Jurij Gagarin Magyarországon

1961. augusztus 19–22.

Ma már nehéz kihámozni az egykorú tudósításokból, mi volt a pátoszos túlzás, mi a valóság Gagarin látogatásából. Kiemelkedően fontos esemény volt a világ első űrhajósának látogatása, mivel a fogadtatás bizonyította a szocializmus vélt fölényét, és jó szolgálatot tett az ’56-os forradalom óta még mindig nemzetközi elszigeteltségben lévő Kádár rendszernek. Gagarinban az embert önmagáért is szerethették az emberek, mivel olyan tettet hajtott végre, amit azelőtt még senki, függetlenül attól, hogy sokan még az űrrepülés tényét sem hitték el.

Sajtótájékoztató a Szabadság sétahajón


Hétfőn, azaz augusztus 21-én Gagarin hajókiránduláson vett részt a Dunán, majd visszatérve a Bem rakpartra, a Szabadság sétahajón találkozott a magyar és a külföldi sajtó képviselőivel. A Népszabadság képviselője Gagarin legkedvesebb magyarországi élménye iránt [popup title="érdeklődött" format="Default click" activate="click" close text="Gagarin válaszában jelezte, hogy „nagyon nehéz lenne kiválasztani egy olyat, amelyikre azt mondhatnám, hogy az volt a legkedvesebb, az gyakorolta rám a legmélyebb hatást. […] Nekünk nagyon megtetszett az önök országa, az önök népe és fővárosuk, Budapest.” (Magyar Nemzet, 1961. augusztus 22. 2.)"], illetőleg, hogy mikor kerülhet sor „nem trenírozott” átlagemberek

.
A Népszava szerkesztősége arról , hogy mikor utazhat az első ember a Holdba, a Vosztok-típusú űrhajók alkalmasak-e Hold-utazásra? Az űrhajós azonban jósként nem vált be. A évében csupán három évet tévedett, de abban már alaposan hibázott, hogy nem az oroszok, hanem a szovjet sikereket megelégelő – Gagarin által is leszólt – amerikaiak hajtották végre a bravúrt. További kérdésként hangzott el, hogy milyen az a film, amelyet Tyitov készített az űrben? Mikor láthatja a nagyközönség? Mennyire adják vissza a felvételek azt a rendkívüli élményt, amelyben az űrhajósnak része volt, amikor kitekintett az űrhajó ?

A Magyar Rádió kérdése arról szólt, hogy Gagarin a közelmúltban sokfelé járt, megilletné őt a Szovjetunió utazó nagykövete cím. Hogyan vélekedik erről? Melyik feladat a nehezebb: az űrrepülés, vagy a diplomáciai tevékenység? Válaszában jelezte, hogy „Inkább legyek én jó űrhajós, mint rossz diplomata. […] Hogy kinek a munkája nehezebb? Ahhoz, hogy erre a kérdésre válaszolhassunk, gondolom, fel kellene küldeni az űrbe egy diplomatát, s miután visszatér, őt kellene megkérdezni, melyik a nehezebb” – hangzott a frappáns válasz, bár Gagarin hozzátette: „természetesen minden munkának megvan a maga szépsége is, nehézsége is.”
A kelet-német ADN-hírügynökség budapesti tudósítója azt firtatta, hogyan alakul programja a következő hónapokban és meglátogatja-e az NDK-t? Gagarin válaszában kitért arra, hogy legközelebbi programja a „tanulás a mérnöki akadémián”. Az NDK meghívásra igen diplomatikusan reagált, ui. megkerülte a berlini válságra való utalást, s csupán arra utalt, hogy annak időpontja „sok mindentől függ”.

Sétahajókázás a Szabadság hajón

(balról a második Gagarin, negyedik Kamanyin altábornagy, mellette Gagarin felesége)

Budapest, 1961. augusztus 21.

(MTI)

Kérdésként hangzott el, hogy „mi az oka annak, hogy Cyrus Eaton meghívása ellenére sem sikerült találkoznia a két amerikai

. Gagarin válaszában kifejtette, hogy a dolog nem rajta múlt, és az amerikai űrrepülőket kellene megkérdezni, miért nem jutottak el a találkozóra, miért nem jöttek el. Gagarin leszögezte, hogy a „találkozó elmaradása veszteség az amerikai űrhajósok számára, mert a mi technikánk és felkészülésünk az űrhajózásra […] magasabb színvonalon áll. A tapasztalatcsere tehát számukra lett volna előnyösebb. Gondolom, mi is meríthettünk volna valamit az ő tapasztalataikból, de meggyőződésem, hogy végül is ők vesztettek többet”, mivel ez a találkozás politikai szempontból is hasznos lett volna, mert elősegíthette volna a két nép, az Egyesült Államok és a Szovjetunió népeinek közeledését, s nem utolsó sorban a világűr további meghódítását. „Ha nem akarnak találkozni velünk, ne találkozzanak. Mi végrehajtjuk programunkat, a jövőben is repülni fogunk az űrben. Nekik pedig azt : érjenek utol bennünket.”

