Golyó Rákosi Mátyás szemébe – az iváni gépállomáson 1951-ben

„Előadni kívánom, hogy folyó hó 10-e táján a gépállomás konyhájában a délelőtti órákban bejött a konyhára Veszeless Ottó gépállomási alkalmazott (raktáros), akinél egy légpuska volt, és azt mondta, olyan célzó ked-vem van, és a puskát a konyha falán elhelyezett Rákosi képre fogta, és azt mondta, hogy kilövöm ennek a vén zsidónak a szemét, és erre a puskáját elsütötte, ami a képen Rákosi elvtárs szemét ki is szakította.”

Részletek a kapuvári járásbíróság 1951. október 9-én hozott ítéletéből

[...]

Ítélet:
A szabadlábon lévő Veszeless Ottó vádlott, aki 22 éves, kapuvári születésű és lakos, magyar állampolgár, ÁMG. raktáros foglalkozású, nőtlen, vagyontalan, jövedelme havi 600-700 forint, katona volt, bűnös az 1946:VII. t.c. 2. § c. pontba ütköző és aszerint minősülő izgatás büntettében.

[...]

Indoklás:
A járásbíróság Veszeless Ottó vádlott nyilatkozata, Horgany Teréz, Bábi Mária, Varga Anna és Varga Bella tanúk vallomása, az iratokhoz a tárgyalás során becsatolt arcképlenyomat, mint tárgyi bizonyíték és a tárgyalás egyéb adatai alapján az alábbi tényállást állapította meg:

Veszeless Ottó vádlott, aki az iváni állami gépállomáson raktárkezelőként működött 1951. évi május hó első felében, közelebbről meg nem határozható napon légpuskával a gépállomás udvarán verebekre lövöldözött, majd a megtöltött légpuskával belépett a gépállomás konyhájába, ahol Bábi Mária a gépállomás szakácsnője és Horgany Teréz tartózkodtak. Veszeless Ottó a konyhába való belépése után azzal a hangos kijelentéssel, hogy „de jó célzó kedvem van", a kezében tartott légpuskát célzásra emelve, a konyha egyik falán elhelyezett „Rákosi" arcképre célozva, még ezt a kijelentést téve, „vén zsidó, most kilövöm a szemedet" a puskát elsütötte s annak lövedéke a falon elhelyezett arcképet a szem helyén érte, majd a falról lepattanva az asztalnál foglalatoskodó Bábi Mária elé, a gyúróasztalra esett. A lövés után Veszeless Ottó vádlott, maga is megijedvén tettétől és tartva annak következményeitől, mentegette magát a konyhában tartózkodó Bábi Mária és Horgany Teréz előtt, kérdvén őket, „most mit tegyek", majd fellépve az egyik lócára, a falon elhelyezett arcképen a lövés helyét beceruzázta, hogy így tüntesse el azon a lövés helyét.

Veszeless Ottó vádlottnak a tényállásban leírt ezen cselekménye, figyelemmel arra, hogy sértő kijelentése az ország 

 a személyére vonatkozott, aki egyben az ország építését végző párt főtitkára is, továbbá azon cselekménye, amellyel a sértő kijelentések megtételével egyidejűleg a falon elhelyezett arcképre lőtt, megvalósítja az 1946:VII. tc 2. c. pontjában meghatározott és aszerint minősülő izgatás bűntettét.

[...]

A vádlott tagadásával szemben a járásbíróság a kihallgatott Bábi Mária és Horgany Teréz tanúk vallomása alapján állapította meg a tényállást, és állapította meg a vádlottnak a bűnösségét. Bábi Mária és Horgany Teréz tanúk ugyan másodízben történt kihallgatásuk során már megváltoztották vallomásaikat, és úgy adták elő a történteteket, mintha a vádlott valóban véletlenül sütötte el a konyhában a légpuskát és az valóban csak véletlenül érte a falon elhelyezett Rákosi arcképet, ellentétben első ízbeni kihallgatásukkor tett vallomásaiktól, amikor is mindkét tanú határozottan vallotta és állította azt, hogy vádlott szándékosan célozva lőtt az arcképre s tette meg ugyanakkor kijelentéseit. Minthogy pedig a tanúnak vallomásai közül a rendőri nyomozati eljárás során tett vallomásaik is az előző ízben tett vallomásaikkal egyezőek és azokat erősítik meg, s mert tanúk különösebb okát nem tudták adni annak, hogy miért változtatták meg az első ízben tett vallomásaikat, a járásbíróság a tanúk vallomásai közül az első ízben tett vallomásaikkal egyezőek és azokat erősítik meg, s mert tanúk különösebb okát nem tudták adni annak, hogy miért változtatták meg az első ízben tett vallomásokat, fogadva el hitelt érdemlőknek, állapította meg az ítéleti tényállást és vádlottnak a terhére rótt bűncselekményekben való bűnösségét.

