibornak

1958. január 22.

 

Kedves Tibor, kedves Nóri!

Nem konvencionális illemből válaszolunk mi sem, s ezért külön elnézést kérek, hogy én kezdem a címzett helyett, de nem lehet ezt a levelet válasz nélkül hagyni. A barátság alsó foka a másokért való élet, felső: a mások helyett való élet. Nagyon jól esik a törődésetek, s hogy ilyen részletekbe menően foglalkoztok napjainkkal. Az ötlet jó, meg fogom valósítani. De, ugye nem haragusztok, ha már csak harmadik helyen? Két másik regény van ugyanis soron. Az egyikből megvan jó harmada, mintegy 100 lap, a másik ugyancsak akkora terjedelemben, de ezt is terveztem háromszorosára. Amin most dolgozom: a modern nő sorsa 44-től, mondjuk 50-ig, lényegében

Képtelen vagyok megítélni, hogy jó-e vagy sem. Érdekes, izgalmas, fordulatos, de, ha meglesz, olvasható formában, nagyon kell majd józan szem is hozzá. Napi átlagom: 6-8 gépelt oldal, nem akarom jobban siettetni. Így hát még kell egy hónap s valamennyi s kézzel írottak legépeléséhez is. Persze: szigorúan felnőtteknek.

Úgy hírlik, hogy a napokban kineveznek a Ref. Kollégium könyvtárához. Ez megnehezíti a munkát, de más szempontból viszont szükséges. Nem adtuk fel a pesti reményeinket, de így télvíz idején...

Még azt sem tudom, hogy most e hónapban feljutok-e néhány napra. Mindenesetre: nem óhajtok, mint elaggott könyvtáros sírba szállni, még a csodálatos kollégium falai közül sem. Szeretném, ha rendbe lenne a munkakönyvem, s főleg szeretnék valami értelmes munkával előállni. S valahogy a tudománnyal úgy vagyok, hogy inkább rólunk írjanak, mint én másokról. Hosszú évek alatt felgyűlt egy sereg mondanivaló, ezt el kell mondani végre. Ha végleges állást vállalnék, azt is csak irodalmi „berkekben" tenném, mondjuk kiadónál, vagy pedig olyasféle szerkesztőit, mint volt a Téd, Tiborka. A lakás-kérdés nehéznek ígérkezik, de talán azt is meg tudjuk oldani. Eladva mindent, valamilyen öröklakás lenne jó, bár az újságokból csillagászati árak riasztgatnak. (Kétszázezren alul nem is hirdetnek. Ennyit viszont nem tudunk összeszedni, hacsak valamilyen horribilis összegű honorárium nem kecsegtet, már pedig: nem.)

Nehéz a kertész élete. (Erről jut eszembe, hogy legfrissebb könyvünket, Panait Istrati:

forrón ajánlom. A Balkán francia eszközökkel.) Ha már itt tartunk: nagyon megszerettem Érdemes elővenni, különösebben újabb verseit. S valami egészen tiszta, egészséges levegője van a Latin-Amerikai költőknek, kár, hogy gyenge fordításokban. A Dél keresztje kötetre gondolok. Gonzáles, Martinez, Gabriela Mistral.

A Film Színház Muzsika apró, de tisztességes

olvastuk. Jó, ilyenre szükség van, sokan látják, hatása van. Az is hirdetik már, várjuk nagyon! Na, én be is fejezem, mert éppen túl vagyok a mai pensumon s nehezen megy a gépelés. De nem akartam egy percig sem halogatni.

Sok kézcsók, ölelés:     Ákos

Ui. Ne haragudjatok, hogy annyit fecsegtem magamról, de majdnem úgy állok az úr színe előtt, mint a pályát választó kamasz vagy ifjú, s a mesterlegény, aki a mestermunkát készíti, s várom, hogy eldőljön: alkalmas vagyok-e az írásra. Egy élet sorsfordulója ez s vigyázni kell, nehogy elhibázzam. Ugye megértitek!?

Debrecen, 1958. január 22.

Gépirat. - A levél második részét Koczogh Ákos felesége írta Cseresné Ülkei Nórának, s ez nem kapcsolódik szorosan tárgyunkhoz, így nem közöljük.


 

 

 

Ezen a napon történt március 27.

1918

Besszarábia csatlakozik Romániához.

1921

IV. Károly magyar király első visszatérési kísérlete.

1934

Csurka István Kossuth-díjas magyar író, drámaíró, politikus (MIÉP) (†2012)

1936

Milan Hodža csehszlovák miniszterelnök megbeszéléseket folytat a Hlinka-féle Szlovák Néppárt képviselőivel a párt kormányba lépéséről, de...Tovább

1968

Jurij Gagarin szovjet repülőtiszt, az első űrhajós (*1934)

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt 15 évben az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Beköszöntő

Történelmi tapasztalat, hogy a háborúk és az idegen katonai megszállás következményeit szinte mindig az ártatlan polgári lakosság sínyli meg leginkább. Nem volt ez másként a korabeli Magyarország területén sem 1944–1945 fordulóján. A bevonuló Vörös Hadsereg egységei ugyanis a katonák által „egyénileg” elkövetett atrocitásokon túl – rablás, fosztogatás, a nők tömeges megerőszakolása – módszeresen fogdosták össze a magyar és német származású civileket, majd vitték őket meghatározatlan idejű, sokszor évekig tartó kényszermunkára a Szovjetunió területére.

Hosszú évtizedekig a szovjet tábor országaiban, így Magyarországon is tilos volt minderről a nyilvánosság előtt beszélni. Fiatal nemzedékek sora nőtt úgy fel, hogy szinte semmit nem tudott az ún. „málenkij robotról”, vagy pedig félrevezető, hamis információkat szerzett róla. A hazai történetírás is csak a rendszerváltozás környékén szabadult meg a rákényszerített ideológiai kötöttségektől, és az 1980-as évek végétől vált lehetővé a téma tudományos feltárása, tárgyilagos elemzése.

A magyar kormány a 2015. évet a Szovjetunióba hurcolt politikai foglyok és kényszermunkások emlékévévé, Gulág-emlékévnek nyilvánította, majd az emlékévet 2017. február 25-ig meghosszabbította. Ez alatt a több mint két év alatt számos megemlékezést, konferenciát, kiállítást, történelmi jellegű iskolai vetélkedőt rendeztek, emléktáblákat avattak, és új lendületet kapott a GULAG-, illetve a GUPVI-témakör magyarországi tudományos kutatása. Ennek köszönhetően állt össze az ArchívNet idei első, 2017/1. száma is, amelynek témája: „Hadifogság, Gulág, málenkij robot”. Írásaikban a szerzők ismertetik ez irányú kutatásaikat, új összefüggéseket tárnak fel, és mindeddig ismeretlen dokumentumok közlésével gazdagítják a szovjetunióbeli kényszermunkáról alkotott eddigi tudásunkat.

A szám megjelenését a Gulág Emlékbizottság támogatta. Ki kell emelnünk, hogy 2016 decemberében szintén a Gulág Emlékbizottság anyagi támogatásával újult meg a folyóirat külső megjelenése és honlapjának motorja, amelynek eredményeként korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb felület várja olvasóinkat.

Budapest, 2017. február 15.

A szerkesztők