Hadirokkant sors a második világháború után
A hadirokkant „ott reszket hidegrázósan, roncs idegekkel az utcasarkon, világtalan szemmel, fehér botjára támaszkodva és ott ül a hídfőknél, villamos végállomásoknál, sétatereken, fél karral, fél lábbal vagy mind a két végtagja híjjával. […] Mindennapi útjainkon előttünk bicegnek, roskadoznak, mint a nemzet lelkiismeretének élő, tragikusan vonagló és vádoló jelképei. […] Vádolják […] a haladás, az emberiesség, a közjólét ellenségeit, e romlott képzeletű, rögeszmékbe zavarodott politikusokat, akik két világháborúba taszították a békés, munkás és emberi életet szomjazó népeket.”
Bakos Imre újkécskei hadirokkant tüdőbeteg svájci gyógykezelése
Tek[intetes] Népjóléti Minisztériumnak
Az elmúlt hónapokban olvastam arról, hogy Magyarországról Svájcba fognak kivinni tüdőbetegeket az ot[t]ani természet és a levegő nagy gyógyhatása véget[t]. Kérem a T. minisztériumot, hogy én, mint tüdőbeteg és 100% hadirok[k]ant vagyok, én is nagyon szeretnék azok közé tartozni, akiket majd kivisznek gyógyulni.
1944. október 1-[j]én felülvizsgálatra voltam küldve 6 hónapi egészségügyi szabacságra.[!] Én meg is érkeztem a rendeltetési helyemre, de a kórházi leletemet nem tudták a rendeltetésire jut[t]atni már a háborús hejzet [!] miat[t]. És ek[k]or az én felülvizsgálatom teljesen tárgytalanná vált a háborús hejzet [!] miatt. Majd 23 hónapot töltöt[t]em el a felülvizsgálatig idehaza ugyan ojan [!] állapotban, mint ma vagyok. Majd 1946. augusztus hónap saját kérelmemre felülvizsgálatra hívtak és így 1946. szept[ember] 1. óta, mint 100% hadirokkant vagyok. Most azt szeretném még tudni, hogy arra a 23 hónapra, amikor még nem voltam leszázalékolva, nem-e járna valami címen pénzbeli támogatás, mint elmaradt rok[k]ant járulék.
És még azt szeretném megtudni pontosan, hogy amikor a rok[k]ant járulékomat fojósították[!] 70 forintba havonta és akkor a hét első hónapokra miért csak 60-60 forintot adtak nekem.
Kérem a T. Népjóléti Minisztériumot, hogy kérésemet és panaszomat hal[l]gassák meg és mindezekről választ kérek.
Csat. 1 drb hadirok[k]ant igazolványt.
Tisztelet[t]el
| Bakos Imre Újkécske, Petőfi u. 24. |
***
| 131.902 szám. Érk. 1948. | IV. osztály |
TÁRGY:
Bakos Imre újkécskei hadirokkant tüdőbeteg svájci gyógykezelésének ügye
ELINTÉZÉS
Községi Elöljáróságnak,
Újkécske
Bakos Imre Újkécske, Petőfi utca 24. szám alatt lakó 100%-os tüdőbeteg hadirokkant Svájcban való gyógykezelését kérte. Értesítse nevezettet, hogy ez idő szerint tüdőbetegeket Svájcban való kezelésére hadirokkant jogon lehetőség nincs.
Hadirokkantsági igényének megállapítása előtt terjedő időre hadirokkant járadékban nem részesíthető.
Felhívom egyben, hogy kérelmére a hadirokkant járadékának összegére vonatkozó felvilágosítást saját hatáskörében oldja meg.
1948. III. 5.
[olvashatatlan aláírások]
Jelzet: MOL XIX-C-1-i-131902-1948. (Magyar Országos Levéltár Népjóléti Minisztérium Hadigondozási főosztály)
Tartalomjegyzék
Ezen a napon történt április 20.
Magunkról
A Magyar Országos Levéltár 2001-ben alapította – a levéltáros szakmában annak idején teljesen újszerű kezdeményezésként – a 20. század történelmével foglalkozó elektronikus forrásközlő folyóiratát, az ArchívNetet. Az évente hat alkalommal megjelenő lap egyre növekvő olvasólétszámmal rendelkezik, és nemcsak a szakemberek, hanem a történelem iránt érdeklődők széles táborának tudásvágyát is igyekszik kielégíteni.
