Cseres Tibor levelezése I.

Levelek Cseres Tibornak (1950-1959)

A diktatúra szorításában

„Megbízzuk Cseres Tibort elvtársat egy kb. 8-10 ív terjedelmű ifjúsági regény megírásával. A regény témája röviden a következő: Egy község dolgozó parasztjai a kulák és [a] klerikális reakció befolyására nem mernek vállalkozni a termelőszövetkezet megalakítására. A Párt azonban nem akar meghátrálni az elkezdett munkában, és az ifjúságot kéri meg, hogy alapítson termelőcsoportot. Az ifjak vállalkoznak s egy esztendei nehéz munka és súlyos harcok árán virágzó gazdaságot létesítenek, az egykori elhanyagolt kulák és urasági földeken.”

k.

Toma Ádám Cseres Tibornak

1955.

Kedves Tibor!

Igazán kedves meglepetés ért, hogy ma a postás

Sovány hízelgés számomra, mégis hadd mondjam meg, azon nyomban marokra fogtam és nekiláttam. Most éppen a könnyeiig jutottam. Közben egy-két apróságot elintéztem, és ha ezt a levelet megírom, folytatom, és még ma elolvasom az egészet. Miért írok egyáltalán? S akkor is ilyen hamar? Mert úgy látni, a jövőben a rendszeresen dolgozhatom: egy cikkemet újfent elfogadták s egy másikra meg fölkértek: az az ötletem támadt, hogy ha addig mással nem tervezték, holnap bemegyek, fölajánlkozom, hogy a magam módján ismertetőt írjak a Te kötetedről. Persze, mondhatod: hogy kerül a csizma az asztalra? Trágyarevű volt szerkesztője miként mer beleártózkodni a

Nos, már annyit látok a kötetből, hogy a hiányoknál kezdjem (lehet, hogy csak én vagyok mafla? Lehet...), az egyik elbeszélésből nem értek valamit. Az Emberek próbája címűből. Nem értem, hogy a 123. oldalon hogyan, miért kerül -

- hirtelenjében elő ama bizonyos traktoros, aki megkeresztelte Szondát? Most egyébként is nem traktoron (nem talajművelő traktoron van), hanem vontatón jött!? Apróság, de mivel épp ezen az oldalon van, hadd jegyezzem meg: nem értem, Cseres, aki olyan szépen tud magyarul, hogyan töri meg, hogyan képes olyan mellérendelő szóösszetételeket leírni, mint a (123. old. alulról a negyedik sor) „vontatólárma"!? Ilyen szó nincs a mi nyelvünkben. Még kefében is kijavítottam volna, így ... az égre durrogó vontató lármája is átcsap...

Szóval, kérlek, ha elfogadja

az ajánlkozásomat és írok ismertetőt kötetedről, (ha nem tartja fönn magának?) addigra írd meg, magyarázd is meg, amit nem értek. Bár eddig sem volt sok közös dolgunk, mégis kíváncsian olvastam volna, ha néhány sort olvashatok felőled abban a levélben, amit a kis pakkhoz nem tettél. Én azonban, ha Te tartózkodtál is nekem írni, most rákényszerítelek: ismét egy kéziratot küldök: kérlek, fusd át és igazán őszintén írd meg néhány sorban a véleményedet. Nagy segítség volna a számomra, mert merészeltem tervelni, hogy az előzőleg szándékozott riportkötet helyett (amire már műfajánál fogva sem járnak jó szelek, hiszen a riportnak konkrétnak, tényeket ismertetőnek kell lenni!) belevágok egy elbeszéléskötetbe. Az elsők közül küldöm a legfrissebbet: több példányom ebből nincs is. Valamennyi „Balatoni elbeszélések" címmel, balatoni tárgyú lenne, a régi és a közeli múltból s főként a mából. Gondolom, ha ennek a nagy nemzeti pocsolyánknak festője is került, s a festőt jól szolgálta a téma, lehetne talán írója is, hacsak magamfajta kezdő süvölvény is, aki elég sok esztendőt eleresztett, marhaságokkal kínlódván. Szerkezetében, megkonstruálási elvében az első tetszett eddig a legjobban: a nemes izgalom úgy magával ragadott, hogy utána még egyszer el kellett olvasnom: olyan gyorsan faltam akaratlanul is, hogy egyes összefüggéseket ellenőriznem kellett, nem ejtettél-e lapszust. Nem. Én bizony az ilyen tömör, magvas, drámai, dinamikus novellát tartom, érzem a korszerű novellaírás járható útjának. Magam is igyekszem ekkora terjedelembe sűríteni az én egyelőre csak szándékolt írásaimat. „Annyi új" nálam lesz, hogy nem csak proletárokról és parasztokról fogok írni, de ami hiányzik: kispolgárokról és főleg nagypolgárokról is, meg arról, hogy mit csinál, hogyan él, vélekedik ma a volt dzsentri, a nem értelmiségi volt középosztály, akikről nem ír senki. (Amit Örkény legutóbb az Irodalmi Újságban vagy talán a az képtelenség, olyan nincs a valóságban, merő kitalálás!) se, Sarkadi se nyúl az általam említett osztálybeliekhez és rétegbeliekhez. Nem, mert hitelesen nem ismerik. Szerintem pedig mindenképpen le kell leplezni azokat a nagypolgárivadékokat, akik ma inkább „persona gráták" a közéletben, a pártban, mint a régi becsületes kispolgárok és értelmiségiek, - s merem mondani, hogy igazi dolgozó parasztok meg prolik!!!!!!!!! - fiai, lányai. Mint bennszülött, ennyivel tartozunk az igazságnak, a forradalomnak, a nemzetnek, a magyar népnek is! Ez nem nacionalizmus, nem narodnyikság, ez a józan ész parancsa: csak ahhoz adjon invenciót és tehetséget a jó ég, hogy ezt diplomatikusan, politikusan, ideológiailag becsületesen és maradandóan kifejezhessük.

