Magyar Tájékoztató Könyvtár Genfben (1943–1948)

1943-ban magyar kultuszkormányzat svájci székhellyel egy tájékoztató jellegű, a nemzetközi társadalmi és politikai életben is kiemelt szerepet játszó könyvtár felállítását határozta el. A háború után úgy tűnt, hogy munkája kibővül, hiszen a magyar kultuszminisztérium fokozatos kiépítése és fejlesztése mellett döntött. 1948 márciusától azonban a könyvtár kénytelen volt szüneteltetni munkáját, majd októberben kulturpolitikai és az államháztartás gazdasági szempontjait tekintetbe vevő megfontolásokból a kultusztárca vezetője rendeletileg is felszámolta a fontos missziót betöltő intézményt.


A Svájci Magyar Nemzeti Bizottság genfi szervezetének jelentése a könyvtárról.
1946. április 8.

Dr. Keresztury Dezső
Vallás- és közoktatásügyi miniszter úrnak
Budapest

Mélyen tisztelt Miniszter Úr,

A genfi Magyar Könyvtár ügyében bátorkodunk Önhöz fordulni.
Tudva lévő, hogy 1943 végén a kultuszminisztérium Genfben mintegy ezer kötetet tartalmazó, ún. tájékoztató könyvtárt rendezett be, amely az azóta megszűnt Magyar Házban nyert elhelyezést.

Bár vannak a könyvek között értékes szépirodalmi művek, közgazdasági és statisztikai kötetek stb., a könyvek nagy része használhatatlan. A könyvtárnak állítólag 60-70 ezer svájci frank összegű alap állott rendelkezésre, amelyből - tudomásunk szerint - pillanatnyilag 5-6 ezer frank van meg. Hatvan használható kötetet véve alapul: egy-egy kötet Genfben való tartása ezer frankba került! Ehhez a rendkívüli nagyarányú vagyoncsökkenéshez persze hozzájárult az a körülmény, hogy a kultuszminiszteri ösztöndíjjal 1943-ban Genfbe került Ifcsics Miklós, valamint a könyvtár vezetésével megbízott dr. Baross-Drucker György [...] kezelését a könyvtáralapból fedezték.

1944. március 19 után, a Magyar Ház bezárásakor, a könyvtár állománya a genfi magyar konzulátus pincéjébe került. Onnan 1945 elején a Hungária Genfi Magyar Diákegyesület kezdeményezésére a Route Malagnou 8. sz[ám] alatti lakásba szállíttattak át a könyvek. Ennek a lakásnak egy helyisége a könyvtárszoba, egy másik szobájában - egészen a legutóbbi napokig, amikor is elköltözött - Balázs Ferenc, egy harmadik szobájában Dr. Vaska Gyula lakik. Dr. Vaska Gyulának - aki annakidején Baross-Drucker György dr. helyettese volt - és Balázs Ferencnek a könyvtár adminisztrációja a feladata. Dr. Vaska Gyula különben a Magyar Vallás- és Közoktatásügyi Minisztériumot képviseli a Genfben székelő Bureau International d' Éducation[-]nál.

A könyvtáralap 1944 márciusa után - előttünk ismeretlen okokból - Dr. Kosinszky Imre v[olt] magyar pénzügyminisztériumi tisztviselő, ez idő szerint genfi lakos kezelésébe ment át, állítólag az ún. disszidens diplomaták, valamint Bartheldy [Tibor] konzul megbízásából, akik - mint a genfi Hungária előbb említett kezdeményezésére - közben jártak, hogy a könyvtár állománya kikerüljön a konzulátus pincéjéből és az itteni magyarok számára hozzáférhetővé váljék.

Mai állapotában azonban a könyvtár nem felelhet meg a feladatának, nem tud az itteni magyaroknak irodalmi és tudományos munkájukban segítségre lenni, mert - mint már hangsúlyoztuk - a könyvállomány nem megfelelő; a genfi magyarság kulturális és politikai életének pedig - ideiglenes és félig-meddig magán jellegénél fogva, valamint a megfelelő hazai intézkedések hiányában - nem válhatott központjává.

A Svájci Magyar Nemzeti Bizottság (S.M.N.B.) - melynek megalakulásáról és céljairól a mellékelt jegyzőkönyv [nincs az güyirat mellett] tájékoztat - élénk magyarérdekű aktivitást fejt ki; irodalmi- és sajtó tevékenységét csak megfelelő helyiség birtokában tudja jól végezni. A kiadványok szerkesztése - a Dr. Vaskával létrejött megegyezés alapján - nagyrészt a könyvtár helyiségében folyik. Szükség lenne ezen kívül arra - s ezt bátrak vagyunk tisztelettel javasolni -, hogy az ügy végleges rendezéséig az S.M.N.B. a könyvtár helyiségét hivatalosan a maga székhelyének tekinthesse, hogy jogában álljon ott üléseket, összejöveteleket, előadásokat rendezni, hogy postáját oda címeztethesse, hogy a könyvtár három, alant közelebbről megjelölt írógépe rendelkezésre álljon, valamint, hogy az S.M.N.B. a könyvtár anyagát a hazai intézkedéseknek megfelelően megtisztíthassa a fasiszta és reakciós jellegű kiadványoktól. Kérünk minderre vonatkozó írásbeli beleegyezést, és ugyancsak kérjük Miniszter Urat, hogy mielőbb szíveskedjék intézkedni a könyvtár kiegészítésére, vagyis arra vonatkozóan, hogy a könyvtár számára hiánytalanul küldjék [meg] az otthon újonnan megjelenő könyveket, és rendszeresen juttassák el a hazai napilapokat és folyóiratokat.