Az ArchívNet 2016-ban tartalmilag és formailag is megújult. A politika-, diplomácia-, művelődés- és hadtörténet mellett az eddigieknél is erőteljesebben vannak jelen a gazdaság- és társadalomtörténeti témák, nagyobb hangsúlyt kapnak a napjainkban egyre népszerűbbé váló személyes dokumentumok (naplók, memoárok, levelezések). Tematikus számok jelennek meg, az új felület pedig korszerűbb, átláthatóbb, rendezettebb a korábbinál.
Akárcsak az elmúlt két évtizedben, az ArchívNet a jövőben is publikálási lehetőséget kíván nyújtani az 1867 utáni korszakkal foglalkozó magyar és külföldi levéltárosok, történészek, pedagógusok, diákok, doktoranduszok számára. Írásaikat a szerkesztőség címére várjuk!
A Szerkesztőség
Szerzőink figyelmébe ajánljuk jelzetelési és hivatkozási útmutatónkat, amely megegyezik a Levéltári Közleményekével.
Beköszöntő
Tisztelt Olvasók!
Örömmel adunk hírt róla, hogy megjelent az ArchívNet idei első száma, amelyben négy forrásismertetés olvasható. Ezek közül kettő magyar és ukrán emigránsok hidegháború alatti történetével foglalkozik egymástól nagyon eltérő látószögekből. A következő két forrásismertetés közül az egyik társadalmi önszerveződést ismertet kapcsolódó dokumentumokkal, míg a másik folytatja egy iratanyag oroszországi összeállítása, Magyarországra szállítása hátterének a bemutatását.
Az időrendet tekintve kívánkozik az első helyre Völgyesi Zoltán (főlevéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára) helytörténeti szempontból is értékes ismertetése, amely a gróf Károlyi Lászlóné Apponyi Franciska által alapított és elnökölt Virágegylet történetét mutatja be levéltári források segítségével 1936-ig. A Fótról az 1920-as években Zebegénybe költöző nemesasszony új lakhelyén sem hagyott fel a már korábban is végzett szociális tevékenyégével: a Dunakanyarban többek között egy gyermeksegítő-nevelő egyletet hozott létre, amelynek egyben fő finanszírozója volt. Hogy a szervezet saját bevétellel is rendelkezzen, Apponyi Franciska a településen turistaszállásokat is létrehozott – ezzel pedig hozzájárult ahhoz, hogy Zebegényt még több turista keresse fel az 1930-as években.
Retrospektív módon mutatja be Máthé Áron (elnökhelyettes, Nemzeti Emlékezet Bizottsága), hogy a vitatott megítélésű, szovjetellenes ukrán emigrációt miként próbálta saját céljaira felhasználni az Egyesült Államok hírszerzése – amely folyamatban egy magyar emigránsnak, Aradi Zsoltnak is volt feladata. Az eseménysort egy később papírra vetett, titkosítás alól feloldott összefoglaló alapján tárja az olvasók elé. A kidolgozott akcióról a szovjet félnek is volt tudomása – erről pedig a szovjeteknek kémkedő „Cambridge-i ötök” legismertebb tagja, az angol Kim Philby számolt be defektálása után visszaemlékezésében.
Németh László Imre (nyugalmazott lelkész, pápai prelátus) az olaszországi magyar emigráció pillanatnyi helyzetéről készült összefoglalót prezentálja. Ez a „pillanatnyi helyzet” az 1953-as év, amikor báró Apor Gábor, korábbi szentszéki követ, ekkoriban a Magyar Nemzeti Bizottmány római irodájának a vezetője egy kérésre összeírta, hogy milyen helyzetben éli mindennapjait az olaszországi magyar emigráció az egyetemi tanároktól a trieszti menekülttábor lakóin át a sportolókig. Az egykori diplomata összefoglalójában nemcsak a mikroszintű, helyi ügyek kerülnek elő, hanem a nagypolitikai események is, így például Mindszenty József esztergomi érsek ügye, annak megítélése, valamint a magyarországi kommunista propaganda itáliai hatásai.
Idei első számunkban közöljük Seres Attila (tudományos főmunkatárs, VERITAS Történetkutató Intézet és Levéltár) előző lapszámban megjelent forrásismertetésének a második részét. A szerző további dokumentumok ismertetésével mutatja be, hogy harminc évvel ezelőtt milyen módon kerültek Magyarországra Oroszországból a néhai miniszterelnökre, Bethlen Istvánra vonatkozó iratok. A szerző mindezek mellett – az iratok ismeretében – Bethlen szovjetunióbeli fogságával kapcsolatban is közöl új infromációkat.
Az idei első számunkban publikáló szerzőinknek köszönjük a kéziratokat, felhívjuk egyben leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet következő évi számaiba továbbra is várjuk a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.
Budapest, 2024. március 13.
Miklós Dániel
főszerkesztő