A magyar gyapot 1934-ben

„Talán mindannyian megérjük még, hogy ruházkodásunknak ez a fő anyaga magyar pamut-ból fog készülni.” – Már a ’30-as években is bizakodtak abban, hogy a hazai gyapottermesztés megoldhatja textiliparunk nyersanyagkérdését, és magyar alapanyagból előállíthatunk magyar pamutot. Az itt közölt, 1934–1935-ben keletkezett dokumentumok a gyapottermesztés megin-dítására tesznek javaslatot, de a kísérlet kudarcáról is beszámolnak.

Források

A kísérleti pamuttermesztés költségvetése

Méltóságos
budai Dr. GOLDBERGER LEÓ
m. kir. kormányfőtanácsos úrnak

BUDAPEST

Személyes tárgyalásunk alkalmával volt kegyes megbízni avval, hogy egy nagyobb mérvű kísérleti pamuttermelés költségvetését juttassam Méltóságodnak. Nagybecsű óhajának eleget téve, a kívánt költségvetést az alábbiakban van szerencsém Méltóságod elé terjeszteni:

A költségvetés alapja 1. - azaz Egy katasztrális hold

1. Földbér.....................................................................................................
2. Két szántás..............................................................................................
3. Egyengetés, porhanyítás......................................................................... 
4. 20 kg vetőmag, valamint 20 kg tartalék vetőmag,
    összesen 40 kg á 60 fillér.........................................................................
5. Vetés - ültetés - 4 napszám á 2 P............................................................
6. Gyomirtás - kapálás - 5 ízben á 4 napszám, 20 napszám á 2 P................
7. Aratási - szedési - költség 30 napszám á 2 P ..........................................
8. Az irányítás és ellenőrzés útiköltsége
    tehát vasút, autó, kocsi, valamint az ellenőrző
    közeg ellátási költsége, szálloda, étkezés stb. telepenként ...................

összesen......................................................................................................
2000 pengő
 2000
 1000

2400
 800
4000
6000


60 000

78 200 pengő

Ezt az összeget természetesen még fokozza az irányító közeg javadalmazása.

A kísérleti termelés természetesen nem hasonlítható össze egy normális termelés költségeivel, miután ez egyúttal egy oktató eljárás, amelyet nem lehet egyszerűen írásba foglalni, és a termelő gazdára bízni a továbbiakat. A magyar gazdának, nevezetesen a tudományosan képzett gazdáknak az a rossz szokásuk - ezt sajnálatos tapasztalatok alapján állíthatom - soha nem követik az írásos útmutatást, mert ennél ők maguk mindig jobbat akarnak tudni, s ez okozza rendesen a kísérleti sikertelenségeket. E téren annak kell történnie, amit a növényzet a különböző talaj és klimatikus viszonyok között megkövetel, és azt bárkinek is előbb meg kell tanulnia.
Egy-egy kísérleti telep kiterjedése lehetőleg öt kat. hold legyen, mert ez az a terület, amely már végleges konzekvenciát képes szolgáltatni. Egy 5 holdnál kisebb terület szakszerű kezelése és ellenőrzése túl drága lenne, egy nagyobb kísérleti telep viszont igen kockázatos volna.
Miután Méltóságod oly kísérleti termelést óhajt végeztetni, amelynek tanúságaképpen a pamuttermelést az egész országban mint egy új és gazdaságos mezőgazdasági ágat óhajt bemutatni azon célból, hogy a hazai textilipar szükségleteinek bizonyos hányadát a hazai termésből legyen képes fedezni, feltétlen fontos, hogy ezen kísérleti termelés a legnagyobb felkészültséggel, szaktudással, kellő szakértelemmel és abszolút pontossággal végeztessék annál is inkább, mert ha ezen kísérleti termelés a pamuttermelés létjogosultságát fogja bizonyítani - mint ahogyan ezt bizonyítani fogja is - Méltóságod egy akkora jótéteményt fejtett ki az egész ország érdekében, amelyért háláját Méltóságoddal szemben leróni soha nem lesz képes.
Mint Magyarország geológiai természetének alapos ismerője azt javasolom, hogy a kísérletek részint az Alföldön, részint pedig a Dunántúl ejtessenek meg. Ez két szempontból igen fontos, nevezetesen: hidegség és szárazság. Az Alföld melegebb, mint a hegyes, dombos Dunántúl, de veszélyesebb a talaj-menti fagyok miatt. Az Alföld ezentúl szárazabb, sokkal kevesebb csapadékkal bír, mint a Dunántúl. Ez a két körülmény azonban a pamuttermelésre igen lényeges kihatással van, sőt a termelés legfontosabb elemét képezi. Szerintem tehát a pamuttermelés a dunántúli oldalon sokkal biztosabb, mint az Alföldön, és ennek ellenére mégis szükségesnek tartom az Alföldön is kísérleti termelést végeztetni összehasonlítás szempontjából.
Az Alföldnek vannak rajongói, és ha a pamuttermelés már országszerte meg fog indulni, számos jelentkező akad majd avval az indokkal..."az én földem a bőséges termésű Alföldön terül el, tehát termelésre feltétlenül alkalmas". És hogy ez a tévhit senkit ne károsítson, szükséges a saját meggyőződés, nehogy később hatalmas összegek semmisüljenek meg egy elégtelen kísérleti termelés következtében, mert ennek a következményei bizonyára a gyáriparra hárulnának.
Véleményem szerint a kísérleti termelés a következő vidékeken volnának megejtendők:

