Magyar Tájékoztató Könyvtár Genfben (1943–1948)

1943-ban magyar kultuszkormányzat svájci székhellyel egy tájékoztató jellegű, a nemzetközi társadalmi és politikai életben is kiemelt szerepet játszó könyvtár felállítását határozta el. A háború után úgy tűnt, hogy munkája kibővül, hiszen a magyar kultuszminisztérium fokozatos kiépítése és fejlesztése mellett döntött. 1948 márciusától azonban a könyvtár kénytelen volt szüneteltetni munkáját, majd októberben kulturpolitikai és az államháztartás gazdasági szempontjait tekintetbe vevő megfontolásokból a kultusztárca vezetője rendeletileg is felszámolta a fontos missziót betöltő intézményt.

Jegyzőkönyv a Magyar Tájékoztató Könyvtár átadásáról
1946. július 31.

Felvétetett: a genfi Magyar Tájékoztató Könyvtár helyiségében, Genf, 8 route Malagnou, 1946. július 31-én.
Jelen vannak: Hubay Miklós, Vaska Gyula, Bolémán Tibor és Szilágyi Antal, mint tanúk
Tárgy: a genfi Magyar Tájékoztató Könyvtár átadása

Vaska Gyula kijelenti, hogy a 69 021/[1]946 VKM rendelet értelmében a genfi Magyar Tájékoztató Könyvtár tulajdonát képező értékeket a könyvtár ideiglenes vezetésével megbízott Hubay Miklósnak átadja. Hivatkozik a genfi magyar főkonzulátuson elhelyezett, a jegyzőkönyvhöz másolatban csatolt, 1945. február 6-iki keltezéső elismervényre, amelynek értelmében akkoriban ideiglenes jelleggel átvette a könyvtár abban felsorolt ingóságait.

Átadja
1.) A Magyar Tájékoztató Könyvtár könyvanyagát


2.) A könyvtár „szórópéldányait" jegyzék nélkül
3.) A könyvtár 1943. évi törzskönyvét
4.) Két könyvespolcot
5-6.) Az említett könyvtár magyar, illetve francia nyelvű szárazbélyegzőjét
7.) A könyvtár tulajdonát képező zöld csempekályhát
8.) Philips rádiókészüléket
9.) „Radiax" típusú elektromos fűtőkészüléket
10.) 430 016 sz[ámú] „Torpedo" írógépet

Kijelenti, hogy 1945 februárjában a genfi magyar ifjúság - a Hungária diákegyesület vezetősége és a Nouvelle Revue de Hongrie szerkesztősége - részéről felkéretett, hogy az időközben bezárt genfi magyar házban (11 bis, Avenue de Champel) elhelyezett Tájékoztató Könyvtár könyvanyagát - amely a Magyar Ház liquidálása után a genfi magyar főkonzulátus pincéjében nyert elhelyezést - a genfi magyar kolónia tagjai részére ideiglenes jelleggel olvasóterem formájában hozzáférhetővé tegye. Hogy a Magyar Könyvtár ilyen formában ismét megnyílt, azt a kapcsolatok helyreállítása után a Kultuszminisztérium 1943. [!] október 12-én tudomásul vette.

Ami a könyvtár 1945. február 6-át megelőző státusát és tevékenységét, valamint az erre vonatkozó akták és levelezés hollétét illeti, ezekre nézve Baross György, a könyvtár akkori igazgatója adhat felvilágosítást.

Az 1945. február 6-i elismervényben feltüntetett két írógépre vonatkozólag
a) 430 016 sz[ámú] „Torpedo" írógépet Hubay Miklósnak ezennel átadja
b) 53 113 sz[ámú] „Olympia Plana" portable írógépet tudomása szerint Baross György távozásakor Szilágyi Antal (Genf, rue de l'Est 4) úrnak adta át elismervény ellenében.
c) Ezen felül a VKM tulajdonát képező, 21 784 sz[ámú] Olympia Plana írógépet a könyvtárban letétbe helyezi.

