Zsánerképek a Horthy-korszakból, avagy egy tartalékos huszár főhadnagy életének pillanatai
Az itt látható fotók erősen kötődnek az ArchivNet ez év 2. számában megjelent egyik íráshoz, hiszen „főhősének”, Katona Gábornak a hagyatékában megőrzött fényképek egy részét láthatja az olvasó. A fotók egy Horthy-korszakban élő és működő vidéki kisvárosi polgári elithez tartozó értelmiségi férfi mindennapjait dokumentálják. A felvételek a tartalékos huszárhadnagy, esztergomi ügyvéd Katona Gábor katonai szolgálatába, szabadidejébe és családi életébe engednek bepillantást.
Amikor 2001-ben az alapító szerkesztők életre hívták az ArchivNet-et, kezdettől az volt a szándékuk, hogy a csak elektronikus formában megjelenő és hozzáférhető folyóirat - kiaknázva az internet nyújtotta páratlan, a korábbiakhoz képest jelentős mértékben kibővült lehetőségeket - a 20. századi (1945 utáni) történelem valamennyi forrástípusából bőségesen szemezgetve szólítsa meg olvasóit. Azaz: nem „csupán" a hagyományos forrásközlésben szükségszerűen főszerepet játszó írott forrásokat, hanem adott téma valamennyi, tehát képi, hangzó, sőt filmes forrásait is közzé tehessük (amennyiben vannak ilyenek). E szándékunk még mindig nem valósult meg egészen (okaira itt és most nem térnénk ki), ám előrelépésnek tekinthető, hogy az az azóta (vagyis 2001 óta) eltelt évek során számos fotóval tudtuk színesíteni az ArchivNet-en megjelent dokumentumpublikációkat. E helyt - örvendetes módon nem először a folyóirat történetében - ismét egy olyan közlésre vállalkozik a Szerkesztőség, amely kifejezetten és kizárólag a fotódokumentumokra helyezi a hangsúlyt, nem titkoltan a népszerűsítés szempontjait is szem előtt tartva, sőt arra fókuszálva. Ma már aligha lehet vita tárgya ugyanis, hogy a fénykép fontos történeti dokumentum. Nem lehet a véletlen számlájára írni, hogy pl. Oroszországban a Moszkva melletti Krasznogorszkban olyan speciális levéltár működik, amely csak és kizárólag hangzó, képi és filmes dokumentumokat gyűjt és ad ki kutatóinak - a legkorábbi ilyen jellegű források pedig még a cári időkben keletkeztek. A levéltár látogatottsága igencsak nagyarányú.
Az itt látható fotók az ArchivNet ez év 2. számában megjelent egyik közléshez erősen kötődnek: a Katona Csaba közlésében megjelent Katona Gábor ügyvéd és az 1956. évi forradalom jászárokszállási eseményei c. írás „főhősének" hagyatékában megőrzött fényképeket láthat itt az olvasó. A tartalékos huszárhadnagy, egyébként esztergomi ügyvéd Katona Gábor életrajzát ezért nem ismételjük meg, az a fent említett forrásközlés bevezetőjében részletesen megtalálható.
A képek egy Horthy-korszakban élő és működő vidéki kisvárosi (konkrétan esztergomi) polgári elithez tartozó értelmiségi férfi mindennapjait dokumentálják. A kiválasztott képeket - amelyek egy jóval bőségesebb hagyaték töredékét képezik csupán - alapvetően három blokkra osztottuk
Képgaléria megtekintéseA második blokk a polgári élet mindennapjainak azt a részét mutatja be, amely a szabadidő eltöltéséhez kötődik. Mulatozó társaság, a strand örömei, csónakázás, sőt az esztergomi Holló cserkészcsapat Öreg Hollók Műkedvelő Gárdájának nagy sikert arató fellépése: társasági alkalmak, összejövetelek, tipikusan olyan szórakozási formák, amelyek fénykorukat a tömegkommunikációs eszközök nagyarányú térhódítása előtt élték.
A harmadik, rövid blokk már a családi viszonyokról szól. Az 1941-ben megházasodó Katona Gábort két képen is feleségével láthatjuk: az egyiken katonatisztként, egyenruháján a büszkén viselt kitüntetésekkel, a másikon már polgári miliőben, a jól menő esztergomi ügyvédi iroda vezetőjeként feszít feleségével otthonában: mindkét képről valósággal süt a magabiztosság, a szellemi/anyagi függetlenség érzete. A harmadik fotó pedig a tágabb családot (a fiatal páron kívül a mostohaanyát és a testvéreket) ábrázolja az esztergomi családi ház kertjében. Bár elvileg mindhárom intim környezetben készült, mégis inkább portréfotók, spontenaitást csupán az első esetében érzékelhetünk, a másik kettőn a rajta látható személyek a fotósnak - azaz a külvilágnak - pózolnak.
