Az 1956. május 29-ei magyar–jugoszláv pénzügyi és gazdasági egyezmény

„Törekvésünk az volt, hogy a múlt nyitott kérdéseit azáltal háttérbe szorítsuk, hogy a további gazdasági együttműködés problémáját helyezzük előtérbe. Kitűnt azonban, hogy jugoszláv részről az utóbbi kérdések tárgyalására egyáltalán nem készültek, hanem kizárólag követeléseik rendezését kívánják a mostani tárgyalások során biztosítani."

A Magyar Népköztársaság és a Jugoszláv Szövetségi Népköztársaság közötti egyezmények szövegei

1956. május 29.

EGYEZMÉNY

a Magyar Népköztársaság és a Jugoszláv Szövetségi Népköztársaság között függőben lévő pénzügyi és gazdasági kérdések rendezése tárgyában.

A Magyar Népköztársaság Kormánya és a Jugoszláv Szövetség[i] Népköztársaság Kormánya
attól az óhajtól indíttatva, hogy a két ország között függőben lévő pénzügyi és gazdasági kérdéseket rendezzék, elhatározták, hogy e tárgyban egyezményt kötnek és e célból teljhatalmú meghatalmazottjaikként kijelölték:
a Magyar Népköztársaság Kormánya Olt Károly pénzügyminisztert,
a Jugoszláv Szövetségi Népköztársaság Kormánya Mijalko Todorovic[s]ot a Szövetségi Végrehajtó Tanács tagját,
akik jó és kellő alakban talált meghatalmazásuk kicserélése után a következőkben állapodtak meg:

1. cikk.

/1/ A Szerződő Felek mind a maguk, mind jogi személyeik és állampolgáraik nevében kölcsönösen kiegyenlítettnek tekintik mindazokat a pénzfizetésre, áruszállításra és egyéb szolgáltatásra vonatkozó jogokat, követeléseket, és igényeket, amelyek a másik Szerződő Féllel, annak jogi személyeivel, valamint állampolgáraival szemben 1955. jan. 1. napja előtt bármilyen jogcímen keletkeztek.

/2/ Az előző bekezdés rendelkezései nem terjednek ki

  1. azokra a jogokra, követelésekre és igényekre, amelyek a Szerződő Felek állampolgárait a másik Szerződő Fél állampolgáraival szemben polgári jogi jogviszonyból kifolyólag megilleti,
  2. azokra a jogokra, követelésekre és igényekre, amelyek a Szerződő Feleknek a másik Szerződő Fél területén állandó lakóhellyel bíró állampolgárait az e területen székelő jogi személyekkel szemben polgári jogi jogviszonyból kifolyólag megilletik, vagy terhelik, valamint ezeknek az állampolgároknak köztartozásaira,
  3. az irodalmi és művészeti szerzői jogra és az azon alapuló követelésekre és igényekre.

2. cikk.

Az előző cikk /1/ bekezdésében megjelölt kölcsönös jogok, követelések és igények nyolcvanöt millió USA dollárt kitevő, a Jugoszláv Szövetségi Népköztársaság javára mutatkozó egyenlege akként nyer teljes és végleges kiegyenlítést, hogy a Magyar Népköztársaság Kormánya a Jugoszláv Szövetségi Népköztársaság Kormányának az 1956. év június hó 1. napjától kezdődő öt év alatt a jelenlegi árakon számítva fenti értéket képviselő árukat szállít.
A két Kormány külön rendezi a szállítások lebonyolításának módját és azok előmozdítására Vegyesbizottságot küld ki.

3. cikk.

A jelen Egyezmény aláírása napján lép hatályba.
Kelt Belgrádban, 1956. év május hó 29. napján, két-két magyar és szerb-horvát nyelvű példányban azzal, hogy mindkét nyelvű szöveg egyaránt hiteles.

A Magyar Népköztársaság Kormányának meghatalmazásából:
Olt Károly s. k.
A Jugoszláv Szövetségi Népköztársaság Kormányának meghatalmazásából:
Mijalko Todorovic[s] s. k.

