Szigorúan titkos "magyar-angol"

„A beszervezési beszélgetés terve: A beszélgetés elején általános személyi kérdéseket beszélnénk meg vele, majd fokozatosan áttérünk politikai kérdések tárgyalására. A beszélgetések ezen részében igyekszünk tőle reánézve kompromittáló adatokat szerezni. Igyekszünk politikai beállítottságát konkrétan megállapítani. A beszélgetés ezen részénél segítségét kérjük a Magyar Népköztársaság részére politikai információk adására. Az erre a kérdésre való reagálásától tesszük függővé a vele való további mélyebb értelmű politikai beszélgetést, illetve a segítségadás konkrét formában való feltárását.”

Feljegyzések J. W. beszervezési kísérletével kapcsolatban 1.

Belügyminisztérium
II/4. alosztály
Szigorúan titkos!

Tárgy: Javaslat "Müller Johann" nyugatnémet újságíró meghívására. 

Feljegyzés
Budapest, 1954. november 4-én.

Beszervezés céljából foglalkozunk "Müller Johann" nyugatnémet újságíró személyével, aki ez év májusában a magyar-angol labdarúgó mérkőzés idején járt először Magyarországon. Ez alkalommal "Bögi" fedőnevu titkos munkatárson keresztül ismerkedtünk meg vele. "Müller" igen lojálisnak mutatkozott a Magyar Népköztársasággal szemben és a "Hamburger Abendblatt" c. nyugatnémet sportújságban írt cikkeiben igen pozitívan nyilatkozott Magyarországról, főleg a magyar sportról.

"Müllerrel" budapesti tartózkodása alkalmával megismerkedett Ágoston Kálmán áv. fhdgy. elvtárs "Bögi" titkos munkatárs segítségével. Együtt vacsoráztak, majd másnap a KÜM. egyik tolmácsával együtt látogatást tettek a Sztálinvárosban és a Balatonnál. A megbeszélések alkalmával "Müller" az alábbiakat mondta el magáról:

"Müller Johann" J... J... W... 46 éves, német nemzetiségu, nyugatnémet állampolgár, nős, két gyermeke van, iskolai végzettsége érettségi, foglalkozása: a Hamburgban megjelenő "Hamburgger Abendblatt" c. nyugatnémet sportújság sportrovat-vezetője, hamburgi lakos.

Apja újságíró és lapkiadó volt Hamburgban. Apja még a II. világháború előtt meghalt. "Müller" már középiskolás korában cikkeket írt a hamburgi lapokban a helyi labdarúgó-mérkőzésekről. 25 éve hivatásos újságíró. A II. világháború alatt katona volt és a balti államokban teljesített szolgálatot.

"Müller" a hitleri idők alatt nem volt tagja a náci pártnak. Abban az időben is újságíróként tevékenykedett és több alkalommal felszólították a náci pártba való belépésre, de ő, több társával együtt megtagadta ezt. Később nem is erőltették a belépésre.

A beszélgetések alatt "Müller" kijelentette, hogy nem tartozik ma sem egyetlen német politikai csoportosuláshoz sem, csak egy katonai bajtársi egyesület tagja formálisan. Ebbe is azért lépett be, mert az alakulatához tartozó többi bajtárs is belépett.

A beszélgetések során "Müller" kijelentette, hogy politikával ma sem foglalkozik, a Szovjetuniót csak a háborúból ismeri és ezért nem tud tárgyilagos képet nyerni róla. Megemlítette, hogy az amerikaiakat "van szerencséje" most már évek óta saját tapasztalataiból ismerni és már nagyon unja őket.

Kifejtette "Müller", hogy egységes Németországot szeretne megszállás nélkül. Adenauer politikájával - mint mondotta - azért nem ért egyet, mert túlságosan kiszolgáltatja az amerikaiakat.

A beszélgetés során megállapítható volt, hogy "Müller" erősen német nacionalista érzelmu. Igen büszke Nyugat-németország háború utáni nagyarányú ipari fejlődésére. Politikailag az Adenauer kormánykoalícióhoz áll legközelebb. Az új fasiszta pártokat a "birodalmi pártot" és a birodalmi ifjúsági szervezetet határozottan elítéli.

"Müller" tipikus német, katonás, határozott, túlságosan hangosan beszél, nagyon magabiztosan viselkedik. Mindenről megdönthetetlen véleménye van. Öntelt, igen okosnak tartja magát. Ennek ellenére általános muveltsége alacsony, túlságosan okosnak nem mondható. Az bizonyos, hogy nagy újságírói tapasztalata van, és ez átsegíti sok nehézségen. Sportvonalon igen nagy tapasztalatokkal bír, nagy jártasságot mutat.

A személyes megbeszélések során az is megállapítható volt, hogy "Müller" a magyar sport lelkes híve. A helsinki Olimpiász óta a magyar labdarúgó válogatott valamennyi nemzetközi mérkőzésén részt vett. Helsinkiben megismerkedett Barcs Sándorral, az MTI vezetőjével, akinek a legutóbbi budapesti tartózkodása alkalmával egy öngyújtót küldött ajándékba.

"Müller" az V. labdarúgó világbajnokság idején három hétig Svájcban tartózkodott. Abban az időben tervbe vette, hogy az idén ősszel sorra kerülő magyar-osztrák, vagy magyar-olasz mérkőzésre Magyarországra be fog utazni.

Javaslom, hogy november 14-én sorra kerülő magyar-osztrák nemzetközi labdarúgó-mérkőzésre hívjuk meg "Müller"-t Barcs Sándor elvtárson keresztül. A meghívásnak ez a módja "Müller" részéről már ismert, mert a magyar-angol mérkőzés idején is Barcs elvtárs hívta meg őt.