Hubay Miklós kijelenti, hogy a Vaska Gyula által fentebb felsorolt, a Magyar Tájékoztató Könyvtár tulajdonát képező ingóságokat átveszi.

E jegyzőkönyv négy, eredetinek számítandó példányban vétetett fel, amelyből kettőt a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztériumnak, egyet a Magyar Tájékoztató Könyvtárnak, egyet pedig Vaska Gyula úrnak a rendelkezésére bocsájtunk.

Vaska Gyula

Hubay Miklós

Bolémán Tibor

Tartalomjegyzék

Tartalomjegyzék

Ezen a napon történt január 17.

1910

Megalakul a második Khuen-Héderváry-kormány.

1959

Elkészült az első hazai TV-film, közölte a Magyar Ifjúság.

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt 17 évben az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Beköszöntő

„A demokrácia ez évi feladatai között ott van az egyház és a népi köztársaság viszonyának rendezése. Meg kell szüntetni azt a tarthatatlan állapotot, hogy a magyar nép ellenségeinek zöme az egyházak, elsősorban a római katolikus egyház palástja mögé búvik.” Rákosi Mátyás, a Magyar Kommunista Párt főtitkárának 1948. január 10-én elhangzott szavai nem hagytak kétséget afelől, hogy a fokozatosan kiépülő egypárti diktatúra elérkezettnek látta az időt a „klerikális reakcióval” történő mielőbbi leszámoláshoz. A kommunista hatalom az egyház működésének ellehetetlenítését, végső soron pedig – mint minden vélt vagy valós ellenfele esetében – annak megsemmisítését tűzte ki célként. Államosították az egyházi iskolákat, koholt vádak alapján letartóztatták és életfogytiglani fegyházbüntetésre ítélték Mindszenty József hercegprímást, koncepciós eljárás során bebörtönözték Grősz József kalocsai érseket, megvonták a szerzetesrendek többségének működési engedélyét, a szerzetesek egy részét pedig letartóztatták, deportálták vagy kivégezték. A katolikus egyház megosztása és a hívők elbizonytalanítása érdekében létrehozták a rendszert hűen kiszolgáló ún. békepapi mozgalmat, majd a diktatúra egyházpolitikai programja végrehajtása céljából az Állami Egyházügyi Hivatalt.

Az 1956-os forradalom és szabadságharc utáni megtorlást követően a korábbi nyílt egyházüldözés helyébe egy új típusú szövetségi politika lépett. Az MSZMP KB 1958. július 22-i határozata ennek szellemében vonta le a következtetést: „a szocializmus építésének korszakában az egyházak még hosszú ideig fennmaradnak, ezért megsemmisítve a klerikális reakció ellenforradalmi kísérleteit, az egyházakkal pozitív együttműködésre törekszünk.” A Kádár János pártfőtitkár nevével fémjelzett korszak egyházpolitikájának legfőbb jellemzőjévé egyre inkább a pragmatizmus vált, azon megfontolás jegyében, hogy „amíg az egyház létezik, fel kell használni”. Ez vezetett a Vatikán és a magyar kormány közötti 1964-es Részmegállapodás megkötéséhez. A megegyezés tovább erősítette a nyugati körökben „liberálisnak” tartott kádári Magyarország pozitív imázsát, a magyar katolikus egyháznak pedig – bár érdemben nem javított helyzetén – a püspöki székek betöltése révén lehetőséget nyújtott az építkezésre. Jóval később, az 1980-as években, a szocializmus válsága közepette a Kádár-korszak egyházpolitikája defenzívába kényszerült, az évtized végéig pedig teljesen összeomlott.

Az ArchívNet idei 5–6. összevont számának fő témája tehát: „Egyház és vallás a kommunista diktatúrában”. „Technikai” okok miatt az összeállítást két önálló részre kellett bontanunk. Így az első öt írást tartalmazó 5-ös szám 2018. december 17-én, míg a 6-os 2018. december 29-én jelenik meg.

Budapest, 2018. december 17.

A szerkesztők