Ha már ennyit fecsegtem, hadd toldjam még meg. Sajnos nem ismered a feleségemet. Csak azért mert: Ötholdas fejér megyei paraszt lánya (szívből és tudatosan vettem el, ilyentől akartam, akarok utódokat). Nos, ő is, az egész retyerutyája is igen fogékony, a régi világban is olvastak. A parasztpárt helyi elnöke volt az apósom, az ő bátyja meg, mint földosztó paraszt 1918 után emigrációba kényszerült, megvan ma is. Szóval, nem véletlen, hogy ők valamennyien ezt mondják: Hagyjatok már bennünket a paraszti témákkal. Kérjük! Minket az érdekel: mit csinálnak mások, mert ismerjük a parasztot, az életformát is, régen is, ma is. Az érdekelne, hogyha kimászunk belőle: mi lesz, mint igenis kispolgárokkal vagy értelmiségiekkel? (Parasztok, prolik nem akarnak lenni!)

Bármily dadogva, vázlatosan mondom is ezt, nagy intelem. Nem járható a Sarkadi által keresett móriczi út felelevenítése. Amit abból, a kapitalista viszonyok között ábrázolva a parasztságot, ki lehetett hozni, azt ő kibányászta és művészi formában meghagyta nekünk. A Veres Péter szociográfiai, nagyon kevés regényi elemet, módszert mutató ábrázolása sem követhető. Stilizáltan kell írni mindenről: a művészet sohasem a fotografálás volt az irodalomban, sohasem lesz az. Olyan sorsara jut Péter, mint

A múltról is csak így van már értelme írni: egyébként, ha másra kíváncsi az utókor, előveszi majd az egykori napisajtót, statisztikákat, tanulmányokat, parlamenti naplókat és nem az oldott, higított, provinciális forrásokat...

Ne fedj meg, hogy ennyit mertem fecsegni. A két kérdésre kérem a válaszodat. Mindkettőre szükségem van. A kötetedet hálásan köszönöm, mindig kedves, becses emlék lesz számomra Tőled.

Szeretettel köszönt       Ádám

Ui. Először Tőled olvastam az irodalomban a sikár-

Egy kutatónknak nagyon nagy tervei vannak vele - a rizsnél, szőlőnél még a gombánál is nagyobb üzlet (piacképes!!) lenne. Nincs az a mennyiség, amit el ne bírnánk belőle adni. Ha érdekel (jó barátom) összejöhetnél vele - megérné...

x=eleve más a szántó, más a vontató traktor, bár az előbbit is lehet vontatásra használni, nem szabad, nem szokás.

Gépirat, kézzel írt javításokkal, betoldásokkal. -Keltezés nincs. Az emlegetett mű megjelenéséből következően 1955-ben küldhette a levélíró.

