Frontnapló a Gyalui Havasokban folyt harcokról

1944. szeptember 8. - szeptember 28.

„Pihenőt rendeltek el, én is lefektettem a szakaszomat. A fiúk eddig derekasan megállták a helyüket. Csak az búsít bennünket, hogy nincsenek fegyvereink. Mindössze 1 puska, 1 pisztoly és egy csomó kézigránát van a szakaszban. A puska a legényemé, a pisztoly az enyém, kiadtam fejenként 2 kézigránátot. De micsoda páncéltörők vagyunk mi löveg nélkül? Szinte úgy hiányzik, mint a fél kezünk."

Szeptember 18.

Ma nagy öröm ért bennünket. Német bajtársak jöttek a segítségünkre. Pedig magunk sem hittük volna. Délben motorzúgásra lettünk figyelmesek. Beérkezett egy német szakasz egy terepjáróra szerelt géppuskával. Nagy volt az öröm mindenütt, ami csak akkor lohadt, amikor megtudtuk, hogy mennek tovább

. Azonban mielőtt még elmentek volna, a gépágyújukkal végiglövettük az ellenséges fészkeket. Mint a vadkacsák úsztak a levegőben a fényjelzős lövedékek. 2 órakor elment a német felderítő osztag Hasadátra. Megint egyedül maradtunk, de nem sokáig. Este 6 órakor beérkezett egy német hegyivadász, gépkocsikon szállítva géppuskákkal, akna és gránátvetővel, és páncélkocsival megerősítve és főhadnagy parancsnoksága alatt. Most azután teljes lett az öröm. De talán én örültem a legjobban, hogy a német csapatok beérkezése részemről nem csak bíztatás maradt, és így az emberek bizalma irántam megnövekedett.

A német parancsnokság mindjárt végigjárta a támpontokat a német szakaszok szétosztására. Az éjjel már sokkal nyugodtabban aludhattunk.

 

Szeptember 19.

Reggel 6 órakor a szokásos ébresztő: a partizánok géppuskával köszöntenek jóreggelt, mi aknavetővel felelünk adjonistent. Azután csend van. A német felderítő járőrök már reggel elindultak, ellenséges tüzet csak Járavize a Szamos felé eső gerincén kaptak a már ismert helyekről.

Délután megkaptuk a támpontokra a német megerősítést. Az én támpontom 2 géppuskát és 24 főt kapott. Egész biztonságban éreztük magunkat. Mint a hideg zuhany jött 5 óra tájban a riadó. Ellenséges harckocsik és csapatok törnek előre Járavölgy irányába. Parancsot kaptam támpontom azonnali megerősítésére, mivel az éppen az ellenség felé volt. Egy német páncélromboló járőr lement a völgybe egy páncélgépkocsival az út műszaki lezárására. Azonban, ahogy esteledett, úgy enyhült a feszültség is. Napnyugta előtt magyar katonákat láttunk közeledni a szemben levő tetőről. Lementem elébük. A 12. hegyivadász zászlóaljnak 1. százada jött a mellettünk levő kúpot [magaslatot - a szerk.] megszállni. Tőlük tudtam meg, hogy a dandár többi zászlóaljai Hasadáton vannak.

őket nyirbálták olyan nagyon, de azóta a román-orosz csapatok be vannak kerítve, és repülőgépen szállítják nekik az élelmet és lőszert. Ezért volt az utóbbi napokban olyan csendes a front. A helyzet teljesen nyugodt, az ellenséges előretörés valószínűleg rémhír volt.

Este már kaptam a parancsot, hogy a megerősítésre küldött rajok foglalják el eredeti védőállásaikat. Az őrséget az újoncok és németek adták az éjszaka.

Minden újonc mellett egy-egy német állt. A német szakasz parancsnoka meglátogatott bunkeromban. Hozott egy üveg pálinkát, és azzal melegítettük magunkat, mivel az este elég hideg volt.

 

Szeptember 20.

Szép verőfényes reggel. A délelőtt éppen úgy telt el, mint a többi. Ellenséges gépek állandóan bombázzák Kolozsvárt, a sajátjaink a bezárt orosz erőket. Német felderítő járőrök ismét körbejárták a vidéket a szokásos eredménnyel: nincs semmi különösebb esemény. A front távolról morajlik, csak néha hallatszik egy közelebbi gránát becsapódás.

