A mecseki szén

A rendszerváltás legmegrázóbb eseményei közé tartoztak a vállalati felszámolások, köz-tük is különösen a bányabezárások, amelyek hatalmas, visszavonhatatlan vagyonvesztés-sel jártak. Erre a sorsra jutott a Mecseki Szénbányák Vállalat is. Forrásaink a felszámolás és az átalakítás dilemmája között vergődő vállalat vezetőségének terveit mutatják be rendszerváltás idején. A szerző egyúttal a mecseki szénbányászat későbbi elképzeléseiről is tájékoztat.

Bevezetés

A rendszerváltás legmegrázóbb eseményei közé tartoztak a vállalati felszámolások, köztük is különösen a bányabezárások, amelyek hatalmas, visszavonhatatlan vagyonvesztéssel jártak. Erre a sorsra jutott a Mecseki Szénbányák Vállalat is.

A mecseki kőszénvagyon - a földfelszín alatt több mint ezer méterrel elhelyezkedő feketekőszén rétegektől kezdve a lignitig - Magyarország legjelentősebb ásványkincsei közé tartozik. A szén felfedezését a térségben a 18. század második felére teszik. Az első előfordulást hivatalosan 1769-ben jelentették be. A szénmedencéhez tartozó legfőbb települések: Pécs, Komló, Magyaregregy, Szászvár, Máza, Hidas, Mecseknádasd, Pécsvárad, Hird. A mintegy 320 km2 területen az államosítás előtti időszakban három tulajdonos osztozott: a Pécs vidéki bányákat az 1829. március 13-án alakult Első Dunagőzhajózási Társaság szerezte meg a 19. század második felében (Pécsbánya, Vasas, Szabolcs). A komlói bányát 1909-ben a Magyar Államkincstár vásárolta meg, míg az észak-mecseki bányák 1868-tól a Kőszénbánya és Téglagyár Társulat, Pesten nevű részvénytársaság, 1898-tól az Esztergom-Szászvári Kőszénbánya Rt. tulajdonába kerültek. Ez utóbbit 1925-ben anyavállalata, a Salgótarjáni Kőszénbánya Rt. magába olvasztotta, így a mecseki szénmedencében is jelentős vagyonhoz jutott.

A Magyar Állami Szénbányák (MÁSZ Rt.) megalakulásakor csak a komlói és az északi terület bányái kerültek a magyar állam tulajdonába, a Pécs vidéki bányák a potsdami szerződés értelmében a Szovjetunió tulajdonába mentek át, működtetésükre alakult meg a MESZHART, Magyar-Szovjet Hajózási Rt., a MÁSZ Rt. megalakulásával egyidejűleg. 1952-1954 között a magyar-szovjet vegyes vállalatokat felszámolták, ekkor a MESZHART is megszűnt, és ennek bányái is a magyar állam tulajdonába kerültek.

A Magyar Állami Szénbányák felszámolása után ipari központok és nemzeti vállalatok alakultak. Ezen a területen a Mecseki Szénbányák N. V., amely 1950-től kettévált Komlói és a Nagymányoki Szénbányák N. V-re.

1951-ben megalakult a Mecseki Szénbányászati Tröszt. Ennek vállalatai: Komlói Szénbányák, Nagymányoki Szénbányák, Hidasi Szénbánya. A Mecseki Szénbányászati Tröszt 1955-ben megszűnt, helyette megalakult a Komlói Szénbányászati Tröszt és a Pécsi Szénbányászati Tröszt. Ez utóbbi a volt MESZHART bányákat foglalta magában. 1963-ban a Komlói és a Pécsi Tröszt ismét Mecseki Szénbányászati Tröszt néven összeolvadt. A trösztök szervezete 1954-ig háromlépcsős volt: trösztigazgatóság - bányavállalat - aknaüzem. 1954. július 1-jétől ez a forma megszűnt, a szervezeti felépítés kétszintűvé vált: trösztigazgatóság - aknaüzem, vagyis ezek a trösztök csak formálisak voltak, valójában vállalati hatáskörrel rendelkeztek.

A tröszt nevét a 492/1967. NIM utasítás értelmében Mecseki Szénbányákra változtatták.

