„Kommscy!”

Avantgard verslevél a művelődési miniszternek

Az 1984-es év júliusának végén különös küldemény érkezett Köpeczi Béla művelődési miniszter titkárságához. A Köpeczy (!) Béla „kulturális” miniszternek címzett, bélyeggel ellátott és a feladó vélt vagy valós személyét is feltüntető borítékból ugyanis egy írógép által készített, lila színű indigós másodlatú három lapos levél került elő, amely egy igen furcsa nyelvezettel megírt levelet, pontosabban verses üzenetet tartalmazott. Ez a legin-kább az avantgard művészeti irányba sorolható verses levél könnyed és gúnyosnak szánt formában mondott ítéletet a korszak művelődéspolitikája felett.

Bevezetés 

Az 1984-es év júliusának végén különös küldemény érkezett Köpeczi Béla művelődési miniszter titkárságához. A Köpeczy (!) Béla „kulturális" miniszternek címzett, bélyeggel ellátott és a feladó vélt vagy valós személyét is feltüntető borítékból ugyanis egy írógép által készített, lila színű indigós másodlatú három lapos levél került elő, amely egy igen furcsa nyelvezettel megírt levelet, pontosabban verses üzenetet tartalmazott. Ez a leginkább az avantgard művészeti irányba sorolható verses levél könnyed és gúnyosnak szánt formában mondott ítéletet a korszak művelődéspolitikája felett, pontosabban - amennyi legalább is kihámozható belőle - egy úgynevezett FMK pályázat és valamilyen verseny eredményét kritizálta sajátos írói eszközökkel.

A levélnek már a megszólító része is ironikusan kezdődik, és a kádári korszakot jellemző titkosságot, vagyis a minden fontosabb írásművet titkosítani igyekvő törekvéseket is célba veszi („Szigorujann piszkoss"). Az írógép adta lehetőségeket kihasználva a kötőjelekkel, vízszintes vonalazással és a pontok használatával ad nyomatékot mondanivalójának és fejezi ki e avantgardos módszerrel az igencsak őszintének tűnő véleményét.

A szerző szövegben szinte minden szót eltorzított, kitekert és gyakori a betűk felcserélése (főleg a „j" és „ly" betűk következetes cseréje), emellett a hasonló jelentésű szavak alkalmazása, a fonetikus, hangzás szerinti szóleírás, az „sz" betű alkalmazásával történő nagymértékű selypítés, a magán- és mássalhangzók többszörözése, valamint a szándékosan helytelen elválasztás vagy éppen összevonás. Vélhetően a gyerekes kifejezések alkalmazása is szándékossággal történt („köci, -böszy"). Megemlítendő, hogy a szöveg kissé emlékeztet a rejtő jenő-i írói megoldásokra, leginkább Fülig Jimmy saját kezű leveleire Rejtő „cirkálós" történeteiből.

A három oldalas szöveget végig géppel írták, és csak egyetlen egyszer toldott be, javított a feladó egyetlen betűt a kézírással (a harmadik lapon a nem-avantgard versben). Vagy nagyon virtuóz volt az író, és rögtön, gépelés közben alkotta meg jól átgondoltnak tűnő művét, vagy valószínűbb, hogy előtte kézzel leírta, és csak utána gépelte le.

A szövegből két konkrétum tűnik ki: egy FMK pályázat eredményét, valamint egy verseny lefolyását tartotta a szerző tűrhetetlennek. Ez az FMK mozaikszó valószínűleg a budapesti Fiatal Művészek Klubjának rövidítése. Ebben az évben sorra hirdették meg a művelődési házak igazgatói pályázatait, vélhetően ebbe a sorba tartozott bele az „Ifflyu Tyttán"-ok klubja is.

1984. első feléből egy művészeti versenyről van tudomásunk. Ezt „Szép magyar beszéd verseny" néven hirdette meg a Minisztérium az összes középfokú oktatási intézmény részére. Döntőjét április végén a KISZ Központi Bizottságával és a győri tanácsi szervekkel közös szervezésben tartotta meg a tárca, ahol egy kötelező és egy szabadon választott szöveget kellett felolvasni.

A Réz Huba név valószínűleg álnév, és jelenleg Miskolcon sem létezik Pályamunkások útja (13-as szám!) a „Verseny-dűlőben".

A beadványt a miniszter titkárnője július 31-én a szokásos módon iktatta (az 1984. évi 1983-as, éppen soron következő számon), mellyel egyébként hivatalos ügyirattá is vált. Túl sokat azonban nem intézkedtek vele, semmilyen saját feljegyzés nem található a lapokon. A titkárnő még aznap rá is csapta az erre a célra legyártatott bélyegzőt: „További intézkedést nem igényel, irattárba tehető. Budapest, 1984. VII. 31."