Jelzet: MOL M-KS 276. f. 65. cs. 207. ő. e. - Géppel írt másolat.

***

EGYEZMÉNY

a Magyar Népköztársaság és a Jugoszláv Szövetségi Népköztársaság közötti tudományos és műszaki együttműködés tárgyában.

A Magyar Népköztársaság Kormánya és a Jugoszláv Szövetségi Népköztársaság Kormánya a két ország közötti gazdasági kapcsolatoknak a tudományos és műszaki együttműködés útján való további fejlesztése és erősítése céljából a következőkben állapodtak meg:

1. cikk.

A Magyar Népköztársaság Kormánya és a Jugoszláv Szövetségi Népköztársaság Kormánya lehetővé teszi a két ország közötti tudományos és műszaki együttműködést, a népgazdaságok minden ágában szerzett tudományos és műszaki tapasztalatoknak mindkét Szerződő Fél érdekében álló kicserélése útján.

2. cikk.

A két ország közötti tudományos és műszaki együttműködés lezajlik: a saját műszaki dokumentációnak - beleértve a szabadalmakat és licenciákat - kölcsönös átadása és a megfelelő tájékoztatások kicserélése útján, összhangban mindkét Szerződő Fél érvényben lévő előírásaival, valamint azoknak a nemzetközi szerződéseknek a rendelkezéseivel, amelyekhez a Szerződő Felek egyike csatlakozott,

  • a tapasztalatok kicserélése érdekében specialisták kölcsönös küldése, műszaki segítségnyújtás és a szerződő országoknak a tudományos és műszaki téren elért eredményeinek megismerése útján,
  • gyakornokok fogadása útján, képesítésük növelése érdekében,
  • ösztöndíjasok kicserélése útján,
  • a tudományos kutatási dokumentációk és anyagok átadása útján,
  • a tudományos és műszaki együttműködés más formái útján, a két ország között előzetesen kötött megállapodás alapján.

3. cikk.

Mindkét Szerződő Fél - a tudományos és műszaki együttműködés megvalósítását célzó intézkedések kidolgozása és kormányaiknak a megfelelő ajánlások megtétele érdekében - Vegyesbizottságot alakít, amelybe mindegyik kormány öt tagot nevez ki.
A jelen cikk /1/ bekezdésében foglalt feladatok megvalósítása érdekében a Bizottság alapszabályt létesít. Az alapszabály mindkét kormány jóváhagyása után lép érvénybe.
A Bizottság évente legalább egyszer ülést tart, üléseit felváltva a Magyar Népköztársaság és a Jugoszláv Szövetségi Népköztársaság területén tartja.

4. cikk.

Jelen Egyezmény mindkét kormány jóváhagyása után lép érvénybe és öt éves időszakra szól.
Jelen Egyezmény érvényessége automatikusan meghosszabbodik további öt éves időszakra, kivéve, ha bármelyik kormány az érvényesség lejárta előtt 12 hónappal kifejezi azt a kívánságát, hogy a szerződés lejárjon.

Készült Belgrádban, 1956. év május hó 29. napján, két-két eredeti példányban magyar és szerb-horvát nyelven azzal, hogy mindkét szöveg egyaránt hiteles.

A Magyar Népköztársaság Kormánya nevében:
Olt Károly s. k.
A Jugoszláv Szövetségi Népköztársaság Kormánya nevében:
Mijalko Todorovic[s] s. k.

Jelzet: MOL M-KS 65. cs. 207. ő. e. - Géppel írt másolat.

***

BIZALMAS JEGYZŐKÖNYV

a Magyar Népköztársaság Kormánya és a Jugoszláv Szövetségi Népköztársaság Kormánya között függőben lévő pénzügyi és gazdasági kérdések rendezése tárgyában
Belgrádban, 1956. május hó 29-én aláírt Egyezményhez.