Kérjük Miniszter urat, hogy a könyvtárral kapcsolatos személyi kiadások fedezésére a kultuszminisztérium illetékes tényezői találjanak az eddigitől eltérő módot, úgyhogy a még meglévő könyvtáralap csak a dologi kiadásokra fordíttassék.

Szíves intézkedéséért és válaszáért az S.M.N.B. nevében előre is köszönetet mondva vagyok

 

kiváló tisztelettel az S.M.N.B. megbízásából

 

Balabán Péter
titkár

Jelzet: MOL XIX-I-1-e-150-2 t.-49 485-1946 (Magyar Országos Levéltár, Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium Külföldi Kulturális Kapcsolatok Osztálya). Eredeti, géppel írt tisztázat.

Tartalomjegyzék

Tartalomjegyzék

Ezen a napon történt január 17.

1910

Megalakul a második Khuen-Héderváry-kormány.

1959

Elkészült az első hazai TV-film, közölte a Magyar Ifjúság.

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt 17 évben az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Beköszöntő

„A demokrácia ez évi feladatai között ott van az egyház és a népi köztársaság viszonyának rendezése. Meg kell szüntetni azt a tarthatatlan állapotot, hogy a magyar nép ellenségeinek zöme az egyházak, elsősorban a római katolikus egyház palástja mögé búvik.” Rákosi Mátyás, a Magyar Kommunista Párt főtitkárának 1948. január 10-én elhangzott szavai nem hagytak kétséget afelől, hogy a fokozatosan kiépülő egypárti diktatúra elérkezettnek látta az időt a „klerikális reakcióval” történő mielőbbi leszámoláshoz. A kommunista hatalom az egyház működésének ellehetetlenítését, végső soron pedig – mint minden vélt vagy valós ellenfele esetében – annak megsemmisítését tűzte ki célként. Államosították az egyházi iskolákat, koholt vádak alapján letartóztatták és életfogytiglani fegyházbüntetésre ítélték Mindszenty József hercegprímást, koncepciós eljárás során bebörtönözték Grősz József kalocsai érseket, megvonták a szerzetesrendek többségének működési engedélyét, a szerzetesek egy részét pedig letartóztatták, deportálták vagy kivégezték. A katolikus egyház megosztása és a hívők elbizonytalanítása érdekében létrehozták a rendszert hűen kiszolgáló ún. békepapi mozgalmat, majd a diktatúra egyházpolitikai programja végrehajtása céljából az Állami Egyházügyi Hivatalt.

Az 1956-os forradalom és szabadságharc utáni megtorlást követően a korábbi nyílt egyházüldözés helyébe egy új típusú szövetségi politika lépett. Az MSZMP KB 1958. július 22-i határozata ennek szellemében vonta le a következtetést: „a szocializmus építésének korszakában az egyházak még hosszú ideig fennmaradnak, ezért megsemmisítve a klerikális reakció ellenforradalmi kísérleteit, az egyházakkal pozitív együttműködésre törekszünk.” A Kádár János pártfőtitkár nevével fémjelzett korszak egyházpolitikájának legfőbb jellemzőjévé egyre inkább a pragmatizmus vált, azon megfontolás jegyében, hogy „amíg az egyház létezik, fel kell használni”. Ez vezetett a Vatikán és a magyar kormány közötti 1964-es Részmegállapodás megkötéséhez. A megegyezés tovább erősítette a nyugati körökben „liberálisnak” tartott kádári Magyarország pozitív imázsát, a magyar katolikus egyháznak pedig – bár érdemben nem javított helyzetén – a püspöki székek betöltése révén lehetőséget nyújtott az építkezésre. Jóval később, az 1980-as években, a szocializmus válsága közepette a Kádár-korszak egyházpolitikája defenzívába kényszerült, az évtized végéig pedig teljesen összeomlott.

Az ArchívNet idei 5–6. összevont számának fő témája tehát: „Egyház és vallás a kommunista diktatúrában”. „Technikai” okok miatt az összeállítást két önálló részre kellett bontanunk. Így az első öt írást tartalmazó 5-ös szám 2018. december 17-én, míg a 6-os 2018. december 29-én jelenik meg.

Budapest, 2018. december 17.

A szerkesztők