Parasztpolitika papíron és a valóságban 1953–1954 fordulóján

Panaszlevelek Nagy Imre miniszterelnökhöz

„Az elítéltetésem alapjául szolgáló cselekményt 1953. július 30-án […] követtem el a tudattalanság határán mozgó rendkívül felindult lelkiállapotban, amit a sértett Korpics József csáfordi községi vb. elnök velem szemben indokolatlanul energikus magatartása és a bizottsági tagok némelyikének durva bánásmódja váltott ki belőlem. A […] gúnyolódó szavakon felháborodva csaptam a csupasz kútmerítő rúddal, tehát nem fegyverrel, hanem a kezem ügyében levő ártalmatlan szerszámmal Korpics József felé, akit meg nem ütöttem, és meg nem sebesítettem.”

Kocsis Gábor gyomai lakos panasza kulákká nyilvánítása, valamint a tsz-ben szerzett járandóságának visszatartása miatt

a.

Kocsis Gábor levele a Minisztertanácshoz

Gyoma, 1953. október 29.

Kérelem

Alulírott Kovács Gábor, Gyoma, Felszabadulás u. 7. sz. alatti lakos, jelenleg 1952. dec. 9. óta a Rákosi Művek Acél Művek durva hengerde dolgozója kéréssel fordulok a Magyar Népköztársaság Miniszter Tanácsához.

Én ugyanis 1952. febr. 15-én, mint dolgozó paraszt, beléptem a Gyomai Új Élet 3-as típusú term[elő] szöv[etkezeti] csoportba 21 kat. hold földet 318 ar[any] kor[ona], 2 ló, egy arató-, egy vetőgép 1 kocsi stb. gazdasági felszereléssel, takarmánnyal és teljes vetőmaggal, és ott dolgoztam 1952. november 20-ig, amikor a helyi tanács kiküldöttje utasította a csoportot, hogy engem zárjon ki. Amikor a tagság tiltakozott, kijelentette, hogy felsőbb rendelet, és nincs apelláció.

Pedig és sem kulák, sem kulákszármazású nem voltam, mert nagyapám 30 évig, apám 19 évig volt urasági cseléd, én pedig mindig dolgozó paraszt voltam, és úgy az adó, mint beadási kötelezettségemnek mindig eleget tettem, amit igazolni is tudok. Reakciós sem vagyok, mert akkor nem jelentkeztem volna 1945. márc. 1-én, 49 éves koromban a demokratikus hadseregbe önként, ahol augusztus 20-ig szolgáltam, és nem jelentettem volna fel a gyomai csendőr őrsparancsnokot, aki ellenzéki magatartásom miatt üldözött.

A csoportból való kizárásom a csoportelnök lecserélésének a következménye, akit okt. 1-én lecseréltünk, mert a csoport fejlődésének akadályozója volt, de voltak neki jó emberei a mezőgazd[asági] osztálynál, és azóta is szerepet visz.

Kizárásom után azonnal elhelyezkedtem a nehéziparban, és kértem a csoportot, hogy ledolgozott, okt. 1-ig 245,49, okt. 1-től nov. 20-ig kb. 50 munkaegységem után járó bérem természetben adja ki. A csoportnál azt mondták, hogy a Mezőgazdasági osztály nem engedélyezi, pedig 560 kg búza, 80 kg árpa, 149 kg hántolt rizs, 23 kg cukor járt még nekem a 245, 49 munkaegység után, amely be is volt ütemezve, hová lett tehát, mert nekem nem adták ki. Többszöri kérésem után, úgy hallottam, hogy a mezőgazd. osztályon azt mondták, hogy ha követelőzök, kulákot csinálnak belőlem.

Folyó év május 18-án, súlyos üzemi balesetem 2 havi kórházi kezelése után hazamenvén vidéki otthonomba, tudtam meg, hogy kulákot csináltak belőlem, azalatt, míg én a kohászatban dolgoztam. Amikor kértem a tanács jegyzőt, hogy adja írásba, hogy mikor és miért csináltak belőlem kulákot, megtagadta.

Kérem a Miniszter tanácsot, hogy vizsgálja meg ügyemet, és mentesítsen a lealázó kulákságtól, és utasítsa a gyomai Új Élet term. szöv. csoportot, hogy a becsületesen ledolgozott munkaegységem után járó bérem természetben adja ki.

Budapest, 1953. okt. 29.

