Adalékok a Horthy család németországi tartózkodásához

(1944. október 1.-1948. december 18.)

„Őrizetünkre fegyveres SS-századot vezényeltek ki, s ennek őrjáratai szüntelenül ott portyáztak a szögesdrót sövénnyel elzárt kertben. Ezen kívül magában a kastélyban a Gestapo is tartott tizenkét személyből álló őrséget és három rendőrkutyát. Sétáink közben mindig fegyveres őr kísért, még hároméves unokámat is.” – A weilheimi városi levéltárban talált, eddig ismeretlen és publikálatlan rendőrségi nyilvántartások, formanyomtatványok, fényképek fontos részletekkel egészítik ki Horthy Miklós emlékiratainak visszaemlékezéseit.

Weilheim. Tipikus bajorországi kisváros, későközépkori házakkal és városfallal, Münchentől kb. 50 km-re dél-nyugatra. Hiteles történetét a 14. század elejére vezetik vissza, hiszen először egy 1306-ban, pergamenre írt oklevél, amely a városi levéltár büszkesége, tesz róla említést. Az útikönyvek csak néhány sorban ecsetelik festői szépségű környezetét és középkori templomait. A helybeliek kedvelt kirándulóhelye a városkától pár kilométerre fekvő Haarsee, amelynek partján a Hirschberg kastély található. Ezekről a helynevekről részletesebben Horthy Miklós Emlékirataiban (Bp., Európa-História, 1990., 316-339.) olvashatunk:
„Fővárosunkat és hazámat október 17-én hagytam el, mint fogoly. [...] A Weilheim közelében fekvő Schloss Hirschbergbe vittek bennünket. Ezt álcázás okából most „Waldbichl"-nek nevezték el, és itt egyébként - mint utóbb értesültünk - szabadulása után egy időre Mussolini is elhelyezést talált, de nem úgy, mint mi, hanem valóban, mint vendég. Weilheimba 11 óra táján érkeztünk, és gépkocsin mentünk tovább a szépen fekvő kastélyhoz [...] Őrizetünkre fegyveres SS-századot vezényeltek ki, s ennek őrjáratai szüntelenül ott portyáztak a szögesdrót sövénnyel elzárt kertben. Ezen kívül magában a kastélyban a Gestapo is tartott tizenkét személyből álló őrséget és három rendőrkutyát. Sétáink közben mindig fegyveres őr kisért, még hároméves unokámat is. [...]
Kényelem hiánya miatt nem volt panaszunk. A kastély berendezése részben egy müncheni palotából, részben Olaszországból származott. Kezdetben ellátásunk is igen jó volt. December elseje után azonban nem kaptunk már elegendő táplálékot. Ezt a Gestapo főnök egyéni kellemetlenkedésének köszönhettük: előttünk azonban úgy állította be, hogy a diplomata-ellátást ettól a naptól fogva hivatalosan megszüntették. Ilyen körülmények között Jenő öcsém váratlan megérkezése kétszeres örömet jelentett: a viszontlátás meglepetésén  kívül ugyanis csomagokat is hozott magával [...] [A dokumentumok szerint a >viszontlátás< 1945. január 2-án történt.] Az amerikai hadsereg előcsapata 1945. május 1-jén vonult be Schloss Hirschbergbe. Azt hittük, hogy ütött felszabadulásunk órája."
1945. május 2-án Horthy Miklóst a 7. amerikai hadsereg - az alapvető udvariassági formákat betartva - magával vitte. Közölték vele, és ezt többször is hangsúlyozták, hogy nem hadifogoly, csak védőőrizetben tartják. Szeptember végén Nürnbergbe szállították, ahol sor került tanúkihallgatására. 1945. december 17-én tért vissza családjához, akik időközben (június 15-én) elhagyták a kastélyt, és Weilheim városába, a Pollinger Straße 25. szám alá költöztek.
H. Haraszti Éva 1993-ban, a Balassi Kiadónál közzétett „Horthy Miklós - dokumentumok tükrében" című kötetének tanúsága szerint két irat, azaz Horthy 1946. április 14-én Ernest Bevin brit külügyminiszterhez írt levele, és az ugyanaznap kelt Emlékirata is a Pollinger Str. 25-ben látott napvilágot. A Horthy család 1948. december 18-ig élt Bajorországban, ekkor végleg elhagyták Németországot és a portugáliai Estorilban telepedtek le.

