Nylonharisnya magánimport 1961-ben

Egy volt illegális kommunista csempészügye

„Mi, akik többször jártunk már nyugaton, meg tudjuk érteni, hogy egyeseket megragad és elront a nyugati kalmárszellem. Nyilván ez történt ezzel a szerencsétlen flótással is. Bármennyire is hibázott, még egy enyhítő körülményt fel lehet hozni mellette. Tulajdonképpen nem károsította meg a magyar népgazdaságot, hiszen a kint két hónap alatt összespórolt ösztöndíjából vette azokat az átkozott harisnyákat. Ha egy csöpp esze lett volna, legalább annyi, mint amennyi hiányzik neki, inkább streap-steese bárra költötte volna. Az ő korában ez már inkább használt, mint ártott volna neki."

Bevezető 

Az Egészségügyi Minisztérium iratai között bukkantunk a következő ügyre, amely egy - saját hibájából vámhatósági, s emiatt pártfegyelmi ügybe keveredett - orvos kálváriáját mutatja be. Az ügy önmagában is érdekes, mivel az „illegális importot" olyan elismert orvos hajtotta végre, akinek a „politikai múltja messzemenően kiemelkedő" volt. Feltehető, hogy a '60-as években számos hasonló eset történt, azonban a mostani különlegességét az adja, hogy a dokumentumokból megismerhetjük a konkrét vádat, az érintett védekezési módszerét, amely sok más esethez hasonlóan jellemző volt az adott korra. Az ügy szereplőjének fiktív nevet adtunk, mivel nem célunk senkit sem pellengérre állítani, csupán az eset és a módszer az, amit láttatni szeretnénk.

A hatvanas évek eleje a Kádár-rendszer megszilárdulásának időszaka, ám a nyugati szellemi és fogyasztói kultúra hatása és terjedése az 1956 előtti zártsághoz képest érezhetően megnövekedett. A hatalom képviselőinek el kellett dönteniük, hogyan kezeljék az új jelenségeket, mi az, ami még elviselhető, és mi az, ami megengedhetetlen a szocialista Magyarországon.

A szocialista gazdaságra jellemző áruhiány miatt a termékek egy részét a hazai ipar megpróbálta helyettesíteni, a nehezen beszerezhető nyugati termékek azonban csempészúton jutottak be az országba. Az áruhiányos időszakban szinte mindenki csempészett, akinek lehetősége volt Nyugatra vagy egyes árucikkek miatt akár a szocialista országokba utazni. A Kádár korszak egyes szakaszaiban - a műszaki fejlődés, a divat, vagy éppen az ország nyitottságától is függően - kimutatható, hogy mikor mi volt a legnépszerűbb és jól eladható csempészáru. Elsősorban ezek az áruk álltak leginkább a csempészek érdeklődésének középpontjában. A legkedveltebb csempészáruk közé tartozott az orkánkabát, a farmer, a rágógumi, a gyógyszerek, márkás nyugati cigaretta, a nylonharisnya, a zseb-és a táskarádió, a bakelit rock and roll, később a rocklemezek, a magnókazetták, a kvarcórák, a zsebszámológépek is. Azok, akik illegálisan akartak árut behozni, kockázatot vállaltak, és a lebukás veszélye állandóan ott lebegett a fejük felett. Akit a vámellenőrzésnél elkaptak, annak az akkori törvények értelmében szembe kellett néznie a következményekkel, ami akár börtönbüntetés is

Forrásközlésünk főszereplője is ezt a büntetést kockáztatta.

Hegyeshalom az 1960-as években

www.retronom.hu

Az ügy hátteréről, a mozgatórugókról keveset tudunk. Az eldugott árucikkek egy részét vélhetően saját magának, esetleg családtagjainak, rokonoknak, barátoknak, ismerősöknek, munkatársaknak hozta, de a nála megtalált nagy mennyiségű női harisnyanadrágot nyilvánvalóan üzleti célból „importálta". Nem vitás, hogy a '60-as években számos hasonló eset történt, esetünkben azonban nem egy hétköznapi embert vádoltak vámbűncselekménnyel, hanem „a munkásmozgalom régi harcosát".

Történetünk főszereplője egy alig ötvenéves orvos, aki 1961-ben saját gépkocsijával [!] két hónapos tanulmányútra utazott Olaszországba. Ösztöndíja lejárta után a hegyeshalmi