Kocsis Gábor

Jelzet: MOL XIX-A-2-v-851/1954. Kézzel, tintával írt levél. Hátoldalán a jobb hasábban ugyancsak kézzel, tintával írva a következő cím- és tárgy-megjelölés található: „A Magyar Népköztársaság Miniszter Tanácsának. Kocsis Gábor kérelme munkaegység után járó bér természetben való kifizetése iránt."

b.

A minisztertanács elnöki titkárságának átirata az illetékes helyi hatósághoz, melyben azt Kocsis Gábor panaszának kivizsgálására utasítja

Budapest, 1954. január 15.

851/1954.
[195]4. január 15.

Megyei Tanács Elnökének
Békéscsaba

Mellékelten megküldjük Kocsis Gábor, gyomai lakos Minisztertanács Elnökének írt beadványát, melyben sérelmezi, hogy kuláknak nyilvánították, és a tszcs-ben szerzett munkaegység-szerinti járandóságát nem akarják kifizetni.

Kérjük az Elvtársat, hogy az ügyet vizsgáltassa meg, és az eredményről február 24-ig küldjön értesítést, a csatolt beadvány és nevezettnek küldött válaszmásolatuk egyidejű megküldése mellett.

1 db. melléklet

Elvtársi üdvözlettel:

(Hornok Bálint)
Minisztertanács Elnökének
Titkársága

Jelzet: MOL XIX-A-2-v-851/1954. Írógéppel írt tisztázat indigós másodlata, Hornok Bálint titkárságvezető saját kezű szignójával.

c.

A járási tanács vb. levele Kocsis Gáborhoz, a minisztertanács elnökének írt panaszával kapcsolatban

Szeghalom, 1954. március 13.

87-31/1-1954. [ikt.] sz.

Kocsis Gábor
Gyoma
Felszabadulás u. 7. sz.

Múlt év október havában a Minisztertanácshoz írt panaszbeadványával kapcsolatban közlöm, hogy ügyét a járási mezőgazdasági osztályon, valamint az Új Élet Termelőszövetkezeten keresztül kivizsgáltam, és megállapítottam, hogy az 1952. évben megdolgozott munkaegysége után járó munkabérét valóban nem kapta meg, minek az akadálya az, hogy a természetbeni juttatás pénzbeli árát nem hajlandó felvenni. Viszont a tsz. taggyűlésen döntött úgy, hogy a megdolgozott munkabérét pénzül fizeti ki, mivel 1952. évre visszamenőleg nem hajlandó természetbeni juttatást adni.

Megállapítás szerint a pénzösszeg ki van utalva a gyomai Nemzeti Banknál, és semmi akadálya nincs annak, hogy azt bármikor felvegye. - Egyébként erről már több esetben értesítette a Járási Tanács VB mezőgazdasági osztálya a címet.

Gyoma, 1954. február 23.

Hornok Vince
vb. titkár

Jelzet: MOL XIX-A-2-v-851/1954. Írógéppel írt tisztázat indigós másodlata, a vb. elnök saját kezű szignójával.

d.

A megyei tanács elnökének jelentése a miniszterelnök titkárságához Kocsis Gábor ügyének kivizsgálásáról

Békéscsaba, 1954. július 2.

Békés Megye Tanácsa Végrehajtó Bizottsága
K. 187-41/1/1954.

Tárgy: Kocsis Gábor gyomai lakos panasza
Mell.: 2 db.
Hiv. sz.: 851/1954.

Minisztertanács Titkársága
Budapest

A fenti számra való hivatkozással jelentjük, hogy Kocsis Gábor gyomai lakos kulák. Amikor a termelőszövetkezetbe felvették, a tanács részéről nem volt jelen senki, így a tagság nem lett felvilágosítva arról, hogy a nevezett kulák, így került be a tszcs-be.

A termelőszövetkezet a megdolgozott munkaegységért a munkabért hajlandó kifizetni, de nem természetben. Viszont a nevezett pénzben nem hajlandó felvenni a megdolgozott egységért járó bért.

Békéscsaba, 1954. július 2.

A végrehajtó bizottság nevében:
Dióssi György
vb. elnök

Jelzet: MOL XIX-A-2-v-851/1954. Írógéppel írt tisztázat a vb. elnök saját kezű aláírásával.

Ezen a napon történt december 09.