A Magyar Népköztársaság Kormánya és a Jugoszláv Szövetségi Népköztársaság Kormánya között függőben lévő pénzügyi és gazdasági kérdések rendezése tárgyában Belgrádban 1956. május hó 29. napján aláírt Egyezmény /az alábbiakban: Egyezmény/ 1. cikkének /1/ bekezdése vonatkozik különösen azokra a jogokra, követelésekre és igényekre, amelyek a Szerződő Feleket, jogi személyeiket és állampolgáraikat

  1. a Budapesten 1946. május hó 11-én kelt, a Magyarország részéről Jugoszláviának a hadműveletek és a jugoszláv területek megszállása által okozott károk megtérítése címén szállítandó áruk tárgyában kötött egyezmény,
  2. a Pári[z]sban 1947. február hó 10-én kelt magyar békeszerződés,
  3. a Magyar Köztársaság és a Jugoszláv Szövetségi Népköztársaság között az alumíniumipar terén való gazdasági együttműködésre vonatkozóan Belgrádban 1947. május hó 11-én létesült megállapodás,
  4. a hosszúlejáratú magyar szállítások és jugoszláv ellenszállítások tárgyában Budapesten 1947. július hó 24-én kelt egyezmény,
  5. a Budapesten 1948. március hó 17-én kelt magyar-jugoszláv árucsere-forgalmi és fizetési megállapodás.
  6. az előző pontokban felsorolt szerződések végrehajtása, kiegészítése és módosítása tárgyában létrejött ügyletek,
  7. az Egyezmény aláírása előtt foganatosított államosítás, kisajátítás vagy hasonló jellegű intézkedések alapján megilletik.

A g./ pontban foglaltak értelmében kiegyenlítettnek kell tekinteni mindazokat a követeléseket és igényeket is, amelyeket a Magyar Népköztársaság Kormánya, illetve magyar állampolgárok vagy jogi személyek a magyar javaknak, jogoknak és érdekeltségeknek az 1948. augusztus hó 1. napján kelt rendelet alapján a Jugoszláv Szövetségi Népköztársaságra történt átruházása miatt támaszthatnának.

II.

Az Egyezmény 1. cikkének rendelkezéseit akkor is alkalmazni kell, ha az abban megjelölt jogok, követelések és igények tárgyában bármilyen értékpapírt, kötelezvényt, szelvényt vagy egyéb címletet állítottak ki, éspedig akkor is, ha ezek lejárata vagy esedékessége 1955. január hó 1. napja után következett, illetve következik be.

III.

Az Egyezmény 1. cikkének /1/ bekezdése nem érinti azokat az igényeket, amelyek a Jugoszláv Szövetségi Népköztársaság részéről a magyar békeszerződés 11. cikke, valamint a magyar békeszerződés 24. cikkének a művészeti, történelmi vagy régészeti értékű javakra vonatkozó rendelkezései alapján támaszthatók. A Szerződő Felek ezeknek az igényeknek a mielőbbi rendezése érdekében három hónapon belül tárgyalásokat kezdenek.

IV.

A Szerződő Felek három hónapon belül tárgyalásokat kezdenek annak érdekében, hogy megállapodást létesítenek állampolgáraiknak nyugdíj- és társadalombiztosítási járadékigényei és várományai tárgyában. A megállapodás célja, hogy mindkét Szerződő Fél kölcsönösen magára vállalja mindazon jogosultak igényeinek rendezését, akik az Egyezmény hatálybalépésének napján a saját területén állandó lakóhellyel bírnak és ennek során beszámítsa a másik Fél társadalombiztosítási rendszerében szerzett időt is. Ezeknek az igényeknek az átvállalása miatt a Szerződő Felek egymással szemben nem fognak követelést támasztani.

V.

Az Egyezmény 2. cikke értelmében szállított áruk „jelenlegi árán" a következő árakat kell érteni:

  1. azoknál az árucikkeknél, amelyek 1955. január hó 1. és a jelen Egyezmény aláírásának napja közötti időben a magyar-jugoszláv árucsere-forgalomban kereskedelmi kötés tárgyát alkották, az említett időszakban létrejött utolsó szállítási szerződésben szereplő árakat,
  2. egyéb árucikkeknél az Egyezmény aláírása napján érvényben volt közepes világpiaci árakat.

