Éberség a hetvenes években

A közölt források szocializmusban elvárható éberség különböző szintjeit kívánják érzékeltetni. Az egyik a rendszerellenes papi agitálás veszélyére hívta fel az illetékesek figyelmét. Az Artex vállalat által Egyesült Államokba exportált történelmi Magyarországot és a koronás címert ábrázoló falicsempék pedig a „proletár internacionalizmus" érdekeivel ellentétes folyamatok elindítására alkalmasak. A harmadik dokumentumban Megyeri Károly a Magyar Televízió elnökhelyettese az 1956-os forradalom 20. évfordulója kapcsán külföldi forgatócsoportok fokozott ellenőrzésére hívja fel a figyelmet.

Bevezetés 

Az alábbi három dokumentum a történetírásban és az emlékezetben is a "kádári korszaknak" ahhoz az évtizedéhez - a '70-es évekhez - kapcsolódó, amely a társadalom többsége számára a vagyoni biztonság, a gyarapodás, a békés hétköznapok illúzióját jelentette. Az ún. enyhülési politika leglátványosabb időszakának eseményei (fegyverzet-korlátozási megállapodásokkal, a nagyhatalmak közötti csúcstalálkozóról, a vietnami-konfliktus befejezésével, a közel-keleti háborút látszólag lezáró "Camp David"-del) csak erősítették az állandóságba, a relatív "népi demokratikus jólétbe" vetett bizalmat és hitet.

A felszín alatt a kirakat csillogása mögött azonban már elindultak azok a folyamatok, amelyek elvezettek a nyolcvanas évek gazdasági, társadalmi válságához, végállomásként az ún. rendszerváltozás folyamatáig.

Az első - bizalmi válsággal is felérő - mozzanat az évtized közepén sokkoló hatású húsáremelés, majd az immár permanenssé váló Lengyelországi társadalmi válsággal megjelenő hazai ellenzéki mozgalmak tevékenységének a megerősödése volt.

A munkásosztály vezető szerepének, és a "marxizmus-leninizmus eszmeiségének" biztosítása ellenére nem lankadhatott az "éberség" a hétköznapokban jelentkező "ellenséges", "káros" nézetekkel, jelenségekkel szemben. A válogatás ennek az éberségnek a különböző szintjeit kívánja érzékeltetni. A "Mindszenty-ügy" megoldásának árnyékában izgalmas az a bejelentés, amely a rendszerellenes papi agitálás veszélyére hívta fel az illetékes döntéshozó figyelmét. A "közvetlen demokrácia" megnyilvánulásaként, győzelmeként is értelmezhetjük a levélben megfogalmazottak "kezelését". Foganatja lett az állampolgári bejelentésnek, bár a bejelentésben említett bencés szerzetest "csak" az idegenvezetéstől tiltották el.

A "falicsempe-ügy" nemzetközi összefüggésekbe emeli az elvárható éberséget. Az Artex Külkereskedelmi Vállalat által az Egyesült Államokba exportált történelmi Magyarországot és a koronás címert ábrázoló falicsempék - a vizsgálat szerint - a "proletár internacionalizmus" érdekeivel ellentétes folyamatok elindítására alkalmasak. A fegyelmi eljárás nem maradhatott el. Az azonban, hogy súlyosabb büntetéseket nem osztottak ki, jelzi, hogy a rendszer a hetvenes években már nagyobb toleranciával tekintett az ilyen cselekedetekre, mint néhány évvel korábban. Az sem érdektelen, hogy az Artex vezérigazgatója nem kapott fegyelmi büntetést, míg az Iparművészeti Vállalatnál nem csak az ügyintéző, hanem az igazgató is. Ez valószínűleg azzal függhetett össze, hogy a külkereskedelmi vállalatok a postás szerepét játszották, és az üzletet a termelő cégek kötötték meg, de nem lévén külkereskedelmi joguk, kénytelenek voltak igénybe venni az ágazathoz tartozó külkereskedelmi vállalat "szolgáltatásait."

A harmadik dokumentum az éberség konfliktus-megelőző szintjét érzékelteti. Megyeri Károly a Magyar Televízió elnökhelyettese Grósz Károlynak az MSZMP KB Agitációs és Propaganda osztályának vezetőjéhez írt levelében az 1956-os forradalom 20. évfordulója kapcsán Magyarországra jövő külföldi forgatócsoportok fokozott ellenőrzésére hívja fel a figyelmet. Megyeri javaslata kiemeli, hogy "A mai nemzetközi helyzetben, a szocialista közösség és ezen belül hazánk érdekeinek ártana, ha olyan rendszabályokat vezetnénk be, amelyek kihatással lehetnének az államközi kapcsolatokra, és amelyeket a nyugati propaganda erőteljesen kihasználhatna ellenünk."

