Adalékok a Horthy család németországi tartózkodásához

(1944. október 1.-1948. december 18.)

„Őrizetünkre fegyveres SS-századot vezényeltek ki, s ennek őrjáratai szüntelenül ott portyáztak a szögesdrót sövénnyel elzárt kertben. Ezen kívül magában a kastélyban a Gestapo is tartott tizenkét személyből álló őrséget és három rendőrkutyát. Sétáink közben mindig fegyveres őr kísért, még hároméves unokámat is.” – A weilheimi városi levéltárban talált, eddig ismeretlen és publikálatlan rendőrségi nyilvántartások, formanyomtatványok, fényképek fontos részletekkel egészítik ki Horthy Miklós emlékiratainak visszaemlékezéseit.

Weilheim. Tipikus bajorországi kisváros, későközépkori házakkal és városfallal, Münchentől kb. 50 km-re dél-nyugatra. Hiteles történetét a 14. század elejére vezetik vissza, hiszen először egy 1306-ban, pergamenre írt oklevél, amely a városi levéltár büszkesége, tesz róla említést. Az útikönyvek csak néhány sorban ecsetelik festői szépségű környezetét és középkori templomait. A helybeliek kedvelt kirándulóhelye a városkától pár kilométerre fekvő Haarsee, amelynek partján a Hirschberg kastély található. Ezekről a helynevekről részletesebben Horthy Miklós Emlékirataiban (Bp., Európa-História, 1990., 316-339.) olvashatunk:
„Fővárosunkat és hazámat október 17-én hagytam el, mint fogoly. [...] A Weilheim közelében fekvő Schloss Hirschbergbe vittek bennünket. Ezt álcázás okából most „Waldbichl"-nek nevezték el, és itt egyébként - mint utóbb értesültünk - szabadulása után egy időre Mussolini is elhelyezést talált, de nem úgy, mint mi, hanem valóban, mint vendég. Weilheimba 11 óra táján érkeztünk, és gépkocsin mentünk tovább a szépen fekvő kastélyhoz [...] Őrizetünkre fegyveres SS-századot vezényeltek ki, s ennek őrjáratai szüntelenül ott portyáztak a szögesdrót sövénnyel elzárt kertben. Ezen kívül magában a kastélyban a Gestapo is tartott tizenkét személyből álló őrséget és három rendőrkutyát. Sétáink közben mindig fegyveres őr kisért, még hároméves unokámat is. [...]
Kényelem hiánya miatt nem volt panaszunk. A kastély berendezése részben egy müncheni palotából, részben Olaszországból származott. Kezdetben ellátásunk is igen jó volt. December elseje után azonban nem kaptunk már elegendő táplálékot. Ezt a Gestapo főnök egyéni kellemetlenkedésének köszönhettük: előttünk azonban úgy állította be, hogy a diplomata-ellátást ettól a naptól fogva hivatalosan megszüntették. Ilyen körülmények között Jenő öcsém váratlan megérkezése kétszeres örömet jelentett: a viszontlátás meglepetésén  kívül ugyanis csomagokat is hozott magával [...] [A dokumentumok szerint a >viszontlátás< 1945. január 2-án történt.] Az amerikai hadsereg előcsapata 1945. május 1-jén vonult be Schloss Hirschbergbe. Azt hittük, hogy ütött felszabadulásunk órája."
1945. május 2-án Horthy Miklóst a 7. amerikai hadsereg - az alapvető udvariassági formákat betartva - magával vitte. Közölték vele, és ezt többször is hangsúlyozták, hogy nem hadifogoly, csak védőőrizetben tartják. Szeptember végén Nürnbergbe szállították, ahol sor került tanúkihallgatására. 1945. december 17-én tért vissza családjához, akik időközben (június 15-én) elhagyták a kastélyt, és Weilheim városába, a Pollinger Straße 25. szám alá költöztek.
H. Haraszti Éva 1993-ban, a Balassi Kiadónál közzétett „Horthy Miklós - dokumentumok tükrében" című kötetének tanúsága szerint két irat, azaz Horthy 1946. április 14-én Ernest Bevin brit külügyminiszterhez írt levele, és az ugyanaznap kelt Emlékirata is a Pollinger Str. 25-ben látott napvilágot. A Horthy család 1948. december 18-ig élt Bajorországban, ekkor végleg elhagyták Németországot és a portugáliai Estorilban telepedtek le.

