Fazakas György naplója Budapest ostromáról

„Mára virradó éjjel rendkívül erős tüzérségi becsapódások voltak. Sztalinorgona is lőtt. A házban rengeteg ablak betört. A mi ablakunk jól tartott, csak az üveg repedt meg. A p. németek felrobbantották a lakásom előtti ágyúkat. Az ablak keretestül kiesett, az ajtó zárja is tönkrement. Egy láda az utcára kiesett. Most már az utcáról be lehet lépni a lakásba. Sándor tegnap még átmentett egy pár dolgot egy ládában. A konyha, ahol lakunk a külső bejárati ajtónál sérült meg. Egy szilánk a falat átütötte, a ládák védtek meg. A csendőrök és a nyilasok az éjjel elmentek a Várba.”


„Napló a körülzárt Budapestről"

 

1944. XII. 24.

Karácsony estéje közeledik. Délelőtt még járnak a villamosok, bevásárolnak az emberek. Persze már alig lehet valamit kapni. Itt is ott is nyilas kiárusítások. Vasárnap lévén csak fél 11-re mentem a hadkiegészítő parancsnokságra. Ott váratlan hír fogadott. Második lépcső még ma délután indul. Az oroszok elfoglalták Bicskét és előretörőben vannak északra Pilisvörösvár felé. Lehet, hogy már el sem lehet menni a Bécsi úton. Nekem is indulnom kell. Milosovszkynak bejelentem, hogy én lemaradok,

. Azonnal hazajövök. Az emberek még nem is sejtik a bekerítést.

töltöm a karácsony estét. Béke van, talán nem is sejtjük, mi következik.

 

1944. XII. 25.

Reggel teljes nyugalom volt. Csak az tűnt fel, hogy a villamosok nem jártak. Még a HÉV is közlekedett délelőtt

. A katonák mindenütt pakolnak. Hosszú felpakolt sorok az utcákon. Délután láttuk, ahogy felállították a páncéltörő lövegeket a Fehérvári úti töltésnél. Ezek Diósdról vonultak vissza. A támadás Buda ellen megkezdődött. A legközelebb a Hűvösvölgynél nyomultak előre a Szépilonáig. Reményem az ittmaradásra megerősödött.

Azt beszélgettük, hogy nagyon hamar itt lesznek az oroszok.

 

1944. XII. 26.

Ma már az egész város beszéli, hogy be vagyunk kerítve. Még 24-én délután elvágták a Bécsi utat.

A nyilasok bús arccal, hátizsákokkal gyülekeznek, gyalog indulnak el. A várost már erősebben lövi a tüzérség. A front a Fehérvári útnál, a Hengermalomnál lehet.

Délután Sándorék átköltöztek hozzánk. Két-három hétre van élelmiszerünk, de főzni

fogunk járni. Egyáltalán nincs rossz kedvünk. Várjuk a .

 

1944. XII. 27.

Délelőtt elmentünk Sándorral a városba. A hidakon csak csoportosan engedtek át. Sőt, reggel 10-ig egyáltalán nem lehetett átmenni.

A hadkiegészítő parancsnokságot akartam megkeresni. A Krisztina téren már több becsapódás volt látható. A Vérmezőnél magyar aknavetők tüzeltek a Hűvösvölgy felé.

Az Olasz fasoron már nehéz volt végig menni, becsapódások és géppuska tűz is hallatszott.

A fogaskerekűnél volt a hadkiegészítő parancsnokság, de már elköltöztek onnan. Pontos címet nem tudott a házmester.

Nálunk még csend volt.

 

1944. XII. 28.

Délelőtt kenyérért álltunk 7-10-ig

a töltés melletti Gros-nál. Józsiéknál volt főzés. Délelőtt Józsiék átmentek Pestre.

Délután megszűnt a villanyvilágítás. Gyertyafény mellett korán lefeküdtünk.

 

1944. XII. 29.

Az éjjel az oroszok előrenyomultak a vasúti töltésig. Egy robbanás is volt a közelben, egyik ablakom betört. A Déli összekötő vasúti hidat felrobbantották, az ütegek a Verpeléti út - Körtér vonalra vonultak vissza.

Elég erős tüzérségi tűz volt.

 

1944. XII. 30.

Semmi különös nem történt. Az óvóhelyen aludtak Cinciék. Várjuk, hogy valami újabb történjen.

 

1944. XII. 31.

Ma kezdődött az erős légi tevékenység. Inkább csak géppuskázás volt. Az utcára nem mertünk kimenni. Ma egy gépágyút állítottak a Siroki utcába is.

Tartalomjegyzék

Ezen a napon történt november 13.

