Magyar Tájékoztató Könyvtár Genfben (1943–1948)

1943-ban magyar kultuszkormányzat svájci székhellyel egy tájékoztató jellegű, a nemzetközi társadalmi és politikai életben is kiemelt szerepet játszó könyvtár felállítását határozta el. A háború után úgy tűnt, hogy munkája kibővül, hiszen a magyar kultuszminisztérium fokozatos kiépítése és fejlesztése mellett döntött. 1948 márciusától azonban a könyvtár kénytelen volt szüneteltetni munkáját, majd októberben kulturpolitikai és az államháztartás gazdasági szempontjait tekintetbe vevő megfontolásokból a kultusztárca vezetője rendeletileg is felszámolta a fontos missziót betöltő intézményt.

Jegyzőkönyv a Magyar Tájékoztató Könyvtár átadásáról
1946. július 31.

Felvétetett: a genfi Magyar Tájékoztató Könyvtár helyiségében, Genf, 8 route Malagnou, 1946. július 31-én.
Jelen vannak: Hubay Miklós, Vaska Gyula, Bolémán Tibor és Szilágyi Antal, mint tanúk
Tárgy: a genfi Magyar Tájékoztató Könyvtár átadása

Vaska Gyula kijelenti, hogy a 69 021/[1]946 VKM rendelet értelmében a genfi Magyar Tájékoztató Könyvtár tulajdonát képező értékeket a könyvtár ideiglenes vezetésével megbízott Hubay Miklósnak átadja. Hivatkozik a genfi magyar főkonzulátuson elhelyezett, a jegyzőkönyvhöz másolatban csatolt, 1945. február 6-iki keltezéső elismervényre, amelynek értelmében akkoriban ideiglenes jelleggel átvette a könyvtár abban felsorolt ingóságait.

Átadja
1.) A Magyar Tájékoztató Könyvtár könyvanyagát


2.) A könyvtár „szórópéldányait" jegyzék nélkül
3.) A könyvtár 1943. évi törzskönyvét
4.) Két könyvespolcot
5-6.) Az említett könyvtár magyar, illetve francia nyelvű szárazbélyegzőjét
7.) A könyvtár tulajdonát képező zöld csempekályhát
8.) Philips rádiókészüléket
9.) „Radiax" típusú elektromos fűtőkészüléket
10.) 430 016 sz[ámú] „Torpedo" írógépet

Kijelenti, hogy 1945 februárjában a genfi magyar ifjúság - a Hungária diákegyesület vezetősége és a Nouvelle Revue de Hongrie szerkesztősége - részéről felkéretett, hogy az időközben bezárt genfi magyar házban (11 bis, Avenue de Champel) elhelyezett Tájékoztató Könyvtár könyvanyagát - amely a Magyar Ház liquidálása után a genfi magyar főkonzulátus pincéjében nyert elhelyezést - a genfi magyar kolónia tagjai részére ideiglenes jelleggel olvasóterem formájában hozzáférhetővé tegye. Hogy a Magyar Könyvtár ilyen formában ismét megnyílt, azt a kapcsolatok helyreállítása után a Kultuszminisztérium 1943. [!] október 12-én tudomásul vette.

Ami a könyvtár 1945. február 6-át megelőző státusát és tevékenységét, valamint az erre vonatkozó akták és levelezés hollétét illeti, ezekre nézve Baross György, a könyvtár akkori igazgatója adhat felvilágosítást.

Az 1945. február 6-i elismervényben feltüntetett két írógépre vonatkozólag
a) 430 016 sz[ámú] „Torpedo" írógépet Hubay Miklósnak ezennel átadja
b) 53 113 sz[ámú] „Olympia Plana" portable írógépet tudomása szerint Baross György távozásakor Szilágyi Antal (Genf, rue de l'Est 4) úrnak adta át elismervény ellenében.
c) Ezen felül a VKM tulajdonát képező, 21 784 sz[ámú] Olympia Plana írógépet a könyvtárban letétbe helyezi.

Hubay Miklós kijelenti, hogy a Vaska Gyula által fentebb felsorolt, a Magyar Tájékoztató Könyvtár tulajdonát képező ingóságokat átveszi.