1954-ig a Bánya- és Energiaügyi Minisztérium Ipari Igazgatóságának, majd Szénbányászati Főosztályának irányítása alá tartozott. 1954. október 1-jén alakult meg az önálló Bányászati Minisztérium, majd 1956-ban a Nehézipari Minisztérium, amely 1967-ig közvetlenül, 1967. VI. 1-től 1974. VII. 1-ig az Egyesült Magyar Szénbányák közbeiktatásával irányította a vállalatot.

1974-től a Mecseki Szénbányák a Magyar Szénbányászati Tröszt vállalataként működött tovább. A Magyar Szénbányászati Tröszt 1980-ban szűnt meg.

A Magyar Szénbányászati Tröszt megszűnése után 1981. január 1-jétől 1982. december 31-ig a Szénbányászati Koordinációs Központ fogta össze a szénbányavállalatok működését, 1983. január 1-től 1990. szeptemberig a Bányászati Egyesülés. Ez utóbbi két szervezetben a vállalat már sokkal nagyobb önállósághoz jutott, mint a tröszti 

***

Az 1980-as évek második felére a Mecseki Szénbányák Vállalat is a csőd szélére került. A bányaüzemek veszteségesen termeltek. A vállalat a szocializmus éveiben kiemelt helyzetet élvezett, különösen a komlói szénbányászat, amelyet elsősorban a Dunai Vasmű kiemelt kokszszén-bázisaként fejlesztettek. Termelése túlszárnyalta a pécsi kerületét is. Az 1980-as évek közepén egy gigantikus, 28 milliárd forintba kerülő állami beruházást terveztek. Ez már nem valósulhatott meg, a létszám és teljesítmény csökkenését a korszerűsített technológiával sem lehetett ellensúlyozni. 1986-ban a veszteséges vállalat ellen megindult a szanálási eljárás, de a veszteség növekedését ezzel sem lehetett megállítani. A fejlesztési programot 1988-ban leállították, azt szép csendesen felváltotta egy túlélési program.

Tragédiával indult az 1986-os év. Bányaomlás következtében tizenegy bányász vesztette életét a Mecseki Szénbányák Vasas bányaüzemében 1986. február 19-én. A vasasi bányaüzemben 1782 óta bányásztak szenet, és, bármennyire is hihetetlen, ez volt az első, halálos áldozatot követelő bányabaleset. Figyelmeztetés arra, hogy a korszerűtlen termelési mód mindvégig az ember fizikai erejének igénybevételén 

A tragikussá fordult helyzet egyik tüneteként 1988 augusztusában a Pécs környéki bányákhoz tartozó István aknán kitört a bányász-sztrájk. „A pécsi bányászsztrájk augusztus 23-án, kedden este 21.50-kor kezdődött el. A munkahelyen megjelent 109 dolgozóból csak 9 fenntartó-karbantartó bányász volt hajlandó leszállni a mélybe." - tudósított a Népszabadság.

A problémát közvetlenül az váltotta ki, hogy még az év elején az alapbérekbe építették be a hűségjutalmakat. Ebből Csethe András vezérigazgató szerint már tudhatták volna a munkások, hogy kevesebb lesz a hűségjutalom összege: „az év végéig minden kifizethető bért szeretnének odaadni, de ez a bányászokon is múlik. Hiszen az első félévben azért volt magas a ki nem fizetett bér összege, mert a tervezettnél kevesebb műszakot teljesítettek. Főként a várt hétvégi többletműszakok száma csökkent nagymértékben" - nyilatkozott a Népszabadságnak. A korabeli gondolkodás még nem számolt a piacgazdaság irányába elmozduló, illetve a munkavállalók érdekeit a korábbiaktól eltérő módon sértő döntésekkel. 1988. augusztusban az emberek látták, hogy a pénzüknek nagyon jelentős részét elviszi az adó. Ez volt a sztrájk közvetlen kiváltó oka. A kérdést Kapolyi László kormánybiztos úgy oldotta meg, hogy a hűségjutalmak jelentős felemelésével mindenki megkapta az elmúlt évi pénzét. Eredetileg 106 millió forint nettó hűségjutalom kifizetését tervezték, de végül is mintegy 50 millió forinttal nagyobb összeget fizettek ki. „Ezzel elérik az egy műszakra eső tavalyi mértéket" - adta hírül az MTI, míg a Népszava arról számolt be: „Sikerrel járt a küldetés ... szerdán este a délutános műszak leszállt a bányába". Ígéretet kaptak a bányászok adókedvezményre is, vagyis, hogy a jutalmak és pótlékok után egységesen 20 százalékot kelljen fizetniük.