VI.

Az Egyezmény 

a Magyar Népköztársaság Kormánya a Jugoszláv Szövetségi Népköztársaság Kormányának 85 millió USA dollár értékű árut szállít akként, hogy

az Egyezmény aláírásától 1957. december 31-ig22,069 500 USA dollár
1958. január 1-től 1958. december 31-ig20,401 000 „ „
1959. január 1-től 1959. december 31-ig17,087 000 „ „
1960. január 1-től 1960. december 31-ig17,070 500 „ „
1961. január 1-től 1961. június 30-ig&#nbrp;8,372 000 „ „

értékű áru kerül leszállításra, a jelen Jegyzőkönyvhöz csatolt és annak kiegészítő részét alkotó árulista alapján.

VII.

Az Egyezmény 2. cikke szerinti szállításokat a Szerződő Felek külkereskedelmi szerveik útján fogják bonyolítani.
A bonyolítást magyar részről a Külkereskedelmi Minisztérium, jugoszláv részről a Külkereskedelmi Bizottság, mint központi szervek irányítják.
A Jugoszláv Fél köteles a jelen Jegyzőkönyv mellékletét alkotó árulistában feltüntetett árukat az Egyezménynek, illetve az árulistának megfelelő minőségben, áron és feltételek mellett megrendelni és átvenni, a Magyar Fél viszont köteles azokat ugyanúgy leszállítani.
A Szerződő Felek központi szervei kijelölik azokat a külkereskedelmi vállalatokat, amelyek az Egyezmény lebonyolításához szükséges szállításokat eszközlik, és gondoskodnak arról, hogy a kijelölt vállalatok a szállítási szerződéseket kellő időben megkössék.
A szállítási szerződéseket azokra az árucikkekre, amelyeknek szállítási határideje az 1957. december hó 31-ig terjedő időszakra esik, 1956. szeptember hó 1-ig kell megkötni. Az ezt követő időszakokban szállítandó árukra vonatkozó szállítási szerződéseket a lehetőség szerint 1956. december hó 31-ig kell létrehozni; ahol ez nem lehetséges, ott a hosszabb gyártási időt igénylő árukra vonatkozó szállítási szerződéseket megfelelő idővel előbb, de legkésőbb a szállítás naptári évét megelőző év január hó 1-ig, egyéb árukra (főleg tömeg- és fogyasztási cikkekre) vonatkozó szállítási szerződéseket pedig a szállítás naptári évét megelőző év július hó 1-ig kell megkötni.

VIII.

A Szerződő Felek belgrádi, illetve budapesti követségeinek illetékes szervei az Egyezmény lebonyolítását figyelemmel kísérik, a bonyolítás érdekében szükség szerint eljárnak az illetékes központi szervnél vagy annak útján az érdekelt vállalatoknál, és ellátják az ezzel kapcsolatban felmerülő adminisztratív teendőket.

IX.