Délután átadtam a támpontomat az 1. század parancsnokának. Én összeszedtem szétszórt löveg nélküli szakaszomat, és ismét átvettem felettük a parancsnokságot. Ennek mindnyájan nagyon örültünk. Leköltözködtünk a parancsnokság melletti házba. Kivettem magamnak egy szobát, és ismét kényelemben éreztem magam. Este pulykasült volt vacsorára, melyre meghívtam a német szakaszvezetőt és tizedes barátját. Ők hoztak magukkal valódi bordeaux-i vörösbort, és vidám beszélgetéssel telt el az este. Volt is miről beszélni. A szakaszvezető járt Afrikában, részt vett a balkáni partizánharcokban. Különben grazi, tehát majdnem földi.

Hosszú idő óta ismét ágyban aludtam. Le is vetkőztem ingre-gatyára. Alig tudtam elaludni a boldogságtól. Minden oldalról biztosítva, nyugodtan szobában és ágyban levetkőzve aludni, egyelőre ez álmaim netovábbja.

 

Szeptember 21.

Reggel 8 órakor 5 honvéddel és egy német szakasszal lementem

néhány számunkra fontos holmit harácsolni. A német szakasz gépkocsijával előre ment földeríteni, úgyhogy csak 5 emberrel maradtam a faluban. Itt vannak elhagyott házak, melyeknek a gazdái a hegyekbe menekültek, és beálltak partizánnak. Ezeket a házakat kutattuk át. Gyönyörű és értékes holmikat lehetett itt találni. Finom gyapjútakarók, mintás nehéz függönyök, vadbőrök, befőttek, lekvárok, baromfik garmadával. Fel is pakoltunk alaposan. Hoztunk magunkkal tyúkokat, ruhákat, lekvárokat, befőtteket, valamint 8 zsák zabot. Szereztem magamnak egy gyapjúkesztyűt, szappantartót és egy csomó apróságot, amire szükségem volt. A fiúk is szereztek sok mindenfélét maguknak. Ha ezeket haza lehetne küldeni! De így számunkra értéktelenek maradtak. Mit csináljunk velük, csak cipelni kell, ami számunkra fáradtságos dolog.

Délután a német felderítő osztag tüzet kapott, úgyhogy csak 6 óra tájban értek vissza a tehergépkocsik. No de a német kamerádok is megrakodtak alaposan. Őnekik könnyű, mert a gépkocsikra minden fölfér. Nekünk csak szekereink vannak, azok is túlzsúfolva. Este elosztottuk a zsákmányt. Úgy el voltam telve a sok édességtől, hogy alig tudtam vacsorázni. Pedig finom gulyást készítettek a szakácsok. Két német hadnagyot is meghívtam vacsorára. Vidám borozgatással és beszélgetéssel telt el az este. Az egyik hadnagy, civilben diplomata, járt a balti államokban, harcolt a Balkánon. Nagyon érdekes dolgokat adtak elő, különösen a szovjet besúgó rendszerről.

A mai napon az összes karpaszományos tizedes elő lett léptetve hadapród

. Gyorsan mennek előre. Tavaly ilyenkor még karpaszományos szakaszvezető sem voltam. Hiába, a tiszthiány!

 

Szeptember 22.

Ismét pokoli zenebonára ébredtem, akárcsak vasárnap reggel. Megmozdult a front. Déltájban kapom a parancsot: „Ellenség a Muntele Mare és Tordaszentlászló irányába előretört, és bekerítésre törekszik. Román gépek bombázták Hasadátot. Bombatámadással mi is bármely pillanatban számolhatunk. Ezért tovább, mert nagyon nyílt helyen vagyunk, a nehézfegyver század leköltözik Tordaszentlászló irányába a horhosba, és ott beássa magát. [Olvashatatlan] szivárgásszerűen, anyagot, szerelvényt és lovakat csak szürkület beállta után viszünk le."

Ismét a hideg zuhany. Pedig már olyan biztonságban éreztük magunkat. Ráadásul a kamerádok is itthagytak bennünket, és lementek Tordaszentlászlóra az ellenséges előretörést megállítani. Így legalább a hátunk biztosítva lesz, de viszont arcban és szárnyban gyengébbek lettünk. A légi tevékenység rendkívüli módon megélénkült. Állandóan saját és ellenséges gépek cirkálnak a légtérben, és hol bomba-, hol alacsony támadással avatkoznak a földi küzdelembe. De a légelhárítás is megélénkült. Tordaszentlászó fölött egy román gép a szemünk láttára füstölögve zuhant le. Egy magyar vadászgép valahol szárnybillegetve szállt le.

Egész délután csákányoztuk a sziklákat, de a bunker mégsem készült el estére. Egy hegyivadásznak a kőfejtéshez is értenie kell. Ment is, de ilyen sziklákra mégsem számítottunk. Így hát az éjjel szabad ég alatt kellett aludnunk, pedig erősen felhősödött. Ágyban csak két napig sikerült aludnom.