A sikeres bányászsztrájkot különös felhangok kísérték annak lezárulta után. A minisztertanács, nem meglepő módon, nem az adószabályokat, hanem a cégvezetést tette felelőssé. Augusztus 26-ai ülésén „a kormány úgy ítélte meg, hogy ez elkerülhető lett volna, mivel az alapvető kiváltó ok a vállalati vezetés bizonytalansága és gyengesége volt" - írta a Magyar Nemzet. A lapban megszólalt a Bányász Szakszervezet, harcosnak enyhén szólva sem mondható főtitkára, aki „külön is kiemelte, hogy a dolgozóknak ez a megmozdulása valójában nem sztrájk volt, hanem figyelmeztető munkabeszüntetés".

A mecseki szénbányászok, ha csatát nyertek is 1988 augusztusában, a háborút néhány évvel később 

1989-re még tovább romlott a helyzet, már a felszámolás veszélye fenyegetett. Ennek elhárítására három évre szóló szerkezetátalakítási programot dolgoztak ki. 1989-ben új szanálási megállapodást is kötöttek, mert az 1986-ban kötött eredetiben foglaltak a gazdálkodási környezet időközben bekövetkezett változásai miatt nem teljesíthetők. A vállalati program lényege, hogy az akkor évi kétmillió háromszázezer tonna körüli széntermelést félmillió tonnával csökkentik. A termelést a leggazdaságosabban működő komlói és vasasi mélyművelésű bányák és a külfejtés teljesítményére alapozzák. A meglevők közül öt aknaüzemet megszüntetnek Pécsett és Szászváron. Feleslegessé vált több nagyon költséges beruházás is. A Mecseki Szénbányák három évre szóló elképzelése: bányabezárás, termeléscsökkentés, elbocsátások (3000 ember) a megmaradás érdekében. Ez a terv volt a vitaalapja a miniszteri megbeszélésnek is. Döntés azonban nem született, holott a karcsúsítás is rengeteg pénzbe került. Nem döntöttek arról, ki fizesse a bányabezárások, átmeneti szüneteltetések költségeit? Ki viselje a szertefoszlott program használhatatlan beruházásainak terheit. Mi lesz a világbanki hitelből egy milliárd forintból épült immár fölösleges, de vadonatúj felépítményekkel? Ha nem kell a koksz, akkor mire van szükség? Energetikai szénre, lakossági szénre? De milyen áron? És mitől nem jó a mostani ár? Közgazdasági számításoktól vagy pedig az egetverő termelési költségektől? Létkérdések sora maradt megválaszolatlanul, nem is beszélve az emberekről, akiknek munkahelye veszélybe került. Közben bányatüzekből eredő kiesések, ill. károk súlyosbították a pénzügyi helyzetet.

A Mecseki Szénbányákban az állam tulajdonosi jogait 1990. március 1-jétől az Állami Vagyonügynökség gyakorolta. Ez új reményeket ébresztett. Volt már rá példa, hogy az Állami Vagyonügynökség életben tartott egy-egy vállalatot, elsősorban privatizáció útján. A Dorogi Szénbányák részvénytársasági formában, az Oroszlányi Szénbányák Kft. formában még egy-két évig talpon maradt. 1990-ben Mecseken is több tervezet született a szénbányák részvénytársasággá alakításáról.

Az Ipari Minisztérium a Mecseki Szénbányák pénzügyi rentabilitásának helyreállítása céljából 1989. év második felében megbízást adott a British Mining Consultans Limited (BMCL), azOperational Research Executive (ORE) angol cégeknek, hogy a Központi Bányászati Fejlesztési Intézettel (KBFI) együttműködve, szakértői vizsgálatokat végezzen, és javaslatokat tegyen. A megbízás a magyar Kormány és a Világbank azon megállapodásának realizálását szolgálta, miszerint a magyar szénbányászatot jövedelmezővé és önfinanszírozóvá kell tenni, megszüntetve mindenfajta állami költségvetést terhelő támogatását.