1918

IV. Károly magyar király (I. Károly néven osztrák császár) a Bécs melletti Eckartsau vadászkastélyban írt levelében lemond a magyar...Tovább

1918

A magyar kormány és az antant balkáni haderőinek képviselői Belgrádban aláírnak egy 18 pontos fegyverszüneti egyezményt, az ún. belgrádi...Tovább

1938

Kihirdetik az 1938:XXXIV. törvénycikket a Magyarországhoz visszacsatolt felvidéki területeknek az országgal való egyesítéséről.

1942

Az Egységes Pártból előző év nyarán kilépett képviselők Gömbös Gyula vezetésével megalakítják a Magyar Nemzeti Függetlenségi (fajvédő)...Tovább

1957

A Legfelsőbb Bíróság ítéletet hirdet a Nagy Íróperben: Déry Tibort 9 év, Háy Gyulát 6 év, Zelk Zoltánt 3 év és Tardos Tibort 1,5 év...Tovább

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt 18 évben az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Beköszöntő

Személyes sorsok, egyéni életutak – II.

 

A történelem iránt érdeklődők körében egyre nagyobb figyelem övezi a személyes sorsok, az egyéni életpályák alakulását. Jogos elvárás, hogy a múltat kutató szakemberek – történészek, levéltárosok – ne csak a nagy társadalmi, gazdasági, politikai összefüggéseket vizsgálják, hanem emellett a „megélt történelem sokszínűségét” is bemutassák. Hiszen a kortársi tapasztalatok közvetítésével, egy-egy életút részletes megrajzolásával közelebb hozhatják a rég letűnt korszakokat, azok változatos mindennapjait. Az ún. „nagy személyiségek” életrajzai mellett a hétköznapi emberek sorsa is érdeklődésre tarthat számot. Izgalmas feladat nyomon követni, hogy a múltban ki miként cselekedett egy adott élethelyzetben, milyen döntéseket hozott, hogyan vélekedett egy bizonyos történelmi eseményről, vagy milyen kapcsolati hálóval rendelkezett. Mindenki a saját tapasztalatai alapján élte meg az ország sorsfordító pillanatait vagy hosszabb-rövidebb korszakait: a 20. századnál maradva például az első világháborút, az összeomlást, Trianont, a második világháborút, a holokausztot, a több évtizedes kommunista diktatúrát és szovjet megszállást, majd pedig a rendszerváltást s az azt követő éveket.

Az ArchívNet idei 3–4. számának témája: „Személyes sorsok, egyéni életutak”. Technikai okok miatt a két szám külön jelenik meg: a 3-as szeptember 2-án, míg a 4-es október 15-én. A most megjelenő 4. számban egymástól teljesen eltérő személyes sorsokkal ismerkedhetünk meg. Első írásunk szerzője, Veres Emese-Gyöngyvér az első világháborús barcasági csángó hősök nyomait követve jutott el a bécsi hadtörténeti levéltárba, ahol ráakadt a nagyszebeni August von Spiess ezredes mindeddig ismeretlen, német nyelvű hadinaplóira. Ezekből közlünk most egy rövid, magyarra lefordított részt. Cseres Judit és Gergely Ferenc a több mint negyedszázada elhunyt Kossuth-díjas író, Cseres Tibor 1956-os naplójegyzeteit adja közre. Ezek hűen tükrözik az író akkori lelki állapotát, a forradalom és szabadságharc eseményeihez való viszonyát. Garadnai Zoltán és Illyés Mária forrásközlése egy másik neves író, Illyés Gyula François Mitterrand francia elnökkel való 1982. július 9-i négyszemközti találkozóját ismerteti francia források alapján. Az eddigieknél árnyaltabb megvilágításba helyezi a francia elnök ott elhangzott szavait, és bemutatja Illyés Gyula szerepét a magyar–francia kapcsolatok történetében. Zubovits Fedor, a legendás katona, feltaláló, diplomata, sport- és közéleti ember gazdag életpályájáról korábban már több írás is megjelent az ArchívNetben. Kazareczki Noémi ezúttal a huszárkapitány lovagias afférjait és peres ügyeit tárja az olvasó elé. Összeállításunkat Salga Kristóf zárja, aki egy régiségpiacon vásárolt könyv lapjai közül véletlenül előkerült két magánlevelet ismertet. Mindkettőt Magyarországról kitelepített németek írták szigetcsépi ismerőseiknek 1948-ban. E levelek is tanúsítják, hogy a hazájukból elűzött németek nem szakították meg a kapcsolatot Magyarországgal, és továbbra is összeköttetésben maradtak korábbi jó ismerőseikkel, barátaikkal.

Budapest, 2019. október 15.

A szerkesztők