Büntethetőségét megszüntető ok nem forog fenn.
A büntetés kiszabásánál a járásbíróság a vádlott büntetlen előéletét, mint enyhítő körülményt vette figyelembe, amivel szemben súlyosító körülményként vette figyelembe azt, hogy tettét a vádlott, mint olyan egyén követte el, aki úgy saját maga, mint szülei helyzetének jobbrafordulását éppen annak a pártnak köszönheti, amelynek vezetője Rákosi Mátyás, és aki a társadalomban elfoglalt állásából és helyzetéből kifolyóan éppen ellenkezőleg, a legnagyobb elismeréssel lett volna köteles viselkedni. Az enyhítő és súlyosító körülmények eme viszonylatában is, a cselekmény nagyfokú társadalmi veszélyessége mellett is, figyelemmel a vádlott személyében rejlő kisebb fokú társadalmi veszélyességre, a bíróság alkalmazhatónak találta vádlottal szemben az enyhítő szakasz alkalmazását, s ennek megfelelően állapította meg a rendelkező részben meghatározott szabadságvesztés-büntetést, amit mindezekkel arányosnak talált.

Ezen a napon történt március 29.

1905

Rejtő Jenő („P. Howard”) magyar író (†1943)Tovább

1912

A Déli-sarkról visszatérő Robert Falcon Scott kapitány és bajtársai (Wilson, Bowes, Oates) életüket vesztik a hóviharban (Scott naplójába...Tovább

1919

A Forradalmi Kormányzótanács közzétette – többek között – XIV. számú rendeletét a nevelési és oktatási intézmények köztulajdonba vételéről...Tovább

1946

Megalakul a MASZOVLET (Magyar-Szovjet Légiforgalmi Rt), a mai MALÉV elődje.Tovább

1971

Kiss Manyi Kossuth- és Jászai Mari-díjas színésznő (*1911)Tovább

  •  
  • 1 / 2
  • >

Magunkról

A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.

Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.

Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!

A Szerkesztőség

Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.

Beköszöntő

Tisztelt Olvasók!

Örömmel adunk hírt róla, hogy megjelent az ArchívNet idei első száma, amelyben négy forrásismertetés olvasható. Ezek közül kettő magyar és ukrán emigránsok hidegháború alatti történetével foglalkozik egymástól nagyon eltérő látószögekből. A következő két forrásismertetés közül az egyik társadalmi önszerveződést ismertet kapcsolódó dokumentumokkal, míg a másik folytatja egy iratanyag oroszországi összeállítása, Magyarországra szállítása hátterének a bemutatását.

Az időrendet tekintve kívánkozik az első helyre Völgyesi Zoltán (főlevéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára) helytörténeti szempontból is értékes ismertetése, amely a gróf Károlyi Lászlóné Apponyi Franciska által alapított és elnökölt Virágegylet történetét mutatja be levéltári források segítségével 1936-ig. A Fótról az 1920-as években Zebegénybe költöző nemesasszony új lakhelyén sem hagyott fel a már korábban is végzett szociális tevékenyégével: a Dunakanyarban többek között egy gyermeksegítő-nevelő egyletet hozott létre, amelynek egyben fő finanszírozója volt. Hogy a szervezet saját bevétellel is rendelkezzen, Apponyi Franciska a településen turistaszállásokat is létrehozott – ezzel pedig hozzájárult ahhoz, hogy Zebegényt még több turista keresse fel az 1930-as években.

Retrospektív módon mutatja be Máthé Áron (elnökhelyettes, Nemzeti Emlékezet Bizottsága), hogy a vitatott megítélésű, szovjetellenes ukrán emigrációt miként próbálta saját céljaira felhasználni az Egyesült Államok hírszerzése – amely folyamatban egy magyar emigránsnak, Aradi Zsoltnak is volt feladata. Az eseménysort egy később papírra vetett, titkosítás alól feloldott összefoglaló alapján tárja az olvasók elé. A kidolgozott akcióról a szovjet félnek is volt tudomása – erről pedig a szovjeteknek kémkedő „Cambridge-i ötök” legismertebb tagja, az angol Kim Philby számolt be defektálása után visszaemlékezésében.

Németh László Imre (nyugalmazott lelkész, pápai prelátus) az olaszországi magyar emigráció pillanatnyi helyzetéről készült összefoglalót prezentálja. Ez a „pillanatnyi helyzet” az 1953-as év, amikor báró Apor Gábor, korábbi szentszéki követ, ekkoriban a Magyar Nemzeti Bizottmány római irodájának a vezetője egy kérésre összeírta, hogy milyen helyzetben éli mindennapjait az olaszországi magyar emigráció az egyetemi tanároktól a trieszti menekülttábor lakóin át a sportolókig. Az egykori diplomata összefoglalójában nemcsak a mikroszintű, helyi ügyek kerülnek elő, hanem a nagypolitikai események is, így például Mindszenty József esztergomi érsek ügye, annak megítélése, valamint a magyarországi kommunista propaganda itáliai hatásai.

Idei első számunkban közöljük Seres Attila (tudományos főmunkatárs, VERITAS Történetkutató Intézet és Levéltár) előző lapszámban megjelent forrásismertetésének a második részét. A szerző további dokumentumok ismertetésével mutatja be, hogy harminc évvel ezelőtt milyen módon kerültek Magyarországra Oroszországból a néhai miniszterelnökre, Bethlen Istvánra vonatkozó iratok. A szerző mindezek mellett – az iratok ismeretében – Bethlen szovjetunióbeli fogságával kapcsolatban is közöl új infromációkat.

Az idei első számunkban publikáló szerzőinknek köszönjük a kéziratokat, felhívjuk egyben leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet következő évi számaiba továbbra is várjuk a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.

Budapest, 2024. március 13.
Miklós Dániel
főszerkesztő