A szakértők 1990. februárban átadott előzetes jelentése a hatékonyságjavítás legfontosabb előfeltételének a szervezeti és irányítási rendszer korszerűsítését, az erősen centralizált bürokratikus struktúra lebontását, önálló gazdasági egységek alakítását és azok üzleti együttműködésének létrehozását határozta meg.

A tervezet elsősorban arra alapozott, hogy fontos érdek fűződik a vállalat felszámolásának elkerüléséhez: a széntermelés folyamatos fenntartása, a hazai energiaellátás biztossága és a régión belüli foglalkoztatási színvonal megtartása miatti alapvető társadalmi igény. Előírták, hogy a szervezeti struktúrát úgy kell átalakítani, hogy tervszerűsége és nyilvánossága folytán a legkisebb mértékben zavarja a vállalati működést és a belső közhangulatot.

Az átalakítás menetét a következőképpen vázolták: az államigazgatási irányítású nagyvállalat a Vagyonügynökség felügyelete alá tartozó vagyonkezelő részvénytársasággá alakul át. Hangsúlyozták, hogy az államigazgatási felügyelet alatt álló állami vállalat átalakulásának nem feltétele, hogy külső vállalkozók a társaságban részt vállaljanak.

A részvénytársaság közvetlen irányításával folyik majd a szénbányászati alaptevékenység (kitermelés, osztályozás, feldolgozás, értékesítés), tulajdonosi (alapítói) felügyelete alatt önállóan gazdálkodó korlátolt felelősségű társaságokban pedig minden további - részben az alaptevékenységet kiszolgáló - tevékenység. (BCML javaslat).

A részvénytársaság közvetlen irányítása alatt működő szervezeti egységek (üzemek) tagozódását és kapcsolatait a Bányatörvénynek megfelelően kell kialakítani: minden bánya elkülönült szervezeti egység, ahol bányaművelést felelős műszaki vezető irányítja.

A vállalat vezetése úgy ítélte meg, hogy a mecseki szénbányászatnak van létjogosultsága, mert:

  • Termékeire van tartós piaci kereslet
  • Szénvagyona évszázadokra elégséges.

Ez utóbbi megállapítás igaz volt, az előbbi már nem. A mecseki kokszra már hosszú ideje nem volt kereslet, és a villamosenergia-ipar a fogyasztás visszaesése miatt kevesebb szenet igényelt. A vállalat fizetésképtelenné vált, tartozása elérte a hatmilliárd forintot. A csőd elkerülhetetlenné vált.

A csődhelyzet ellenére a részvénytársaság-pártiak úgy gondolták, az adósságok kiegyenlíthetők a vállalati vagyon terhére, oly módon, hogy a hitelezőket kifizetik a megalakítandó részvénytársaság részvényeivel. Sem a túlélő terv, sem a rendezett viszonyokat célzó részvénytársaság-alapítási terv nem

1990-1991-ben még számos tervezet született kisebb (az alaptevékenységet kiszolgáló) társaságok alapítására, de ezek vagy meg sem alakultak, vagy csak ideig-óráig működtek. 1991. április 22-én Csethe András vezérigazgató az igazgatótanácshoz intézett előterjesztésében közölte: „A szénbányászat szerkezetátalakítási programjával összhangban, a folyamatosan változó külső feltételek hatására a mecseki szénbányászat termelési szerkezete jelentősen megváltozott és a folyamat a felszámolási eljárás során fejeződik be." Vagyonhasznosító Központ alakult, amely megkezdte a teendők felmérését.

1991 elején a vállalat csődeljárást kezdeményezett maga ellen, 1991. október 12-én elkezdődött a nyolcezer embernek munkát adó Mecseki Szénbányák felszámolási eljárása, amelybe később bekapcsolódott a 

, ill. a Mecseki Bányavagyon-hasznosító Rt.  A felszámolás menetét a csődeljárásról, a felszámolási eljárásról és a végelszámolásról szóló 1991. évi XLIX. törvény határozta meg. Az eljárás 2005. december 22-én fejeződött be, a vállalatot 2006. január 9-én törölték a 

Lehetőségek vagy illúziók?