A. Az Alföldön: Szeged környékén, Békés környékén, továbbá Szolnok, Szentes és Kalocsa vidékén.
B. A Dunántúlon pedig: Tolna, Baranya, Somogy és az egész balatoni körzet jöhet tekintetbe. Ezek a dombos-hegyes vidékek, melyeknek homokos, kavicsos talaja a pamuttermelésre szinte predesztinálva van, s amelyeknek déli fekvésű területei az Alföldtől még abban is különböznek, hogy a nyári csapadék sokkal bőségesebb, eltekintve attól, hogy a talaj menti fagyoknak nincsenek egyáltalán kitéve.

Miután én általánosan 5 kat. hold kiterjedésű kísérleti telepet javasoltam, egy-egy ily kísérleti telep hozzávetőleges költsége az előzetes költségvetés alapján cca a következőképpen alakulna:

1. katasztrális hold termelési költsége 182 pengő,

e szerint 5 kat. hold termelési költsége..........................
plusz kiszállási költség....................................................
összesen.........................................................................
910 P
600 P
 1510 P

10 drb. á 5 holdas kísérleti telep termelési és ellenőrzési költsége tehát hozzávetőlegesen 15 100 pengőt venne igénybe a szakközeg javadalmazásán kívül.
Végtelenül megtisztelve érzem magam az által, hogy Méltóságod ezen horribilis perspektívájú kérdéssel tanácsért hozzám fordult, és ezennel a legnagyobb készséggel igyekszem megadni mindazon szükséges felvilágosítást, mely a kérdéssel összefügg. A félreértések elkerülése céljából kénytelen vagyok még megemlíteni, hogy engem ez ügyben jelenleg még csak az erkölcsi sikerek érdekelnek, és nem az esetleges jövedelmek, melyek talán személyemre hárulnának. Miután én jelenleg a m. kir. pénzügyminisztérium megbízásából az országban a jobb fajta keleti dohányok honosítását vezetem, nem vagyok kereset nélküli, de kijelentem, a legnagyobb készséggel és odaadással hajlandó vagyok szerény tudásomat és bőséges tapasztalataimat Méltóságod rendelkezésére bocsátani, s eme magasztos cél eléréséhez Méltóságod mellé munkatársnak szegődni annál is inkább, hiszen köztudomású, hogy e cél eléréséért máris szinte lehetetlen módon küzdöttem minden érdem elismerése nélkül, ellenkezőleg egy hatalmas ellenséges tábor lett fáradozásom osztályrésze.
Kérem, fogadja Méltóságod megkülönböztetett nagyrabecsülésemet és vagyok

Budapest, 1934. január hó 6-án

mély tisztelettel
Schmidt Rezső

(Z 1349 Goldberger Sám. F. és Fiai Rt. Ügyvezető Igazgatóság,
31. csomó, 144. tétel: dr. Buday Goldberger Leó levelezése)

Ezen a napon történt március 29.

