Magyar Tájékoztató Könyvtár Genfben (1943–1948)

1943-ban magyar kultuszkormányzat svájci székhellyel egy tájékoztató jellegű, a nemzetközi társadalmi és politikai életben is kiemelt szerepet játszó könyvtár felállítását határozta el. A háború után úgy tűnt, hogy munkája kibővül, hiszen a magyar kultuszminisztérium fokozatos kiépítése és fejlesztése mellett döntött. 1948 márciusától azonban a könyvtár kénytelen volt szüneteltetni munkáját, majd októberben kulturpolitikai és az államháztartás gazdasági szempontjait tekintetbe vevő megfontolásokból a kultusztárca vezetője rendeletileg is felszámolta a fontos missziót betöltő intézményt.


A Svájci Magyar Nemzeti Bizottság genfi szervezetének jelentése a könyvtárról.
1946. április 8.

Dr. Keresztury Dezső
Vallás- és közoktatásügyi miniszter úrnak
Budapest

Mélyen tisztelt Miniszter Úr,

A genfi Magyar Könyvtár ügyében bátorkodunk Önhöz fordulni.
Tudva lévő, hogy 1943 végén a kultuszminisztérium Genfben mintegy ezer kötetet tartalmazó, ún. tájékoztató könyvtárt rendezett be, amely az azóta megszűnt Magyar Házban nyert elhelyezést.

Bár vannak a könyvek között értékes szépirodalmi művek, közgazdasági és statisztikai kötetek stb., a könyvek nagy része használhatatlan. A könyvtárnak állítólag 60-70 ezer svájci frank összegű alap állott rendelkezésre, amelyből - tudomásunk szerint - pillanatnyilag 5-6 ezer frank van meg. Hatvan használható kötetet véve alapul: egy-egy kötet Genfben való tartása ezer frankba került! Ehhez a rendkívüli nagyarányú vagyoncsökkenéshez persze hozzájárult az a körülmény, hogy a kultuszminiszteri ösztöndíjjal 1943-ban Genfbe került Ifcsics Miklós, valamint a könyvtár vezetésével megbízott dr. Baross-Drucker György [...] kezelését a könyvtáralapból fedezték.

1944. március 19 után, a Magyar Ház bezárásakor, a könyvtár állománya a genfi magyar konzulátus pincéjébe került. Onnan 1945 elején a Hungária Genfi Magyar Diákegyesület kezdeményezésére a Route Malagnou 8. sz[ám] alatti lakásba szállíttattak át a könyvek. Ennek a lakásnak egy helyisége a könyvtárszoba, egy másik szobájában - egészen a legutóbbi napokig, amikor is elköltözött - Balázs Ferenc, egy harmadik szobájában Dr. Vaska Gyula lakik. Dr. Vaska Gyulának - aki annakidején Baross-Drucker György dr. helyettese volt - és Balázs Ferencnek a könyvtár adminisztrációja a feladata. Dr. Vaska Gyula különben a Magyar Vallás- és Közoktatásügyi Minisztériumot képviseli a Genfben székelő Bureau International d' Éducation[-]nál.

A könyvtáralap 1944 márciusa után - előttünk ismeretlen okokból - Dr. Kosinszky Imre v[olt] magyar pénzügyminisztériumi tisztviselő, ez idő szerint genfi lakos kezelésébe ment át, állítólag az ún. disszidens diplomaták, valamint Bartheldy [Tibor] konzul megbízásából, akik - mint a genfi Hungária előbb említett kezdeményezésére - közben jártak, hogy a könyvtár állománya kikerüljön a konzulátus pincéjéből és az itteni magyarok számára hozzáférhetővé váljék.

Mai állapotában azonban a könyvtár nem felelhet meg a feladatának, nem tud az itteni magyaroknak irodalmi és tudományos munkájukban segítségre lenni, mert - mint már hangsúlyoztuk - a könyvállomány nem megfelelő; a genfi magyarság kulturális és politikai életének pedig - ideiglenes és félig-meddig magán jellegénél fogva, valamint a megfelelő hazai intézkedések hiányában - nem válhatott központjává.

A Svájci Magyar Nemzeti Bizottság (S.M.N.B.) - melynek megalakulásáról és céljairól a mellékelt jegyzőkönyv [nincs az güyirat mellett] tájékoztat - élénk magyarérdekű aktivitást fejt ki; irodalmi- és sajtó tevékenységét csak megfelelő helyiség birtokában tudja jól végezni. A kiadványok szerkesztése - a Dr. Vaskával létrejött megegyezés alapján - nagyrészt a könyvtár helyiségében folyik. Szükség lenne ezen kívül arra - s ezt bátrak vagyunk tisztelettel javasolni -, hogy az ügy végleges rendezéséig az S.M.N.B. a könyvtár helyiségét hivatalosan a maga székhelyének tekinthesse, hogy jogában álljon ott üléseket, összejöveteleket, előadásokat rendezni, hogy postáját oda címeztethesse, hogy a könyvtár három, alant közelebbről megjelölt írógépe rendelkezésre álljon, valamint, hogy az S.M.N.B. a könyvtár anyagát a hazai intézkedéseknek megfelelően megtisztíthassa a fasiszta és reakciós jellegű kiadványoktól. Kérünk minderre vonatkozó írásbeli beleegyezést, és ugyancsak kérjük Miniszter Urat, hogy mielőbb szíveskedjék intézkedni a könyvtár kiegészítésére, vagyis arra vonatkozóan, hogy a könyvtár számára hiánytalanul küldjék [meg] az otthon újonnan megjelenő könyveket, és rendszeresen juttassák el a hazai napilapokat és folyóiratokat.