A Calamites kft. tevékenysége 2009-ig

Javában zajlott a felszámolási eljárás, miközben vállalat egykori vezető főmérnöke, Verbőci József 1995-ban kétszemélyes társaságot alapított, amelynek üzletkörébe a szénbányászatot is felvette. 1997-ben kft-vé alakult, és egyre szélesebb körű tevékenységet fejt ki a Calamites Mérnöki Iroda és Tanácsadó Kft. A vállalat ma a területen elsőbbségi bányászati jogokkal rendelkezik. Verbőci egyre nagyobb nyilvánosság előtt hangoztatja, hogy a Mecsek mélyén több mint másfél milliárd, ebből a Váralja-Máza-Szászvár térségben mintegy 400 millió tonna szén van. Korábbi geológiai kutatások alapján évi két millió tonna szenet tudnának a Mecsekben kitermelni. Egy hazánkban még új, ám nemzetközileg ismert technológiával a szenet gázzá alakítanák - ha sikerül megoldaniuk, már a föld alatt - és így a szén fűtőértékét meghaladó, annál hatékonyabban használható, úgynevezett szintézisgázt „állítanának elő" az erőművek számára. Amennyiben kísérletekkel is bizonyítható, hogy a széntelep fúrólyukakon keresztüli elgázosításra is alkalmas, bányanyitás nélkül is hasznosítható lehet a szénvagyonban rejlő energia. Német, lengyel és orosz kísérletek alapján a technológia nem tűnik bonyolultnak, a szénmezőre forró levegőt és vízgőzt fújnak, az elgázosított szenet lecsapolják, így kapják meg a hidrogént, szén-monoxidot és metánt tartalmazó szintézisgázt, amit áram- és hőtermelésre egyaránt lehet 

Verbőci szerint a társaság stratégiai célja a „tiszta szén" technológiák meghonosítása. Ha a gázzá alakítás a föld alatt nem lehetséges, a kitermelt szenet is speciális eljárással generátorban elgázosítják, majd az így kapott szintézisgázt hő- és villamosáram-termelésre használják fel, továbbá szénvegyészeti végtermékeket állítanak elő.

Egyes területeken azonban csak robbantásos technológiával lehetne a szenet kitermelni. Ez ellen a Zöld Forrás Környezetvédő Egyesület tiltakozást jelentett be, a vita bíróság előtt van.

Nagymányok területére a bányatelek-kialakítási engedélyt és a környezethasználati engedélyt már megkapták, és ha a Bányaműszaki Felügyelőség jóváhagyja műszaki üzemi tervüket, nincs akadálya a bányanyitásnak. Elképzeléseik szerint a földunkákra már 2010 késő tavaszán sor kerülhet, a termeléshez szükséges energiaellátás és a szénelőkészítés 200-300 millió forintos beruházást igényel majd. Ha minden igaz, 2010-ben itt folytatódik/újrakezdődik a mecseki szénbányászat. A Calamites Kft. első lépésben a külszíni fejtéssel elérhető 2-2,5 millió tonnára becsült szénvagyont tervezi kitermelni Nagymányok térségében.

Amint említettük, a Mecseki Szénbányák Vállalat (és elődei) 320 négyzetkilométer területen termelték ki a szenet: az új tervek 10 négyzetkilométer kiaknázására 

Az egykor évente 3-4 millió tonna szenet kitermelő baranyai bányákat azért kellett bezárni, mert 15-20 esztendővel ezelőtt a szenet csak súlyos veszteséggel lehetett felszínre hozni. A mecseki bányákban a termelés ugyanis - a földtani adottságok miatt - nehezen gépesíthető. Az itteni szén felszínre hozását drágította a szénmezők mélysége, széttagoltsága, meredek dőlési szöge, ill. a bányák robbanásveszélyessége. Az elmúlt 5-10 évben viszont jelentősen emelkedett a szén és más energiahordozók világpiaci ára, és ha ez a folyamat folytatódik, akkor a mecseki szén kitermelése már nyereséget hozhat. A régihez mérhető bányavállalkozás beindítása viszont százmilliárdos beruházást igényel.

Álmok vagy realitás?

Legújabb hírek a mecseki bányanyitásról

A 2008-ban, 2009-ben közöltekhez képest a média 2010. februárban már kész tényként interpretálja a mecseki szénbányászat újraindítását: a földtani kutatásokat már tavaly befejezték, és a közelmúltban a geológiai zárójelentést a Pécsi Bányakapitányság és a Magyar Földtani Hivatal is elfogadta. Immár biztos, hogy a mintegy 10,5 négyzetkilométeres területen nagyjából 438 ezer tonna feketekőszén van. A szakhatósági engedélyek birtokában a cég haladéktalanul hozzákezd a bányanyitás előkészítéséhez. Indulhat a környezetvédelmi hatásvizsgálat, valamint több közmeghallgatás is - írt a Napi Gazdaság.