A sajtótájékoztató után baráti találkozót tartottak a fegyveres erők képviselőivel. Több ezres tömeg gyűlt össze a Magyar Néphadsereg központi klubja előtt és környékén, a Váci utcában. Az éljenzések és taps hallatára az erkélyre ment, és üdvözölte a budapestieket. Ezalatt a központi klub színháztermét zsúfolásig megtöltötték a találkozó résztvevői. A világ első űrhajósát és a találkozó résztvevőit Czinege Lajos honvédelmi miniszter üdvözölte a fegyveres erők nevében, majd Jurij Gagarin mondott beszédet. A lelkes hangulatú, baráti találkozó befejezéseként ajándékokat adták át Gagarinnak.

 

Ezen a napon történt május 25.

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt 18 évben az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Beköszöntő

Osztrák‒Magyar Monarchia ‒ nemzetiségi kérdés, felbomlás
 

„Détruisez l’Autriche-Hongrie!”, azaz „Zúzzátok szét Ausztria–Magyarországot!” – adta ki a jelszót Edvard Beneš 1916-ban Párizsban megjelent, nagy visszhangot kiváltó könyvében. A későbbi csehszlovák állam egyik alapítója, az ekkor még emigrációban élő Beneš azt próbálta bizonyítani hamis propagandával, hogy a németek, a Habsburgok és a magyarok a történelem folyamán mindig is egy antidemokratikus abszolutizmust képviseltek, állandó jelleggel fenyegették a „csehszlovákokat”, sőt mi több, az egész emberiség legveszélyesebb ellenségeinek számítanak. Egykori tanárával majd harcostársával, Tomáš Garrigue Masarykkal együtt Beneš a német- és magyarellenes hangulat felfokozásával igyekezett meggyőzni Franciaország, valamint a többi antantállam közvéleményét és döntéshozó köreit a Monarchia feldarabolásának szükségességéről. Ehhez hasonló törekvések már korábban is megjelentek. Robert William Seton-Watson történészprofesszor, ismertebb nevén Scotus Viator, az „utazó skót”, kezdetben a Habsburg Monarchia lelkes híve volt, később annak éles bírálójaként a föderalizálást szorgalmazta, végül pedig a Birodalom szétrombolásának egyik élharcosa lett. Seton-Watsonnak a századelő magyarországi állapotai vizsgálata során minden tévedésével, túlzásával, magyarellenes előítéleteivel együtt ‒ amint azt összeállításunk első írásában Jeszenszky Géza is kiemeli ‒ sok kérdésben igaza volt. A korabeli magyar közvélemény és a hivatalos körök azonban elutasítóan fogadták minden bírálatát, értetlen és ellenséges légkört alakítottak ki vele szemben.

A kettős monarchia és ezzel együtt a történeti Magyarország 1918. őszi felbomlása, az utódállamok létrejötte bonyolult, többtényezős folyamat eredménye volt. A központi hatalmak elveszítették az első világháborút, a soknemzetiségű birodalomban felerősödtek az elszakadási törekvések, a szomszédos kisállamok mértéktelen területi követeléseket fogalmaztak meg, a győztes nagyhatalmak pedig 1918 tavaszán-nyarán hosszas bizonytalankodás után véglegesen eldöntötték, hogy az Osztrák‒Magyar Monarchiának nincs helye az általuk elképzelt új Európa térképén. Gyarmati Enikő dokumentumközlése a szétesés „pillanatfelvételeit” nyújtja svájci követjelentések tükrében, hozzájárulva ezzel a felbomlásról alkotott külső kép rekonstruálásához.

Az összeállítás többi írása Budapest hídjainak 1945-ös felrobbantásával, a MÁV 1946-os helyzetével, Hruscsov 1958. évi tatabányai látogatásával, végül pedig a legendás huszárkapitány, Zubovits Fedor afrikai kalandozásaival foglalkozik.

 

Budapest, 2019. március 4.

 

A szerkesztők