Szovjet milícia - magyar malícia

Szarkasztikus humor a pulpitus előtt

„Dolgozzatok, dolgozzatok, mert végem van, családos ember vagyok és hazaárulásból tengetem életem. Most vagyok először miniszter, hagyjatok lennem továbbra is. Tekintsétek a 20 szovjet hadosztályt és becstelenségben megőszült fejemet. Ha nem dolgoztok, az oroszok még majd kimennek, s akkor mi lesz velem. Számítok rátok, támogassatok. Vegyétek fel a munkát és dolgozzatok."

Gaálné Barcs Eszter - Pálfi László

Bevezetés

Az alábbi, forrásközlésünkben közzétett nyomtatvány egy 1957. évi február 18-ai házkutatás során került elő, de szövegezése nem ismeretlen a forradalom röpirataival foglalkozó kutatók számára. Az OSZK Kisnyomtatványtár 1956-os különgyűjteményének anyagában, illetve a Politikatörténeti és Szakszervezeti Levéltár 1956-os röpiratgyűjteményéből készült forráskiadványban különböző változatait 

.

Forrásközlésünk egy, a népi demokratikus államrend megdöntésére irányuló mozgalomban való tevékeny 

bűntettében indult per anyagához kapcsolható: a bizonyítékul szolgáló írást (Lásd az 1. számú forrást!), illetve az eljárás során ezzel kapcsolatban lejegyzett állításokat (Lásd a 2. számú forrást!) tartalmazza. Az ügyben szereplő nyolc vádlott mindegyike az 1956-os ráckevei eseményekhez .

Az 1956. október 23-ai események hatása 26-ára érkezett el Ráckevére. A lakosság azon része, amely meg akarta torolni korábbi sérelmeit, az utcára tódult és ostrom alá helyezte a tanács végrehajtó bizottságának és a rendőrségnek az épületét. A rendőrség és az ÁVH helyi állománya Kiskunlacházára, a Magyar Néphadsereg helyi laktanyájába menekült. A tüntetéseken a nemzeti trikolór mellett előkerült a Kisgazdapárt zászlaja, a tömeg estéig a Kossuth-nótát, a Szózatot és a Himnuszt énekelte, majd a többség éjszaka hazatért.

Az elkövetkező napokban -a forradalom és a nemzeti ellenállás támogatására felkészülve- összegyűjtötték az elmenekült rendőrök és államvédelmisek hátrahagyott fegyvereit, amelyeket szétosztották a Nemzetőrség helyi tagjai között.

A forrásközlésben szereplő pamfletet az ügyész a ráckevei események miatt indult eljárás 1957. november 22-ei tárgyalásán mutatta. Az izgató tartalmú kijelentéseket tartalmazó röpiratot az I. rendű vádlottként érintett személy ágyában találták. A leírás szerint kockás papírra, ceruzával vetett sorok voltak. A bírósági aktában ennek géppel írt másolata található.

A röpirat feltételezett szerzője a per I. rendű vádlottja volt. Korábban a Kisgazdapárt ráckevei titkári posztját töltötte be, így jobboldalinak, azaz rovott múltúnak minősült. Az ítélethozatal idején foglalkozásaként a (felesége földjén) gazdálkodó kitételt tüntették fel.

A dokumentum keletkezéséről a vádlott elbeszélése alapján a következőket tudhatjuk meg. Budapestről diákok érkeztek, hogy élelmiszert és pálinkát vásároljanak. Egyikük elkezdte írni a röpcédulát, amit a vádlott folytatott: az írást tehát fele részben vallotta magáénak. A röpiratot a vádlott felesége dobta az ágyra, és az véletlenül csúszott be a takaró alá. A vádlott nem érezte magát bűnösnek.