Nem kétséges, hogy e fotók döntően egy ember életútjának dokumentumai, főleg kellő háttérismeretekkel rendelkezve. Ugyanakkor közlésük sokakat hozzásegíthet ahhoz, hogy az úgynevezett magántörténelem, a mindennapok történelme közelebb kerüljön az érdeklődő olvasóhoz, kezdve olyan apróságoktól, mint a korabeli fürdőruha-viselet, egészen a polgári lakásenteriőrt díszítő porcelántárgyakig, a mentalitást tükröző apró gesztusokig (gondoljunk pl. a férfifürdőruha legombolt fél pántjára), pillantásokig (a fürdőruhás leányok egyikének magabiztos, sőt hódító tekintete igen beszédes).
Ezen a napon történt április 20.
Magunkról
A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.
Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.
Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!
A Szerkesztőség
Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.
Beköszöntő
Tisztelt Olvasók!
Örömmel adunk hírt róla, hogy megjelent az ArchívNet idei első száma, amelyben négy forrásismertetés olvasható. Ezek közül kettő magyar és ukrán emigránsok hidegháború alatti történetével foglalkozik egymástól nagyon eltérő látószögekből. A következő két forrásismertetés közül az egyik társadalmi önszerveződést ismertet kapcsolódó dokumentumokkal, míg a másik folytatja egy iratanyag oroszországi összeállítása, Magyarországra szállítása hátterének a bemutatását.
Az időrendet tekintve kívánkozik az első helyre Völgyesi Zoltán (főlevéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára) helytörténeti szempontból is értékes ismertetése, amely a gróf Károlyi Lászlóné Apponyi Franciska által alapított és elnökölt Virágegylet történetét mutatja be levéltári források segítségével 1936-ig. A Fótról az 1920-as években Zebegénybe költöző nemesasszony új lakhelyén sem hagyott fel a már korábban is végzett szociális tevékenyégével: a Dunakanyarban többek között egy gyermeksegítő-nevelő egyletet hozott létre, amelynek egyben fő finanszírozója volt. Hogy a szervezet saját bevétellel is rendelkezzen, Apponyi Franciska a településen turistaszállásokat is létrehozott – ezzel pedig hozzájárult ahhoz, hogy Zebegényt még több turista keresse fel az 1930-as években.
Retrospektív módon mutatja be Máthé Áron (elnökhelyettes, Nemzeti Emlékezet Bizottsága), hogy a vitatott megítélésű, szovjetellenes ukrán emigrációt miként próbálta saját céljaira felhasználni az Egyesült Államok hírszerzése – amely folyamatban egy magyar emigránsnak, Aradi Zsoltnak is volt feladata. Az eseménysort egy később papírra vetett, titkosítás alól feloldott összefoglaló alapján tárja az olvasók elé. A kidolgozott akcióról a szovjet félnek is volt tudomása – erről pedig a szovjeteknek kémkedő „Cambridge-i ötök” legismertebb tagja, az angol Kim Philby számolt be defektálása után visszaemlékezésében.
Németh László Imre (nyugalmazott lelkész, pápai prelátus) az olaszországi magyar emigráció pillanatnyi helyzetéről készült összefoglalót prezentálja. Ez a „pillanatnyi helyzet” az 1953-as év, amikor báró Apor Gábor, korábbi szentszéki követ, ekkoriban a Magyar Nemzeti Bizottmány római irodájának a vezetője egy kérésre összeírta, hogy milyen helyzetben éli mindennapjait az olaszországi magyar emigráció az egyetemi tanároktól a trieszti menekülttábor lakóin át a sportolókig. Az egykori diplomata összefoglalójában nemcsak a mikroszintű, helyi ügyek kerülnek elő, hanem a nagypolitikai események is, így például Mindszenty József esztergomi érsek ügye, annak megítélése, valamint a magyarországi kommunista propaganda itáliai hatásai.
Idei első számunkban közöljük Seres Attila (tudományos főmunkatárs, VERITAS Történetkutató Intézet és Levéltár) előző lapszámban megjelent forrásismertetésének a második részét. A szerző további dokumentumok ismertetésével mutatja be, hogy harminc évvel ezelőtt milyen módon kerültek Magyarországra Oroszországból a néhai miniszterelnökre, Bethlen Istvánra vonatkozó iratok. A szerző mindezek mellett – az iratok ismeretében – Bethlen szovjetunióbeli fogságával kapcsolatban is közöl új infromációkat.
Az idei első számunkban publikáló szerzőinknek köszönjük a kéziratokat, felhívjuk egyben leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet következő évi számaiba továbbra is várjuk a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.
Budapest, 2024. március 13.
Miklós Dániel
főszerkesztő