Ezzel párhuzamosan Nagymányok térségében, mintegy 300 millió forintos költséggel, várhatóan még az idén külszíni bányát nyitnak. Az ottani szénvagyont 2-2,5 millió tonnára becsülik, és évente mintegy 100 ezer tonnát szeretnének kitermelni. (A Mecsekben a mélyműveléses feketeszén-bányászat a kilencvenes évek végén, míg a külszíni fejtés 2002-ben szűnt meg.)

A még 1995-ben létrehozott Calamites nemcsak a mecseki külszíni és mélyműveléses feketeszén-bányászat újraindítását tűzte ki célul, hanem azt is, hogy a kitermelt nyersanyag egy részét hő- és villamos energiává alakítják. Nagymányok térségében egy energetikai mintapark létrehozását is tervezik, amelyben az úgynevezett tiszta szén technológiák bemutathatók, majd meghonosíthatók. A Calamites tárgyalásokat kezdett a Királyegyházán cementgyárat építő Strabaggal arról, hogy a jövőre elkészülő üzem energiaellátását mecseki bányákból 

A tervek realitását vitatja a Népszabadság 2010. február 25-ei számában, Újrainduló mecseki szénbányászat: álmok és realitás című cikkében. Szerinte a bánya, ha most újranyílna, ismét veszteségesen termelne.

A Calamites elképzelése az, hogy még idén egy külfejtést nyit, ami évi 100 ezer tonna szenet termel, majd 7-8 esztendővel később megnyit egy mélyművelésű üzemet is, ami évi 2,4 millió tonna szenet hoz felszínre. A külfejtés 40 embernek biztosítana munkát, a mélyművelésű üzem viszont közvetlenül két ezer, közvetve pedig hat-hét ezer embernek adna megélhetést.

A terv gyengéje, hogy tele van feltételes móddal. Verbőci elismerte: a külfejtés beindításhoz legalább 300 millió forint kell, ám a kft.-nek nincs ennyi pénze, és a bankok jelenleg nem kívánnak a beruházáshoz hitelt nyújtani, mivel nem látják azt rentábilisnak. Még több a bizonytalanság a mélyművelésű üzem dolgában, hisz annak a bányának a megnyitásához legalább 80 milliárd forint kellene.

Utóbbi bánya szenének javát egy erőmű égetné el. Ha azonban már létezne ez a bánya és az erőmű, akkor az ott termelt áram - magas ára miatt - nem lenne eladható. A Calamites szerint ennek ellenére melegen kell tartani a mecseki szénvagyon hasznosításának ügyét, hazánk ugyanis energetikailag túlzottan kiszolgáltatottá vált az olaj- és gáztermelő országokkal 

***

1986 és 1990 között számos tanulmány készült a vállalatnál. Ezek alapján dolgozták ki az alábbiakban közölt tervezetet és annak mellékleteit. A Mecseki Szénbányák részvénytársasággá alakítására nem került sor. A vállalat a törvény értelmében köteles volt kezdeményezni maga ellen a csődeljárást, amely felszámolással folytatódott. Hogy vajon a tervezetben foglaltaknak volt-e realitása, fennmaradhatott volna-e a nagyvállalat társasági formában, arra ma nem tudunk választ adni. A Népszabadság cikke tükrözi a korabeli közvéleményt; minden baj oka a vállalatok veszteségessége, az államkassza megcsapolása. Kétségtelen, hogy valamit tenni kellett. Azt is tudjuk viszont, hogy az állami pénzt nemcsak a vállalatok szanálására fordították a szocializmus utolsó éveiben; a pazarlás más szinteken is nagyméretű volt, ha úgy tetszik, az improduktív szférában is. Gondolhatunk itt a bürokrácia hatalmas költségeire, magának az államszervezetnek, a „vízfejeknek" a hihetetlenül költséges fenntartására.

Ezen a napon történt március 28.