Az alábbi, eddig még ismeretlen és publikálatlan dokumentumokat hosszas keresgélés és kutatás után a weilheimi városi levéltárban találtam meg 0A 13-0383/ KA 900-048 u. OC Band III. sz. jelzet alatt.
Az Emlékiratokban leírtakat egészítik ki ezek a hivatalos iratok, amelyeknek - a figyelemreméltó adalékok mellett - legérdekesebb jellemzői az ujjlenyomatok és fényképek.
A Horthy család felnőtt tagjaitól (Horthy Miklós és felesége, menyük, özv. Horthy Istvánné, gr. Edelsheim Gyulai Ilona és Horthy testvére, Horthy Jenő) a weilheimi helyi rendőrség először 1946. december 7-én kért írásban információkat, azaz töltetett ki velük egy kérdőíves formanyomtatványt, majd 1947. január 20-án másodszor, amikor már ujjlenyomatokat is vettek tőlük. Az információkra rendőrségi nyilvántartásba vételhez és német „személyi igazolvány" kiállításához volt szükség, amit - aláírásukkal ezt igazolták - meg is kaptak.

***  

Az első négy azonos formanyomtatvány 1946. december 7-én készült, Horthy Miklósét magyarul is közöljük, a többi értelemszerűen a többi családtag adatait tartalmazza.

Bejelentőlap rendőrségi nyilvántartásba vételhez és német igazolvány kiállításához

HORTHY NIKOLAUS
1. Családnév: Horthy                                         Személynév: Miklós
2. Született: 1868. június 18.
3. Születési hely: Kenderes (Magyarország)
4. Családi állapota: nős                                    Házasságkötése: Purgly Magdával 1901. július 22-én Aradon
5. Jelenlegi hivatása:                                         Korábbi hivatása: Admirális és kormányzó
6. Lakhelye: Weilheim                                       Mióta: 1945. december 17.
    Lakás: Pollinger Str. 25.
7. Állampolgársága: magyar
8. Tartózkodási helye 1942. július 1-től (kivéve katonai szolgálat):
            1942. júl. 1-től 1944. okt.16-ig Budapest
            1944. okt. 18-tól 1945. máj. 1. Hirschberg kastély
            1945. máj. 2-től 1945. dec. 17-ig Amerikai katonai rendőrség
            1945. dec. 17-től 1946. dec. 7-ig Weilheim

Kelt Weilheim, 1946. dec. 7. [Horthy saját kezű aláírása]

***

A következő négy formanyomtatvány 1947. január 20-án készült, és a fényképen és az ujjlenyomatokon kívül csak a személyi ismertetőjegyeket tartalmazza: testalkat (mindegyiküknél karcsú), arc formája (ovális), szem színe (Horthynál barna, feleségénél sötétbarna, menyénél és öccsénél kék), hajszín (Horthynál őszes, feleségénél és öccsénél szürke, míg menyénél sötétszőke. A testmagasságot csak külön írta oda az ügyintéző: Horthy Miklós 176, felesége 174, menye 168, öccse 179 cm.
A változatlan és a változó jellemzőkhöz írt megjegyzések részben olvashatatlanok, illetve a mindenkinél megtalálható 1939. szeptember 1-jei dátumot nem tudtam értelmezni.
A dokumentumok megadják a kiadott igazolvány számát is, amelyek egymás után következnek: B60024, B60025, B60026, B60027.

***

Az utolsó kép és a hozzá tartozó szövegismertetés a Weilheimer Tagblatt 1993. november 30-ai számában jelent meg:
„A weilheimi történelem egy darabját írta a Horthy család. 1944 októberétől 1945 májusáig a hajdani magyar kormányzó egész családjával a Haarsee melletti Hirschberg kastélyban volt Adolf Hitler foglya. A család a háború végétől 1948 decemberéig élt Weilheimben, mielőtt Portugáliába költözött. Egy magyar televíziós csoport '93 tavaszán egy TV filmet forgatott a Horthy családról, többek között Weilheimben, Pollingban és a Haarseenél. December 2-án 22.35-kor sugározzák az ORF 2 csatornán."

