Hibaüzenet

  • Notice: Undefined offset: 1 custom_mod_pane_custom_pane_render() függvényben (/data/webcontent/archivnet/www/sites/all/modules/wideworld/custom_mod/custom_mod.module 229 sor).
  • Notice: Undefined offset: 1 custom_mod_pane_custom_pane_render() függvényben (/data/webcontent/archivnet/www/sites/all/modules/wideworld/custom_mod/custom_mod.module 229 sor).
Cseres Tibor levelezése I.

Levelek Cseres Tibornak (1950-1959)

A diktatúra szorításában

„Megbízzuk Cseres Tibort elvtársat egy kb. 8-10 ív terjedelmű ifjúsági regény megírásával. A regény témája röviden a következő: Egy község dolgozó parasztjai a kulák és [a] klerikális reakció befolyására nem mernek vállalkozni a termelőszövetkezet megalakítására. A Párt azonban nem akar meghátrálni az elkezdett munkában, és az ifjúságot kéri meg, hogy alapítson termelőcsoportot. Az ifjak vállalkoznak s egy esztendei nehéz munka és súlyos harcok árán virágzó gazdaságot létesítenek, az egykori elhanyagolt kulák és urasági földeken.”

c.

Kőbányai György Cseres Tibornak

1952. március 10.

 

Lapodat megkaptam, s igazán nagyon örültem neki. Azért válaszolok csak pár nap késéssel, mert szerettem volna, ha írásodat mindnyájan olvassuk, így

is, ki a napokban jött haza szabadságról. mindnyájan örömmel olvastuk, értékes írásnak tartja a dramaturgia. Nagyon sok, hasznos, jó anyagot tartalmaz. Friss, üde, életteljes. Alapötlete kitűnő, mai életünkkel foglalkozó új vígjátékra ad alkalmat. Hibái talán abból erednek, hogy nem tisztáztad eléggé a szereplők jellemét, akaratát, az egész vígjáték irányát, hogy hova is üssön. Ezért indulnak meg a szálak, amik elszakadnak (pl. Anna tsz. szereplése, Ádám viselkedése), ezért hatnak sokszor kuszának a fordulatok (Pista szereplése a Messiás-ügy, stb.) De ezekről - ki, mit akar és miért - legutóbbi találkozásunkkor beszélgettünk. Ha ezek a kérdések tisztázódtak, úgy könnyen megtalálhatjuk a mese egyenes irányú, célratörő vonalát.

Miről is szóljon a film, kinek a hibáján nevessünk, izguljunk úgy, hogy a megszeretett hős hibájának leküzdése sikerüljön? Gondolom ez a főhős, a vígjáték céltáblája, Jani lenne. Egy olyan újgazda, aki sokat szenvedett cseléd volt, az államtól földet kapott, szorgalmával, megfeszített munkájával felvirágoztatta kis gazdaságát s most egyszerre a jólétben elfelejti, hogy tulajdonképpen kitől is kapta a földet, kinek is köszönheti gazdagságát. Aki elfelejti a múltat, olyan adós, aki elfelejti a tartozását. Egy ilyen alakot ki lehet figurázni, vígjátékunk hőse lehet. A darab feladata, hogy ezt a derék embert (típus ez) megnevelje.

Jani menyegzőre készül. Most hagyná maga mögött az utolsó kilométerkőt, ami a régi életétől végleg elválasztaná, egy új állomás felé halad, mely egy egészen új világot nyitna előtte. (Az új világ alatt természetesen nem azt a világot értem, amit építünk - henye fogalmazás csak - hanem a Jani előtt új, vagyis nagyon is régi, a kulákság világa.) De ezt a „rövid kis utat" már nem teheti meg: egy új társadalom, államunk állja útját: nem a szülők akaratába-nemakaratába ütközik, sokkal másabb, keményebb falba veri a fejét. A menyegző készülődésébe robban be az esemény: Anna otthagyja a házat. (Ugyanazon indítóokok miatt, mint a novellában, de egy konkrét esemény kapcsán, ami szoros összefüggésben kell, hogy legyen a készülő menyegzővel.) Anna tszcs-be megy, ahol szerelme van, várja, vagy éppen érkezett, mint DISZ-titkár, szóval egy régebbi idő óta érő szerelem: Kerekes Pista. Így Annán keresztül be tudjuk a