  • Az Egyezmény 2. cikkében megjelölt Vegyesbizottság feladatkörébe tartoznak a következők:
  • a szállításokra vonatkozó Általános Feltételek megállapítása,
  • saját ügyrendje, valamint a XI. pontban megjelölt szabályok kidolgozása,
  • az Egyezmény lebonyolításával és értelmezésével kapcsolatban felmerülő kérdések szabályozása,
  • az egyes szállítási időszakok végén esetleg mutatkozó szállítási többlet vagy hiány megállapítása és az ezzel kapcsolatban szükséges intézkedések megtétele,
  • a magyar és jugoszláv vállalatok között felmerülő viták eldöntése, s a megfelelő esetekben a XI. pontban előírt eljárás megindítása,
  • intézkedés szállítási szerződések kötése iránt azokban az esetekben, amikor e kötések a VII. pontban megjelölt határidőkben nem jöttek létre,
  • intézkedés szállítási szerződések kötése iránt azokban az esetekben, amikor egyes kötéseket a XIII. pont szerinti elállás folytán kell pótolni,
  • intézkedés a kötbérek kiegyenlítésére szolgáló áruszállítások tárgyában.
  • A szállításokra vonatkozó Általános Feltételeket a Vegyesbizottságnak a legsürgősebben ki kell dolgoznia. A kidolgozás esetleges késedelme nem akadályozhatja a szállítási szerződések megkötését. Az Általános Feltételek elkészülte előtt kötött szállítási szerződéseket is el kell azonban látni az olyan értelmű záradékkal, hogy a szerződésben nem szabályozott kérdések tekintetében a Vegyesbizottság által megállapított Általános Feltételek lesznek irányadók.
  • A Vegyesbizottság három magyar és három jugoszláv tagból áll és bármely Fél kérésére összeül. A Vegyesbizottságban mindkét Szerződő Félnek egy-egy szavazata van. Üléseit a célszerűség figyelembevételével Budapesten vagy Belgrádban tartja. A Vegyesbizottság határozatait egyhangúlag hozza, ügyrendjét egyébként saját maga állapítja meg. A Vegyesbizottság szakértőket is igénybe vehet.
  • Ha a Vegyesbizottságban egyhangú határozat nem jön létre, úgy - a XI. pontban szabályozott eseteket kivéve - a vitát bármely Fél kívánságára a két Kormány elé kell terjeszteni.

X.

Annak igazolására, hogy a magyar és jugoszláv külkereskedelmi vállalatok között létrejött kötés az Egyezmény keretébe tartozik, a szállítási szerződéseket megfelelő láttamozással kell ellátni.
A láttamozást a Magyar Külkereskedelmi Minisztérium megbízottja és a Jugoszláv Szövetségi Népköztársaság budapesti követségének illetékes szerve közösen végzik.
A szállítási szerződések láttamozása csak abban az esetben tagadható meg, ha a kötés nem az Egyezmény alapján jött létre.

XI.

A magyar és jugoszláv vállalatok között az Egyezmény keretében tartozó szállításokra vonatkozó szállítási szerződések megszegéséből keletkezett vitás ügyekben a Vegyesbizottság a vita eldöntése helyett akként is határozhat, hogy a döntést Szakértői Döntőbizottságra bízza. A döntést bármelyik Fél kérésére Szakértői Döntőbizottságra kell bízni, ha a Vegyesbizottság az említett ügyekben keletkezett vitát 60 napon belül nem rendezte.
A Szakértői Döntőbizottságot a Vegyesbizottság magyar, illetve jugoszláv tagozata által meghívott magyar és jugoszláv szakértőkből kell szervezni úgy, hogy a bizottság egy-egy magyar és jugoszláv tagból és váltakozva magyar vagy jugoszláv elnökből álljon. Az Elnök személyét annak figyelembe vételével kell kijelölni, hogy magyar és jugoszláv elnök döntése elé lehetőleg egyenlő értékben kerüljenek az ügyek elbírálásra. A Szakértői Döntőbizottság határozatait szótöbbséggel hozza. Az erre, valamint a Szakértői Döntőbizottság szervezetére és eljárási módjára vonatkozó részletes szabályokat a Vegyesbizottságnak saját ügyrendjével egyidőben kell elkészítenie.
Az Egyezmény keretében létrejött szállítási szerződésekbe olyan kikötést kell felvenni, hogy vitás esetek eldöntésére a Vegyesbizottság, illetve a fentebb körülírt esetekben az általa megbízott Szakértői Döntőbizottság bír kizárólagos illetékességgel. A Szerződő Felek gondoskodnak a Vegyesbizottság, illetve a Szakértői Döntőbizottság határozatainak végrehajthatóságáról.

XII.

