Magyar Tájékoztató Könyvtár Genfben (1943–1948)

1943-ban magyar kultuszkormányzat svájci székhellyel egy tájékoztató jellegű, a nemzetközi társadalmi és politikai életben is kiemelt szerepet játszó könyvtár felállítását határozta el. A háború után úgy tűnt, hogy munkája kibővül, hiszen a magyar kultuszminisztérium fokozatos kiépítése és fejlesztése mellett döntött. 1948 márciusától azonban a könyvtár kénytelen volt szüneteltetni munkáját, majd októberben kulturpolitikai és az államháztartás gazdasági szempontjait tekintetbe vevő megfontolásokból a kultusztárca vezetője rendeletileg is felszámolta a fontos missziót betöltő intézményt.

A kultuszminiszter átirata a külügyminiszterhez a svájci-magyar kulturális kapcsolatok újrafelvételéről
1946. június 4.

A két világháború között hivatalos magyar-svájci kapcsolatok általában nem álltak fenn, és a kulturális érintkezések inkább egyéni kezdeményezésekből (művészeti kiállítások, professzorok előadásai, diákcserék) álltak.

Amikor a második világháború folytán a német szellemi befolyás mind jobban éreztette hatását idehaza, szükségesnek mutatkozott a hivatalos szellemi kapcsolatok felvétele, illetőleg kimélyítése Svájccal, amely tudvalevőleg érzelmileg teljesen a hitlerizmussal harcban állt a szövetségesek oldalán volt.

Ebből a célból Magyarország még 1939-ben csatlakozott a Genfben székelő Nemzetközi Oktatásügyi Intézethez, melynek a mai napig a tagja is maradt. Sőt a kultuszkormány a kapcsolatok állandósítása végett 1941-ben állandó megbízottat rendelt az intézet mellé, aki ezt a funkcióját jelenleg is ellátja.

Svájcnak a második világháború alatt elfoglalt különös helyzetére tekintettel is a kultuszminisztérium még 1943 tavaszán egy-egy magyar lektorátust szervezett meg a neuchateli és baseli egyetemeken, de a magyar lektorok a közbejött események miatt állomáshelyüket már nem foglalhatták el. Ugyancsak Svájc különleges helyzetére volt a kultuszkormányzat tekintettel akkor, amikor egy reprezentatív képzőművészeti kiállítást rendezett még 1944 januárjában Bernben, amely kiállítás a további hónapok során más svájci városokban is nagy sikereket ért el.

Egyik hivatali elődöm még 1943 nyarán Magyar Tájékoztató Könyvtárt állított fel Genfben, mely 1944 tavaszáig működött, majd fél évig szünetelt, 1945 januárjában pedig az akkor még hatalmon volt Szálasi rezsimtől teljesen függetlenül tevékenységét ismét megkezdte, és jelenleg is működik.
[popup title="[...]" format="Default click" activate="click" close text="A kihagyott részben a svájci egyetemekre kinevezni kívánt magyar lektorokról tájékoztatják a külügyet."]

Amidőn a fentieket Miniszter Úr szíves tudomására hozom, arra kérem, hogy szándékomat diplomáciai úton az illetékes svájci hatóságokkal is közölni szíveskedjék. Ez ügyben egyidejűleg a pénzügyminiszter úrhoz is fordultam, és arra kértem, hogy a baseli, neuchateli és a később szervezendő lausanne-i magyar egyetemi lektorátusok, valamint a Genfi Magyar Tájékoztató Könyvtár részére megfelelő hitelt bocsájtsa rendelkezésemre.

1946. június 4.

Jelzet: MOL XIX-I-1-e-151-2 t.62 823-1946 (Magyar Országos Levéltár, Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium Külföldi Kulturális Kapcsolatok Osztálya). Eredeti, géppel írt és kézzel javított, kiadmányozott fogalmazvány.

Tartalomjegyzék

Tartalomjegyzék

Ezen a napon történt január 17.

1910

Megalakul a második Khuen-Héderváry-kormány.

1959

Elkészült az első hazai TV-film, közölte a Magyar Ifjúság.

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt 17 évben az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Beköszöntő

„A demokrácia ez évi feladatai között ott van az egyház és a népi köztársaság viszonyának rendezése. Meg kell szüntetni azt a tarthatatlan állapotot, hogy a magyar nép ellenségeinek zöme az egyházak, elsősorban a római katolikus egyház palástja mögé búvik.” Rákosi Mátyás, a Magyar Kommunista Párt főtitkárának 1948. január 10-én elhangzott szavai nem hagytak kétséget afelől, hogy a fokozatosan kiépülő egypárti diktatúra elérkezettnek látta az időt a „klerikális reakcióval” történő mielőbbi leszámoláshoz. A kommunista hatalom az egyház működésének ellehetetlenítését, végső soron pedig – mint minden vélt vagy valós ellenfele esetében – annak megsemmisítését tűzte ki célként. Államosították az egyházi iskolákat, koholt vádak alapján letartóztatták és életfogytiglani fegyházbüntetésre ítélték Mindszenty József hercegprímást, koncepciós eljárás során bebörtönözték Grősz József kalocsai érseket, megvonták a szerzetesrendek többségének működési engedélyét, a szerzetesek egy részét pedig letartóztatták, deportálták vagy kivégezték. A katolikus egyház megosztása és a hívők elbizonytalanítása érdekében létrehozták a rendszert hűen kiszolgáló ún. békepapi mozgalmat, majd a diktatúra egyházpolitikai programja végrehajtása céljából az Állami Egyházügyi Hivatalt.

Az 1956-os forradalom és szabadságharc utáni megtorlást követően a korábbi nyílt egyházüldözés helyébe egy új típusú szövetségi politika lépett. Az MSZMP KB 1958. július 22-i határozata ennek szellemében vonta le a következtetést: „a szocializmus építésének korszakában az egyházak még hosszú ideig fennmaradnak, ezért megsemmisítve a klerikális reakció ellenforradalmi kísérleteit, az egyházakkal pozitív együttműködésre törekszünk.” A Kádár János pártfőtitkár nevével fémjelzett korszak egyházpolitikájának legfőbb jellemzőjévé egyre inkább a pragmatizmus vált, azon megfontolás jegyében, hogy „amíg az egyház létezik, fel kell használni”. Ez vezetett a Vatikán és a magyar kormány közötti 1964-es Részmegállapodás megkötéséhez. A megegyezés tovább erősítette a nyugati körökben „liberálisnak” tartott kádári Magyarország pozitív imázsát, a magyar katolikus egyháznak pedig – bár érdemben nem javított helyzetén – a püspöki székek betöltése révén lehetőséget nyújtott az építkezésre. Jóval később, az 1980-as években, a szocializmus válsága közepette a Kádár-korszak egyházpolitikája defenzívába kényszerült, az évtized végéig pedig teljesen összeomlott.

Az ArchívNet idei 5–6. összevont számának fő témája tehát: „Egyház és vallás a kommunista diktatúrában”. „Technikai” okok miatt az összeállítást két önálló részre kellett bontanunk. Így az első öt írást tartalmazó 5-ös szám 2018. december 17-én, míg a 6-os 2018. december 29-én jelenik meg.

Budapest, 2018. december 17.

A szerkesztők