1917

Románia fegyverszünetet köt a központi hatalmakkal.

1941

Kína hadat üzen Japánnak, Németországnak és Olaszországnak.

1948

A kecskeméti Bethlen Kata Tanítónőképzőben – központi utasításra – Mindszenty ellenes tüntetést szerveztek, amire öt III. éves leány nem...Tovább

1967

Nicolae Ceaușescu Románia elnöke lesz.

1980

A PB jelentést fogadott el a belső ellenzéki, ellenséges tevékenységről. Megállapították, hogy a hetvenes évek második felében, a korábban...Tovább

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt 18 évben az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Beköszöntő

Földkérdés, paraszti társadalom – I.

„Parasztság és magyarság a történelem ábráján gyökeresen egybefonódott” – írta a Magyar Országos Levéltár egykori munkatársa, Szabó István történész egyik tanulmányában. A magyar népi mozgalom képviselőihez hasonlóan ő is úgy vélte, hogy a parasztság felemelése, helyzetének gyökeres javítása nélkül nem lehet megteremteni az új Magyarországot. A magyarság jövője attól függ – állapította meg –, hogy mennyire sikerül a parasztságot „nemcsak formailag, de kultúrában, szellemben a nemzet tagjává tenni, sőt annak vezetését kezébe adni”.

A parasztság évszázadokon át a magyar társadalom legkiszolgáltatottabb rétege volt. Történetének egyik meghatározó vonását a földéhség képezte: nagyon sokan még az 1848-as jobbágyfelszabadítást követően sem jutottak saját földhöz. Vágyálom maradt Németh László Kert-Magyarországról alkotott szép elképzelése, mely szerint a társadalmi kiegyenlítődés jegyében jól gazdálkodó kisbirtokok, tökéletesen ápolt kertek ezrei lepik el az országot, és ezáltal új kultúrtáj jelenik meg. A valóságban ennek pont az ellenkezője következett be a két világháború közötti időszakban. Amint azt Kovács Imre is megírta 1937-ben megjelent, nagy visszhangot – és a hatalom éles tiltakozását – kiváltó szociográfiájában (A néma forradalom), a korabeli agrárlakosság 40%-a nem rendelkezett földtulajdonnal. Az öt kataszteri holdon aluli törpebirtokosokkal, a bérlőkkel és a mezőgazdasági munkásokkal együtt számuk elérte a hárommilliót. A hárommillió agrárproletár a mezőgazdasággal foglalkozók több mint kétharmadát, az egész magyar társadalom mintegy harmadát tette ki. „Magyarország – proletárország” – vonta le keserű következtetését Kovács Imre.

A második világháború befejezését követően úgy tűnt, reális esély van a krónikus földéhség csillapítására. Az 1945-ös földreform során elkobozták a nagyobb birtokokat, és csaknem 650 ezer embert juttattak több mint hárommillió kataszteri holdhoz. Ez a kisgazdaságok számára kedvező időszak azonban igen rövidnek bizonyult, mivel nemsokára megindult a „téeszesítés” folyamata, és az új földtulajdonosokat néhány év leforgása alatt szovjet típusú termelőszövetkezetekbe kényszerítették. Tömegessé vált a földtől való menekülés, a hagyományos paraszti társadalom és életforma pedig eltűnt.

Az ArchívNet idei 5–6. számának témája: „Földkérdés, paraszti társadalom”. Technikai okok miatt a két szám külön jelenik meg: az 5-ös december 6-án, míg a 6-os ugyanezen hónap 20-án. A most megjelenő 5. szám első írásának szerzője, Makó Imre az első világháború, az 1918–1919-es forradalmak és az idegen megszállás paraszti társadalomra gyakorolt hatását mutatja be Hódmezővásárhely példáján. Szakál Imre a csehszlovák kormányok két világháború közötti kárpátaljai telepítési politikáját szemlélteti, míg Bartha Ákos – szintén a két világháború közötti időszak vonatkozásában – a földreform és zsidókérdés összefüggéseit taglalja. Balázs Gábor az 1945-ös földreformot és ennek kapcsán az Országos Földhivatal tárgyalótanácsainak működését elemzi, Varga Zsuzsa pedig a kollektivizálás előestéjén, 1949-ben keletkezett, a paraszti társadalomról szóló izgalmas rendőrségi „pillanatfelvételt” közöl.

 

Budapest, 2019. december 6.

A szerkesztők