Az Egyezmény keretében a magyar és jugoszláv vállalatok között létrejött szállítási szerződések alapján kiállított számlák kiegyenlítéséről a Magyar Kormány fog gondoskodni.
A VII. pont szerint az Egyezmény lebonyolítására kijelölt külkereskedelmi vállalatok megállapodnak arra vonatkozóan is, hogy milyen okmányok igazolják a szerződés teljesítését és ezt a szállítási szerződésben feltüntetik. Ezen okmányok alapján teljesített szállításokról a Magyar Nemzeti Bank kamat-, jutalék- és költségmentes nyilvántartási számlát vezet és a Jugoszláv Nemzeti Bankot konform könyvelés végett értesíti.
A jugoszláv vállalatok részéről a szállítási szerződés előírásainak megfelelően adott megbízás alapján a Jugoszláv Nemzeti Bank az egyes kötésekre vonatkozóan ugyancsak a szállítási szerződés előírásainak megfelelően visszavonhatatlanul közölni fogja a Magyar Nemzeti Bankkal, hogy mely okmányok bemutatása ellenében tekinthetők az egyes szállítások vagy azok részletei teljesítetteknek. Ezen okmányok kézhezvételekor a Magyar Nemzeti Bank a vonatkozó számla USA dollárösszegét a nyilvántartási számlára vezeti.
Amennyiben a Magyar Nemzeti Bank a vállalatok által kikötött szállítási határidőig a Jugoszláv Nemzeti Bank értesítését kézhez nem kapja, úgy jogában áll a könyvelést a szállítási szerződés előírásainak megfelelően, a magyar vállalat által nála bemutatott okmányok alapján végrehajtani.
Az Egyezmény aláírását követő 30 napon belül a két Nemzeti Bank a nyilvántartási számla vezetése és a két Bank közötti kapcsolat tárgyában megállapodást köt.

XIII.

A magyar vállalat hibájából eredő egy hónapon túli késedelmes szállítás esetén áruszállítással kiegyenlítendő kötbér számítandó fel. A kötbér mértéke az első kedvezményes hónapon túli késedelem első hónapjában 1 százalék, a következő hónapban 2 százalék és ezt követően minden hónapban 3 százalék. Az egyes hónapokra eső kötbér akkor válik esedékessé, ha a késedelem az illető hónap 15. napján túl terjed. A kötbér teljes összege nem haladhatja meg a késedelmesen szállított áru értékének 8 százalékát. Ha a részszállítás késedelme az egész szállított áru rendeltetésszerű felhasználását akadályozza, úgy a kötbért a teljes szállítmány értéke után kell számítani.
Ha a magyar fél hibájából beállott szállítási késedelem meghaladja a 6 hónapot, a jugoszláv fél a szállítási szerződéstől elállhat, ezen felül azonban az eladótól csupán a kötbér megtérítését követelheti.

XIV.

Az előző pontban foglaltak alapján gyakorolt elállás következtében kiesett áruszállítások pótlására újabb szállítási szerződéseket kell létrehozni. Amennyiben ez nehézségbe ütköznék, az érdekeltek a Vegyesbizottsághoz fordulhatnak megfelelő intézkedés végett. Ha a Vegyesbizottság intézkedése alapján az újabb kötés 30 nap alatt nem jönne létre, úgy az elállás folytán kiesett szállítmány értékét a magyar-jugoszláv klíringben kell kiegyenlíteni.

XV.

Az Egyezmény alapján eszközölt szállításokból folyóan a Szerződő Feleket, illetve vállalataikat a másik Szerződő Fél részéről semmiféle adó, illeték, költség, képviseleti vagy egyéb jutalék (ideértve a fennálló képviseleti szerződések alapján netán követelhető jutalékokat is) nem terhelheti. Ez a rendelkezés természetesen nem vonatkozik a szállítási szerződés szerint a vevő terhére felszámítható költségekre.

XVI.

Az Egyezmény végrehajtása érdekében a magyar szállító vállalat előszállítást eszközölhet, amennyiben erre vonatkozóan a jugoszláv megrendelő vállalattal megállapodik.