A kapcsolatfelvételre lehetőséget nyújt az a körülmény, hogy "Müller" budapesti tartózkodása alkalmával Ágoston Kálmán áv. fhdgy. elvtárs (Kovács Gyula fedőnéven) mint az MTI. munkatársa két alkalommal hosszabb beszélgetést folytatott vele. "Müller" átadta névjegyét és közölte, hogy nagyon örülne, ha Svájcban is találkoznának. (Mint ismeretes, erre nem került sor.) Kijelentette, hogy szívesen tenne máskor is látogatást Magyarországra.

"Müller" beutazása után a kapcsolatot könnyen meg lehetne teremteni vele, azzal az ürüggyel, hogy Ágoston fhdgy. elvtárs viszonozza az ajándékozást. ("Müller" Ágoston elvtársnak itt tartózkodása alkalmával csekély ajándékot adott. Ez alapul szolgálhat arra, hogy ha "Müller" beutazik, Ágoston elvtárs felkeresi őt a szállodában és viszonozza az ajándékot.

A kapcsolatfelvétel után Ágoston áv. fhdgy. elvtárs bemutatná "Müller"-t Fehérvári Antal áv. örgy. elvtársnak, mint barátját, aki németül beszélgetni tud.

"Müller" jelenlegi meghívásának célja volna, hogy a kapcsolatot elmélyítenénk vele és tanulmányozását tovább folytatnánk, illetve amennyiben erre lehetőség kínálkozna, a beszervezését végrehajtanánk. A tanulmányozás célja, hogy lehetőségeit lemérjük, megállapítsuk személyi körülményeit, politikai állásfoglalását és azt, hogy van-e lehetőség beszervezésének végrehajtására.

"Müller" meghívását a IV. osztályon Póta áv. örgy. elvtárson keresztül lehetne Barcs Sándor felé továbbítani, miután a IV. osztály kapcsolatban áll Barcs Sándorral.

A fenti indokok alapján kérem "Müller" nyugatnémet újságíró meghívását engedélyezni, illetve a fent leírt formában a tanulmányozását lefolytatni. Beszervezését a tanulmányozás eredményétől tesszük függővé.

 Katona Mihály áv. fhdgy.
II/4. alosztály

Nyt.sz: 8/343
Készítette: KM/KJ-né.
Készült: 2 pld. 3.old.

ÁSZTL 3.2.4. K-364 21-22. old.

Ezen a napon történt június 19.

1953

Az Amerikai Egyesült Államokban kémkedésért kivégzik Ethel és Julius Rosenberget.

1991

Elhagyja Magyarországot az utolsó megszálló szovjet katona is, Silov altábornagy személyében.

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt 18 évben az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Beköszöntő

Osztrák‒Magyar Monarchia ‒ nemzetiségi kérdés, felbomlás
 

„Détruisez l’Autriche-Hongrie!”, azaz „Zúzzátok szét Ausztria–Magyarországot!” – adta ki a jelszót Edvard Beneš 1916-ban Párizsban megjelent, nagy visszhangot kiváltó könyvében. A későbbi csehszlovák állam egyik alapítója, az ekkor még emigrációban élő Beneš azt próbálta bizonyítani hamis propagandával, hogy a németek, a Habsburgok és a magyarok a történelem folyamán mindig is egy antidemokratikus abszolutizmust képviseltek, állandó jelleggel fenyegették a „csehszlovákokat”, sőt mi több, az egész emberiség legveszélyesebb ellenségeinek számítanak. Egykori tanárával majd harcostársával, Tomáš Garrigue Masarykkal együtt Beneš a német- és magyarellenes hangulat felfokozásával igyekezett meggyőzni Franciaország, valamint a többi antantállam közvéleményét és döntéshozó köreit a Monarchia feldarabolásának szükségességéről. Ehhez hasonló törekvések már korábban is megjelentek. Robert William Seton-Watson történészprofesszor, ismertebb nevén Scotus Viator, az „utazó skót”, kezdetben a Habsburg Monarchia lelkes híve volt, később annak éles bírálójaként a föderalizálást szorgalmazta, végül pedig a Birodalom szétrombolásának egyik élharcosa lett. Seton-Watsonnak a századelő magyarországi állapotai vizsgálata során minden tévedésével, túlzásával, magyarellenes előítéleteivel együtt ‒ amint azt összeállításunk első írásában Jeszenszky Géza is kiemeli ‒ sok kérdésben igaza volt. A korabeli magyar közvélemény és a hivatalos körök azonban elutasítóan fogadták minden bírálatát, értetlen és ellenséges légkört alakítottak ki vele szemben.

A kettős monarchia és ezzel együtt a történeti Magyarország 1918. őszi felbomlása, az utódállamok létrejötte bonyolult, többtényezős folyamat eredménye volt. A központi hatalmak elveszítették az első világháborút, a soknemzetiségű birodalomban felerősödtek az elszakadási törekvések, a szomszédos kisállamok mértéktelen területi követeléseket fogalmaztak meg, a győztes nagyhatalmak pedig 1918 tavaszán-nyarán hosszas bizonytalankodás után véglegesen eldöntötték, hogy az Osztrák‒Magyar Monarchiának nincs helye az általuk elképzelt új Európa térképén. Gyarmati Enikő dokumentumközlése a szétesés „pillanatfelvételeit” nyújtja svájci követjelentések tükrében, hozzájárulva ezzel a felbomlásról alkotott külső kép rekonstruálásához.

Az összeállítás többi írása Budapest hídjainak 1945-ös felrobbantásával, a MÁV 1946-os helyzetével, Hruscsov 1958. évi tatabányai látogatásával, végül pedig a legendás huszárkapitány, Zubovits Fedor afrikai kalandozásaival foglalkozik.

 

Budapest, 2019. március 4.

 

A szerkesztők