A levél értelmében a Magyar Újságírók Szövetsége erre a célra alakítandó ­megbízható tagokból álló "újságíró brigádja" felügyelete, irányítása mellett készülhettek volna filmek az 1956-os évfordulóhoz kapcsolódóan. A párt agitációs és propagandabizottsága is foglalkozott az üggyel, de a rendelkezésre álló adatokból nem deríthető ki, hogy Megyeri Károly javaslatát megvalósították-e vagy sem.

A dokumentumok a MOL V. osztályán az M-KS-MOL-288. f. (MSZMP KB) iratai között

 22/1976/24. ő. e.
24/1972/9. ő. e.
26/1972/4. ő. e. levéltári jelzet alatt található

A dokumentumok őrzési helye: MOL V. osztálya, M-KS-MOL-288. f. 22/1976/24. ő. e., 24/1972/9. ő. e., 36/1972/4. ő. e. levéltári jelzet alatt.

Ezen a napon történt március 28.

  • <
  • 2 / 2
  •  

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.

Beköszöntő

Tisztelt Olvasók!

Örömmel adunk hírt róla, hogy megjelent az ArchívNet idei első száma, amelyben négy forrásismertetés olvasható. Ezek közül kettő magyar és ukrán emigránsok hidegháború alatti történetével foglalkozik egymástól nagyon eltérő látószögekből. A következő két forrásismertetés közül az egyik társadalmi önszerveződést ismertet kapcsolódó dokumentumokkal, míg a másik folytatja egy iratanyag oroszországi összeállítása, Magyarországra szállítása hátterének a bemutatását.

Az időrendet tekintve kívánkozik az első helyre Völgyesi Zoltán (főlevéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára) helytörténeti szempontból is értékes ismertetése, amely a gróf Károlyi Lászlóné Apponyi Franciska által alapított és elnökölt Virágegylet történetét mutatja be levéltári források segítségével 1936-ig. A Fótról az 1920-as években Zebegénybe költöző nemesasszony új lakhelyén sem hagyott fel a már korábban is végzett szociális tevékenyégével: a Dunakanyarban többek között egy gyermeksegítő-nevelő egyletet hozott létre, amelynek egyben fő finanszírozója volt. Hogy a szervezet saját bevétellel is rendelkezzen, Apponyi Franciska a településen turistaszállásokat is létrehozott – ezzel pedig hozzájárult ahhoz, hogy Zebegényt még több turista keresse fel az 1930-as években.

Retrospektív módon mutatja be Máthé Áron (elnökhelyettes, Nemzeti Emlékezet Bizottsága), hogy a vitatott megítélésű, szovjetellenes ukrán emigrációt miként próbálta saját céljaira felhasználni az Egyesült Államok hírszerzése – amely folyamatban egy magyar emigránsnak, Aradi Zsoltnak is volt feladata. Az eseménysort egy később papírra vetett, titkosítás alól feloldott összefoglaló alapján tárja az olvasók elé. A kidolgozott akcióról a szovjet félnek is volt tudomása – erről pedig a szovjeteknek kémkedő „Cambridge-i ötök” legismertebb tagja, az angol Kim Philby számolt be defektálása után visszaemlékezésében.

Németh László Imre (nyugalmazott lelkész, pápai prelátus) az olaszországi magyar emigráció pillanatnyi helyzetéről készült összefoglalót prezentálja. Ez a „pillanatnyi helyzet” az 1953-as év, amikor báró Apor Gábor, korábbi szentszéki követ, ekkoriban a Magyar Nemzeti Bizottmány római irodájának a vezetője egy kérésre összeírta, hogy milyen helyzetben éli mindennapjait az olaszországi magyar emigráció az egyetemi tanároktól a trieszti menekülttábor lakóin át a sportolókig. Az egykori diplomata összefoglalójában nemcsak a mikroszintű, helyi ügyek kerülnek elő, hanem a nagypolitikai események is, így például Mindszenty József esztergomi érsek ügye, annak megítélése, valamint a magyarországi kommunista propaganda itáliai hatásai.

Idei első számunkban közöljük Seres Attila (tudományos főmunkatárs, VERITAS Történetkutató Intézet és Levéltár) előző lapszámban megjelent forrásismertetésének a második részét. A szerző további dokumentumok ismertetésével mutatja be, hogy harminc évvel ezelőtt milyen módon kerültek Magyarországra Oroszországból a néhai miniszterelnökre, Bethlen Istvánra vonatkozó iratok. A szerző mindezek mellett – az iratok ismeretében – Bethlen szovjetunióbeli fogságával kapcsolatban is közöl új infromációkat.

Az idei első számunkban publikáló szerzőinknek köszönjük a kéziratokat, felhívjuk egyben leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet következő évi számaiba továbbra is várjuk a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.

Budapest, 2024. március 13.
Miklós Dániel
főszerkesztő