XVII.

A szállítások fob magyar kikötő, illetőleg franco magyar-jugoszláv határ történnek. A teljesítés időpontja vízi úton történő szállításoknál a hajó-fuvarlevél kelte, vasúti szállításoknál a magyar határállomás által a fuvarlevélre ütött bélyegző kelte.

XVIII.

Az Egyezmény keretében szállított áruk a Jugoszláv Fél részéről csak a Magyar Fél hozzájárulásával reexportálhatók.

XIX.

A Szerződő Felek a jelen Jegyzőkönyvet bizalmasan kezelik és azt, valamint az ahhoz csatolt árulistát az Egyezmény kiegészítő részének tekintik. Az árulistát a Szerződő Felek az érdekelt vállalatok irányában nem tekintik bizalmas jellegűnek, de egyébként közzé nem teszik.

Kelt Belgrádban, 1956. május hó 29. napján, két-két magyar és szerb-horvát nyelvű példányban azzal, hogy mindkét nyelvű szöveg egyaránt hiteles.

A Magyar Népköztársaság Kormányának meghatalmazásából:
Olt Károly s. k.
A Jugoszláv Szövetségi Népköztársaság
Kormányának meghatalmazásából:
Mijalko Todorovic[s] s. k.

Jelzet: MOL M-KS 65. cs. 207. ő. e. - Géppel írt másolat.

***

A Jugoszláv Delegáció BIZALMAS!

Elnök Úr!

Hivatkozással a Jugoszláv Szövetségi Népköztársaság és a Magyar Népköztársaság között függőben lévő pénzügyi és gazdasági kérdések rendezése tárgyában ma aláírt Egyezményre és az azzal kapcsolatban felvett Bizalmas Jegyzőkönyvre, van szerencsém igazolni, hogy megállapodtunk a következőkben:

Mind a jugoszláv államosítási jogszabályok, mind az említett Bizalmas Jegyzőkönyv I. pontjának utolsó bekezdésében megjelölt 1948. augusztus 1-i rendelet egyaránt akként intézkedtek, hogy az állam ezeknek a jogszabályoknak a hatálybalépésével megszerezte az érintett javak tulajdonjogát, tekintet nélkül arra, hogy hoztak-e ennek megállapítása tárgyában külön határozatot. Ennek megfelelően a Jugoszláv Kormány nem fog további rendelkezést hozni a békeszerződés 29. cikkében biztosított jogainak érvényesítése iránt.

A fentiek ellenére a Jugoszláv Kormány hajlandó megvizsgálni, hogy van-e lehetősége a következő értelmű rendelkezés kibocsátására:

Azokat a fenti rendelkezések hatálya alá eső, de ténylegesen közületi kezelésbe nem vett kisebb ház- és földbirtokokat, amelyeket magyar tulajdonosaik közvetlenül vagy rokonaik útján tartanak birtokban, kivételnek tekintenék az említett államosítási és egyéb rendelkezések alól és azokat a tulajdonosaiknak meghagynák. Természetesen ezekre a javakra is vonatkoznának a külföldiek vagyona tekintetében mindenkor fennálló általános rendelkezések.

A Magyar Kormány a maga részéről kész arra, hogy ugyanezt a kötelezettséget vállalja a magyarországi hasonló intézkedések hatálya alá esett, de ténylegesen közületi kezelésbe nem vett ugyanilyen jugoszláv vagyon tekintetében.

Már most értesíthetem, hogy a fenti értelemben kivételt fog alkotni az a jugoszláviai magyar vagyon, amelyet a tulajdonos személyesen vagy házastársa, testvérei, szülei, nagyszülei, gyermekei vagy unokái útján tart birtokában.

Fogadja Elnök Úr, megkülönböztetett nagyrabecsülésem kifejezését.

Belgrád, 1956. május hó 29-én.

M. Todorovics s. k.

Olt Károly pénzügyminiszter Úrnak
A Magyar Delegáció Elnöke, 
Belgrád

Jelzet: MOL M-KS 276. f. 65. cs. 207. ő. e.