1905

Rejtő Jenő („P. Howard”) magyar író (†1943)Tovább

1912

A Déli-sarkról visszatérő Robert Falcon Scott kapitány és bajtársai (Wilson, Bowes, Oates) életüket vesztik a hóviharban (Scott naplójába...Tovább

1919

A Forradalmi Kormányzótanács közzétette – többek között – XIV. számú rendeletét a nevelési és oktatási intézmények köztulajdonba vételéről...Tovább

1946

Megalakul a MASZOVLET (Magyar-Szovjet Légiforgalmi Rt), a mai MALÉV elődje.Tovább

1971

Kiss Manyi Kossuth- és Jászai Mari-díjas színésznő (*1911)Tovább

  •  
  • 1 / 2
  • >

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.

Beköszöntő

Tisztelt Olvasók!

Örömmel adunk hírt róla, hogy megjelent az ArchívNet idei első száma, amelyben négy forrásismertetés olvasható. Ezek közül kettő magyar és ukrán emigránsok hidegháború alatti történetével foglalkozik egymástól nagyon eltérő látószögekből. A következő két forrásismertetés közül az egyik társadalmi önszerveződést ismertet kapcsolódó dokumentumokkal, míg a másik folytatja egy iratanyag oroszországi összeállítása, Magyarországra szállítása hátterének a bemutatását.

Az időrendet tekintve kívánkozik az első helyre Völgyesi Zoltán (főlevéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára) helytörténeti szempontból is értékes ismertetése, amely a gróf Károlyi Lászlóné Apponyi Franciska által alapított és elnökölt Virágegylet történetét mutatja be levéltári források segítségével 1936-ig. A Fótról az 1920-as években Zebegénybe költöző nemesasszony új lakhelyén sem hagyott fel a már korábban is végzett szociális tevékenyégével: a Dunakanyarban többek között egy gyermeksegítő-nevelő egyletet hozott létre, amelynek egyben fő finanszírozója volt. Hogy a szervezet saját bevétellel is rendelkezzen, Apponyi Franciska a településen turistaszállásokat is létrehozott – ezzel pedig hozzájárult ahhoz, hogy Zebegényt még több turista keresse fel az 1930-as években.

Retrospektív módon mutatja be Máthé Áron (elnökhelyettes, Nemzeti Emlékezet Bizottsága), hogy a vitatott megítélésű, szovjetellenes ukrán emigrációt miként próbálta saját céljaira felhasználni az Egyesült Államok hírszerzése – amely folyamatban egy magyar emigránsnak, Aradi Zsoltnak is volt feladata. Az eseménysort egy később papírra vetett, titkosítás alól feloldott összefoglaló alapján tárja az olvasók elé. A kidolgozott akcióról a szovjet félnek is volt tudomása – erről pedig a szovjeteknek kémkedő „Cambridge-i ötök” legismertebb tagja, az angol Kim Philby számolt be defektálása után visszaemlékezésében.

Németh László Imre (nyugalmazott lelkész, pápai prelátus) az olaszországi magyar emigráció pillanatnyi helyzetéről készült összefoglalót prezentálja. Ez a „pillanatnyi helyzet” az 1953-as év, amikor báró Apor Gábor, korábbi szentszéki követ, ekkoriban a Magyar Nemzeti Bizottmány római irodájának a vezetője egy kérésre összeírta, hogy milyen helyzetben éli mindennapjait az olaszországi magyar emigráció az egyetemi tanároktól a trieszti menekülttábor lakóin át a sportolókig. Az egykori diplomata összefoglalójában nemcsak a mikroszintű, helyi ügyek kerülnek elő, hanem a nagypolitikai események is, így például Mindszenty József esztergomi érsek ügye, annak megítélése, valamint a magyarországi kommunista propaganda itáliai hatásai.

Idei első számunkban közöljük Seres Attila (tudományos főmunkatárs, VERITAS Történetkutató Intézet és Levéltár) előző lapszámban megjelent forrásismertetésének a második részét. A szerző további dokumentumok ismertetésével mutatja be, hogy harminc évvel ezelőtt milyen módon kerültek Magyarországra Oroszországból a néhai miniszterelnökre, Bethlen Istvánra vonatkozó iratok. A szerző mindezek mellett – az iratok ismeretében – Bethlen szovjetunióbeli fogságával kapcsolatban is közöl új infromációkat.

Az idei első számunkban publikáló szerzőinknek köszönjük a kéziratokat, felhívjuk egyben leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet következő évi számaiba továbbra is várjuk a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.

Budapest, 2024. március 13.
Miklós Dániel
főszerkesztő