Az alábbi, eddig még ismeretlen és publikálatlan dokumentumokat hosszas keresgélés és kutatás után a weilheimi városi levéltárban találtam meg 0A 13-0383/ KA 900-048 u. OC Band III. sz. jelzet alatt.
Az Emlékiratokban leírtakat egészítik ki ezek a hivatalos iratok, amelyeknek - a figyelemreméltó adalékok mellett - legérdekesebb jellemzői az ujjlenyomatok és fényképek.
A Horthy család felnőtt tagjaitól (Horthy Miklós és felesége, menyük, özv. Horthy Istvánné, gr. Edelsheim Gyulai Ilona és Horthy testvére, Horthy Jenő) a weilheimi helyi rendőrség először 1946. december 7-én kért írásban információkat, azaz töltetett ki velük egy kérdőíves formanyomtatványt, majd 1947. január 20-án másodszor, amikor már ujjlenyomatokat is vettek tőlük. Az információkra rendőrségi nyilvántartásba vételhez és német „személyi igazolvány" kiállításához volt szükség, amit - aláírásukkal ezt igazolták - meg is kaptak.

***  

Az első négy azonos formanyomtatvány 1946. december 7-én készült, Horthy Miklósét magyarul is közöljük, a többi értelemszerűen a többi családtag adatait tartalmazza.

Bejelentőlap rendőrségi nyilvántartásba vételhez és német igazolvány kiállításához

HORTHY NIKOLAUS
1. Családnév: Horthy                                         Személynév: Miklós
2. Született: 1868. június 18.
3. Születési hely: Kenderes (Magyarország)
4. Családi állapota: nős                                    Házasságkötése: Purgly Magdával 1901. július 22-én Aradon
5. Jelenlegi hivatása:                                         Korábbi hivatása: Admirális és kormányzó
6. Lakhelye: Weilheim                                       Mióta: 1945. december 17.
    Lakás: Pollinger Str. 25.
7. Állampolgársága: magyar
8. Tartózkodási helye 1942. július 1-től (kivéve katonai szolgálat):
            1942. júl. 1-től 1944. okt.16-ig Budapest
            1944. okt. 18-tól 1945. máj. 1. Hirschberg kastély
            1945. máj. 2-től 1945. dec. 17-ig Amerikai katonai rendőrség
            1945. dec. 17-től 1946. dec. 7-ig Weilheim

Kelt Weilheim, 1946. dec. 7. [Horthy saját kezű aláírása]

***

A következő négy formanyomtatvány 1947. január 20-án készült, és a fényképen és az ujjlenyomatokon kívül csak a személyi ismertetőjegyeket tartalmazza: testalkat (mindegyiküknél karcsú), arc formája (ovális), szem színe (Horthynál barna, feleségénél sötétbarna, menyénél és öccsénél kék), hajszín (Horthynál őszes, feleségénél és öccsénél szürke, míg menyénél sötétszőke. A testmagasságot csak külön írta oda az ügyintéző: Horthy Miklós 176, felesége 174, menye 168, öccse 179 cm.
A változatlan és a változó jellemzőkhöz írt megjegyzések részben olvashatatlanok, illetve a mindenkinél megtalálható 1939. szeptember 1-jei dátumot nem tudtam értelmezni.
A dokumentumok megadják a kiadott igazolvány számát is, amelyek egymás után következnek: B60024, B60025, B60026, B60027.

***

Az utolsó kép és a hozzá tartozó szövegismertetés a Weilheimer Tagblatt 1993. november 30-ai számában jelent meg:
„A weilheimi történelem egy darabját írta a Horthy család. 1944 októberétől 1945 májusáig a hajdani magyar kormányzó egész családjával a Haarsee melletti Hirschberg kastélyban volt Adolf Hitler foglya. A család a háború végétől 1948 decemberéig élt Weilheimben, mielőtt Portugáliába költözött. Egy magyar televíziós csoport '93 tavaszán egy TV filmet forgatott a Horthy családról, többek között Weilheimben, Pollingban és a Haarseenél. December 2-án 22.35-kor sugározzák az ORF 2 csatornán."