Ezen a napon történt április 20.

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.

Beköszöntő

Tisztelt Olvasók!

Örömmel adunk hírt róla, hogy megjelent az ArchívNet idei első száma, amelyben négy forrásismertetés olvasható. Ezek közül kettő magyar és ukrán emigránsok hidegháború alatti történetével foglalkozik egymástól nagyon eltérő látószögekből. A következő két forrásismertetés közül az egyik társadalmi önszerveződést ismertet kapcsolódó dokumentumokkal, míg a másik folytatja egy iratanyag oroszországi összeállítása, Magyarországra szállítása hátterének a bemutatását.

Az időrendet tekintve kívánkozik az első helyre Völgyesi Zoltán (főlevéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára) helytörténeti szempontból is értékes ismertetése, amely a gróf Károlyi Lászlóné Apponyi Franciska által alapított és elnökölt Virágegylet történetét mutatja be levéltári források segítségével 1936-ig. A Fótról az 1920-as években Zebegénybe költöző nemesasszony új lakhelyén sem hagyott fel a már korábban is végzett szociális tevékenyégével: a Dunakanyarban többek között egy gyermeksegítő-nevelő egyletet hozott létre, amelynek egyben fő finanszírozója volt. Hogy a szervezet saját bevétellel is rendelkezzen, Apponyi Franciska a településen turistaszállásokat is létrehozott – ezzel pedig hozzájárult ahhoz, hogy Zebegényt még több turista keresse fel az 1930-as években.

Retrospektív módon mutatja be Máthé Áron (elnökhelyettes, Nemzeti Emlékezet Bizottsága), hogy a vitatott megítélésű, szovjetellenes ukrán emigrációt miként próbálta saját céljaira felhasználni az Egyesült Államok hírszerzése – amely folyamatban egy magyar emigránsnak, Aradi Zsoltnak is volt feladata. Az eseménysort egy később papírra vetett, titkosítás alól feloldott összefoglaló alapján tárja az olvasók elé. A kidolgozott akcióról a szovjet félnek is volt tudomása – erről pedig a szovjeteknek kémkedő „Cambridge-i ötök” legismertebb tagja, az angol Kim Philby számolt be defektálása után visszaemlékezésében.

Németh László Imre (nyugalmazott lelkész, pápai prelátus) az olaszországi magyar emigráció pillanatnyi helyzetéről készült összefoglalót prezentálja. Ez a „pillanatnyi helyzet” az 1953-as év, amikor báró Apor Gábor, korábbi szentszéki követ, ekkoriban a Magyar Nemzeti Bizottmány római irodájának a vezetője egy kérésre összeírta, hogy milyen helyzetben éli mindennapjait az olaszországi magyar emigráció az egyetemi tanároktól a trieszti menekülttábor lakóin át a sportolókig. Az egykori diplomata összefoglalójában nemcsak a mikroszintű, helyi ügyek kerülnek elő, hanem a nagypolitikai események is, így például Mindszenty József esztergomi érsek ügye, annak megítélése, valamint a magyarországi kommunista propaganda itáliai hatásai.

Idei első számunkban közöljük Seres Attila (tudományos főmunkatárs, VERITAS Történetkutató Intézet és Levéltár) előző lapszámban megjelent forrásismertetésének a második részét. A szerző további dokumentumok ismertetésével mutatja be, hogy harminc évvel ezelőtt milyen módon kerültek Magyarországra Oroszországból a néhai miniszterelnökre, Bethlen Istvánra vonatkozó iratok. A szerző mindezek mellett – az iratok ismeretében – Bethlen szovjetunióbeli fogságával kapcsolatban is közöl új infromációkat.

Az idei első számunkban publikáló szerzőinknek köszönjük a kéziratokat, felhívjuk egyben leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet következő évi számaiba továbbra is várjuk a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.

Budapest, 2024. március 13.
Miklós Dániel
főszerkesztő