E jegyzőkönyv négy, eredetinek számítandó példányban vétetett fel, amelyből kettőt a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztériumnak, egyet a Magyar Tájékoztató Könyvtárnak, egyet pedig Vaska Gyula úrnak a rendelkezésére bocsájtunk.

Vaska Gyula

Hubay Miklós

Bolémán Tibor

Tartalomjegyzék

Tartalomjegyzék

Ezen a napon történt augusztus 16.

1945

Mindszenty József esztergomi érseki kinevezése, aki hamarosan vezéralakjává vált a kommunistákkal való együttműködés ellenzőinek.

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt 17 évben az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Beköszöntő

Stefan Zweig osztrák író szerint az első világháború előtti időszak a biztonság aranykora volt, ahol senki sem tartott háborúktól, forradalmaktól, erőszakos változásoktól. „Az ész korszakában képtelenségnek tűnt minden radikalizmus, minden erőszak” – írta visszaemlékezéseiben. Bár ez kétségtelenül idealizáló és utólagosan visszavetített kép, mégis kijelenthetjük: az első világháború brutalitásai nyomán bizonyosodott be leginkább, mennyire utópisztikus elképzelés volt, hogy a modernség előrehaladása az erőszak visszaszorulását eredményezi. A mérhetetlen rombolás, pusztítás mellett a totálissá vált első világháború egyik legsúlyosabb következménye ugyanis az emberi élet értékének elképesztő leértékelődése volt. A háborús erőszak-tapasztalat hozzájárult a gátlások leépüléséhez, a mindennapi életben tapasztalható erőszak terjedéséhez, továbbá a politikai kultúra militarizálásához. A háborús, illetve tágabb értelemben a politikai erőszak kérdése ennek ellenére hosszú ideig a történettudomány perifériáján helyezkedett el, és csak az utóbbi évtizedek kutatásai irányították rá a figyelmet.

1918 után Közép- és Kelet-Európában egymással rivalizáló szélsőségek léptek színre, forradalmak és ellenforradalmak váltották egymást. Magyarországon 1919. március 21-étől néhány hónapig az ún. vörösterror, majd a Tanácsköztársaság leverését követően a fehérterror tombolt. Közben az ország nagy részét idegen csapatok szállták meg; a román hadsereg egy időre Budapestet is elfoglalta, és egész Győrig nyomult előre.

A második világháború az elsőt is jócskán felülmúlta a pusztítás mértékét és brutalitását illetően. Civilek ellen elkövetett tömeggyilkosságok, egész népcsoportok elüldözésére vagy kiirtására irányuló törekvések, valamint a hatmillió európai, zsidó származású áldozatot követelő holokauszt fémjelzik e tragikus történelmi időszakot. A Magyarországon 1944. október 16-án hatalomra került Szálasi Ferenc nyilaskeresztes rémuralma állami szintre emelte a terrorizmust, a rablást, kínzást, erőszakot, az extrém kegyetlenséget.

A német megszállást és a nyilas terrort néhány év elteltével újabb totális diktatúra követte Magyarországon. A Vörös Hadsereg támogatásával hatalomra került Rákosi-rendszer elsősorban az államvédelmi hatóság segítségével tartotta állandó rettegésben a társadalmat. Ideológiai megfontolásokból tömegesen vetettek ártatlan személyeket börtönbe, a koncepciós perekben halálra ítéltek száma pedig meghaladta a százat.

Az ArchívNet idei 1–2. összevont számának fő témája: „Politikai erőszak a 20. századi magyar történelemben”. Elsősorban azt vizsgáljuk, hogy az elmúlt évszázad magyar történelmének különböző korszakaiban miként és milyen formában nyilvánult meg a politikai erőszak, milyen erőszak-tapasztalatokról tanúskodnak a fennmaradt levéltári iratok. „Technikai” okok miatt az összeállítást két önálló részre kellett bontanunk. Így az első öt írást tartalmazó 1-es szám 2018. április 6-án, míg a 2-es szám 2018. április 27-én jelenik meg.

Budapest, 2018. április 6.
A szerkesztők