 

Ezen a napon történt március 29.

1905

Rejtő Jenő („P. Howard”) magyar író (†1943)Tovább

1912

A Déli-sarkról visszatérő Robert Falcon Scott kapitány és bajtársai (Wilson, Bowes, Oates) életüket vesztik a hóviharban (Scott naplójába...Tovább

1919

A Forradalmi Kormányzótanács közzétette – többek között – XIV. számú rendeletét a nevelési és oktatási intézmények köztulajdonba vételéről...Tovább

1946

Megalakul a MASZOVLET (Magyar-Szovjet Légiforgalmi Rt), a mai MALÉV elődje.Tovább

1971

Kiss Manyi Kossuth- és Jászai Mari-díjas színésznő (*1911)Tovább

  •  
  • 1 / 2
  • >

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.

Beköszöntő

Tisztelt Olvasók!

Örömmel adunk hírt róla, hogy megjelent az ArchívNet idei első száma, amelyben négy forrásismertetés olvasható. Ezek közül kettő magyar és ukrán emigránsok hidegháború alatti történetével foglalkozik egymástól nagyon eltérő látószögekből. A következő két forrásismertetés közül az egyik társadalmi önszerveződést ismertet kapcsolódó dokumentumokkal, míg a másik folytatja egy iratanyag oroszországi összeállítása, Magyarországra szállítása hátterének a bemutatását.

Az időrendet tekintve kívánkozik az első helyre Völgyesi Zoltán (főlevéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára) helytörténeti szempontból is értékes ismertetése, amely a gróf Károlyi Lászlóné Apponyi Franciska által alapított és elnökölt Virágegylet történetét mutatja be levéltári források segítségével 1936-ig. A Fótról az 1920-as években Zebegénybe költöző nemesasszony új lakhelyén sem hagyott fel a már korábban is végzett szociális tevékenyégével: a Dunakanyarban többek között egy gyermeksegítő-nevelő egyletet hozott létre, amelynek egyben fő finanszírozója volt. Hogy a szervezet saját bevétellel is rendelkezzen, Apponyi Franciska a településen turistaszállásokat is létrehozott – ezzel pedig hozzájárult ahhoz, hogy Zebegényt még több turista keresse fel az 1930-as években.

Retrospektív módon mutatja be Máthé Áron (elnökhelyettes, Nemzeti Emlékezet Bizottsága), hogy a vitatott megítélésű, szovjetellenes ukrán emigrációt miként próbálta saját céljaira felhasználni az Egyesült Államok hírszerzése – amely folyamatban egy magyar emigránsnak, Aradi Zsoltnak is volt feladata. Az eseménysort egy később papírra vetett, titkosítás alól feloldott összefoglaló alapján tárja az olvasók elé. A kidolgozott akcióról a szovjet félnek is volt tudomása – erről pedig a szovjeteknek kémkedő „Cambridge-i ötök” legismertebb tagja, az angol Kim Philby számolt be defektálása után visszaemlékezésében.

Németh László Imre (nyugalmazott lelkész, pápai prelátus) az olaszországi magyar emigráció pillanatnyi helyzetéről készült összefoglalót prezentálja. Ez a „pillanatnyi helyzet” az 1953-as év, amikor báró Apor Gábor, korábbi szentszéki követ, ekkoriban a Magyar Nemzeti Bizottmány római irodájának a vezetője egy kérésre összeírta, hogy milyen helyzetben éli mindennapjait az olaszországi magyar emigráció az egyetemi tanároktól a trieszti menekülttábor lakóin át a sportolókig. Az egykori diplomata összefoglalójában nemcsak a mikroszintű, helyi ügyek kerülnek elő, hanem a nagypolitikai események is, így például Mindszenty József esztergomi érsek ügye, annak megítélése, valamint a magyarországi kommunista propaganda itáliai hatásai.

Idei első számunkban közöljük Seres Attila (tudományos főmunkatárs, VERITAS Történetkutató Intézet és Levéltár) előző lapszámban megjelent forrásismertetésének a második részét. A szerző további dokumentumok ismertetésével mutatja be, hogy harminc évvel ezelőtt milyen módon kerültek Magyarországra Oroszországból a néhai miniszterelnökre, Bethlen Istvánra vonatkozó iratok. A szerző mindezek mellett – az iratok ismeretében – Bethlen szovjetunióbeli fogságával kapcsolatban is közöl új infromációkat.

Az idei első számunkban publikáló szerzőinknek köszönjük a kéziratokat, felhívjuk egyben leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet következő évi számaiba továbbra is várjuk a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.

Budapest, 2024. március 13.
Miklós Dániel
főszerkesztő