Az ügyész a röpirat bemutatásával kiterjesztette a vádat. A vádlott ügyvédje - a kiterjesztett vád és a bizonyítékok beszerzésének szükségessége miatt - kérte a tárgyalás elhalasztását. Az ügyész hozzájárult a tárgyalás elnapolásához, és tanúkihallgatást kért az ügyben. Az eljáró bírósági tagok zárt tanácskozásban meghozott végzésükben viszont elutasították a védői indítványt. Eszerint elég hosszú időre tűzték ki tárgyalási határnapot, és a védelemnek módja lett volna a bizonyítékok beszerzésére és a 

.

A röpirattal kapcsolatos leírás e tárgyalási napon kívül az ítéletben is szerepel. Elgondolkodtató, hogy miért csak egy másolat található az iratcsomóban? Az ún. 1956-os perek esetében gyakoriak a különböző típusú melléklet tartalmak, akár egy-egy füzetben leírt versek, különböző nyomtatványok formájában. Ezek eddigi tapasztalataink alapján eredeti formájukban kerültek a bírósági aktákba.

Ebben az esetben az eredetileg ceruzával, a vádlott saját kezével írt példány sem lett volna egyébként bizonyíték a szerzőségére, hiszen a szövegváltozatok - a fennmaradt röpiratokból kiindulva - közkézen forogtak 1956. november 4. után, elsősorban a főváros területén. Egy-egy „gondolatmorzsa" köthető esetleg az ügy I. rendű vádlottjához.

A Pest Megyei Bíróság 1957. december 31-én hozott ítéletet: egy év és hat hónap börtönre büntette az I. rendű vádlottat. Elítélésének alapjául az tény szolgált, hogy 1956. november 28-án ráckevei községi tanács VB elnökévé választották, és funkcióját el is látta. Tisztségéből adódóan közreműködött egyes tanácsi dolgozók leváltásában, és megakadályozta a rendőrség 

.

Enyhítő körülményként értékelte a bíróság büntetlen előéletét, illetve a rend és a nyugalom helyreállítása, a személy és vagyoni biztonság megteremtése terén elért pozitív 

. Megállapították, hogy a vádlott cselekményeire a törvényben megállapított börtönbüntetés legkisebb mértéke, az öt esztendő túl szigorú lenne, ez nem felelne meg a büntetés céljának, így az enyhítő szakasz alkalmazásának helyet adtak. Az ítélet kiszabásánál már nem vetődik fel a nyomtatvány bizonyítási szerepe. A büntetést a fellebbezések elutasításával a Legfelsőbb Bíróság helybenhagyta.

1959. április 4-én a Pest Megyei Bíróság a NET közkegyelem gyakorlásáról szóló 1959. évi 12. számú törvényerejű rendelete alapján az elítéltet kegyelemben részesítette, és mentesítette a szabadságvesztés büntetés végrehajtása 

.

A röpirat tartalma önmagáért beszél. Szatirikus jellegű, több helyen utal a létrejött hatalom idegenszívűségére és a munkások körében is nagyfokú elutasítottságára. A Kádár-rendszer az általa vezetni kívánt „társadalmi osztályok" tagjait Kádár-kolbásszal lakatta jól.

Bevezetőnkben egy az 1956-os eseményekkel összefüggő cselekmény bírósági eljárásának részleteit ismertettük, kitérve a Ráckevén 1956 októberében történtekre. Egyúttal pedig a jogszolgáltatási iratokban fellelhető érdekes mellékletekre is szeretnénk felhívni a figyelmet.

A forrásszövegek elírásból adódó hibáinak javításával, de a dokumentumok eredeti fogalmazásmódjának és helyesírásának változatlanul hagyásával közöljük az alábbi forrásokat.

Tartalomjegyzék

Ezen a napon történt július 16.

1918

A moszkvai bolsevik kormány utasítására II. Miklós orosz cárt és egész családját agyonlövik Jekatyerinburgban. (E város neve 1924-1992...Tovább

1944

A szovjet csapatok elfoglalják Litvánia fővárosát, Vilniust.