kapcsolni a főcselekménybe: szerves részévé válhat az eseményeknek. A mostani változatban keveset tudunk a tszcs-ről, csak annyit, hogy Anna odamenekül, s az első nap többet dolgozik, mint a többi lány. Annusnak nincs kapcsolata a szövetkezettel - csak illusztráljuk, hogy ott van - a szövetkezet nem hat kellő erővel a főcselekményre. A javasolt módon a tszcs életteljes képét tudnánk adni, ugyanis részévé válik egy eseménynek, cselekedhet, aktív szerepe lenne a drámának. Az egyik dramaturg nagyon jó ötletet vetett fel: Annus a szövetkezetben megtalálja a boldogságát Pistában, esküvőre (vagy menyegzőre) készülnek, s így meghívják - Pista Janit, ki régi jó barátja, Annus a nővérét - a nagy lagzira. Annus esküvőjén - a szövetkezetben - találják meg aztán egymást hőseink, Jani és Mari, itt lépnek a helyes útra. Két nővér két úton indult el, s Annus találta meg előbb a boldogságot. Na, de ez a vége lenne, a fordulatos történet megoldása. De addig hősünknek, Janinak, kemény iskolát kell megjárnia.

Annus elment hazulról, esküvő előtt állunk, hirtelen előáll a „munkaerőhiány", vagyis Annus távozása valamilyen soron következő eseményt - munka stb. - váratlanul felborított. Ki végzi most ezt el? Jani nincs otthon, a városba ment valamiért, stb. (ez csak vak szöveg), szóval Jani tudta nélkül. Tőréné elhozza Jani régi barátját, Kerekes Janit béresnek. Micsoda szituációra ad alkalmat ez a találkozás!? Régi gyerekkori pajtás, mint parancsoló gazda?! Ez nem lehet. Jani ezt nem vállalhatja. (Az első „fejjel a falnak menés").

Ami fontos: a mai élet emelte akadályokba ütközik Jani. Olyan konkrét eseményekbe, amik megrázzák. Nem egyszerűen úgy - ahogy a mostani novellában van -, hogy Ádám kijelenti: ha nem lépsz be, akkor kulák leszel, s csak ebből a kijelentéséből támadnak a bonyodalmak. Különben Ádám ettől, a kijelentése után el is tűnik a novellából, csak funkciójában szerepel tovább. Fontos, hogy hősünk sorsát kövessük - a többi szálak, alakok, tőle induljanak, vagy hozzá fussanak. Így van az, hogy a novellád sok, bőséges anyaga önmagában jó, de mert nem tisztázott a főhős személye, akarata, kuszának, zavarosnak hat. Úgy érzi az ember, minek ez a sok huzavona, hisz egyszerűbben is megoldódhatna ez a házassági probléma. Pedig külön-külön minden ok elég erős ahhoz, hogy a házasságot zavarja. Pl. Mari babonás, zavarja a Messiás-história. De máshelyütt látjuk, hogy Mari szívesen belép a tszcs-be, anyja ellen harcol, annyira szereti Jánost és annyira - ha szabad ezt így mondani - pozitív, hogy tudja, mi a helyes út. Itt már megzavar a különben helyes „ok": Tőréné mesterkedései. Mari személye ugyanis nincs tisztázva. Viszonya a tszcs-hez, Janihoz stb.

De így, hogy kész tény elé állítjuk a nézőt, olyan helyzetben mutatjuk be Janit - a menyegzőbe csapott menykő után -, melyből megismeri pontos jellemét, tudja akaratát, problémáját - sokkal könnyebben lehet már Mari és a többi szereplő arcát, cselekvéseit megtalálni. Jani köré kell csoportosítani a meseanyagot, a szereplőket.

Míg ezek a „falnak menések" történnek - humorosak ,tele vidámsággal, de megrázóak (Janit rázzák meg) - addig Annusék ügye révbe érkezik, a tszcs-ben menyegzőre készülnek. Ez már az út utolsó szakasza. Itt Piros ángyóék - a kulákság - mindent megtesz, hogy a föld ne kerüljön a tszcs-be. De a tszcs is cselekszik - valóra váltotta Annus boldogságát - de ezenkívül is: erősebben, mint az ellenség: Jani útját segíti. Jani botladozásai nem légüres térben történnek, ez a társadalom egyengeti az útját.

Körülbelül így képzeljük el ennek a kitűnő és gazdag anyagnak a feldolgozását. Levelem végére érve egy kis pesti beszámoló. Írod, hogy jól érzed magad, de az a baj, hogy hűvösek az idők. Hát még itt! Csodálatos - szép tavaszi napokkal búcsúzott a február. Aztán téllel, faggyal köszöntött a március. Tíz fok hideget is mértek, komiszabb idők jártak, mint decemberben. Most már szépen süt, de azért mégis hideg van. Sajnálhatod, hogy nem vettél részt a költői vitán az Írószövetségben. Roppant izgalmas volt és az „egekig csaptak a szenvedélyek". Képzelheted, egy éjszaka nem is volt elég a vitára, két szerdai napra volt szükség. A Csillag márciusi száma hozza

referátumát. Meg tudod ott kint szerezni? Ha nem, elküldöm.