Kérjük Miniszter urat, hogy a könyvtárral kapcsolatos személyi kiadások fedezésére a kultuszminisztérium illetékes tényezői találjanak az eddigitől eltérő módot, úgyhogy a még meglévő könyvtáralap csak a dologi kiadásokra fordíttassék.

Szíves intézkedéséért és válaszáért az S.M.N.B. nevében előre is köszönetet mondva vagyok

 

kiváló tisztelettel az S.M.N.B. megbízásából

 

Balabán Péter
titkár

Jelzet: MOL XIX-I-1-e-150-2 t.-49 485-1946 (Magyar Országos Levéltár, Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium Külföldi Kulturális Kapcsolatok Osztálya). Eredeti, géppel írt tisztázat.

Tartalomjegyzék

Tartalomjegyzék

Ezen a napon történt augusztus 16.

1945

Mindszenty József esztergomi érseki kinevezése, aki hamarosan vezéralakjává vált a kommunistákkal való együttműködés ellenzőinek.

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt 17 évben az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Beköszöntő

Stefan Zweig osztrák író szerint az első világháború előtti időszak a biztonság aranykora volt, ahol senki sem tartott háborúktól, forradalmaktól, erőszakos változásoktól. „Az ész korszakában képtelenségnek tűnt minden radikalizmus, minden erőszak” – írta visszaemlékezéseiben. Bár ez kétségtelenül idealizáló és utólagosan visszavetített kép, mégis kijelenthetjük: az első világháború brutalitásai nyomán bizonyosodott be leginkább, mennyire utópisztikus elképzelés volt, hogy a modernség előrehaladása az erőszak visszaszorulását eredményezi. A mérhetetlen rombolás, pusztítás mellett a totálissá vált első világháború egyik legsúlyosabb következménye ugyanis az emberi élet értékének elképesztő leértékelődése volt. A háborús erőszak-tapasztalat hozzájárult a gátlások leépüléséhez, a mindennapi életben tapasztalható erőszak terjedéséhez, továbbá a politikai kultúra militarizálásához. A háborús, illetve tágabb értelemben a politikai erőszak kérdése ennek ellenére hosszú ideig a történettudomány perifériáján helyezkedett el, és csak az utóbbi évtizedek kutatásai irányították rá a figyelmet.

1918 után Közép- és Kelet-Európában egymással rivalizáló szélsőségek léptek színre, forradalmak és ellenforradalmak váltották egymást. Magyarországon 1919. március 21-étől néhány hónapig az ún. vörösterror, majd a Tanácsköztársaság leverését követően a fehérterror tombolt. Közben az ország nagy részét idegen csapatok szállták meg; a román hadsereg egy időre Budapestet is elfoglalta, és egész Győrig nyomult előre.

A második világháború az elsőt is jócskán felülmúlta a pusztítás mértékét és brutalitását illetően. Civilek ellen elkövetett tömeggyilkosságok, egész népcsoportok elüldözésére vagy kiirtására irányuló törekvések, valamint a hatmillió európai, zsidó származású áldozatot követelő holokauszt fémjelzik e tragikus történelmi időszakot. A Magyarországon 1944. október 16-án hatalomra került Szálasi Ferenc nyilaskeresztes rémuralma állami szintre emelte a terrorizmust, a rablást, kínzást, erőszakot, az extrém kegyetlenséget.

A német megszállást és a nyilas terrort néhány év elteltével újabb totális diktatúra követte Magyarországon. A Vörös Hadsereg támogatásával hatalomra került Rákosi-rendszer elsősorban az államvédelmi hatóság segítségével tartotta állandó rettegésben a társadalmat. Ideológiai megfontolásokból tömegesen vetettek ártatlan személyeket börtönbe, a koncepciós perekben halálra ítéltek száma pedig meghaladta a százat.

Az ArchívNet idei 1–2. összevont számának fő témája: „Politikai erőszak a 20. századi magyar történelemben”. Elsősorban azt vizsgáljuk, hogy az elmúlt évszázad magyar történelmének különböző korszakaiban miként és milyen formában nyilvánult meg a politikai erőszak, milyen erőszak-tapasztalatokról tanúskodnak a fennmaradt levéltári iratok. „Technikai” okok miatt az összeállítást két önálló részre kellett bontanunk. Így az első öt írást tartalmazó 1-es szám 2018. április 6-án, míg a 2-es szám 2018. április 27-én jelenik meg.

Budapest, 2018. április 6.
A szerkesztők