1945

Felrobbantják az első atombombát a White Sands Proving Groundon. (Ez augusztus 6-áig titokban maradt, amikor egy B–29-es bombázó ledobta...Tovább

1946

Megalakul a Népi Kollégiumok Országos Szövetsége

1969

Az Apollo–11 űrhajó – fedélzetén Neil Armstronggal, Edwin Aldrinnal és Michael Collinsszal – közép-európai idő szerint 14.32 órakor...Tovább

  •  
  • 1 / 2
  • >

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt 17 évben az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Beköszöntő

Stefan Zweig osztrák író szerint az első világháború előtti időszak a biztonság aranykora volt, ahol senki sem tartott háborúktól, forradalmaktól, erőszakos változásoktól. „Az ész korszakában képtelenségnek tűnt minden radikalizmus, minden erőszak” – írta visszaemlékezéseiben. Bár ez kétségtelenül idealizáló és utólagosan visszavetített kép, mégis kijelenthetjük: az első világháború brutalitásai nyomán bizonyosodott be leginkább, mennyire utópisztikus elképzelés volt, hogy a modernség előrehaladása az erőszak visszaszorulását eredményezi. A mérhetetlen rombolás, pusztítás mellett a totálissá vált első világháború egyik legsúlyosabb következménye ugyanis az emberi élet értékének elképesztő leértékelődése volt. A háborús erőszak-tapasztalat hozzájárult a gátlások leépüléséhez, a mindennapi életben tapasztalható erőszak terjedéséhez, továbbá a politikai kultúra militarizálásához. A háborús, illetve tágabb értelemben a politikai erőszak kérdése ennek ellenére hosszú ideig a történettudomány perifériáján helyezkedett el, és csak az utóbbi évtizedek kutatásai irányították rá a figyelmet.

1918 után Közép- és Kelet-Európában egymással rivalizáló szélsőségek léptek színre, forradalmak és ellenforradalmak váltották egymást. Magyarországon 1919. március 21-étől néhány hónapig az ún. vörösterror, majd a Tanácsköztársaság leverését követően a fehérterror tombolt. Közben az ország nagy részét idegen csapatok szállták meg; a román hadsereg egy időre Budapestet is elfoglalta, és egész Győrig nyomult előre.

A második világháború az elsőt is jócskán felülmúlta a pusztítás mértékét és brutalitását illetően. Civilek ellen elkövetett tömeggyilkosságok, egész népcsoportok elüldözésére vagy kiirtására irányuló törekvések, valamint a hatmillió európai, zsidó származású áldozatot követelő holokauszt fémjelzik e tragikus történelmi időszakot. A Magyarországon 1944. október 16-án hatalomra került Szálasi Ferenc nyilaskeresztes rémuralma állami szintre emelte a terrorizmust, a rablást, kínzást, erőszakot, az extrém kegyetlenséget.

A német megszállást és a nyilas terrort néhány év elteltével újabb totális diktatúra követte Magyarországon. A Vörös Hadsereg támogatásával hatalomra került Rákosi-rendszer elsősorban az államvédelmi hatóság segítségével tartotta állandó rettegésben a társadalmat. Ideológiai megfontolásokból tömegesen vetettek ártatlan személyeket börtönbe, a koncepciós perekben halálra ítéltek száma pedig meghaladta a százat.

Az ArchívNet idei 1–2. összevont számának fő témája: „Politikai erőszak a 20. századi magyar történelemben”. Elsősorban azt vizsgáljuk, hogy az elmúlt évszázad magyar történelmének különböző korszakaiban miként és milyen formában nyilvánult meg a politikai erőszak, milyen erőszak-tapasztalatokról tanúskodnak a fennmaradt levéltári iratok. „Technikai” okok miatt az összeállítást két önálló részre kellett bontanunk. Így az első öt írást tartalmazó 1-es szám 2018. április 6-án, míg a 2-es szám 2018. április 27-én jelenik meg.

Budapest, 2018. április 6.
A szerkesztők