Ezen a napon történt június 17.

1940

A Szovjetunió elfoglalja a három balti államot: Észtországot, Lettországot és Litvániát.

1944

Izland kikiáltja függetlenségét.

1946

P. István tanuló, a Teréz körút 15. számú ház romos padlásteréből egy órán keresztül lövöldözve megölt két orosz katonát és egy magyar nőt...Tovább

1953

Népfelkelés az NDK-ban.

1967

Az első kínai kísérleti hidrogénbomba-robbantás.

  •  
  • 1 / 2
  • >

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt 18 évben az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Beköszöntő

Osztrák‒Magyar Monarchia ‒ nemzetiségi kérdés, felbomlás
 

„Détruisez l’Autriche-Hongrie!”, azaz „Zúzzátok szét Ausztria–Magyarországot!” – adta ki a jelszót Edvard Beneš 1916-ban Párizsban megjelent, nagy visszhangot kiváltó könyvében. A későbbi csehszlovák állam egyik alapítója, az ekkor még emigrációban élő Beneš azt próbálta bizonyítani hamis propagandával, hogy a németek, a Habsburgok és a magyarok a történelem folyamán mindig is egy antidemokratikus abszolutizmust képviseltek, állandó jelleggel fenyegették a „csehszlovákokat”, sőt mi több, az egész emberiség legveszélyesebb ellenségeinek számítanak. Egykori tanárával majd harcostársával, Tomáš Garrigue Masarykkal együtt Beneš a német- és magyarellenes hangulat felfokozásával igyekezett meggyőzni Franciaország, valamint a többi antantállam közvéleményét és döntéshozó köreit a Monarchia feldarabolásának szükségességéről. Ehhez hasonló törekvések már korábban is megjelentek. Robert William Seton-Watson történészprofesszor, ismertebb nevén Scotus Viator, az „utazó skót”, kezdetben a Habsburg Monarchia lelkes híve volt, később annak éles bírálójaként a föderalizálást szorgalmazta, végül pedig a Birodalom szétrombolásának egyik élharcosa lett. Seton-Watsonnak a századelő magyarországi állapotai vizsgálata során minden tévedésével, túlzásával, magyarellenes előítéleteivel együtt ‒ amint azt összeállításunk első írásában Jeszenszky Géza is kiemeli ‒ sok kérdésben igaza volt. A korabeli magyar közvélemény és a hivatalos körök azonban elutasítóan fogadták minden bírálatát, értetlen és ellenséges légkört alakítottak ki vele szemben.

A kettős monarchia és ezzel együtt a történeti Magyarország 1918. őszi felbomlása, az utódállamok létrejötte bonyolult, többtényezős folyamat eredménye volt. A központi hatalmak elveszítették az első világháborút, a soknemzetiségű birodalomban felerősödtek az elszakadási törekvések, a szomszédos kisállamok mértéktelen területi követeléseket fogalmaztak meg, a győztes nagyhatalmak pedig 1918 tavaszán-nyarán hosszas bizonytalankodás után véglegesen eldöntötték, hogy az Osztrák‒Magyar Monarchiának nincs helye az általuk elképzelt új Európa térképén. Gyarmati Enikő dokumentumközlése a szétesés „pillanatfelvételeit” nyújtja svájci követjelentések tükrében, hozzájárulva ezzel a felbomlásról alkotott külső kép rekonstruálásához.

Az összeállítás többi írása Budapest hídjainak 1945-ös felrobbantásával, a MÁV 1946-os helyzetével, Hruscsov 1958. évi tatabányai látogatásával, végül pedig a legendás huszárkapitány, Zubovits Fedor afrikai kalandozásaival foglalkozik.

 

Budapest, 2019. március 4.

 

A szerkesztők