kelt át. A vámvizsgálat során jegyzéket készített mindarról, amit külföldön vásárolt vagy ajándékba kapott. A jegyzék alján található büntetőnyilatkozatot aláírta, hogy azt a valóságnak megfelelően készítette el. A vámvizsgálat során a vámőr kérdéseire, hogy elrejtett-e valamit a testében vagy a gépkocsijában, tagadólag válaszolt. Valószínűnek tartjuk, hogy az orvos ideges viselkedése kelthette fel a vámőr gyanúját, mert valami ok folytán nem hittek neki, és alapos vizsgálatnak vetették alá gépkocsiját. A vámvizsgálat során a csomagtérben elhelyezett pótkerék felett és mögötte 179 pár gyári csomagolású nylonharisnyát talált a vizsgálatot végző vámtiszt. Ezután a vámőr ismételten megkérdezte az érintettet, hogy van-e még valami a kocsijában. Az orvos, látva szorult helyzetét, bevallott mindent. Elmondta, hogy a szennyes ruhák és a hátsó ülés rugói között is találhatók nylonharisnyák, ám nemcsak a közel négyszáz pár nylonharisnyát próbálta meg becsempészni az országba, hanem a zsebéből két darab 21 köves férfikaróra, a pulóvere zsebéből és a kocsi kesztyűtartójából két különféle típusú tranzisztoros zsebrádió is előkerült, amit a harisnyákkal együtt szintén lefoglaltak. A csempészett áru értékét 30 000 Ft-ra becsülték. Tekintettel arra, hogy a csempész-holmi értéke ötezer forinton felüli összegű volt, az akkori törvények szerint ez már nem szabálysértésnek, hanem bűntettnek minősült. A vámvizsgálat után az árut elkobozták, és az orvos ügyét átadták az illetékes hatóságoknak.

Ezen a napon történt október 14.

1906

Megnyílik Budapesten a Társadalomtudományok Szabadiskolája.

1911

Budapesten bejegyzik az első magyar filmvállalatot, a Hunnia Filmgyárat.

1915

Bulgária hadat üzen Szerbiának, ezáltal csatlakozik a központi hatalmakhoz.

1918

Lemond Wekerle Sándor miniszterelnök kormánya.

1926

Lemond Bethlen István miniszterelnök kormánya.

  •  
  • 1 / 2
  • >

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt 18 évben az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Beköszöntő

Személyes sorsok, egyéni életutak

 

A történelem iránt érdeklődők körében egyre nagyobb figyelem övezi a személyes sorsok, az egyéni életpályák alakulását. Jogos elvárás, hogy a múltat kutató szakemberek – történészek, levéltárosok – ne csak a nagy társadalmi, gazdasági, politikai összefüggéseket vizsgálják, hanem emellett a „megélt történelem sokszínűségét” is bemutassák. Hiszen a kortársi tapasztalatok közvetítésével, egy-egy életút részletes megrajzolásával közelebb hozhatják a rég letűnt korszakokat, azok változatos mindennapjait. Az ún. „nagy személyiségek” életrajzai mellett a hétköznapi emberek sorsa is érdeklődésre tarthat számot. Izgalmas feladat nyomon követni, hogy a múltban ki miként cselekedett egy adott élethelyzetben, milyen döntéseket hozott, hogyan vélekedett egy bizonyos történelmi eseményről, vagy milyen kapcsolati hálóval rendelkezett. Mindenki a saját tapasztalatai alapján élte meg az ország sorsfordító pillanatait vagy hosszabb-rövidebb korszakait: a 20. századnál maradva például az első világháborút, az összeomlást, Trianont, a második világháborút, a holokausztot, a több évtizedes kommunista diktatúrát és szovjet megszállást, majd pedig a rendszerváltást s az azt követő éveket.

Az ArchívNet idei 3–4. számának témája: „Személyes sorsok, egyéni életutak”. Technikai okok miatt a két szám külön jelenik meg: a 3-as szeptember 2-án, míg a 4-es a hónap utolsó hetében. A 3. számban három, egymástól teljesen eltérő sorsú személy életútjával ismerkedhetünk meg. A Berkes József, Kántás Balázs, Szabó Piroska és Szerényi Ildikó által közösen jegyzett írásban egy vajdasági születésű, 1920-ban Magyarországra távozott, később pénzhamisítási botrányba keveredett jobboldali, irredenta érzelmű tanító, Bicskey Elek izgalmas története tárul elénk. Sorsa jól példázza, hogy az első világháborút követő impériumváltás hogyan sodort el és tett tönkre életeket, s miként álltak elő olyan kényszerhelyzetek, ahol többnyire csak rossz egyéni döntések születhettek. A kaposvári származású Mautner József – amint ez Farkas Péter írásából kiderül – teljesen más életutat járt be. Nyomdászinasként korán kapcsolatba került a munkásmozgalommal, zsidó származása miatt pedig 1942-ben munkaszolgálatosként a szovjet frontra került, ahonnan megszökött, és beállt a szovjet Vörös Hadseregbe. Kommunista meggyőződésében az 1956-os forradalom és szabadságharc sem ingatta meg. Zsilinszky Antal életpályája mindkettőjükétől eltér. Miklós Dániel dokumentumközléséből megtudhatjuk, hogy a fiatal diplomata – aki egyébként Bajcsy-Zsilinszky Endre unokatestvére volt – a londoni magyar követség titkáraként dolgozott 1941. április 6-ig, amíg Nagy-Britannia meg nem szakította Magyarországgal a diplomáciai kapcsolatot. Ezt követően nem tért haza, hanem az egyik nagy londoni emigráns csoport vezetője lett, nem sokkal később bekövetkezett öngyilkosságáig. Összeállításunkat Pécsi Tibornak a magyarországi cionista mozgalomról, valamint Marosi Tibornak az első tiszti század 1919. évi szegedi megalakulásáról szóló írásaival zárjuk.

 

Budapest, 2019. szeptember 2.

 

A szerkesztők