Ezen a napon történt március 28.

1977

Népszínház név alatt összevonják az Állami Déryné Színházat és a Huszonötödik Színházat.Tovább

1979

Az egyesült államokbeli Three Mile Island-i atomerőmű hűtőrendszere meghibásodik. A baleset a környezet nukleáris szennyeződéséhez vezet...Tovább

1985

Marc Chagall orosz zsidó származású, francia szürrealista festőművész (*1887)Tovább

  • <
  • 2 / 2
  •  

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.

Beköszöntő

Tisztelt Olvasók!

Örömmel adunk hírt róla, hogy megjelent az ArchívNet idei első száma, amelyben négy forrásismertetés olvasható. Ezek közül kettő magyar és ukrán emigránsok hidegháború alatti történetével foglalkozik egymástól nagyon eltérő látószögekből. A következő két forrásismertetés közül az egyik társadalmi önszerveződést ismertet kapcsolódó dokumentumokkal, míg a másik folytatja egy iratanyag oroszországi összeállítása, Magyarországra szállítása hátterének a bemutatását.

Az időrendet tekintve kívánkozik az első helyre Völgyesi Zoltán (főlevéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára) helytörténeti szempontból is értékes ismertetése, amely a gróf Károlyi Lászlóné Apponyi Franciska által alapított és elnökölt Virágegylet történetét mutatja be levéltári források segítségével 1936-ig. A Fótról az 1920-as években Zebegénybe költöző nemesasszony új lakhelyén sem hagyott fel a már korábban is végzett szociális tevékenyégével: a Dunakanyarban többek között egy gyermeksegítő-nevelő egyletet hozott létre, amelynek egyben fő finanszírozója volt. Hogy a szervezet saját bevétellel is rendelkezzen, Apponyi Franciska a településen turistaszállásokat is létrehozott – ezzel pedig hozzájárult ahhoz, hogy Zebegényt még több turista keresse fel az 1930-as években.

Retrospektív módon mutatja be Máthé Áron (elnökhelyettes, Nemzeti Emlékezet Bizottsága), hogy a vitatott megítélésű, szovjetellenes ukrán emigrációt miként próbálta saját céljaira felhasználni az Egyesült Államok hírszerzése – amely folyamatban egy magyar emigránsnak, Aradi Zsoltnak is volt feladata. Az eseménysort egy később papírra vetett, titkosítás alól feloldott összefoglaló alapján tárja az olvasók elé. A kidolgozott akcióról a szovjet félnek is volt tudomása – erről pedig a szovjeteknek kémkedő „Cambridge-i ötök” legismertebb tagja, az angol Kim Philby számolt be defektálása után visszaemlékezésében.

Németh László Imre (nyugalmazott lelkész, pápai prelátus) az olaszországi magyar emigráció pillanatnyi helyzetéről készült összefoglalót prezentálja. Ez a „pillanatnyi helyzet” az 1953-as év, amikor báró Apor Gábor, korábbi szentszéki követ, ekkoriban a Magyar Nemzeti Bizottmány római irodájának a vezetője egy kérésre összeírta, hogy milyen helyzetben éli mindennapjait az olaszországi magyar emigráció az egyetemi tanároktól a trieszti menekülttábor lakóin át a sportolókig. Az egykori diplomata összefoglalójában nemcsak a mikroszintű, helyi ügyek kerülnek elő, hanem a nagypolitikai események is, így például Mindszenty József esztergomi érsek ügye, annak megítélése, valamint a magyarországi kommunista propaganda itáliai hatásai.

Idei első számunkban közöljük Seres Attila (tudományos főmunkatárs, VERITAS Történetkutató Intézet és Levéltár) előző lapszámban megjelent forrásismertetésének a második részét. A szerző további dokumentumok ismertetésével mutatja be, hogy harminc évvel ezelőtt milyen módon kerültek Magyarországra Oroszországból a néhai miniszterelnökre, Bethlen Istvánra vonatkozó iratok. A szerző mindezek mellett – az iratok ismeretében – Bethlen szovjetunióbeli fogságával kapcsolatban is közöl új infromációkat.

Az idei első számunkban publikáló szerzőinknek köszönjük a kéziratokat, felhívjuk egyben leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet következő évi számaiba továbbra is várjuk a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.

Budapest, 2024. március 13.
Miklós Dániel
főszerkesztő