Jelzi az idők szellemét, hogy egy ilyen levél az úgynevezett ötvenes években szinte biztos, hogy az Államvédelmi Hatósághoz került volna. A nyolcvanas években azonban nem indult semmilyen retorzió, és először a többi miniszteri irattal együtt és azok között a Művelődési Minisztérium saját irattárába helyezték, majd valamivel később innen az „olszágosz füszfalaktál"-ba szállították be, ahol ma is található. Nemdee?

Az irat lelőhelye: MOL XIX-I-9-b-1983-1984. (Magyar Országos Levéltár, Köpeczi Béla miniszter, 1984. évi 1983-as iktatószám.)

Ezen a napon történt december 11.

1941

A Német Birodalom és Olaszország hadat üzen az Amerikai Egyesült Államoknak.

1941

Bárdossy László Horthy Miklós kormányzó távollétében és a Minisztertanács hozzájárulása nélkül bejelenteti, hogy a Magyar Királyság...Tovább

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt 18 évben az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Beköszöntő

Földkérdés, paraszti társadalom – I.

„Parasztság és magyarság a történelem ábráján gyökeresen egybefonódott” – írta a Magyar Országos Levéltár egykori munkatársa, Szabó István történész egyik tanulmányában. A magyar népi mozgalom képviselőihez hasonlóan ő is úgy vélte, hogy a parasztság felemelése, helyzetének gyökeres javítása nélkül nem lehet megteremteni az új Magyarországot. A magyarság jövője attól függ – állapította meg –, hogy mennyire sikerül a parasztságot „nemcsak formailag, de kultúrában, szellemben a nemzet tagjává tenni, sőt annak vezetését kezébe adni”.

A parasztság évszázadokon át a magyar társadalom legkiszolgáltatottabb rétege volt. Történetének egyik meghatározó vonását a földéhség képezte: nagyon sokan még az 1848-as jobbágyfelszabadítást követően sem jutottak saját földhöz. Vágyálom maradt Németh László Kert-Magyarországról alkotott szép elképzelése, mely szerint a társadalmi kiegyenlítődés jegyében jól gazdálkodó kisbirtokok, tökéletesen ápolt kertek ezrei lepik el az országot, és ezáltal új kultúrtáj jelenik meg. A valóságban ennek pont az ellenkezője következett be a két világháború közötti időszakban. Amint azt Kovács Imre is megírta 1937-ben megjelent, nagy visszhangot – és a hatalom éles tiltakozását – kiváltó szociográfiájában (A néma forradalom), a korabeli agrárlakosság 40%-a nem rendelkezett földtulajdonnal. Az öt kataszteri holdon aluli törpebirtokosokkal, a bérlőkkel és a mezőgazdasági munkásokkal együtt számuk elérte a hárommilliót. A hárommillió agrárproletár a mezőgazdasággal foglalkozók több mint kétharmadát, az egész magyar társadalom mintegy harmadát tette ki. „Magyarország – proletárország” – vonta le keserű következtetését Kovács Imre.

A második világháború befejezését követően úgy tűnt, reális esély van a krónikus földéhség csillapítására. Az 1945-ös földreform során elkobozták a nagyobb birtokokat, és csaknem 650 ezer embert juttattak több mint hárommillió kataszteri holdhoz. Ez a kisgazdaságok számára kedvező időszak azonban igen rövidnek bizonyult, mivel nemsokára megindult a „téeszesítés” folyamata, és az új földtulajdonosokat néhány év leforgása alatt szovjet típusú termelőszövetkezetekbe kényszerítették. Tömegessé vált a földtől való menekülés, a hagyományos paraszti társadalom és életforma pedig eltűnt.

Az ArchívNet idei 5–6. számának témája: „Földkérdés, paraszti társadalom”. Technikai okok miatt a két szám külön jelenik meg: az 5-ös december 6-án, míg a 6-os ugyanezen hónap 20-án. A most megjelenő 5. szám első írásának szerzője, Makó Imre az első világháború, az 1918–1919-es forradalmak és az idegen megszállás paraszti társadalomra gyakorolt hatását mutatja be Hódmezővásárhely példáján. Szakál Imre a csehszlovák kormányok két világháború közötti kárpátaljai telepítési politikáját szemlélteti, míg Bartha Ákos – szintén a két világháború közötti időszak vonatkozásában – a földreform és zsidókérdés összefüggéseit taglalja. Balázs Gábor az 1945-ös földreformot és ennek kapcsán az Országos Földhivatal tárgyalótanácsainak működését elemzi, Varga Zsuzsa pedig a kollektivizálás előestéjén, 1949-ben keletkezett, a paraszti társadalomról szóló izgalmas rendőrségi „pillanatfelvételt” közöl.

 

Budapest, 2019. december 6.

A szerkesztők