Ezen a napon történt augusztus 21.

1959

Eisenhower amerikai elnök rendelete értelmében Hawaii az USA 50. tagállamává válik.

1965

Samu, az előember csontjait megtalálják a vértesszőlősi ásatáson

1968

A 20-ról 21-re virradó éjjel megkezdődik a Varsói Szerződés csapatainak inváziója Csehszlovákia ellen Magyarország részvételével.

1968

A Varsói Szerződés csapatai leverik a „prágai tavaszt”. A demokratikus ellenzék teljesen feladta a rendszer megreformálhatóságának...Tovább

1982

Ifjúsági búcsút tartottak a Bács-Kiskun megyei Hajóson, ahol Paskai Lász-ló mutatott be szentmisét.

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt 18 évben az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Beköszöntő

Rendszerváltás, 1989–1990
 

„Kérlek, ez egy új török hódoltság… Addig tart, amíg a Szovjetunió tart!” – mondta a szovjet megszállás nyomán előállt magyarországi helyzetről Szekfű Gyula történész, moszkvai követ 1946 karácsonyán régi ismerősének, Kovács Imre népi írónak. Jóslata szerencsére csak részben vált be: a szovjet uralom nem 150, hanem „csak” 45 évig tartott, ugyanakkor Moszkva hegemóniájának megszűnése valóban mélyreható politikai, társadalmi, gazdasági, kulturális változásokat idézett elő nemcsak Magyarországon, hanem a térség többi államában is.

Az 1989–1990-ben végbement rendszerváltás vagy rendszerváltozás mindenekelőtt azt jelentette, hogy az addigi egypárti diktatúrát a politikai pluralizmus, pontosabban a parlamenti demokrácia, a központi tervgazdálkodást a piaci szabad verseny, a marxista ideológia egyeduralmát pedig a szellemi sokszínűség váltotta fel. 

Az átmenet egyik előfeltétele a szovjet csapatok kivonása volt. Mihail Gorbacsov, a reformer pártfőtitkár a szovjet haderőnek a térségből való részleges kivonására már 1988 decemberében, az ENSZ New York-i közgyűlésén ígéretet tett, és 1989. április 25-én valóban elindult haza az első szovjet alakulat. Ez összhangban állt a társadalom túlnyomó többségének akaratával: a Budapesten, 1989. március 15-én megtartott több tízezres tüntetésen Cserhalmi György színész olvasta fel a 12 pontban összefoglalt ellenzéki állásfoglalást, amely többek között a semleges, független Magyarország megteremtését és a szovjet csapatok teljes kivonását követelte.

A rendszerváltást leginkább meghatározó események közé tartozott két „politikai” temetés: 1989. június 16-án, 31 évvel a kivégzés után temették Nagy Imrét, Gimes Miklóst, Losonczy Gézát, Maléter Pált, Szilágyi Józsefet és az 1956-os forradalom névtelen mártírjait, néhány héttel később, július 14-én pedig Kádár Jánost, akivel együtt a róla elnevezett korszak is a múlté lett. Két fontos jogi aktust is meg kell említenünk: a korábbi állampárt, az MSZMP megszüntetését az 1989. október 6–8-án tartott kongresszuson, valamint a Magyar Köztársaság kikiáltását október 23-án. 

A rendszerváltást az 1990 márciusában lebonyolított első szabad országgyűlési választás, és az ugyanazon év őszén megtartott önkormányzati választás zárta le. Az utolsó szovjet katona Záhonynál, 1991. június 19-én hagyta el Magyarországot.

 Az ArchívNet idei 2. számában két írás foglalkozik a rendszerváltással: Jobst Ágnes az állambiztonsági szervek körében végbement rendszerváltást vizsgálja, Garadnai Zoltán pedig a korabeli magyar külpolitika változásait láttatja francia szemszögből. Az összeállítás másik két dokumentumközlése a magyar feminista mozgalom történetével, illetve 1949-ben Magyarországra került görög menekültek sorsával foglalkozik.

 

Budapest, 2019. június 28.

 

A szerkesztők