Szűkszavú, pársoros lapod után nagyon várom hosszú, részletes baráti beszámolódat.

Baráti üdvözlettel: Kőbányai György [dramaturg]

Budapest, 1952. március 10.

Gépirat, a Magyar Filmgyártó Állami Vállalat céges levélpapírján. - A Kőbányai által vázolt propagandafilm szerencsére nem készült el.

Ezen a napon történt augusztus 17.

1932

Az első magyarországi villamosított vasútvonal átadása. A Budapest-Hegyeshalom útvonalon a Kandó-féle villanymozdony közlekedik.

1977

A budapesti Népligetben megnyitották a Planetáriumot.

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt 17 évben az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Beköszöntő

Stefan Zweig osztrák író szerint az első világháború előtti időszak a biztonság aranykora volt, ahol senki sem tartott háborúktól, forradalmaktól, erőszakos változásoktól. „Az ész korszakában képtelenségnek tűnt minden radikalizmus, minden erőszak” – írta visszaemlékezéseiben. Bár ez kétségtelenül idealizáló és utólagosan visszavetített kép, mégis kijelenthetjük: az első világháború brutalitásai nyomán bizonyosodott be leginkább, mennyire utópisztikus elképzelés volt, hogy a modernség előrehaladása az erőszak visszaszorulását eredményezi. A mérhetetlen rombolás, pusztítás mellett a totálissá vált első világháború egyik legsúlyosabb következménye ugyanis az emberi élet értékének elképesztő leértékelődése volt. A háborús erőszak-tapasztalat hozzájárult a gátlások leépüléséhez, a mindennapi életben tapasztalható erőszak terjedéséhez, továbbá a politikai kultúra militarizálásához. A háborús, illetve tágabb értelemben a politikai erőszak kérdése ennek ellenére hosszú ideig a történettudomány perifériáján helyezkedett el, és csak az utóbbi évtizedek kutatásai irányították rá a figyelmet.

1918 után Közép- és Kelet-Európában egymással rivalizáló szélsőségek léptek színre, forradalmak és ellenforradalmak váltották egymást. Magyarországon 1919. március 21-étől néhány hónapig az ún. vörösterror, majd a Tanácsköztársaság leverését követően a fehérterror tombolt. Közben az ország nagy részét idegen csapatok szállták meg; a román hadsereg egy időre Budapestet is elfoglalta, és egész Győrig nyomult előre.

A második világháború az elsőt is jócskán felülmúlta a pusztítás mértékét és brutalitását illetően. Civilek ellen elkövetett tömeggyilkosságok, egész népcsoportok elüldözésére vagy kiirtására irányuló törekvések, valamint a hatmillió európai, zsidó származású áldozatot követelő holokauszt fémjelzik e tragikus történelmi időszakot. A Magyarországon 1944. október 16-án hatalomra került Szálasi Ferenc nyilaskeresztes rémuralma állami szintre emelte a terrorizmust, a rablást, kínzást, erőszakot, az extrém kegyetlenséget.

A német megszállást és a nyilas terrort néhány év elteltével újabb totális diktatúra követte Magyarországon. A Vörös Hadsereg támogatásával hatalomra került Rákosi-rendszer elsősorban az államvédelmi hatóság segítségével tartotta állandó rettegésben a társadalmat. Ideológiai megfontolásokból tömegesen vetettek ártatlan személyeket börtönbe, a koncepciós perekben halálra ítéltek száma pedig meghaladta a százat.

Az ArchívNet idei 1–2. összevont számának fő témája: „Politikai erőszak a 20. századi magyar történelemben”. Elsősorban azt vizsgáljuk, hogy az elmúlt évszázad magyar történelmének különböző korszakaiban miként és milyen formában nyilvánult meg a politikai erőszak, milyen erőszak-tapasztalatokról tanúskodnak a fennmaradt levéltári iratok. „Technikai” okok miatt az összeállítást két önálló részre kellett bontanunk. Így az első öt írást tartalmazó 1-es szám 2018. április 6-án, míg a 2-es szám 2018. április 27-én jelenik meg.

Budapest, 2018. április 6.
A szerkesztők