1914

Bohumil Hrabal cseh író (†1997)Tovább

1943

Sergey Rachmaninov orosz zeneszerző, zongoraművész, karmester (*1873)Tovább

1945

A visszavonuló német csapatok felrobbantják a komáromi Duna-hidat.Tovább

1955

Nagy Imre miniszterelnök Dobi Istvánnak, az Elnöki Tanács elnökének írt levelében formálisan is kénytelen volt lemondani miniszterelnöki...Tovább

1969

Dwight David Eisenhower tábornok, az Amerikai Egyesült Államok 34. elnöke, hivatalban 1953–1961-ig (*1890)Tovább

  •  
  • 1 / 2
  • >

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.

Beköszöntő

Tisztelt Olvasók!

Örömmel adunk hírt róla, hogy megjelent az ArchívNet idei első száma, amelyben négy forrásismertetés olvasható. Ezek közül kettő magyar és ukrán emigránsok hidegháború alatti történetével foglalkozik egymástól nagyon eltérő látószögekből. A következő két forrásismertetés közül az egyik társadalmi önszerveződést ismertet kapcsolódó dokumentumokkal, míg a másik folytatja egy iratanyag oroszországi összeállítása, Magyarországra szállítása hátterének a bemutatását.

Az időrendet tekintve kívánkozik az első helyre Völgyesi Zoltán (főlevéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára) helytörténeti szempontból is értékes ismertetése, amely a gróf Károlyi Lászlóné Apponyi Franciska által alapított és elnökölt Virágegylet történetét mutatja be levéltári források segítségével 1936-ig. A Fótról az 1920-as években Zebegénybe költöző nemesasszony új lakhelyén sem hagyott fel a már korábban is végzett szociális tevékenyégével: a Dunakanyarban többek között egy gyermeksegítő-nevelő egyletet hozott létre, amelynek egyben fő finanszírozója volt. Hogy a szervezet saját bevétellel is rendelkezzen, Apponyi Franciska a településen turistaszállásokat is létrehozott – ezzel pedig hozzájárult ahhoz, hogy Zebegényt még több turista keresse fel az 1930-as években.

Retrospektív módon mutatja be Máthé Áron (elnökhelyettes, Nemzeti Emlékezet Bizottsága), hogy a vitatott megítélésű, szovjetellenes ukrán emigrációt miként próbálta saját céljaira felhasználni az Egyesült Államok hírszerzése – amely folyamatban egy magyar emigránsnak, Aradi Zsoltnak is volt feladata. Az eseménysort egy később papírra vetett, titkosítás alól feloldott összefoglaló alapján tárja az olvasók elé. A kidolgozott akcióról a szovjet félnek is volt tudomása – erről pedig a szovjeteknek kémkedő „Cambridge-i ötök” legismertebb tagja, az angol Kim Philby számolt be defektálása után visszaemlékezésében.

Németh László Imre (nyugalmazott lelkész, pápai prelátus) az olaszországi magyar emigráció pillanatnyi helyzetéről készült összefoglalót prezentálja. Ez a „pillanatnyi helyzet” az 1953-as év, amikor báró Apor Gábor, korábbi szentszéki követ, ekkoriban a Magyar Nemzeti Bizottmány római irodájának a vezetője egy kérésre összeírta, hogy milyen helyzetben éli mindennapjait az olaszországi magyar emigráció az egyetemi tanároktól a trieszti menekülttábor lakóin át a sportolókig. Az egykori diplomata összefoglalójában nemcsak a mikroszintű, helyi ügyek kerülnek elő, hanem a nagypolitikai események is, így például Mindszenty József esztergomi érsek ügye, annak megítélése, valamint a magyarországi kommunista propaganda itáliai hatásai.

Idei első számunkban közöljük Seres Attila (tudományos főmunkatárs, VERITAS Történetkutató Intézet és Levéltár) előző lapszámban megjelent forrásismertetésének a második részét. A szerző további dokumentumok ismertetésével mutatja be, hogy harminc évvel ezelőtt milyen módon kerültek Magyarországra Oroszországból a néhai miniszterelnökre, Bethlen Istvánra vonatkozó iratok. A szerző mindezek mellett – az iratok ismeretében – Bethlen szovjetunióbeli fogságával kapcsolatban is közöl új infromációkat.

Az idei első számunkban publikáló szerzőinknek köszönjük a kéziratokat, felhívjuk egyben leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet következő évi számaiba továbbra is várjuk a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.

Budapest, 2024. március 13.
Miklós Dániel
főszerkesztő